Csütörtökhely Szt.László templom

Csütörtökhely (korábban Szentlászló, latinul Quintoforum, németül Donnersmark, szlovákul Spišský Štvrtok).

A Szepesség a 13. század elejéig igen gyéren lakott erdős terület volt. A magyar központi hatalom kiterjesztése a Felvidék keleti magashegységi területeire csupán a 12. század első felében indult meg. 1209-ben már van említés a szepesi Szent Márton prépostságról: Adolf prépost azzal a megkötéssel kap nagyobb birtokot a Poprád mentén, hogy azt betelepíti. 1217-ben Botch fia Tamásnak említik a két telepített faluját (Tamásfalva). Ezek arra utalnak, hogy a Szepesség későbbi vármegyei keretei legkésőbb a 12. század végére már biztosan kialakultak. A régészeti kutatások Szepesvár legrégibb rétegeit szintén a 12. század végére keltezik.

Csütörtökhely település eredeti neve Szentlászló volt. III. Béla a lengyel határ biztosítására ide telepítette át a gömörőröket megelőzendő, hogy hátba támadják északról a dalmát városokért vívott háborúja alatt. III. Bélára utal Szentlászló mint központi település neve is, hiszen ő avattatta szentté Lászlót. A tatárjárás alatt viszont a terület nagy pusztítást élt át, a mongolok jobb szárnya Dél-Lengyelország feldúlása után a Poprád menti hadiúton vonult Batu főserege felé. Szentlászló temploma is elpusztult.

IV. Béla újjászervezte a térséget, szász telepeseket hívott be, és 1243-ban kiváltságlevelet adott a tízlándzsás szepesi nemességnek, amelynek központja ismét Szentlászló (Csütörökhely) lett. Innen keltezték okleveleiket a megye, illetve a szepesi tízlándzsások szolgabírái, és itt áll első plébániatemplomuk, a Szent László-templom is, amelyet az elpusztult templom helyén román stílusban, síkmennyezettel, téglából építettek fel. 1265-ben és 1268-ban a plébánosát is említik, 1269-ben Villa Sancti Ladislai néven szerepel határjáró oklevélben. A 17. században összeállított Lőcsei Krónika bejegyzése szerint 1278-ban a csütörtökhelyiek megölték a király emberét, amiért sok pénzt kellett büntetésül fizetniük. 1279-ben mint németek által lakott településként említik, 1280-ban civitasként szerepel ("civitas S. Ladislai regis"). Ebben az évben Lodomér esztergomi érsek a Szepességben járt, egyik oklevelében megemlítik Szent László-egyházát. 1294-ben említik először Csütörtökhely néven a települést, utalva az itt tartott hetivásárra ("Sanctus Ladislaus alias Quintoforum"). 1298-ban a templomban tartották a gyűlésüket a szász plébánosok.

1317-ben a szepesi szászok kiváltságainak évi megerősítésekor a németjogú falvak között sorolják fel. 1397-ben Bebek Detre nádor oklevelében még Szentlászlóként ("Zenthlazlo") szerepel.

1402-ben gótikus stílusban bővítik ki a templomot. A szentély maradt négyzetes záródású, a déli oldalán külön bejárattal (* ez jellemzője a szepesi templomoknak). A szentély élszedett bordázatot kapott.

Csütörtökhely 1412-től a Zsigmond király által el nem zálogosított szepességi települések tartományának a központja.

1423-ban Miklós a csütörötökhelyi Szent László templom plébánosa.

1441-ben az özvegy Erzsébet királyné által behívott cseh zsoldosvezér, Brandisi Jan Giskra a belrháború alatt megvetette a lábát és a Szepességet is ellenőrzése alatt tartotta.

1455 nyarán viszály tört ki a huszita vezérek között. Giskra ellen fordult Komorowsky, Brcsal és Bartoss is, akik Giskra területeit támadták és Késmárk is az ellenőrzésük alá került. Giskra mielőbb vissza akarta foglalni Késmárkot, ezért Czajka nevű kapitányát küldte kiostromolni az ellene lázadókat, ezzel párhuzamosan a csütörtökhelyi templomot megerődítette és támaszponttá alakította át. Gaspar Hain lőcsei krónikája szerint 1455-ben Ian Iskra erős sáncot vetett a csütörtökhelyi templom körül, hogy a késmárki kapitányok ellen megvédje magát ("Anno 1455. Hat Jan Iszkrow eine starcke schantze aus der Kirchen zu Donnerszmarckh gemacht, sich wieder die Haubtleuth der Stad Käszmarckh zu schützen."). Az egymás ellen harcoló csehek Pálóczi László országbíró és Perényi János tárnokmester közbenjárásával rövid időre beszüntették az ellenségeskedést, de 1456 tavaszán ismét kitört a háborúskodás. Giskra Csütörtökhelyet felkészítette a harcra és innen indult meg Brcsal ellen Késmárkra. A csehek közötti ellenségeskedésnek V. László vetett véget.

1462-ben Szapolyai István Mátyás király parancsára Brcsal Márton és Barthoss cseh vezérektől 16.000 forintért megváltotta Késmárk, Gölnic, Merény, Savnik, Csütörtökhely városokat és még 9 várost. Csütörtökhelyet Mátyás 1465-ben a Szapolyainak adta.

Az 1470-es években Szapolyai István nádor építtette a Szent László-templomhoz csatolva a kétszintes gótikus kápolnát (* újabb kutatások ezt korábbra, inkább a Thurzó Györgyhöz kötik. Thurzó címer van az egyik zárókövön (galéria) és Thurzó 1454-től Szepesvárat birtokolta majdnem 10 éven keresztül). A kápolna alsó szintje temetkezési helynek épült, a felső szintje a magyar gótika kiemelkedő alkotása.

A lőcsei krónika 1532. évi bejegyzése: "Minekutána ez évben, Fülöp és Jakab apostolok napján (május 1.) letelt vala a fegyverszünet, a késmárkiak meg akarták támadni Lőcsét, de félelemből meg hátráltak és visszavonulásuk közben kifosztották Illésfalvát, Csütörtökhelyet, Véghelyet és Pálmafalvát, valamint a lőcseieknek két faluját: Lengvártot és Batizfalvát."

1565-ben Csütörtökhely német lakossága is evangélikus lett. Első prédikátorai Cyprianus és Kelner Ferenc voltak.

1604-ben Belgiojoso zsoldosai Bocskai ellen vonuva megszállták a Szepességet. Ezt kihasználva tett Pethő Márton prépost megpróbála elűznia templomból az evangélikusokat.

1605-ben Csütörtökhelyet Bocskai hajdúi kirabolták. A vádirat szerint Roth Péter csütörtökhelyi evangélikus lelkész a hajdúk elől Lőcsére menekült, és az egyházi edényeket és ruhákat nem rejtette el és gondatlanul őrrizte. Emiatt Roth távollétében a hajdúk a templomban garázdálkodtak és a visszamaradt egyházi javakat elrabolták. Thurzó Kristóf, Szepesvár ura vizsgálatot indított el, amely megállapította, hogy Roth ártatalan a vádakban. A hajdúk 1606 húsvét után ismét kirabolták a csütörtökhelyi templomot.

A lőcsi krónika bejegyzése szerint 1614-ben tűzvész pusztított Csütörtökhelyen.

Csáky István gróf 1638 után a csütörtökhelyi templom Szapolyai-kápolnáját elvette a lutheránusoktól. A katolikusok csak a templomon keresztül tudtak bejutni a kápolnába, ami számos feszült helyzetet eredményezett a két felekezet hívei között.

1644 nyarán Esterházy nádor csapatai Csütörtökhelyen keresztül vonultak vissza I. Rákóczi György csapatai elől.

1668-ban a csütörtökhelyi kápolnát a minoriták kapták meg. Ebben az évben ugyanis Csáky Ferenc gróf a Csütörtökhelyen levő régi conventet a minoritáknak adta és ez adományozást I. Lipót király még ugyanebben az évben megerősítette. 1672-ben Szelepcsényi György, esztergomi érsek (kinek joghatósága alá a Szepesség tartozott) a minoritákra bizta a csütörtökhelyi plébánia vezetését is.

1682 őszén Csütörtökhely és környéke Thököly Imre kezére került. Thököly és a párthívei az evangélikusokat pártolták, a minoritáknak 1684-ben menekülniök kellett Csütörtökhelyről és csak 1687. február 10-én térhettek oda vissza állandó tartózkodásra.

1693 és 1747 között többször javították a templomot, melyek során barokk boltozatot kapott a hajó, de a szentély gótikus jellege megmaradt.

1860-ban Hunfalvy írt a templomról: "A Szent László tiszteletére épült plébániatemplom egy elszigetelt dombon áll s egyszerű építmény, mely részint még a 13. századból való, csak egy lapos boltozatú hajója van, déli oldalán egy, szentélyén pedig két gót ablakocska látható, nyugati oldalán hatalmas, de már omlatag torony van. A templom mellett temető van, ehhez pedig a csinos és terjedelmes minoritakolostor csatlakozik, melyet gr. Csáky Ferenc 1668-ban építtete. A templomból Giskra erős várdát készíttete, később az evangélikusok bírták, mígnem I. Lipót parancsára tőlük elszedék. Igen nevezetes a templom déli oldalához ragasztott kápolna, mely szűz Mária mennybeviteléről neveztetik. Már messziről is felötlik igen szép idomai miatt, a hazánkban találtató legdíszesebb gót építményekhez tartozik. Egyik sajátsága abban áll, hogy egymásra épített kettős kápolna. Különösen a felső kápolna idomai és arányai nagyon szépek, oszlopai felette karcsúk, boltozata remek. Még fölségesebb a kápolna külseje, teljesen megfelel belső elrendezésének, déli oldalán 3, szentélyén pedig 2 ablak látható, az ablakok közt a legszebb arányú támok nyúlnak fel. Az összes ékesítékek nagyon tisztán és szabatosan készítvék. E kápolna alkalmasint a szepesi székesegyház azon kápolnájával, melly Úr testéről neveztetik, egykorú s talán ugyanazon jeles mesternek műve. Kár, hogy fenntartására semmi gond sem fordíttatik."

1869-ben leégett a templom. Gyűjtés indult a megmentéséért, és 1896-ban megindult a helyreállítása. A MOB Steinhausz Lászlót bízta meg a munkák vezetésével, akitől 1899-ben a szervezet másodépítésze, Sztehlo Ottó vette át a tervezést és a kivitelezést. 1901-ig nem csak a káponát, hanem a templomot is megújították. A leglátványosabb változás a tornyon látható: az ablakokat Sztehlo ikerablakokra cserélte, és a tornyot négyfiatornyos sisakkal látta el, mely igen látványos, de a régiótól idegen

Divald Kornél a 20. század elején több írásában is megemlítette a templomot: "Csúcsíves kori kőépület. Szentélye egyenes záródású, egy keresztbolttal, mellette keresztboltozatos sekrestye, maszkos zárókövekkel. A hajó barokk. Nyugati torony átmeneti jellegű, kettős ablakokkal. A templom déli oldalához építve: a Zápolya-kápolna. ... A csütörtökhelyi Zápolya-kápolnát az idő viszontagságai ugyancsak megviselték. Egy buzgó minorita-barátnak, néhai Gmitter Alfonznak köszönhetjük, hogy régi fényében helyreállítva áll ismét helyén. Az ő lelkes biztatására s nagyrészt az általa megindított gyűjtés árán a Műemlékek Országos Bizottsága végeztette a helyreállítást. Ennek mestere Steinhausz László, a lőcsei születésű jeles építész volt, a ki nem akart többet tudni, mint a kápolna régi mestere s ép azért alig van műemlékünk, a melynek építészeti helyreállítása kifogástalanabb s jobban sikerült volna, mint a csütörtökhelyi kápolnáé s az ezzel egyidejűleg kiegészített templomtoronyé."

A templom körül még részben ma is áll az 1,5 - 1,8 m magas körítőfala, de azt egy ismeretlen időpontban visszabontották, és lőrések nyomai már nem láthatók rajt. A lőcsei krónika által említett sáncolásnak sincs már nyoma. Egy 1969-es ásatás során a templom közvetlen közelében elbontott alapfalak és 14-16. századi leletek kerültek elő. Ezen leletek egy része a huszita időszakhoz köthető.