Abaújvári földvár

Abaújvár várának sáncai egy 3-4. századi településre épültek rá. A Hernád folyó fölé magasodó dombon épült  3,9 hektár alapterületű fa-föld vár sáncai még ma is markánsan mutatják az egykori erődítés formáját. A sánc kazettás, gerendaszerkezetű föld/fa  erődítmény volt, de a legfelső rétegében egy kiszedett kőfal nyomait is megtalálták a régészek. A sánc eredeti szélessége 23 méter volt, magassága 9 méter lehetett (ma már csak 5 méter). A vár egyetlen bejárata a ma is használt keleti volt, a sáncokat minden oldalról víz vette körül.

Anonymus Gestájában azt írta, hogy a honfoglalás után Árpád vezér az Abák őseinek adta a területet: "a Takta mellett és az erdők alján Árpád vezér különböző helyeken sok földet adott lakosaival együtt Ednek meg Edöménnek; és ezek utódai Isten kegyelméből még most is érdemesek a földek birtoklására" .A vár építését Kézai Simon a Képes Krónikájában Aba Sámuelnek tulajdonítja ("...venissent ad Novum Castrum, quod rex Aba construxerat..."), és ennek nem mondanak ellent a régészeti leletek sem: "A sánc építését megelőző járószint a X. század végénél korábbi nem lehet. Az építés idejét a történeti adatok, a faszerkezet és a leletanyag alapján a XI. század első felébe helyezzük. A felső réteg kissé eltérő gerendaszerkezetet mutat. Ez egy későbbi átépítést, vagy magasítást jelez, amely az itt tapasztalt jelen ségek és leletek alapján a XII. század második felében történhetett. A sánc leg későbbi periódusát a habarcsos kő várfal jelenti. Ennek időrendjére az ásatás nem hozott közvetlen eredményt, feltehetően a XII. században épült. (Gádor-Nováki)".  A korai időkben a határszéli Újvármegye ispáni vára volt és szintén a korai időkben esperességi székhely is volt. 

1046-ban Abaújváron találkozott a Vata vezette lázadókkal a megvakított Vazul két hazahívott fia, András és Levente herceg. Innen indultak András megkoronázására Székesfehérvárra. 1068-ban a besenyő-úz betörés idején egy Fanciska nevű újvári határőrt említenek a források: "...de speculatirobus , nomine Fanciska, qui ert de Novo Castro...". 1106-ban Álmos herceg ismét fellázadt Kálmán király ellen, és lengyel katonai segítséggel megszállta Abaújvárt.  A király ostrom alá vette öccsét, aki hamarosan megadta magát.

A 11. század második felében épülhetett az a  templom a vár belsejében, amelyről feltehető, hogy esperesi székhely volt a 13. század első harmadáig. Ezt látszik igazolni a templom körüli temetőből előkerült díszes, egyházi személyre utaló, a 11–12. század fordulójára keltezhető sírkő is, amely az első esperes sírját fedhette. A templom körül több száz, 11–14-ik századi sírt tártak fel. A temető alatti rétegben egy korábbi település nyomait is megtalálták.  

A régészeti kutatás szerint a 12. században ismeretlen okból megerősítették, vagy megmagasították a vár sáncait. Talán a habarcsos kőfal is ekkor épült, de erre nincs bizonyíték.  A 2019-es ásatások során előkerült egy kőalapozású, nagyméretű palotaépület is, melyhez egy oszlopcsarnok is tartozott, mely szintén a 12. században épült.

Abaújvár 1241-42-ben ellenállt a tatár hódítóknak. 1242. február 2-én Székesfehérváron az oda menekült egyházi és világi előkelők levelet írtak a pápának, amelyben felsorolták az ellenállásban résztvevő várakat: "Tudja meg tehát Szentatyaságtok, hogy a Keresztre feszített ellenségei, akiket tatároknak hívnak [. . .] Magyarországra törve, az ország legnagyobb részét] elpusztították. Mi [. . .] elég sokan és megfelelően felfegyverkezve behúzódtunk Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zala, Léka várába és más Dunán inneni várakba és erődített helyekre, a túlsó oldalon pedig Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár ("Novo castro Abe") és más várakba, és hasonlóképpen megerősített helyekre".  Ez azt bizonyítja, hogy egyrészt Abaújvár a legerősebb várak közé tartozott a korban, másrészt a vesztes muhi csata után az ország lakossága keményen ellenállt a mongoloknak (lásd még: Szank, Pétermonostora, Tázlár ... ).  A tatár támadásra utaló elrejtett kincsek is előkerültek a vár területén: pénzérmék, ékszerek, egy fémszálas textil részlete és vas szerszámok. Ezek tulajdonosai vagy elmenekültek és nem tértek vissza, vagy elestek a harcok során.  Két sír is a harcokhoz köthető: "Az egyikben gazdagon, számos verettel díszített koporsóban egy fiatal egyén nyugodott, akinek térdtől lefelé mindkét lába hiányzott. A koporsóban egy fél pár sarkantyút is találtunk. A másik sírt közvetlenül a kincs közelében találtuk, itt egy férfit és egy gyermeket hantoltak el, szintén veretekkel díszített koporsóban. Mind a sarkantyú, mind a koporsóveretek a 13. század második felére utalnak, éppen ezért különös, hogy a megkülönböztetett figyelemmel, díszes koporsóban eltemetett halottak nem a templom körüli temetőben kaptak helyet. Valószínűleg nem tévedünk, ha a három elhunytban a tatártámadás áldozatait látjuk (Bakos-Sipos-Tóth-Wolf)".  A régészeti leletek és az 1242-es levél szerint a vár túlélte a támadást. 1251-ben IV. Béla saját maga gondoskodott a vár védelméről. 

1273-ban IV. László király  Horuati-i Lőrinc fiát: Bodou-t, valamint Mykus fiait: Sebestyént, Angelus-t és Zentus-t, abaújvári ("castri de Abauyuar") várjobbágyok fiait a királyi szerviensek közé emeli. 1274-ben a király Gábor fiának: Salamonnak adja az V. Istvánnak, majd neki különböző hadjáratokban, főképpen Győr vár ostromakor tett szolgálataiért az abaújvári vár Zaranca nevű 3 ekényi lakatlan földjét. 1288-ban György fiának: Péter abaújvári ispánnak adományozza a Sáros megyei Verusalma nevű földet.

1312-ben, a rozgonyi csata után I. Károly az ellene lázadó Aba Amadé fiait megfosztotta birtokaiktól, Abaújvár királyi vár lett, és azt az ispánsággal együtt a Drugethek kapták meg, mint honorbirtokot. Abaújvárról 1317–1332 között több oklevelüket is kelteztetik. 1330–1334 között Drugeth Vilmos udvarbírája egyben az itteni várnagy, tehát ekkor még használatban volt. 1353-ban említik utoljára a várnagyát. 1394-ben Zsigmod király  a vasmegyei Kemendet elcserélő oklevelében Újvár csak birtokként szerepel, nem várként.

1394. május 3-án a Perényi Péter kapja meg Luxemburgi Zsigmondtól Abaújvárt. 1399-ben és 1405-ben a Perényiek engedélyt kapnak Zsigmond királytól a vár újjáépítésére, de ez már valószínűleg nem valósult meg. 1406-ban már a közeli nagyidai birtokukra kértek várépítési engedélyt, és ott 1411-14 között fel is épül a váruk. Újvár is a nagyidai vár birtoka lett.