Solymos

Solymos várát valamikor a tatárjárás után építette Gutkeled nembéli Málcai Pál szörényi bán (1272-75).  Castrum Somos várát először Pál bán 1278-as végrendelete említi, e szerint az építkezést a birtokainak jövedelmeiből fedezte, és tervérének,  János ispánnak fiára, Pausára hagyta. A vár alatt egy Ágoston-rendi kolostort is alapított, ami arra utal, hogy Solymos birtokközpont volt. Ez a 13. századi vár egy toronyból és egy azóta elbontott falgyűrűből ált, melyben fa épületek voltak. 1300 körül Kán László erdélyi vajda szerezte meg.

1315-ben I. Károly ostrommal foglalta el az ellene lázadó Kán Kászló fiaitól. Solymos királyi vár lett, a király 1315 és 1317 között gyakran tartózkodott a közeli Lippán. 1319-ben Szécsényi Tamás aradi, bácsi és szerémi ispán egyben Solymos és Becse királyi várnagya is volt. 1335-ben Sinka mester solymosi várnagyot említi oklevél.

Luxemburgi Zsigmond Solymos királyi várát soha nem zálogosította, vagy adományozta el. 1414-ben Ozorai Pipo temesi bán emberei igazgatják a várat.

1439. május 8-án Albert király utasította az aradi káptalant, hogy Berekszói Hagymási László temesi ispánt vezesse be Solymos  ("Solmus") várának és tartozékainak birtokába zálog címén (galéria). Albert halála után 1440. augusztus 9-én I. Ulászló először Hunyadi Vajk két János nevű fiának, szörényi bánoknak új adomány címén Solymos várát és birtokait adta, de valószínűleg a Hunyadiak ekkor még nem kerültek ténylegesen a vár birtokába. A király már december 9-én Országh Mihálynak és Jánosnak azok Érsomlyó várukért Solymost adta cserébe. Az oklevél kitér arra, hogy Solymost azért vette el Hagymási Lászlótól és fiától, mert azok  Solmos várából rabolták, pusztították és gyújtogatták a királyhoz hű alattvalók vagyonát, sőt maga László is csatlakozott az országot pusztító németekhez és csehekhez, miáltal mindketten a hűtlenség bűnébe estek s így zálogbirtokuk is a koronára szállt (a Hagymásiak ezek szerint az özvegy Erzsébet királyné hívei maradtak). 1442. július 15-én a Hagymásiak és Országhok megegyeztek egymással: Solmos vár felét, mely várat  a Hagymásiak Albert királytól és Erzsébet királynétól 19.000 forintért vettek zálogba a zálogösszeg felével együtt átadják Országh Jánosnak, valamint testvérének Mihálynak és ezen János fia Sebestyénnek, akik viszonzásul ezen Solymos vár felét, melyet Ulászló királytól kaptak adományba, tartozékaival együtt, kivéve Lippa mezővárost és Péntekülése birtokot, örökjoggal átadják nekik. Hunyadi János végül 1444. május 23-án cserével jut Solymos várának birtokába: a Guti Országh fivéreknek és Hagymási Lászlónak örök jogon a Temes megyei Sydowaar castrumot adta érte. A pereskedés eztán is folytatódott, a felek 1446-ban egyeztek meg egymással, Solymos Hunyadi birtok lett. 1446. október 2-án a budai káptalan bizonyítja, hogy megjelent előtte Berekzew-i Hagmas Lászlónak a fia: László és a saját meg a testvére: Miklós nevében, akinek a terhét magára vállalta, bejelentette, hogy a Solymos várában és Lippa városában őt illető teljes birtokrészt annak minden tartozékával örök tulajdonul átadta Hwnyad-i Jánosnak, Magyarország kormányzójának és utódainak, semmi jogot sem tartva meg azokból a maga számára. 1447. 04. 02-án Hunyadi János kormányzó és az Országhok korábbi megállapodásukat megsemmisítették és újat kötöttek.

1451-ben és 1456-ban is a Hunyadi familiáris Keszi Balázs deák  Solymos  és Lippa  várainak  várnagya. 1453-ban és 1456-ban V. László megerősítette Hunyadi Jánost Solymos birtokában. Hunyadi halála után birtokait fiai örökölték. Mátyás trónra kerüléséig édesanyja, Szilágyi Erzsébet igazgatta a Hunyadi birtokokat. 1458-ban Literáti Balázs solymosi várnagyot küldte Kassára Szilágyi Mihály Mátyás királlyá választásának hírével. 

1462-ben Mátyás király  Jan Giskrával kiegyezett, és a felvidéki váraiért cserébe neki Lippa és Solymos várakat adta, valamint 25.000 aranyat. Giskra halála után (~1469) a birtokok visszaszálltak Hunyadi Mátyásra. A király 1471-ben az Alsólendvai Bánfiaknak adományozta ("Mivel teljesen megbízunk hívünk, nagyságos Miklósnak, Alsólindvai bán fiának, pozsonyi grófnak hitében és hűségében, a nevezett vármegye tisztét, melyet idáig hívünk, tekintetes Ernsth János kincstartónk viselt, ettől elvevén, elhatároztuk, hogy ugyanazon Miklósnak, a bán fiának, szokott hatáskörével együtt örökösen odaajándékozzuk s hogy ezt Solymos nevű, ugyanazon Orodvármegyében levő várához kapcsoljuk, olykép, hogy egyéb feladatai mellett különösen az alább megírtakat is köteles legyen teljesíteni.").

1477. január 3-án az Alsólendvai Bánfi család tagjai örökösödési egyezséget kötöttek a király előtt az Arad megyei Solymos és a Trencsén megyei Bolondóc várak ügyében,  amely szerint a két fél közül az esetleg magtalanul elhaló fél birtokait a másik fél örökli. Január 20-án ezt a király megerősítette, és a nevezett várakban és tartozékaikban levő minden királyi jogot nekik adományozta. 

1487-ben Mátyás király Dóczy Pétert és Jaksics Istán királyi biztosokat küldte Arad megyébe, hogy a királyi fennsége ellen Bánfi Miklós által elkövetett sérelmek megtorlása végett Lippa és Solymos várakat foglalják el ("mivel Mi Lindvai Bánfy Miklóst nevezetes okok és dolgok, valamint Felségünk ellen elkövetett nagy becstelenségei miatt letartóztattuk, parancsoljuk híveinknek, tekintetes Dóczy Péternek és Jaksics Istvánnak, hogy bizonyos más híveinkkel Lippa és Solymos várakat, a mint egyesülten tehetik, számunkra visszavegyék és visszafoglalják"). Ez a sérelem Bonfini szerint az volt, hogy "Mátyás szemet vetett Bánfi szép feleségére, Margit sagani hercegnőre, s midőn a főúr a király elől megszöktette asszonyát, Mátyás haragjában bebörtönöztette és két évig fogva tartotta, Solymost és Lippát pedig a pozsonyi főispánsággal együtt elvette tőle".  Bár Mátyás később megbocsátott Bánfinak, Solymost nem adta vissza neki, hanem 1487-ben törvénytelen fiának, Corvin János hercegnek adományozta Lippával együtt.

A várat a 15. század elején az öregtoronyól nem messze egy kaputoronnyal bővítették. Az új, külső falöv már a Hunyadiak birtoklása alatt épült, az u.n. Izabella szárny ablakkeretei 1480 körül készülhettek.

Mátyás halála után az Alsólendvai Bánfiak több éven keresztül próbálták meg peres úton visszaszerezni Solymost és Lippát. Ugyanakkor János herceg solymosi várnagyának, Haraszti Ferencnek volt kénytelen elzálogosítani a várat 1492-ben, akinek 3800 forinttal tartozott. Harasztiról utólag kiderült, hogy egyike volt azoknak, akik jelentős anyagi hasznot húztak a herceg szorult pénzügyi helyzetéből. Szapolyai István nádor egy 1494-es levele szerint Haraszti Árva várát kapta cserébe Solymosért és Lippáért a hercegtől. 1493. június 6-án Corvin János panaszt tett II. Ulászló királynál, hogy közte és Lyndwa-i Banfy Miklós között Solymos és Lippa várak miatt folyó perben Szent Mihály ünnepének a nyolcadán (okt.6.) Bathor-i István országbíró ítéletet hozott, de azután Hassagh-i István, az országbíró prothonotariusa - valószínűleg figyelmetlenségből - másképp állította ki az ítéletlevelet. A király Corvin kérésére új tárgyalást rendelt el.

Corvin János egy török portyázókkal vívott ütközetben súlyos sebet kapott, és 1504. október 12-én elhunyt. Birtokait fia, Corvin Kristóf örökölte, majd az ő 1506-ban bekövetkezett halála után a Corvin/Hunyadi birtokok a jog szerint a királyra szálltak, azonban II. Ulászló Corvin János érdemeire való tekintettel azok nagyrészét Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak  és leányának a kezén hagyta. A birtokok és várak felsorolása között szerepel Lippa városa, vára és Solymos vára is. 1509-ben Corvin János özvegye, Frangepán Beatrix II. Ulászló nyomására házasságot kötött unokaöccsével, György brandenburgi őrgróffal Gyulán. Az ifjú pár  március 5-én Solymoson tarózkodott. Frangepán Beatrix 1510 márciusában újszülött gyermekével együtt elhunyt, a vagyont a törvények kijátszásával II. Ulászló Brandenburginak juttatta. 

1514-ben Dózsa György lázadása idején Brandenburgi György két várában, Lippán és Solymos várában is kevés őrség volt, a katonák többsége Szapolyai János erdélyi vajda seregében volt annak havasalföldi portyájában. Lippán Bodó Miklós volt a várkapitány, Solymoson a német zsoldos Pranter György alvárnagy. Bodó a parasztsereg közeledtének hírére Lippán egy őrt hagyott és átment Solymosra a többi emberével. Lippa harc nélkül jutott Dózsa kezére, aki ezután Solymost akarta elfoglalni. Július 8-án kezdődött a vár ostroma, amit 14 katona, Künisch Mátyás káplán és Pranter alvárnagy védett. Dózsa először cselhez folyamodott: hírnököt küldött a várba, hogy Künisch részére levél érkezett, jöjjenek ki érte a vár alatti faluba. Künisch ki akarta küldeni érte a várőrséget, de Pranter gyanút fogott és nem engedte. A faluban ott rejtőzködtek Dózsa emberei, akik le akarták mészárolni az őrség tagjait. Dózsa az ostromhoz ágyúkat hozatott Lippáról. Pranter leverette a vár épületeinek zsindely tetejeit, hogy megakadályozza felgyújtásukat. A parasztsereg nem boldogult a várral, erre Dózsa megfenyegette a védőket, hogy az ágyúk elé kötteti a Lippán maradt családtagjaikat, ha nem adják fel a várat. Pranter nem akart belemenni az alkuba, de Künisch és a Lippáról átjött védők többsége július 10-én átadta a várat Dózsának.  A védők egyrésze felesküdött a keresztesekre, a többiek Hunyad vára felé vonultak el, ahol Bodót, Künischt és Prantert az ottan várnagy lefogatta. Solymos és Lippa nem sokáig volt a parasztok kezén, az Erdélybe visszatérő Szapolyai János elfoglalta őket és meg is tartotta mindkettőt Brandenburgi bosszúságára. Szapolyai ezt azzal indokolta, hogy a paraszlázadás leverésének költségeit nem fizették ki neki. 

Perényi Imre nádor 1516. június 6-án olyan szerződésre bírta a Lippa és Solymos uradalmáért versengő Szapolyai Jánost és Brandenburgi Györgyöt, hogy Szapolyai e várakat visszaadja az őrgrófnak, kitől viszont 22.000 forinton Perényi veszi meg őket. Brandenburgi az országbíró előtt azonnal el is adta Solymost és Lippát Perényinek, aki azonban pár nap múlva már Szapolyai Jánosnak és Györgynek a Sárosvármegyében levő Sáros nevű váráért s 11.000 forintért átengedte azokat. Így a Szapolyaiak jogilag is a birtokukba jutottak. 

A 16. század elején érte el Solymos a maximális kiépítését. Ekkor épült a tűzfegyverek elhelyezésére alkalmas külső falgyűrű, az új kaputorony és a várudvarba az új bejárat. A külső várfal miatt a belső falgyűrűt magasították.

A mohácsi csata utáni kettős királyválasztás polgárháborúba taszította az országot. I. Ferdinánd király 1527. november 3-án Solymost és Lippát is Báthori István nádornak adományozta, az Alsólendvai Bánffiak és I. János király ellenében. Szapolyai János haddal tért vissza Lengyelországból, a Maros vidékéről kiszorultak a Ferdinánd-pártiak. I. Ferdinánd az elvesztett Solymosért és Lippáért Dévény várát adományozta Báthori nádornak. 

1541. augusztu 29-én Szulejmán szultán a csellel elfoglalt budai várban elrendelte, hogy a Izabella özvegy királyné s gyámjai Lippára vigyék János Zsigmond királyfit, kinek a Tiszántúlon és Erdélyen kell uralkodnia. Lippát és Solymost Petrovics Péter, Gyulát és Világost Patócsy Ferenc tette védhető állapotba.

1551-ben Fráter Gyögy megpróbálta egyesíteni Erdélyt a királyi Magyarországgal. Szapolyai János özvegye, Izabella királyné a fia, János Zsigmond nevében lemondott az általa uralt területekről és elhagyták Erdélyt. I. Ferdinánd Castaldot küldte Báthori Andrással és Nádasdi Tamással Erdély és a Partium megszállására. Fráter átadta Lippát és Solymost is Báthorinak. Szulejmán szultán megtorlásul utasította Szokoli Mehmet ruméliai beglerbéget, hogy állítsa vissza Erdély vazallusi státuszát. Október 8-án Lippa védői a török sereg közeledtére elhagyták a várat, amit Uláma pasa szállt meg. Megpróbálták Solymost is elfoglalni, de a magyar védők visszaverték a támadást. Castaldo és az erdélyi seregek november 25-én visszafoglalták Lippát.

1552-ben Kara Ahmed másodvezér és Szokoli Mehmed ruméliai beglerbég Temesvár és Lippa bevlételét tűzte ki célul. Ezzel párhuzamosan Hádim Ali budai pasa Veszprémet , Drégelyt és a nógrádi várakat foglalta el. Temesvár véres ostrom után július 25-én kapitulált. Temesvár elestének hírére Aldana a főtisztjei ellenkezése ellenére Lippát elhagyta, a várat több helyen felrobbantatta. Solymos várában 20 főt hagyott és seregével Dévára menekült. A üresen hagyott Lippára magyar huszárok mentek, de a várat leégve találták, ezért a két épen hagyott ágyúval Gyulára vonultak vissza. Ahmed pasa július 30-án Kászon pasát 5000 szpáhival Lippára küldte, aki a környék népét munkára rendelve a várat védhető állapotba helyezte. Erre a közeli Solymos őrsége is elmenekült és ezt a várat is megszállta a török. 1554-ben Solymos török őrsége 35 müsztahfizból és 10 tüzérből állt.

A szultáni tanács 1568. március 27-ei, a temesvári beglerbégnek címzett parancsa Versec, Pancsova, Arad és Pankota lerombolását, Felnak, Facset és Solymos őrségének erős csökkentését rendelte el (a várakat végül nem rombolták le). A solymosi őrség létszámát 25 főben maximalizálták.

1595-ben a Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem által karánsebesi bánná kinevzett Borbély György a temesvári pasa, lippai és jenői bégek csapatait Facsádnál megverte, Dzsafer jenői és Mehmed lippai bég is fogságba esett. A vereség hírére Solymos török őrsége elfutott és Borbély körülzárta Lippát, majd pár napos lövetés után augusztus 19-én a török őrség kivonult a várból. 1597-ben Báthori fejedelem Jósika István kancellárnak adta Solymost, de őt 1598-ban árulás vádja miatt lefejeztette. Ezután Székely Mózes kapta zálogba, aki 1602-ben a Basta elleni vesztes csatája után ide menekült. Székely  a temesvári pasával Solymost elcserélte Kladova váráért, de  vár élén Pokay Tamás, Székely embere maradt.  Még ebben az évben  Lugassy János Borbély György megbízásából ostrommal akarta kiverni a rác martalócokat Solymos várából, de azok szabad elvonulás mellett átadták azt. 1605-ben Bocskai István Bocskay Lugasy Jánost tette Lippa várkapitányává s megbízta őt, hogy magyar őrséget tegyen Facsád,  Arad és Solymos váraiba. Rákóczi Zsigmond fejedelem 1607-ben 4000 arany fejében elzálogosaította Lugassy lippai főkapitánynak Solymos várát és uradalmát. 

1616-ban Bethlen Gábor kénytelen volt átengedni a temesvári pasának Lippa és Solymos várait. Solymos nem kapta vissza katonáit, akik még legalább másfél évtizedig Lippát erősítették. Valószínűleg romos lehetett a vár. Hogy végül mikor hozták rendbe azt nem tudni, viszont 1660-ban Evlia Cselebi török utazó szemlézte Solymost, és azt írta jelentésében,  hogy kapitány és 30 védő szolgál benne. "Solymos vára. A lippai szandsák földjén s a Maros folyó partján az ég csúcsáig emelkedő sziklán, keskeny magaslatú vár ez; parancsnoka, katonasága, ágyúja és hadi-szertára van. Kissé nyugatra néző egyetlen kapuja, harmincz háza s vágott sziklából várszerű mély árka van. A várban Szulejmán khánnak kis dsámija van, melybe csak tíz ember fér el. A 959. évben Szulejmán khán parancsára Ahmed pasa másodvezír foglalta el ezt ;  ... Benne egy mély kút van, melyet kősziklába ástak; a ferhádi mester ezt a kutat mintha kerékkel és csavarfúróval vágta volna ki, olyan tiszta és kerekes s a ki látja, elbámul rajta. Ez a kút ily nagy, magas hegy tövében levén, vize három öl közelségben van s mintha jégdarab volna. Miután ezt a várat is megnézegettük, hét hasznavehető vitézt innen társul vettünk magunk mellé s 7 órán át északi irányban mocsaras helyek partjain haladva Világos várába érkeztünk."

1688. június 18-tól 22-ig tartó ostrommal Caraffa tábornok csapatai elfoglalták a törököktől Lippát. Erre Solymos török őrsége is megadta magát, egy július 1-én kelteztetett bécsi hadijelentésben ez szerepel róla: "Lippa megadásának hírére Sólymos vára és egy másik palánk is megadta magát. Hír szerint mindkét helyről számosan az éjszaka leple alatt Gyulára menekültek, más részük miután javaikat lefoglalták, szabad elvonulás fejében Temesvárra ment."

Az 1699. január 26-án aláírt karlócai béke 2. pontja szerint Lippát, Lugost, Karánsebest, Becse, Becskerek, Csanád, Kis-Kanizsa és Zsablya várait le kell rombolni és a településeket át kell adni a török félnek. Lippa lerombolása miatt viszont a katonaságnak és közigazgatásnak is új támaszpontokat kellett keresni a Maros jobb partján. Erdély katonai parancsnoka, Jean Louis Rabutin de Bussy terve az volt, hogy Solymost és Tótváradot kell erősíteni, amelyet a lippai harmincad bevételeiből finanszírozott volna.

Solymos vára a Rákóczi szabadságharcban semmi szerepet nem játszott. A várban 1788-ig volt őrség (* egy 1835-ös adat szerint 50 fő), majd használhatatlanná tették és sorsára hagyták. Azóta pusztul. 2024. év elején leomlott egy nagyobb falszakasz, a helyi hatóságok egymásra mutogattak.