Frics

Frics

Frics (szlovákul: Fričovce) település a 13. század közepén betelepítéssel jött létre Sáros megyében.

1330 előtt az oklevelek szerint Frics Drugeth Fülöp nádoré volt, aki I. Károly királytól kapta. A nádor halála után Drugeth Vilmos örökölte.

Az Aba nemzetség Szalánci ága 1330-ban királyi kényszerítésre elcserélte Szalánc várát Drugeth Vilmossal ("(Vylermus") a Sáros megyei Bertót, Hedrichfalva, Frics ("Eferych") és Siroka birtokokért. Fricset későbbiekben is a leszármazott családok, a Hedryek, Berthóthyak, Sirokayak kezén volt.

1320-ban Merse fia Benedek magiszter fiai: Tóth Miklós, Péter, Domokos és Merse ("Magister Nicolaus Touth , Petrus, Dominicus, et Merse") megosztoznak örökbirtokaikon, Sáros várán ("Castri Sarus") és többek között Fricsen ("villam Frich") is. 1338-ban Petheuch fia Mihály mester Frics ("Frich") birtokosa.

1403-ban Zsigmond király Sárosi Kelemennek és Hedri Györgynek adta Frics birtokát, mely a Nápolyi Lászlóhoz átpártolt és ezért hűtlenség bűnébe esett Fricsi Baryus és István után a koronára szállt.

A szepesi káptalan 1446. 02. 24-én kelteztetett oklevele szerint Görgői (Görgey) Benedek Frics ("Feych") birtokosa.

1454. 05. 15-én V. László király utasította a szepesi káptalant, hogy László Misle-i prépostot és édestestvérét, Syroka-i Péter fia: Jánost, meg név szerint felsorolt társaikat királyi új adomány címén bevezesse a Sáros megyei Syroka, Frich, Hedrych és Berthold meg a többi felsorolt possessió és a bennük levő királyi jog birtokába, melyeket már őseik is békésen bírtak.

1510-ben II. Ulászló király Bertholdi Szaniszlót fiaival Györggyel, Tamással, Mihállyal és Mártonnal, testvérét Ferencet Miklós nevü fiával, továbbá a az Abák szalánci ágból még meglevő Hedry és Frychi családbelieket megerősíti Berthold, Kis- és Nagy-Vitéz, Hedry, Frics, Siroka stb. birtokában.

A várkastélyt Berthóthy Bálint építtette 1623 és 1630 között, mint erről a felirat megemlékezik: "HOC OPVS EXTRVXIT VALENTINVS BERTOTI ANNO 1.6.3.0." Építőmestere az eperjesi Sorger Mihály volt ("MICHAEL SORGER AEDIFICAVIT ANNO 1.6.3.0."). A kastély helyén feltételezhetően egy 14-15. századi erődített kúria állhatott.

A reneszánsz kastély egykor 3 toronnyal rendelkezett, várfal és vizesárok vette körbe. A falán kétszínű, figurális és növényi sgrafitto faliképek díszítik, melyeket Martin Waxmann készített. Körölbelül 150 mitológiai és történelmi alak látható a vakárkádokban, köztük római császárok, magyar történelmi alakok, de Jan Zizka huszita vezér és Amurat török szultán képei is szerepelnek közöttük. A Berthóthy címer is hasonló technológiával készült. A saroktornyokon lőrések láthatók és a vakárkádok alatt is kulcslyuk lőrések sora figyelhető meg.

Bertóthy János belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe, birtokait elkobozták. 1673. június 1-én a Szepesi Kamara felbecsülte az elkobzott kastélyt: az elég nagynak, három tornyosnak, olasz stucaturával díszítettenek írják le. Alatt pince, amely üres. Az egész kastély fallal kerített, már már romos; egyik oldalán allódiális ház, három istálló, borjak jászola, disznóól, ez az egész szárny zsindellyel fedett. Mellette két halastó is volt, vadaskert, szarvassal, őzzel. 1676-ban az összeírás szerint a fricsi kastély "... egykor szép, most nagyrészt elhagyatott, mellette kert, almás... Allódiális ház lerombolva...". 1686. április 29-én ismét összeírták és felbecsülték Berthóthy János elkobzott birtokait, többen között a fricsi várkastélyt is.

Az 1693-as kamarai összeírás szerint az elkobzott Berthóthy vagyont visszaadták Berthóthy János fiának Miklósnak, aki felújította a romos kastélyt.

1715. december 9-én az alábbi állapotát rögzítették a kastélynak: Négyszögű, emeletes kastély rongált állapotban, konyha, sütőház, "cellarium unum ingens sub toto Castello". Berthóthy Miklós 1739-es halála után leánya kezével Frics Ghillány Domonkosé lett.

A romos kastélyt 1840-ben átépítették a mai alakjára. A harmadik tornyot és külső várfalat lebontották, a várárkot feltöltötték. A kastély földszinti falába ekkor vágtak ablakokat. A kastély körül angolpark is létesült.

Myskovszky Viktor 1867-ben a Vasárnapi Újság hasábjain írt a kastélyról és rajzokat is készített róla (galéria): "A fritsi várkastély jelenleg b. Ghillányi József tulajdona, lakható állapotban csak földszinti helyiségei vannak, míg első emeleti helyiségei, nevezetesen a középrészt egészen elfoglaló, kilencz ablakos nagy terem pusztán áll, hol még egy oszlopos karzat — alkalmasint zenészek számára, — különféle tánczoló és mulató, XVII-ik századbeli viseletű alakokkal befestve látható. — E terem aligha nem volt hajdan számos vendégség és fényes mulatság tanuja. A kastély szép angol parkkal van körülvéve."

Pasteiner Gyula Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben c. könyvben a következőket ítrta a fricsi várkastélyról: "Ez francziás elrendezésű, vagyis udvar nélküli építmény; hoszsza 30, szélessége 16, magassága mintegy 18 méter; délre néző fő homlokzatát négyszögű, kiszökellő és zömök két torony fogja közre; a párkányövet alkotó vak-árkádnak 1.85 méter magas mezőit sgraffitóval előállított mythosi, jelképi és történeti életnagyságú alakok (Venus, Mars, Spes, Fides, Aeneas, Vitellius, stb.) foglalják el; az ormókat is részint levélékítményt, részint alakokat, angyalfejet, oroszlánt, stb. ábrázoló sgraffito díszíti. Az éjszaki oldal egyik ablakának párkányán levő fölírás szerint Bertholti Bálint építteté 1623-ban, a fő homlokzat szélén pedig német renaissance keretbe foglalt latin fölírás azt mondja, hogy Sorger Mihály építé 1630-ban. Ennek több művét nem ismerjük, de az az egy is eléggé meggyőz bennünket arról, hogy ezen építészeti iránynak egyik legtehetségesebb művelője volt."

1945 után a csehszlovák államé lett, a kastély állapota leromlott. Az 1950-es évek közepén és 1977-78-ban renoválták. Az 1990-es évekre ismét elhanyagolt lett, 1998-ban magánkézbe kerülése után kezdődött a külső és belső helyreállítása. Jelenleg szálloda és kávézó üzemel benne.


Források: Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.); Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomi VIII. Vol. 2. (Budae, 1832.); Kristó Gyula: Anjou–kori Oklevéltár. V. 1318-1320. (Budapest–Szeged, 1998.); Anjou-kori Oklevéltár. XXII. 1338. (Budapest-Szeged, 2012); HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 118. - No. 010.; DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma; HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 072. - No. 014.; HU MNL OL E 156 - a. - Fasc. 041. - No. 012 / a.; Vasárnapi Újság 1867, 43. szám; Magyar Nemzetségi zsebkönyv (Budapest, 1905); Századok, 1881; Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei – Várak, castellumok, erődített kastélyok, városfalak, templomvárak, barlangvárak, sáncok és erődök a 10. századtól a 19. század végéig, Budapest, Nemzetstratégiai Kutatóintézet, 2018, I. kötet; Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben;

Megközelítése

A településen átvezető 16-os út mellett van közvetlenül-

Szélesség: N - 49°01'00.6"
Hosszúság: E - 20°58'26.1"