Holics

Holics

Már a 12. század második felében egy föld/fa palánkvár állt a Morva folyó mocsaraiból kiemelkedő dombocskán. Első említése 1205-ből ismert Wywar [Újvár] néven. Ennek a várnak a helyén épült 1265 előtt a téglalap alaprajzú, 57x39 méter kőfallal körített Újvár [Holics] vára. Nevét talán onnan kapta, hogy a közeli székely/besenyő határvár, Sasvár helyett épült.

1273-ban II. Ottokár betörve az országba, sorban foglalta el a határt védő várakat. Budmér fia Mihály Újvárt (a mai Holicsot) "bámulatos vitézséggel megvédte s a király számára megtartotta".

1291. június 24-én kelt oklevelében III. András király Vörös Ábrahám, pozsonyi curialis comesnek és örököseinek adományozza az Albert osztrák herceg és Henrik bán fiai elleni harcokban tanúsított vitézségeiért az újvári [holicsi] ("comitatum de Wywar") területet az összes jövedelmével. 1299 előtt Csák Máté szerzi meg Holicsot. III. András a trencséni nagyúr megfékezésére kipróbált hadvezérét, Miklós fia Demeter mestert, zólyomi és pozsonyi ispánt küldi, aki 1299 őszén megostromolja és súlyos áldozatok árán elfoglalja Holics várát. Itt veszti el kedvelt unokaöccsét és vitézét, Pós comes fiát, Istvánt ("Péter volt nádor hűtlen fiai: Máté és Chak ellen ugyancsak Demeter mester és más bárók által vezetett királyi seregben a hűtlenek Holysow nevű várának ostromakor oroszlánként harcolva elesett."). Valamikor 1300-1301 körül Holicsot és vele együtt Szakolcát ismét megszerzi Csák Máté és egészen haláláig, 1321-ig uralma alatt tartja. A trencséni oligarcha szövetséget kötve az osztrák herceggel Holicsból indított támadásokat a cseh-morva területek ellen.

Ebben az időben épült egy korai egyemeletes gótikus palota és egy 250 x 530 cm méretű, torony szerű épület.

János cseh király I. Károly szövetsegéseként 1315-ben támadást indított Csák Máté tartománya ellen. Elfoglalta Veselí várát és Holics ostromába kezdett. Holics jól megerősített vár volt ekkor, az ostrom több hétig tartott. A Csák hadak rajtaütöttek az ostromlókon, de azok nagy veszteségek árán visszaszorították a könnyű fegyverzetű magyarokat. Az ostrom tovább folytatódott, az ostromlók megpróbálták aláásni a falakat, de a magyarok ellenaknát ástak és vízzel árasztották el a cseh aknát, megölve a munkásokat. Az élelem elfogytával és a magyar király segítségének elmaradásával a csehek felhagytak az ostrommal és János király júl. 25-én kiegyezett Csák Mátéval.

Csák Máté halála után Holics és Berencs Máté unokatestvére, Sternbergi [Cseh] István kezén maradt használatra. A két vár a cseh háborúkat lezáró 1332-es békekötés után került vissza a magyar királyhoz. Lackfi István lett a várnagya Holicsnak, Berencsnek és Bolondócnak (Beckó). 1335-ben I. Károly Menul fia Péterre bízta Holics és Berencs várait, hogy a határt Cseh Istvántól megvédjék. A várak a harcok során megsérültek, ezért a király négy vármegye adóját engede át Péternek a várak kijavítására, aki viszont a pénzzel megszökött. 1336-ban a cseh kereskedelmi utak szabályozásáról szóló oklevél szerit ismét Lackfi István Holics, Berencs és Bolondóc várnagya.

I. (Nagy) Lajos 1344.08.16-án kel oklevele szerint a Pécz nembéli Aladár fia Vörös (rufus) Tamás mester Csejte, Berencs és Újvár [Holics] várnagya ("...magister Thomas Rufus, filius Aladarii de Peech, castellanus noster de Chehte, de Bereneh et de Wywar..."). 1347-ben még szintén ő a várnagy.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond, - aki ekkor még nem is volt magyar király - katonai segítség fejében Jodok és Prokop morva őrgrófoknak engedte át a Vág folyóig a királyi várakat, városokat. A szerződés kikötötte, hogy amikor Zsigmond megtéríti unokatestvérei költségeit, azok visszaadják a birtokokat. 1385 őszéig a morvák megszállták a területet, de a magán várakat is elfoglalták. Holics megszállásáról nincs adat, de a közeli Szakolca a morvák kezére került. Több tárgyalás után 1389 januárjában kerülhetett sor a Jodok őrgróf által bírt magyarországi birtokok visszaadására. A Prokop által bírt várakat Zsigmond 1390-ben hadjárattal vette vissza.

1392 jan. 15. Zsigmond király Holics várát, Szakolca városát, Berencs várát és Jókőt lekötötte nővére Margit hercegnő hozományaként Habsburg Ernő osztrák hercegnek. A frigy végül meghiúsult. Még ebben az évben Zsigmond Sibirci Stibornak adományozta élete végéig, majd 1395-ben örök adományul adta hívének.

Egy 1396-os oklevél említi először együtt a két nevet: Újvár, másképpen Holics.

A vár földalatti folyosói a 14. század során épültek.

Az 1420-as évektől a husziták gyakran betörtek Morvaországból. 1432 júniusában a szomszédos Szakolcát elfoglalták és két évig megszállva tartották. Holicsról nincs adat ebben az időszakban, de lehetséges a huszita megszállás itt is. Az ifjabb Stibor 1434-ben bekövetkező halála után Holics visszakerült a királyhoz.

1437 körül Rozgonyi István birtokában volt zálogjogon Újvár [Holics], Detrekő, Éleskő, Korlátkő, Sempte.

1438.09.03-án a nyitrai káptalan Albert király parancsára bevezette Zsigmond király volt kancellárját, Schlick Gáspárt Holics és tartozékai birtokába (galéria). 1485-ben Schlick (lazani és holicsi) Zsigmond a tulajdonos.

A 15. század közepén a vár átalakításon esett át. Új palotaszárnyat kapott és a toronyszerű építményt visszabontották.

1489-ben Hunyadi Mátyás többek között Holics várát (castrum) és Sztrázsa kastélyt (castellum) adományozta Czobor Imrének és Mártonnak. 1494–ben Czoborszentmihályi Czobor Imre, a holicsi földesúr szőlőterületet vásárolt Modor városától. A Czobor család a várat négyszögletű, belső árkádor reneszász palotává építették át.

1500–1505 között a Magyarországon, így a Felvidéken is megforduló Jagelló Zsigmond lengyel herceg, II. Ulászló magyar király öccse a holicsi "alsóbb fokú iskola" diákjaival is találkozott.

1530.10.07-én Czobor Gáspár Holicsból írt levelet I. Ferdinánd királynak (Megkapta levelét Révay Ferenc által, hogy Buda ostrománál tíz gyalogossal és lovassal jelenjen meg, de ezt a szolgálatot most nem tudja teljesíteni).

1542-ben Holics a nagyszombati harmincad (vám) fiókhelye volt.

1547.februárban I. Ferdinánd adományt ad Bakith Péternek, - akit a szászországi magyar hadak kapitányaként jelöl meg, - Bakith nejének, Ákosházi Sárkány Orsolyának, illetve Orsolya első házasságából született Czobor Imre, Pál, János és György számára, Bakith Péter Pál nevű fia számára, akiket Holics castrum és Sassin castellum birtokában Révay Péter ellenében megerősít.

1549-ben a király utasította többek között a holicsi harmincadosokat is, hogy a vámok késedelem nélkül beszedessenek.

1554 júliusában Bakith Péter holicsi báró (Freiherr von Holics) Anna nevű lányát Révay Mihály veszi feleségül.

1561. szeptember 21-én Holics várában Révay János alsólendvai Bánffy István királyi étekfogómester leányát, Annát vette feleségül.

Az 1578. évi XVIII. tc. 5. paragrafusa a Magyar és Morva peres határkérdések rendezéséről is szólt. Ezek Holics és Hodolin, Berencs és Strasznicza meg Szakolcza közötti határszakaszok voltak.

1588.08.28-án Rudolf trónörökös tanácsosokat küldött, hogy közvetítsenek a Czobor és Bakics családok között Holics és Sassin várai birtokla körül kirobbant vitában.

1605-ben Bocskai alvezére, Rhédey Ferenc csapatai Dengeleghy Mihály vezényletével megszállták a szomszédos Szakolcát. A város megnyitotta a kapuit a hajdúk előtt, hogy elkerülje egy ostrom pusztításait. Horváth Mihály hajdúkaptányt nevezte ki Dengeleghy Szakolca élélre. A város mellett a 7000 főt számláló hajdú serege kiegészítve Bektas pasa mintegy 1000 törökjével, véres csatát vívott a császári hadakkal. A csata döntetlen lett, de a Morvaországba betörő hajdú-török csapatok nagy pusztítást végeztek. Augusztus közepére a császáriak visszafoglalták Szakolcát, Bazint és Szentgyörgyöt. Szakolcán a német-morva hadak bosszút álltak: Karl von Liechtenstein császári tábornok és Franz von Dietrichstein morva bíboros katonái a templom kifosztása mellett feldúlták és kirabolták a temetkezéseket is. Több forrás szerint Révay Péter megvédte Holicsot Bocska hajdúitól. Valamikor ez után a morvák Holics várát is megszállták. Az 1606-ban megkötött bécsi béke 14. paragrafusa foglalkozott Holiccsal is: "Hasonlóképpen, hogy Szakolcza szabad várost, meg a többi várakat: Sasvárt, Holicsot és Berencset és bármely másokat, a melyek Magyarországhoz tartoznak, a korábbi birtokosoknak visszadják".

1607-ben Rudolf császár Mátyás főherceggel tárgyalt a morva rendek által a "Bocskai-rebellió" idején elfoglalt Holics, Berench és más helyek visszacsatolásáról. Még ebben az évben Bakith II. Péter megszöktette Holicsból Révay Ferenc nejét, Forgách Zsuzsannát, akit Detrekő várába vitt. Az üggyel az országgyűlés is foglalkozott évekig. Az 1608. évi XXVI. tc. 1 paragrafusa elbeszéli a történetet: "Hogy a korábbi években, nagyságos Bakics Péter, esztelen szerelemre lobbanva, Forgách Zsuzsánnát, panaszlónak a feleségét, önmagának a hugát és sógorasszonyát, a ki vele az atyafiságnak és sógorságnak kettős kötelékében áll, halálosan megszerette, és azután az isteni és emberi félelmet félretéve, nehány csatlósának magához vételével, Holics várának a sánczain és árkain setét éjben áthatolván, a háznak, a melyben az emlitett Zsuzsánnát őrizet alatt tarták, a hármas falát ellenségképen körülfogván és áttörvén: őt, az őrizet helyéről, két szolgáló leányával együtt, némelyeknek a segitségével Detrekő várába vitte s az elhurczoltat egész a mai napig tetszése szerint ott tartja és vele vérfertőzésben él." A nádori idézésekkel a szerelmespár nem törődött. Az ügy végül 1625-ben Révay halálával oldódott meg, az országgyűlés felmentette a szerelmeseket: "a karok és rendek ezt a Bakics Pétert és Forgách Zsuzsanna úrasszonyt a törvénycikk elmarasztaló ítélete alól fölmentik, és föloldozottnak nyilvánítják."

1613-ban Bakith II. Péter beadványt adott be az Udvari Kamarának, nehogy Holics és Sassin várakat a Czobor család kapja.

1621. év elején Bethlen Gábor hadai elfoglalták Holicsot, Szakolcát és betörtek Morvaországba. Jan. 23-án Buquoy császári tábornok csapataival a morva határvárosok visszafoglalására indult. Bethlen hadvezére, Thurzó Szaniszló megfutott, jan 25-én a szakolcai katolikus polgárok segítségével Buquoy ellenállás nélkül visszafoglalta a várost. Februárban (14-e előtt) a Czobor Imre által védett Holics került nem egészen tisztességes úton a császáriak kezére, majd február 21-én Tieffenbach DévénytDévényt foglalta el. Bethlen Thurzó Szaniszlót küldte Holics visszaszerzésére, de az erőtlen ellentámadását mindkét várnál visszaverték.

Nyáron az erdélyi seregek ismét offenzívába mentek át, aug 17-én már a Schwendi által védett Pozsonyt ostromolták. Bethlen aug. 31-én beszüntette az eredménytelen ostromot és szeptemberben Morvaország felé tört. Szept. végén elfoglatat az 50 fővel védekező Holicsot, majd szept 28-án Szakolcát. Ezután a fejedelem betört Morvaországba. A hadjáratot nikolsburgi béke zárta le.

1622.08.06-án írt levelében Ravasz András kérelmet nyújtott be az Udvari Kamarának 1000 forint kártérítésért, mert Holicson és Szakolcán tárolt borát őfelsége kapitányai és a lázadók is elhasználták.

1623-ban kiújultak a harcok, Carafa Hieronymus császári tábornok okt. 18-a körül kb. 9000 emberével megérkezett Szakolca alá. Bethlen Kornis Zsigmond és Horváth István parancsnoksága alatt egy magyarokból, törökökből és tatárokból álló, 5–6000 főnyi lovas különítményt küldött ellene, akik folyamatosan zaklatták a császáriakat. Carafa visszavonult a Morva túlsó partjára, az utóvédként hagyott Merode-ezred egy különítménye megadta magát az erdélyieknek. Okt. 28-a körül már Bethlen is Holicsnál volt a főerőkkel. A körülzárt vár kapitánya szabad elvonulás fejében átadta a várat. Bethlen ezt írta Illésházynak az ellenséges erőkről: "...immár Szakolca mellől az Morva vizén általnyomtuk, sok kárral ment el." Kemény János naplójában feljegyzi, hogy Bethlen a sáncokban megszemlálte a császáriak erődítéseit. A Holicsból elengedett tiszt felismerte a fejedelmet és két taracból lövetett rá. A fejedelem mögött álló Fejér Györgynek és Huszár Péternek a lovát ellőtték. Bethlen azt mondta a körülötte lévőknek: " Hol láttátok vagy hallottátok, jó uraim, hogy királyt vagy fejedelmet öreg lövőszerszámmal ellőttek volna?".

A vár a háborúk végén erősen sérült állapotban volt. 1645-ben I. Rákóczi György megszállta Holicsot.

1653.12.16-án kelt ügyirat szerint a Magyar Kancellária úgy adott harmincad (vám) mentességet Holics városának, hogy a Magyar Kamara nem tudott róla.

1671-ben Czobor Ádám memorialéja az uralkodóhoz Holics és Sassin várak birtokrészei érdekében.

Valamikor a 17. században a külsővár a négy olasz bástyát kapott, körülötte széles vizesárokkal. Teljes kiépítettsége 1678 után készült el.

1705 nyarán Esterházy Antal elfoglalta julius 9-én Szomolányt. Holicsot báró Grunbach 130 fős százada védte ekkor. Julius 15-én a kurucok bombázták Holicsot, mire a császáriak megadták magukat és átálltak a kurucok oldalára. Ezután Esterházy a Morván átkelve Gödinget foglalta el, Ocskay pedig 4000 lovassal pusztított Morvaország és Ausztria vidékein.

1739-ben Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc vásárolta meg Czobor Józseftől, akivel később kihalt a família. 1749-1754 között U alakú, 98 szobás barokk nyári császári rezidenciává építettek át a belsővárat. Mária Terézia is többször megfordult itt.

1742-ben Hadik András a reá bízott insurgens huszárszázadokkal Holicsnál táborozott. Csapataival egészen Austerlitzig portyázott, számos helységből kizavarva a poroszokat.

1780-90 között II. József kiszárítatta a belsővár árkát és feltöltette a külsővárét.

A napóleoni háborúk sem kerülték el Holicsot. Nedeczky József holicsi uradalmi ügyvéd 1805 nov. 26-án jelenti, hogy Soult francia tábornagy Holicsban szállásol. Szakolcát is megszállták a francia csapatok. Soult nov. 30-ára Morvaországba elvonult. December 12-én Holicson találkozott I. Ferenc császárral József nádor. A téma az elvesztett austerlitzi ütközet volt és a császár találkozója Napóleonnal.

1826-ban egy vizsgálat hiányosságokat és szabálytalanságokat tárt fel a holicsi Habsburg uradalom igazgatásában.

1866-ban a königgrätzi vesztes csata után a visszavonuló osztrákok és az őket üldöző poroszok között Holics környékén harcok folytak.

Holics 1919-ig maradt Habsburg kézen. A cseh csapatok bevonulása után a kastély és a kertje pusztulásnak indult. A kastélyszobák eredeti gazdag díszítéséből gyakorlatilag csak kettő maradt fenn: a kápolna és az ún. kínai csarnok. 1970-ben történelmi emlékhellyé nyilvánították. A kastély eléggé lepusztult állapotban van most is (2021).

Források: Karczag Ákos - Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei I-II.; Incze János: A trónra kerülés ára - Zsigmond harca a magyar trónért és Eszak-nyugat Magyarország morva uralom alatt; Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007); A Pécz nemzetség Apponyi ágának az Apponyi grófok családi levéltárában őrizett oklevelei. I. 1241–1526. (Budapest, 1906.); Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXXI. 1347. (Budapest–Szeged, 2007.); Turul: Miklósfia Demeter mester. (1250–1312.); Kemény János: Bethlen Gábor 1623. évi hadjárata (Anthologia Hungarica, 2020); Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Budapest, 1988); Markó Árpád: Hadik András főstrázsamester működése az első sziléziai háborúban (1741—42).; Pálffy Géza: Különleges úton a Magyar Királyság arisztokráciájába: a Révay család a 16. században; Levéltári Gyűlytemények, Bécsi segédletek (Hungaricana); Misóczki Lajos: Az északnyugat-magyarországi vendégforgalom a kezdetektől 1526-ig; Domanovszky Sándor: József nádor iratai II. 1805-1807. (Budapest, 1929); Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 4. füzet 1290–1301 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 13. Budapest, 1987); MIKOLETZKY, Hanns Leo: Holics und Sassin, die beiden Mustergüter des Kaisers Franz I. Stephan;

Hol található

Parkolni közvetlenül a vár előtt lehet.

Szélesség: N - 48°48'31.1"
Hosszúság: E - 17°09'24.3"