Nagyszalonta

Nagyszalonta első említése "Zolunta" pusztaként II. András 1214-es, a leleszi prépostság birtokait megerősítő oklevelében olvasható. 1241-ben a Váradot elpusztító tatárok valószínűleg Nagyszalontát is felégették. 1398-ban „leánynegyed” címen a Toldi nemzetség birtokába került.

1514-ben Dózsa György dél-bihari parasztseregei a közeli Köleséren gyűltek össze és innen indultak a helyi nemesek ellen. Elsőnek a szalontai Toldiakat támadták meg, és nagy pusztítást  vittek végbe a környéken. A Toldiak Tomori Pállal együttműködve verték szét a paraszthadakat. 1552-ik évben történt portaösszeírás is, mely szerint Szalontán Toldi Mihálynak 4, Toldi Miklósnak pedig 6, összesen tehát 10 portájuk volt. Szalonta erődítményét először az 1560-ban Enyeden tartott erdélyi országgyűlés dokumentuma említi: ekkor elrendelték a szalontai vár szakértő által történő felülvizsgálatát és annak megerősítését. 1596-ban "…Szalontán erdélyi hajdúktól őrzött palánkok készültek". 1598-ban a Váradot ostromló török hadak teljesen elpuszították Szalontát, ez után 8 évig puszta.

1604. október elején a császári katonaság Bocskai Isván birtokait akarta elfoglalni. Örvéndy Pál, Bocskai nagykereki várának kapitánya a vár védelmére a Köleséren táborozó Egri István 300 szabad hajdúját fogadta fel, akik október 3-5 között sikeresen megvédték Nagykerekit. 1606. március 16-án Bocskai Kassán kiadott oklevelében hálából a 300 hajdút Köleséren telepítette le  ("megtelepedvén, lakhelyökért nekünk és hazánknak a hadivállalkozásokban, katonai dogokban Erdélyben élő hív, szabad székelyeink példájára harcoljanak és szabadságot élvezzenek."). Mivel azonban " Kölesér nagyon torkában volt a töröknek, másrészt Szalontát biztonságosabb helynek találták", még 1606-ban Bocskai, és a tulajdonos Toldi György engedélyével áttelepültek Szalontára. Toldi 1000 tallérért zálogba adta a hajdúknak a települést, akik a régi palánkot megerősítették. 1609. május 23-án kelt fejedelmi rendelkezés értelmében mint központi helynek, Nagy István és Jóthe Gergely parancsnoksága alatt meg kellett szervezniük a környező vidékre kiterjedő hajdúkapitányságot. 

Báthori Gábor fejedelem 1610-ben Szalontát Toldi Györgytől elveszi, mert elegendő őrséggel és lövő szerszámokkal felszerelni nem képes, és a beköltözött hajdúknak adja át. A hajdúk beiktatása 1610. október 18-án történt meg.  1622-ben özvegy Pethéné bepanaszolta a hajdúkat Bethlen Gábornál, hogy azok lerombolták mezőgyaraki kastélyát, és tégláit szalonta bástyáihoz elhordták.  1625-ben Bethlen jóváhagyásával a hajdúk Szalontát további 1000 tallérért megvásárolták Toldi Györgytől.

I. Rákóczi György 1634. május 10-én adott nemesi címet Arany János ősének. 1636-ban Bethlen István a temesvári pasa segítségével akarta megbuktatni I. Rákóczi Györgyöt, akinek serege október 6-án a Szalonta-Madarász alatti csatában Győry Jakab szalontai hajdú cselével visszavonulásra kényszerítette őket. Győry másnap a töröktől zsákmányolt "az lövőszerszámokat azokhoz való szekerekkel, porral, golyóbissal Szalontára bevivén, az ott való kastélybéli bástyákra és azután építtetett toronyba állaták vala".  Tehát ekkor már állt a Csonkatorony.

II. Rákóczi György szembekerülve a Portával 1658-ban Jenő várának Köprili Mohamed nagyvezér általi elfoglalása után parancsot adott a kisebb várak, így Szalonta lerombolására. A tornyon kívül mindent elpusztítottak. Szalárdi írta krónkájában: "Az egész föld pedig ezen alól a Berettyótul fogva a Körösök mellett mindenütt porrá tétettek vala. Azhol mi ,erőségek voltak, hogy megtartatások felől semmi reménség nem volna, a fejedelem parancsolatjából még a fővezér érkezése előtt mind felégetteték vala, úgymint Szalonta-, sarkadbéli jó ép rakott épületű városával ugyan magoktul a lakosoktul tőből kiégettetvén, pusztán hagyattak vala, hogy beléjek török ne szállhatna." Várad elfoglalásával Szalonta is török terület lett.

1665-ben Evlia Cselebi török utazó és történetíró Szalontán járt. Naplójába ezt írta: "Ez az a hely, hová Naszuhpasazáde Húszéin pasa budai vezír megfutamodása után menekült. A városban az elhunytak fölé itt-ott nagy halom földet hordtak össze, mivel ebben a városban az a szokás van, hogy ütközet után a ráják a hullákat, akár muszulmán, akár keresztény volt, összegyűj-tik s föléjük honka néven földet raknak. Az iszlám katonaság hullái fölé zöldre festett deszkából lándsát és zászlót tűztek, a hitetlen csapat honkája fölé pedig fakeresztet állítottak. Hivők és hitetlenek közös temetőjében ez az ismertetőjel. Szalonta vára attól az időtől fogva elpusztultán áll, külvárosa azonban jól ki van építve.  Szalonta város leírása. Csinos és fejlett város ez, melynek kétezer háza, oláh és magyar rájái, két bírája, három temploma, néhány boltja s megszámlálhatatlan kertje van. Gyula vára katonaságának javadalma." A törökök a városban kisebb őrséget tartottak égészen 1692-ig, Várad kapitulációjáig. A kapitulációs okmány rendelkezett Szalonta tőrők őrségéről is: "ez egyezség megkötése után kötelesek másnap Szalonta és Kis-Várda várakból a török őrséget szintén kivonni és mindkét helyet átadni".

1702-ben Esterházy Pál kapta meg I. Lipóttól. 1817. március 1-én itt született Arany János. 1899-ben a toronyban helyezték el Arany János Emlékmúzeumot. Szalonta várából ma már csak ez a torony maradt meg.