Mámai templomrom

Az egykori Máma falu (ma Balatonfűzfő része) területén már a bronzkorban és római korban is éltek.

Máma falu ("Villa Mama") neve a veszprémvölgyi kolostor Szent István-féle, görög nyelvű alapítólevelében található. Az okmányt az 1109-es Kálmán-féle átírásban ismerjük. Ezt a Szent István-féle adománylevél hiteles másolatának tekintik. Az 1109-es latin nyelvű átírásból megtudjuk, hogy korábban (az adományozás előtt) ez a vidék királyi udvarnokföld volt és öt falut - köztük másodiknak Mámát - a király örökjoggal a monostornak adományozza. 1293-ban említik először a templomot. 1296-ban Lodomér esztergomi érsek újból átírja az István-féle alapítólevelet, majd meg is erősíti. Ebben a megerősítésben már a falvak egyházainak nevei is szerepelnek: a kenesei Szt. Mihály, a szárberényi Szt. Márton, a mámai Szt. László templom "ecclesia Sancti Ladislai de Mama" (amely a Szt. Márton egyház filiája) és a padragi Szt. Mihályról nevezett templomok. Genthon a templomot 12. századinak határozta meg.

1305-ben ismét találkozunk Máma falu nevével - a veszprémi káptalan és a paloznaki nemesek perében Mamáról három ember tanúskodik: "Filpe, Paulus et Andreas pro se et tota villa Mama."

1328-ban Szárberin (a mai Vörösberény) határjárásakor említik újból a falut. A 14. századi oklevelekben még többször is előfordul a a falu neve. Nagy Lajos király oklevelében Sancti Ladislai de Mama -ként szerepel.

A 15. század elejéről tudunk a mámai Szent László egyház plébánosáról, akit a szárberényi, kenesei, padragi és csittényi plébánosokkal együtt a veszprémi Mindszent egyház prépostja (Ozorai Pipo káplánja) el akart fogatni.

A falu életéről a 16-17. századokban a rovásadó összeírásokból értesülhetünk. Többször gazdát cserélt, egy időben Palota várához is tartozott. A falusiak gyakran elmenekültek a kettős török-magyar adóztatás elől. A századok folyamán, a török pusztításokkal egyidőben nyilván a templom is tönkremehetett. 1625-ben II. Ferdinánd a győri jezsuitáknak adományozza a lébényi bencés apátsághoz és a veszprémvölgyi kolostorhoz tartozott birtokokat, és kezelésüket Dallos Miklós győri püspökre bízza.

A Rákóczi-szabadságharc idején (1707) Tallián Ádám kapta meg a falut, mint elkobzott fiskális birtokot. 1717-ben a Balaton körüli birtokok ismét a jezsuiták kezén vannak, ám ekkor már Mámát, mint pusztát, Berényhez csatolják. 1719-ben Máma és Sándor elhagyott puszta falvaknak számítanak, melyeknek földjét a szomszédos falvak lakói művelik.

Rómer Flóris 1876-ban írt róla és le is rajzolta (galéria): "A gyöpön elszigetelve áll itt a keletelt, XIV. századbeli, már egészen összedűlő mámai templom; ennek záradéka egyenes, északon ablakai, köröskörül támai nincsenek. A szentély 12' hosszú, 12' 6" széles. Északi oldalán, két fülkének nyoma van, a keleti ablak keskeny, kerekíves; a déliek hasonlók; a diadalív és a szentély boltozata kerekítettek. A hajó mind a két oldalon 3' 6"-nyira szélesb; azért 20' széles, 26' 6" hosszú. A hajóban csak 2 ablak van. A falak még állanak és sárgára voltak festve." 

Utolsó ismert adat Máma faluról a 19. század elejéről származik : az egyik kenesei harangon: "in honorem sancti Ladislai pro praedio Mama" felirat van.

Békefi Remig 1907-ben írt róla: "A jelenlegi romok tanúsága szerint a hajó hosszúkás négyszög. A bejárat a déli oldalon ; tőle keletre két keskeny ablak. A hajó falai még jelentékeny részben állanak; belül festés nyomaival. A mennyezetet tartó gerendák helye is látható. A szentély egyenes záródású, keskenyebb a hajónál és dongaboltozatú. A szentélyt a hajóval összekötő félkörív még megvan. A szentély falai még eléggé épek; de a keleti és déli ablaknak csak a helye van meg. " A templom délnyugati sarkát 1932-ben le is bontják, ez még látszik Békefi könyvében 1907-ben.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor