Bossány várkastély

Bossány (Bošany) község a Nyitra bal partján, Kis- és Nagybossány egyesítésével jött létre. Első említése 1183-ból ismert "Bossan" alakban.

1277-ben IV. László király a nyitrai várhoz tartozó "terra Bossan" helységet a Divék nembéli Bán fia Barleus mesternek ("quod Magister Barleus filius Ban de Diwek") adományozta. 1299-ben az esztergomi káptalan III. Andrásnak írt jelentésében "Bossan" néven szerepel. 1319-ben Divék nembéli nemesek bossányi földeken osztoznak meg. Az oklevél még nem említ sem várat, sem kastélyt.

A mai várkastély helyén már a 15. század első felében egy fa udvarház állt a régészeti kutatások szerint. Ennek leégése után, de még a 15. század második felében egy háromszobás kő épület létesült a helyén.

1549-ben Nagh Bossaan néven említik a Bossányi család tulajdonaként.

1550-ben kezdték el kiépíteni négy sarokbástyás várkastéllyá, de a tervezett négy szárnyból csak két és fél szárny épült meg. Az építtető valószínűleg Bossányi György fia, János lehetett. Elsődleges funkciója a család és a környékbeliek védelme volt a török veszélytől. Különösebb hadi esemény nem köthető hozzá egészen a Rákóczi-szabadságharcig.

Bossány várkastélya már 1704-ben a kurucok kezére került. A Bossányiak beálltak a kurucok közé.

1708. április 2-án gróf Csáky Mihály Nagy-Bossányból írta Bercsényinek, hogy a vágújhelyi német helyőrség 2000 embere lecsapott Lehotára, de Csajághy hajdúi visszaverték őket. E hónapban Bercsényi, Bottyán, Csáky és Ocskay itt tartott haditanácsot. Április 30-án Bercsényi innen tájékoztatja Rákóczit a kiadott parancsokról.

1708. júliusában Bottyán Érsekújvárról levele írt Becsényinek, aki ekkor Nagy-Bossányon tartózkodott. A trencséni vesztes csata után Ocskay és a Bossányi család több tagja (Gábor, Sándor) átállt a császári oldalra, egyedül az ifjú Bossányi János maradt meg Rákóczi hűségén.

1708 októberében Steinville császári tábornok megszállta a Nyutra völgyét és a váracskákba, kastélyokba helyőrségeket helyezett. Bossány várkastélyát is megszállták a labancok.

1709. szeptember 1-2-án az érsekújvári kuruc őrség 500 szekérnyi ellátmányát megtámadta a bossányi labanc helyőrség. A kurucok megverték a németeket, és három labanccá lett nemest, Bossányi Eleket, Bartakovics Ferenczet és Zsigmondot elfogták. Berthóty István, Érsekújvár kuruc kapitánya árulás vádjával Bossányi Eleket fel akarta akasztatni, de végül fogolycserével elengedte.

1710. február elején Esterházy Antal kitörvén Érsekújvárból, elfoglalta a nagy-bossányi, tavarnoki és radosnyai várkastélyokat. Bossányban 15 német került fogságba, a kastély készleteit el akarták szállítani Érsekújvárra. A kuruc menetoszlopot február 13-án Hennersdorf császári tábornok Nyitraszegnél megtámadta, és az ellátmány nagyrészét visszaszerezte.

1776-ban Bossányi Imre, 1793-ban lánya, Bossányi Mária és férje, Motesiczky Pál barokk átalakításokat végtett a várkastélyon. Új lépcsőház épült és a homlokzat is barokkos lett. 1813-ban bérbe adták a kastélyt, ami bőrfeldolgozó üzemmé alakult át. Végül Bossányi Simon nyitrai alispán 1857 körül Schmidt Adolfnak, a bőrgyár tulajdonosának adta el. A fokozatosan lepusztuló épületet bőr és halzsír raktárnak használták.

1887-ben Könyöki József felmérte a várkastély akkori állapotát: "A nyitravölgyében Nyitrától vagy 20 kilométerre fekszik Nagy Bosány a nemes Bosányi család ősi vára. Az ország út a vár éjszaki és nyugati oldalán húzódott, de attól egy 10 méter széles mély árok választotta el. A pontozott vonalú fal és torony, legújabb időben, a jelenlegi birtokos, Schmidt úr által, állítólag életveszélyeztető állapota miatt romboltatott le; az alapfalakat azonban még tisztán látni. Az épület déli falában levő nagyobb ablakok szintén egészen újak. Az épület nyugati szárnya mély pinczékkel bír, melyben még most is láthatók a börtönök egyes czellái a falakban levő erős vaskapcsokkal és lánczokkal. Az épület semmi nevezetességgel nem bír és a hajdani nemes úri lak jelenleg bőr készületek és halzsír raktárul szolgál."

A 20. század elején a kastélyt Salzberger János vásárolta meg, aki 1903-ban felújíttatta az épületet. A tulajdonost 1944-ben innen hurcolták el a németek.

A háború után államosították, iskola és raktár is működött a falai között. 1988-ban kezdődött meg a részleges rekonstrukciója, amely nagyobb megszakítások után 2015-ben fejeződött be.