Csobánc: Rossztemplom

A Csobánc várához vezető ösvény mellett a hegyoldalban az egykori Csobáncszög falu templomának, az u.n. Rossztemplomnak romja látható.  A templomról okleveles adat nem ismert. 

A település a 15. század elején egy Gál nevű nemesé volt, akitől Zsigmond király vette el hűtlenség miatt, majd a Gersei Pethőknek adományozta. 1407 október 31-én Borbála királyné utasította János veszprémi püspököt, hogy ne háborgassa Gersei János zalai ispánt Csobáncszög birtokában. Később  a vár tulajdonosaié, a Gyulaffyaké lett. Oppidum, vagyis mezővárosi rangra emelkedett, jelentőségét az is bizonyítja, hogy a törökök 1563-1565 között nahiet neveztek el róla (arról nincs tudomás, hogy a törökök elfoglalták volna a várat). Az 1730-as években a falu leégett, lakói ekkor elhagyták.

Rómer Fóris 1861-ben lerajzolta (galéria) és leírta a templomot: "A hegy oldalán a régi falu feküdt, a mai napon már romba dűlt templomával; a lakók a diszélyi lapályba vonultak és igy Csobáncz város jelenleg mintegy 10 házikóban alig számlál félszáz lakót, kik a gyulakeszi-i plébániához, és Eszterházy herczeg uradalmához tartoznak. A régiek emítik, hogy apáik még a bucsuk alkalmával e templomhoz a kalmárok szekereit felvontatták; mert a kocsiút épen nem járható. A szőllők közt fekvő régi templomka keletelt; északi oldalán nincsenek ablakai, az egész hossza 32', szélessége 20'. Falai 2,5'-nyiak, köröskörül talapzattal birnak. A kerek apsison van két ablak, egyik kelet, a másik észak felé; e mellett egy kis fülkét, szentségházat, észlelünk. A szentély bolthajtása nagyrészt bedűlt, magassága 2°-hez közelithet. A szentélyt a hajótól З,5'-пуi fal választja el, t. i. diadaliv; de ennek falai támokkint három lábnyi szélességgel 4'-nyira kirugnak. A főkapu és az ablakok körivesek; a falak alul somiából rakattak, az ormozat pedig mészkőből áll, meglehet, hogy más korból való. Az oldalakat faragott kövek szegik be; ezek közt egy az é.-ny. sarkon, mintegy 1,5 ölnyi magasságban szeltszélü vörös mész- vagy homokkőre mutat."

A templom egyhajós, keletelt épület, a hajóval azonos szélességű íves szentéllyel. Hajójának falai és diadalíve áll, szentélye alacsony rom. A hajó és a szentély különböző időből származik, elválásuk tisztán látható. Belsejében présház van, amit már 1958-ban említenek. 2025-ben az elhagyott épületet kiszabadították a bozótból.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor