Tamási

Tamási

A vár rövid története

1776-ban teljesen elbontották a vár romjait

Tamási vára a Koppány mocsaraiból mintegy 70 méterre kiemelkedő, 187 méter magas Várhegyen épült valamikor a tatárjárás után. A hegynek vannak magasabb pontjai, de a vár stratégiailag a legkedvezőbb ponton épült, az északi oldalon. A várat a legkönyebben támadható déli részen 20 méter széles és 5 méter mély árokkal választották le a hegy többi részéről. Mára már csak ez a mély várárok és néhény tégla töredék emlékeztet az egykori erősségre.

A vár első említése 1315-ből ismert. Ekkor Ozorai Sándor a Kőszegiek tamási várnagya. Károly Róbert 1316-ban a Héder nembéli Kőszegi János és szövetségesei Tolna megyei várakait, köztük Tamásit is ostrommal foglalta el. 1316. június 21-én Lampert országbíró Tamási vára mellett ítélkezik, tehát a vár ekkor már a király kezén volt. A király pártjára állt Ozorai Sándor adományként haláláig megkapta a várat. Ozorai 1328-ban már a királyi seregben harcolt a bajorok ellen. 1339-ben fiú örökös nélkül halt meg, így a vár visszaszállt a koronára. 1339-ben a király a néhai Kőszegi János fiainak adta a várat Orbolc (Varasd megye) váráért. A Kőszegi fiúk felvették a Tamásy nevet. A család egyes tagjai országos méltóságot is elnyertek később, az 1416-ban elhunyt Tamásy János erdélyi vajda is volt. Az ő utódait nevezték később Tamási Vajdafiaknak.

Tamásy László és Henrik 1423-ban örökösödési szerződést kötöttek a Lóránffyakkal. Egy 1439.09.17-én Albert király által kiadott általános hadiadót elrendelő oklevélen az ország főurai is szerepelnek, többek között Tamási Vajdafi László lovászmester és Tamási Vajdafi Henrik volt udvarmester ("Ladislaus filius wayuode de Thamasy magister agazonum regalium, Henricus de eadem Thamasy alias magister curie regis majestatis").

1440-ben I. Ulászló az akkor még Erzsébet özvegy királyné párti Tamásy Henriktől Tamásit elkobozta és a Csapyanak adta. A beiktatás azonban nem történt meg, mert Tamásy Henrik átállt a király oldalára rokona, Héderváry Lőrinc nádor segítségével. 1443-ban Henrik örökösödési szerződést köt Héderváry Lőrinccel és fiával, Imrével. Mivel az 1444-es várnai csatában elesett Tamásy Henriknek nem volt utóda, Tamási a Héderváriaké lett, de egészen 1453-ig pereskedtek érte a Lórántffyakkal. Tamásy László özvegye haláláig a várban élt.

1450-ben a Héderváryak megosztoznak a család birtokain, a kiskorú Miklós édesanyjával és testvéreivel Tamásit kapja. 1492-ben II. Ulászló Héderváry Miklós kérésére őt és fiait megerősíti többek között Tamási birtokában is. 1518-ban Boltha István a Hérdváryak várnagya.

1521-ben Héderváry Ferenc bán 18.000 ft-ért zálogként kötötte le Ozora várával egyetemben ("Castra sua Ozora et Thamasy vocata in Tholmensi") Tamási várát is. A nándorfehérvári vár 1521-ben történő elvesztése miatt II. Lajos elkobozta a bántól a birtokait. A budai káptalan II. Lajos király 1523. május 2-i parancsára a Somogy megyei Lak és a Tolna megyei Thamassy várakba, valamint a Tolna megyei Edelyn és Mory possessiókban levő nemesi kúriákba Kkorlathkewy (Körlátkövy) Péternek és Sarkan (Sárkány) Ambrusnak királyi adomány címén történt bevezetéséről szóló, 1523. márc. 2-án kelt jelentését – a királyi parancsnak megfelelően – a bele csúszott hibákat kijavítva – átírásban kiadja. Hédreváry ennek ellenére élete végéig megtartotta birtokait. 1531-ben Ozorán végrendelkezett, ebben a tamási várat és tartozékait Werbőczy István királyi kancellárra hagyta. 1536-ban a birtoknak legalább egy része Török Bálint kezén volt.

1543-ban Tamási Werbőczy Istváné, aki Tolnát védte a törökkel szemben. 1545-ben Ozora, Simontornya és Tamási is elesik, egy 1545. dec. 3-i török zsoldlajstromban mint most bevett erősség szerepel. A várban ekkor 162 fős török őrség kapott zsoldot. Az évek során a létszám fokozatosan csökkent, 1552-ben már csak 98, 1558-ban 52 fős volt az őrsége. 1568-ban elrendelték a Simontornya környéki romlásnak indult várak rendbehozatalát.

1592-ben Mehemed budai pasa így panaszkodott a portyázó végváriakra: "Simontornya tartományban egy Tamási nevű palánk alá jöttenek, tüzes labdákkal akarták megégetni az gyaur vitézek. Három óráig ott víttanak, végül az lopó latrok futtanak az nádban, szaladtanak fekete orcával."

Az 1628-29-es zsoldjegyzékben csak 4 tüzér és 12 gyalogos a várőrség (a prédáért szolgáló martalócok nincsenek feltüntetve).

Evlia Cselebi török utazó 1664-ben ezt jegyezte le tamási váráról: "Dombon fekvő, négyszögű erődítmény ez, melyet árok vesz körül. Egy kapuja, parancsnoka, 300 katonája s egy mecsetje van; bazárja, minaretje nincs."

Buda felszabadulása után 1686. 09. 23-án Bádeni Lajos seregei visszafoglalták Simontornyát, ennek hírére a török őrség valószíűleg elhagyta a várat, mert ostromról nincs feljegyzés.

Tamási várát 1691-ben kapta meg Esterházy Pál herceg az elmaradt nádori jövedelmei fejében Dombóvár, Simontornya, Ozora, Kaposvár és Koppány váraival együtt.

Egy 1702-es urbáriumban a várat pusztaként említik. A tamási hajdúk a Rákóczi-szabadságharcban mezei hadakként vettek részt. 1743-ban a várat elpusztultként említik. Farkas Pál tamási nótárius feljegyzése is ezt erősíti: "Azon a hegytetőn ahol most a cálvária áll, a törököknek egy vára volt. Fele régen ledőlt, fele sok üdeig állván anno 1776... eldöntetett, rész szerint annak téglájábúl építette a Város... az Uj vendégfogadót koppáni vizigát mellet."

Jelenleg kilátó áll a várhegy tetején, és tanösvény létesült a vár sáncában.

Források: Torma István: A tamási vár története; Gaál Attila: Az 1686 őszi felszabadító hadjárat grafikai lapjainak Tolna megyei vonatkozásai; Závodszky Levente: A Héderváry-család oklevéltára. második kötet (Budapest, 1922);

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

Tamási központját dél felé elhagyva a Koppány hídja után a Fenyves utcán fel lehet menni a várhgy közepéig. Innen a tanösvényen 5-10 perc séta a kilátó.

Szélesség: N - 46°37'27.0"
Hosszúság: E - 8°17'15.6"