Berzence

Berzencét először 1228-ban említi oklevél Burzence alakban. Az 1333-35-ös pápai tizedjegyzék szintén említi. 1377-ben két birtokmegosztó oklevél szerint Berzence Pécz nembéli Lóránt és testvérei a birtoka. Az utódai felveszik a Lórántfi nevet. Ők építették valamikor 1377 után a megerősített lakóhelyüket.

1406. ápr. 21-i Budán kiadott oklevelében Zsigmond király Berzencze-i Loránd fia Györgynek új adományul adja szolgálataiért az őseitől örökölt Berzencét és tartozékait. 1444-ben Demeter berzencei castellanus szerepel, ez a vár első biztos említése. 1445-ben idegen kézre került, talán Cillei Ulrik foglalta el. 1448-ban Hunyadi János és Garai László serege táborozott a vár alatt, valószínűleg ostromolták is. 1453.03.28-án keltezett oklevél szerint Berzenczei Mihály fia, János, a Somogy vármegyében bírt Szenterzsébet, Gesztye, Kocsola (Kocsilla), Szaniszló, Telek és más birtokokat 500 forintért Vitéz Tamásnak zálogosította el (galéria).

1468-ban a szomszédos, azóta elpusztult Szenterzsébet nevű faluval és az ott álló másik kastéllyal együtt a német eredetű Forster György somogyi alispán, csáktornyai várnagy vásárolta meg. Berzence romos lehetett, mert újjá kellett építenie.

1481-ben Forster a két kastély és uradalmaik felét 4000 forint kölcsön fejében tolnai Bornemissza Jánosnak (későbbi budai várnagy) adta zálogba, 1485-ben pedig további kölcsönért a másik felét is. Ugyanebben az évben mindkét uradalmat feleségére íratta. 1486-ban Nagylucsei Orbán püspökkel kötött szerződést, kiskorú leányát annak unokaöccsével jegyezve el. 1488-ban mindkét kastélyt nekik adta át. A házassági terv nem valósult meg, s Forster 1490-ben kelt végrendeletében birtokait feleségére, Csapi Ilonára hagyta (Castrum in facie possessionis Berzencze). Az özvegy később Bornemissza felesége lett, aki így szerezte meg mindkét kastélyt és a középkor végéig birtokolta is. 1509-ben Nagylucsei Orbán püspök örökösei hiába tiltakoztak birtoklása ellen. Bornemissza halálát követően 1527-ben kerecsényi Szalai János (Zalay de Kerechen János) pozsonyi főispán kapta meg I. Ferdinándtól, s később az ő örököseié volt.

1532-ben a Majláth család tulajdonában van. Ekkor a Kőszeg ostromára tartó Szulejmán csapatai elfoglalták. Dzselálzáde Musztafa írta: "Bizonyos távolság elhagyása után a sátánhoz hasonlóan irigy gyauroknak erősségei közé tartozó Berzencse [Berzence] és Vetős [Ötvös] nevű, nehezen megközelíthető két vára is elfoglaltatott. Mind a kettő kulcsa volt a piszkos gyaurok országának és szilárd védőgátja a festett erkölcsű makacsoknak; páratlan tornyaik hegyhez hasonlók, falaiknak orma a Saturnusig, alapjuk pedig a föld gyomráig ért. Városuknak és külvárosuknak terjedelme nagy volt, mint a világ területe".

1538-ban Oláh Miklós, a későbbi esztergomi érsek Magyarországot bemutató művében megemlíti Berzence várát is.

Az 1541 utáni évtizedekben itáliai hadi építészek erődítették meg. 1547-ben 100 fős huszárcsapat élén Horváth Márk állt a várban. 1555-ben castrum, a Szalay családé. A stájer rendek is fizetnek katonaságot a várban, ami fontos hátországa Szigetvárnak. 1556-ban a pozsonyi országgyűlés foglalkozik megerősítésével. 1556-ban a tulajdonos Szalay Kelemen 25, 1557-1558-ban 30 gyalogosnak, majd 1559-ben 25 délszlávnak és Zrínyi 50 huszárának járt stájer zsold.

Szigetvár 1566-os elestekor az őrsége elmenekül, a törökök harc nélkül foglalják el és lerombolják, de 1570-ben újra megépítik és őrséggel látják el. Rövid időre nahije központ is lesz. 1574-ben Zrínyi György kanizsai főkapitány megtámadta.

Az 1570-80-as években a Kanizsa központú végvidék kiépítését a törökök nem néztek tétlenül, Berzence, Babócsa és Barcs helyőrségét hatszáz fővel megerősítették, és sorozatosan támadták először a Dráván túli kisebb várakat, majd Kanizsát is. 1581-ben Husszein béget Babócsa, Berzence, Segesd és Szőcsény urát, mint cseribasit említik. 1589-ben Zrínyi György ismét sikertelenül támadta.

1594. márc. 10-én a kanizsai táborból kiindulva Zrínyi György mintegy 7-8000 fős sereggel beveszi Berzencét, Csurgót és Babócsát. A várat megerősítik, de 1600-ban Kanizsa elestekor a törökök elfoglalják.

1618-ban Berzence török őrsége 349 fő volt és 11 löveg volt a várban.

Esterházy Pál Mars Hungaricusa szerint Zrínyi Miklós néhány évvel 1664 előtt már ostromolta Berzencét, de sikertelenül.

1664 elején a Zrínyi Miklós vezette téli hadjáratra igyekvő magyar főurak, Esterházy Pál, Batthyány és mások csapatai Szentgrótnál találkoztak. Innen Kiskomárom érintésével harmadnapra megérkeztek Berzence alá, ahol a Rajnai Szövetség és Zrínyi csapataival körbezárták a várat. Az egyesült had mintegy 26.000 főt számlált. Esterházy írta: "Ekkora sereg látása mindnyájunk lelkét felvidította... "

A vár nem képviselt jelentős erőt, Esterházy Mars Hungaricusában leírta a várat és ostromot: "...török vár, amelyet mindenfelől erdő és síkság vesz körül. Magasabb dombon fekszik, természettől mély, s egyúttal széles árka van. Régi szokás szerint fából készült kerek bástyáit földdel döngölték, úgy, hogy erődítménynek nevezni semmiképpen sem lehet."

A körülzárás harmadik napjára megérkeztek az ostromágyúk is. Mikor a falakra irányozták őket, a védők szabad elvonulás mellett feladták Berzencét.

A Kanizsa felmentésére érkező török sereg hírére megparancsolták Segesd, Babócsa és Berzence őrségének, hogy gyújtsák fel a várakat és csatlakozzanak a kanizsai ostromlókhoz. A török Evlia Cselebi a nagyvezér hadával utazva ezután látta a várat: "...nagy lánggal égett, de amikor még ép volt, hétszeres, erős palánkú vár volt. Csak egy kőből/téglából épült épülete, egy dzsámija és egy gőzfürdője maradt meg. E vár földjének délkeleti és nyugati része két órányi távolságban nagy mocsár. […] A belső vára – mely egy nagy dombon álló palánk volt – ennek is leégett."

1690-ben már romos castrum dirutum Berzöncze in planifie situatum ... alias per turcos a memoria hominum possessum, ac ante annos septem per christianos captum, combustum ac ruinatum. 1699-ben, mint kastély szerepel. 1836. évi leírás szerint: "várrom a Várdombon, kerek alapú épület (torony) nyomai és téglatörmelék. Hajdan vizesárokkal.

A várdomb hossza 85 m, legnagyobb szélessége 57 m, területe 0,31 ha. 2021 tavaszán Molnár István régész vezetésével megkezdődött a vár feltárása. Itt olvasható egy cikk róla.