Lelesz: erődített monostor

Lelesz helység 1132-ig a zempléni vár birtoka volt. II. Béla király ajándékozta a birtokot Boleszlónak (Bogiszló), akinek a keresztapja volt (Bunyitay Vincze szerint Boleszló a Becsegergely nemből származott). Boleszló ezután mint budai prépost III. István (1162—1172) idején tűnik fel, majd megfordul III. Béla király (1172-1196) seregében is, annak halicsi hadjáratában. A király hozzájárulásával szerezte meg Kabala földet is, amelyet utóbb elcserélt Marhard nevű unokaöccsének Leleszen lévő földjéért. Valamikor 1196 előtt alapította meg a leleszi premontrei apátságot, és végrendeletében rendelkezett a monostorról, melyet III. Béla aranypecsétjével erősíttetett meg.

III. Béla halála után nem sokkal már kitört a hatalmi harc Imre király és öccse, a későbbi II. András között. Imre Boleszlót András herceg hívének gondolta, ezért 1199. március 17-én Vácra tört és feltörette a székesegyház levél- és kincstárának ajtaját, és mindent elvitetett onnan. Ekkor tűnhetett el Boleszló III. Béla aranypecsétjével megerősített végrendelete is. Imre király valószínűleg az alapítást is megsemmisítette.

Az egyszintes rendházat és a Szent Kereszt templomot 1210-14 körül szentelte fel az egri püspök, Katapán. II. András 1213-ban Halics ellen kívánt hadjáratot indítani. Állítólag Leleszen kapta a hírt, hogy a pilisi erdőben (* Körmendi Tamás szerint Lelesz közelében) meggyilkolták Gertrúd királynét. A hadjárat elmaradt.

1214-ben II. András király oklevele konkrétan tudósít a leleszi monostor megalapításáról. Érdekesség, hogy ez az okirat nem nevezi meg Boleszlót az alapítónak, abban csak az szerepel, hogy a püspök örökölt, vásárolt és adományul kapott birtokait a leleszi premontreiekre, magát a monostort pedig – rokonainak kizárásával – királyi egyház gyanánt ("uti regalem ecclesiam") keresztfiára, Béla hercegre hagyta.

IV. Béla a leleszi kegyúri jogokat 1252-ben a Gutkeled nembeli Miklós bán fiának, Andrásnak adományozta, de az valamikor még 1274 előtt ismét a királyé lett, mert ekkor IV. László saját egyházának nevezi ("ecclesie nostre sancte crucis de Lelez").

A monostor a 13. század második felétől hiteleshely is lett.

IV. László 1290. április 29-én Balogsemjén nembéli Ubul fia Mihály comes fiainak, Miklós és Pál comeseknek adományozta a leleszi kegyuraságot. Az oklevél szerint 1290 előtt a Baksa család bírta ezt a jogot, de tőlük a király "nyilvánvaló és közismert kihágásaik miatt" elvette (galéria).

1312-ben a Baksa család ismét visszaszerezte a kegyúri jogot. Eszenyi Tamás fiai, László és Dancs elérték I. Károly királynál, hogy a Patak királyi várost kifosztó Amadé-fiak zsákmányának visszaszerzéséért és más szolgálataikért nekik adja Lelesz kegyuraságát, megerősítve számukra IV. László apjuk, Tamás comes részére szóló adományát.

Valamikor 1348 előtt ismét elvesztették Baksák Leleszt, ekkor I. Lajos egy oklevele már mint királyi kegyuraság alatt állóként említi. A család két ága még pereskedett a kegyuraságért, de ez eredménytelen volt.

1348-ban Balázs leleszi prépost Miklós egri püspökkel szemben elismertette a préposti jog kiváltságait, a püspök csupán a Lelesz alá tartozó plébánia egyházakkal szemben tudta érvényesíteni a tizedszedés jogát.

A monostorépülethez délről kapcsolódó nagyméretű templom 1360 és 1365 között épült. 1362. május 25-én Péter prépost megállapodik János budaváraljai kőfaragóval 200 forintban egy, a leleszi templomhoz építendő, 50 rőf magas, 6-6 rőf széles oldalfalú torony és a nyugati oldalon egy kapu (hostium) építéséről. 1365-ben Miklós kassai polgár kap megbízást négy üvegablak elkészítésére. A barokkosítás alkalmával meghagyott eredeti keresztboltozat konzolok a 14. század utolsó harmadán készültek.

1399. november 20-án Kanizsai János esztergomi érsek panaszt nyújtott be IX. Bonifác pápához, hogy az egri püspök elvitatja tőle a leleszi premontrei prépost feletti joghatóságot. A pápa 1400-ban az esztergomi érsek érdekében járt el a vitás kérdésben.

Pálóczi Domonkos prépost alatt készültek a Szt. Mihály kápolna freskói.

1403-ban Pálóczi Domonkos leleszi prépost halála után unokaöccsei, Pálóczi Mátyás és Imre egy éjjel fegyverrel rontottak a monostora. A szerzeteseket megkínozták, mely során Pál kanonok elhunyt. A monostor minden kincsét elrabolták.

1406-ban Zsigmond király Zólyomlipcsén intézkedett a Pálóczi Mátyás és Imre által 1403-ban kifosztott leleszi Szent Keresztről elnevezett templom ügyében. Ebben az évben a leleszi konvent Nagymihályi Jakab fia János ellen is panaszt emelt, mert az több birtokát elfoglalta.

1441-ben egy rövid időre ismét a Baksa család leszármazottaié a kegyúri jog. Ekkor I. Ulászló udvari lovagjának, Csapi Imre fia Ákosnak hűsége és támogatása jutalmául adományozza azt. Ez csak I. Ulászló haláláig tarthatott, mert Hunyadi László a kegyúri jogot 1449-ben a Pálócziaknak adományozta. Bacskai Balázs leleszi prépost a templom hajóját 1451-ben faragott kövekből építtette újjá.

1461-ben Késmárkon kelt az a levél, amelyben Mátyás király felszólítja Balázs prépostot, hogy lovas és gyalogos embereivel együttesen a haza ellenségei [a Felvidéket fosztogató husziták] ellen mielőbb táborba szálljon.

1500-ban Kornis Benedek a kirabolt és szinte rommá vált rendházat újíttatta fel.

A mohácsi csata után Péchy János prépost Szapolyai János híve lett. 1527-ben I. Ferdinánd hadvezére, Serédi Gáspár elfoglalta és kifosztotta a monostort, a prépostot Nagykövesd várába hurcolta. A Szapolyai-párti Homonnay Ferenc erre megostromolta Leleszt és a prépostot is kiszabadította a fogságából. A prépost 1533-ban a birtokok védelmében átállt Ferdinánd oldalára, és engedélyt kért tőle a monostor és konventi levéltár megerődítésére. Ekkor már olyan kevés szerzetes élt a monostorban, hogy a hiteleshelyi munkához világi papokat is be kellett vonni. 1538-ban tűzvész pusztított a templomban, mely során súlyosan megrongálódtak a freskóki

1543. április 5-én ban Serédi Gáspár tiltakozott a leleszi prépostság megerődítése ellen: "...Végül azt jelenthetem őfenségének, hogy a leleszi egyház tisztelendő prépost [Péchy János] ura ugyanazon Leleszen levő egyházát és monostorát, mely nincs nagy távolságra kevesdi házamtól és váramtól [Nagykövesd], a tanácsos urak engedelméből, amint azt mondják, megerősíteni és abból várkastélyt építeni szándékozik. Pedig ez a kolostor sem a pusztítást megelőző időkben, sem azután nem volt megerősített hely, mely erősség őfensége ellenségei kezén nem kis veszedelmet jelentene: s most is ezen prépost úr Perényi Péter pártján áll. Méltóztasson tehát őfensége azt parancsolni, hogy a monostor megerősítésétől álljanak el, és, miként elődeik is, csak szállásként tartsák. Aki pedig ezt nem akarná végrehajtani, adasson át nekem őfenségétől megfelelő utasítással, s én gondoskodom arról, hogy Istennek tetsző bánásmóddal a mondott az üdvös állapotba jusson, s a mondott prépost urat az erődítéstől eltiltsa". Serédi valószínűleg meg is rohanta a monostort, az építkezéseket megakadályozandó, mert az 1543-as országgyűlés jegyzőkönyvében szerepel: "A király nehezteléssel értesült Seredi Gáspár merényletéről, mely szerint a leleszi prépostságot éjnek idején megtámadta, a prépostot elfogta, a templomot profanálta és egyéb erőszakos tetteket követett el. E miatt Serédit maga elé idézte, s a törvények értelmében, kímélet nélkül fog ellene eljárni." Legkésőbb 1546-ra elkészült a várfal és bástyái, előtte árokkal és sánccal.

1555-ben Bebek Ferenc és fia György rajtütöttek Leleszen és kirabolták. 1556-ban a református Perényi Gábor fegyverrel foglalta el Leleszt és a hiteleshelyi munkát is akadályozta. Az apát panasza szerint 4000 arany kárt okozott.

Thelekessy Imre, I. Ferdinánd felsőmagyarországi főkapitánya, 1557 októberében a Perényi birtokolta Lelesz ostromára indult. Thelekessy felszólította az őrséget az erődítmény feladására, de azok megtagadták azt, erre lövetni kezdte a falakat. A védők "vitézül is tartották magukat néhány napig, míg a falak omladozni nem kezdtek, akkor azonban már lelohadt bátorságuk s látván, hogy uruk felől mindnyájan elpusztulhatnak, egy sötét éjszaka titkon kilopóztak a várból, Thelekessy észrevette ugyan szökésüket, de futni hagyta őket, kevés dicsőséget találván abban, hogy miután célját úgyis elérte, néhány száz honfitársát felkoncoltassa. (Istvánffy nyomán Dr. Komáromy)." Thelekesy Imre 1560-ban címeres levelet kapott Ferdinánd királytól melyben felsorolták érdemet, többek között Lelesz elfoglalását: "Visszatérő utadban a leleszi várkastélyt (castellum Lelesz) több napi fárasztó ostrom után elfoglaltad." 1558 augusztusában Thelekessy Lelesznél táborozva töltötte fel seregének készleteit, majd a Kendy Ferenc birtokolta Barkó ostromára indult.

1566-ban Lelesz erődítményében ágyú nem volt, csak 26 szakállas és 4 puska.

Bolusich Ágoston prépost halála után (1567. december 27.) a szerzetesek elhagyták a monostort. A hiteleshelyi muka megszűnőben volt, ezt az 1567. 31. tc-ben is rögzítették: "... a leleszi prépostság annyira meg van rontva, hogy itt már megbizó levelet sem lehet kiállítani, annál kevésbé nagyobb végrehajtásokat eszközölni; minek az az oka, hogy Schwendi Lázár a javakat, melyek a prépostság fentartására szolgáltak, Nagymihályi Sándornak, Yékey Ferencznek s Panka Péternek elzálogosította.". Schwendi elzálogosításai ellen több egyházi főméltóság is panaszt emelt.

Lelesznek 1569. évi inventáriumában eggyel több szakállas puska van mint 1566-ban. Említés történik két "botos" szakállasról, melyek a régi mód szerint fába voltak akasztva ("barbatae pro more antiquo lignis affixae 2 vulgo botlios zakallos vocatae"). Voltak még fa- és vasnyelű szakállasok, valamint fecske ("feczke") szakállasok.

1580-ban Melegh Boldizsár esztergomi kanonok lett a leleszi prépost, ő alatta a konvent, mint hiteles hely, újból megkezdte működését. 1588-ban a vármegye száz forintot adott a prépostság épületeinek helyreállítására. Verancsics Antal, korábbi kancellár 1598-ben pappá szenteltette magát, majd kinevezést kapott a csanádi püspökségre és a leleszi prépostságra. A világi prépostok a korában elzálogosított birtokokat lassanként visszaszerezték. Szegedy Pál prépost (1588-1597) az 1538-as tűzvészben megrongálódott templomi freskókat lemeszeltette.

1605-ben a szerencsi országgyűlés elvette a jogokat a világi préposttól, és a levéltárt két nemes hites tag, egy jegyző és egy írnok gondjaira bízta.

1619-ben Csicsva egyik ura, báró Nyáry István Bethlen Gáborhoz csatlakozott, és szeptember elején rajtaütött az erődített leleszi premontrei kolostoron, ahonnan elmenekül Habardy László egri kanonok, prépost.

1628 ás 1638 között Thelekessy István prépost a romladozó falakat kijavíttatta, a prépostság épületére emeletet húzatott, és megjavíttatta a torony óráját is. Az északkeleti bástyán egy 1633-ból származó feliraton Thelekessy neve olvasható. Ő kezdte el a főkapu feletti három emeletes torony építését. Fundaló János kőművesmester 250 arany fejében megbízást kapott a főbejárat felett háromemeletes torony felépítésére, amely 1656-ra készült el. A mester boltíves bejáratokat is készített minden emeleten, hálószobát az intéző részére, és a bejáratot faragott kövekkel díszítette.

1677-ben német őrsége volt az erődítménynek. 1680-ban az udvar Sebestyéni András választott erdélyi püspököt, leleszi prépostot küldte Thököly Imréhez tárgyalni a fegyverszünetről Kapi várába.

1683-ban, a sikertelenül végződött Bécs elleni hadjárat után Thököly kurucai visszaszorultak a nyugati megyékből, de a 13 vármegyét és annak fontosabb helységeit bírta, köztük a leleszi erősséget is.

A templom nagyharangját Fustel János egri harangöntő készítette 1694-ben.

A premontrei szerzetesek 1697-ben tértek vissza Leleszre, mikor I. Lipót a törökellenes háborút komoly pénzzel támogató ausztriai Pernec prépostságának ajándékozta azt Jászóval együtt. Tőlük 1700-ban a sziléziai Boroszló, majd 1702-ben a morva országi Louka rendházának kormányzása alá került.

Perényi Miklós egri várparancsnok 1709. november 23-án értesítette a Lelesznél táborozó Eszterházy Dánielt, hogy a németek Putnoknál vannak.

1715-ben a kolostor alatti kripta használatát engedélyezték a Sennyei-család részére.

Kunitz-Weissenburg Károly Ferenc gróf, leleszi prépost 1733-1751 között az elhanyagolt rendházat és templomot saját pénzén megújította már a barokk jegyében. Az 1730-as években felépíttette a második emeletet (* lehetséges, hogy egy része már Somogyi Ferenc prépost (1654-1666) idején már állt), megmagasíttatta a bástyatornyokat. Az épület keleti oldalában lévő Szent Mihály kápolnát is átalakíttatta, mely során a 14. századi freskók egy része megsemmisült. Barokkizálta a nagytemplomot úgy, hogy architektúrájának gótikus jegyei megmaradtak. A szentélyben felállított díszes barokk főoltárral viszont eltakarta az ott korábban elhelyezett két reneszánsz síremléket, Szegedy Pál csanádi, választott püspökét és Dóczy András főkapitányét.

1781-ben Schochovszky Ágoston adminisztrátor gazdasági építkezésbe kezdett. II. József 1787-ben feloszlatta a premontrei rendet, ekkor összeíratta a leleszi rendház vagyonát: konvent épület, templom, temető, ólak, fürdőház, kocsiszín, magtár, virágoskert üvegházzal és a Latorcán egy kikötő. A templom tornya 1792-ben egy szélviharban súlyosan megsérült.

I. Ferenc 1802-ben ismét a premontreieknek adta a leromlott, de lakható épületeket. Javították a sérült tornyot és az épületeket. 1892 és 1896 között az egész épületegyüttest kívül-belül felújították, készülve a millenieumi ünnepségekre. Az 1900-as évek elején a Műemlékek Országos Bizottsága vissza kívánta állítani a templom gótikus állapotát, de ez nem valósult meg. Gróh István 1902-ben vízfestményeken örökítette meg a freskókat. Trianon elcsatolta Magyarországtól, de 1938-ban visszatért. 1939-ben Gerinczy Pál prépost tataroztatta a monostort és visszaállította a konventi szervezetet, amelyet a csehszlovák állam 1950-ben felszámolt. Ez után a rendház épületében mezőgazdasági szakiskola volt, később pedig szociális otthont működtettek benne értelmileg sérült gyerekek számára. Az 1980-as években az épületet és a templomot is renoválták.