Pannonhalma

"...Aztán ahogy így mentek Árpád vezér meg nemesei, Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából. Majd amikor a hegyre felhágtak, Pannónia földjének szépségét látva igen megörültek." - Anonymus: Gesta Hungarorum

Géza nagyfejedelem a csehországi libicai vérengzés után befogadta az udvarába menekülő bencéseket, és Pannónia hegyén telepítette le őket. A tours-i Szent Márton életét jól ismerő szerzetesek a hegytetőn álló romokban Sabaria nagy szentjének imádkozó helyét ismerték fel, és a felépülő templomot Szent Mártonnak ajánlották (a régészeti feltárások egy István előtti épület maradványát megtalálták). Apja halála után István támogatta a szerzeteseket, és jelenlétében 1002-ben a templomot felszentelték. Az alapítólevélben (galéria) ez olvasható: "Az apám által megalapozott Szent Márton monostornak, szerzetesei győzelemre segítő szent imáiért Isten iránti hálából, lelkem vigaszára és országom erősítésére, Anasztáz apátúr tanácsára és hozzájárulásával olyan szabadságot engedélyezek, amelyekkel Szent Benedek montecassinói monostora rendelkezik." Erről az első templomról kevés nyom maradt fenn. Szent István gyakran megfordult a monostorban, a legenda hozzáköti az altemplomban található, később vörös márvánnyal díszített apáti széket (galéria).

A latin nyelvű oklevelekben számos neve maradt fenn: 1002-ben "monasterium Sancti Martini in monte supra Pannoniam", 1093 körül"monasterium Sancti Martini supra montem Pannonie", 1102-ben "abbati monasterii Sancti Martini in monte supra Pannoniam", 1172-ben "ecclesia Beati Martini", 1224-1535-ig "abbas et conventus Sancti Martini de Sacro Monte Pannonie, - Sacri Montis Pannonie". Latinról magyarra fordított neve Pannonhegye. A nyelvújító Kazinczy Ferenc barátja Guzmics Izidor bencés szerzetes 1809-ben alakította át Pannonhalmára, és az általánosan elfogadott lett.

Szent László 1077 után országgyűlést tartott Pannonhalmán, és összeíratta a templom kincseit, kódexeit, további adományokkal gazdagította a rendet. 1096-ban Könyves Kálmán itt fogadta az országon átvonuló kereszteseket. Péter apát 1102-ben fényes ünnepséggel emlékezett meg a kolostor 100 éves fennállásáról, II. Paschalis pápa megerősítette Szent István alapító levelét.

Az első templom pusztulásának időpontja nem ismert, II. (Vak) Béla 1137 áprilisi oklevele már arról tanúskodik, hogy a leégett templomot Dávid apát saját költségén felújíttatta és kibővítette, és az ország nagyjainak jelenlétében Felicián érsek felszentelte. Ennek a második templomnak a mérete nagyjából megegyezik a maival. Ebből a templomból maradt meg a vörösmárvány oroszlán és emberfej díszítéses vízköpő (galéria).

A mai templom már a XIII. század eleji építkezés eredménye, a korai gótika jegyében. Oros apát a tihanyi apátság éléről került Pannonhalmára, végiglátogatta Itália jelentős kolostorait, II. Andrást képviselte az V. Lateráni zsinaton. Az apát az 1209 körül tűzvészben elpusztult második templom újjáépítésére ciszterci szerzeteseket hívott. Ezek az építéshez értő szerzetesek háromhajós, kereszthajó nélküli templomot építettek. Az építkezés 1215 körül félbeszakadt, - Oros apát ekkor járt Itáliában - majd 1218-tól folytatódott. A templommal egyidőben épült az udvar felé nyitott kerengő a hozzá kapcsolódó épületekkel. A templomot II. András jelenlétében 1224 novemberében szentelték fel. A szentelésre készült el az apátság okleveleit tartalmazó kartularium, a vörös bőrbe kötött Liber Ruber (galéria). Oros apát 1242-ben sikerrel verte vissza a tatárok ostromát. IV. Béla 1260-ban Szigligetet a pannonhalmi apátságnak ajándékozta, hogy ott várat építsenek.

1301-ben a hírhedt Kőszegi Iván segítségével Landenberg Herman osztrák marsall elfoglalta, és a Kőszegiek állítottak benne várnagyot 1311-ig. Szigfrid apát (1355-1365) restauráltatta az apátságot, erről vörösmárvány sírköve is tudósít (galéria). Károly Róbert 1325-ben megerősíti IV. Béla 1246-os kiváltságlevelét. 1376-ban került először nem szerzetes kormányzó, kommendátor az apátság élére, Piaszt Ulászló lengyel herceg, aki a lengyel trónról való lemondása fejében kapta I. Lajos királytól az apátságot.

Vitéz János esztergomi érsek halála után Mátyás király lett a kolostor kommendátora (1472-1490). Az 1480-as években nagyszabású késő gótikus átépítés vette kezdetét. A templom déli oldalán fekvő, téglalap alaprajzú belső udvart körülvevő kerengő falai a XV. század végén épültek, a templom oldalán köpenyfal csatlakozik a korábbi templomfalhoz. Gazdag konzolfaragványokkal és hálóboltozattal díszítette. A kerengő építésének ideje egy sarokkövön látható: 1486 (galéria). A templomba vezető kapu, a Porta Speciosa feletti boltozat a legdíszesebb. A templom is megújult, a főszentélyt és a mellékszentélyeket díszes gótikus boltozatot kapott, a főszentély felett nyolcágú csillagboltozat készült. A templom északi oldalán megépült a mai sekrestye és a Szent Benedek-kápolna, amely a magyar késő gótika egyik legszebb emléke.

II. Ulászló 1500-ban Tolnai Mátét nevezte ki apátnak, aki az uralkodó támogatásával nagyszabású rendi reformokat kezdett a rendi fegyelem megerősítésére, s 1514-re megkapta a magyar bencés kongregáció főapáti címét is. 1510 körül készült a templom északi oldalhajójában a két félköríves záródású reneszánsz faragott kapukeret. A bal oldali a Mária-kápolnáé, a jobb oldali a keresztelőkápolnáé, amelynek záradékában Tolnai címerét faragták ki.

Mohács után az apátság a két király ütköző zónájába került. 1529-ben I. Ferdinánd csapatai elfoglalták és kifosztották Pannonhalmát, mert az János király oldalán állt. A török 1529-ben Bécs ellen vonulva fosztotta ki a környéket, 1532-ben Bakics Pál sikeresen védte meg a törökök támadásától.

1540-ben 20 gyalogot és 10 lovast kellett a várban eltartani. A főapát a török veszély fokozódása miatt 1542-ben 50 hajdú felfogadására kért pénzt. A szerzetesek 1542-ben elhagyták a monostort, de 1548-ban még visszatértek. Ekkor Csanády János, aki egyúttal Bakonybél apátja is volt, Bakonybél jövedelméből tartotta el magát és konventjét, mert Pannonhalma megcsappant bevételeit teljes egészében a vár védelmére fordították. 1552-ben Csanády János főapát Nádasdy Tamás nádor közbenjárását kérte a király felé, mert Szent Márton monostora minden jövedelmétől megfosztva reménytelenül áll az ellenség torkában. A várbeli katonák gondatlansága következtében 1575-ben tűzvész pusztította Pannonhalma épületeit, templomát. A helyreállítási munkákat Suess Orbán vezetésével végezték el. Az apátság 1585-ben ismét leégett, 1586-ban a bencések elhagyták a monostort.

Szinán pasa 1594-ben elfoglalta Pannonhalmát. A török megszállás 1597-ig tartott, amikor a keresztény seregek Bernstein vezetésével visszafoglalták.

1639-ben az ausztriai Heiligenkreuz ciszterci perjelét nevezték ki Pannonhalma élére. 1683-ban ismét elfoglalták a törökök, ekkor is leégett a vár. A megszállás rövid ideig tartott. 1699-ben Karner főapát újjáépítette a várfalakat, és ágyútornyot emeltetett.

A Rákóczi szabadságharc alatt a kuruc érzelmű barátok bebörtönözték a főapátot, aki a tömlöcben hunyt el.

A barokk átépítés Sajghó Benedek (1722-1768) főapát idején kezdődött meg Witwer Márton szerzetes tervei szerint. Megújult a Posta Speciosa, az altemplom lejárói, felépültek a kolostorszárnyak. II. József 1786-ban feloszlatta a szerzetesrendeket, a kolostor értékeit a császári hivatalnokok lefoglalták.

1802-ben I. Ferenc visszaállította az oktatással megbízott rendet, Novák Krizosztomot nevezte ki főapáttá. 1824-től kialakult a templom mostani nyugati harmada, megépült a könyvtár épület. 1859-ben Kruesz főapát megbízta Storno Ferencet a templom és a kerengő eredeti helyreállításával.

1923-ban emeletet húztak a kolostor déli szárnyára. 1940-ben diákotthonnal és olasz nyelvű gimnáziummal bővítették az épület együttest. A II. Világháborút Pannonhalma nagyobb kérok nélkül vészelte át, a falai több száz menekültnek nyújtottak menedéket. 1945 után a rend birtokait államosították, csak 1950-től engedélyezték újra az oktatást. 2003-tól megindult a négy szakaszból álló turisztikai fejlesztési terv.

A könyvtár

A pannonhalmi bencés monostor birtokainak, kincseinek királyi összeírása és vagyonjogi megerősítése az 1083 — 1095 közti időből az az oklevél, amely ezt az egyetlen könyvjegyzéket tartalmazza. Az oklevél alapján darab szerint ismerjük a pannonhalmi könyvtár teljes állományát a XI. század végén: 80 kötet. A kolostornak is voltak drágakövekkel díszített, arany betűkkel irt kódexei, egy ilyen könyv még 1604-ben is megvolt. A rend 1786-os feloszlatásakor több mint 4000 kötetet őriztek itt. Mára a könyvek száma 400000 körül mozog, a kódexeké tucatnyi, az ősnyomtatványoké mintegy 300. A levéltárban a magyar államiság kezdeti időszakából több oklevelet is őriznek, többek között az 1001-ből származó Szent István által kiadott kiváltságlevél, Szent László három oklevele és a tihanyi alapítólevél (1055).