Keselőkő

Privigyétől mintegy 18 km-re, a Madaras-hegység északnyugati részén található Keselőkő (ma Podhradie) község határában álló csupasz vulkáni sziklacsúcson állnak Keselőkő várának csekély romjai. Nevét az akkor itt honos keselyűkről kapta. Építtetője és építési ideje nem ismert, feltételezések szerint a 14. század első két évtizedében Csák Máté birtokolta, vagy akár ő ís építette. Okleveles adat szerint a szomszédos Bajmócot ("castrum Boymuch") 1302-ben kapta meg a trencséni nagyúr Vencel királytól. Keselőkő első említése a nyitrai káptalan 1352. április 4-én kiadott okleveléből ismert, amiben Gilétfi János várnagyát említik: "magistro Johanne filio Gyleti castellano de Boymoch et de Keseleukeu". Még 1363-ban is ő Baymoch és Keseleukw várnagya, valamint Fejér és Tolna megyék ispánja. Keselőkő királyi várként a bajmóci vár alá tartozott, várnagyaik megegyeztek. 1375-ben Pósa fia László a várnagya.

1388. január 15-én Luxemburgi Zsigmond Keselőkő várát ("Keselyukw") Pásztói János fia Kakas László és Domokos fia János mestereknek adományozta azok Lajos királynak, Erzsébet és Mária királynőknek teljesített szolgálataikért.

1390. márc. 20-án Zsigmond király bizonyítja, hogy egyfelől [Jolsvai/Ilsvai] Leusták királyi udvarmester, másfelől Pásztói Kakas fia László és Domonkos fia János mesterek birtokcserét hajtottak végre, amelynek során Leusták Litva várát tartozékaival, különösen pedig Besenew birtokkal átadja a Pásztóiaknak Keselőkő váráért. Jolsvai Leusták a nikápolyi csatában török fogságba került, és ott is halt meg.

Egy oklevél szerint 1420-ban Putnok László és István Kemenetz [Keselőkő] várnagyai. Zsigmond király 1427. december 5-én parancsot intézett Pwthnok-i Lászlóhoz és Bala-i Jánoshoz, Keselewkw castrum várnagyaihoz, hogy adják át azonnal a várat és uradalmát, mert uruk, Ilswa-i nádor fia, György magtalanul elhunyt. Keselőkő ismét királyi vár lett, 1428-ban [...] János a bajmóci és keselőkői királyi várnagy.

Egyes adatok szerint a Divék nemzetségből származó Majthényi Gergely már 1434-ben megkapta Keselőkő várát Luxemburgi Zsigmondtól. A beiktatási parancsban felsorolják érdemeit: "...nemzetes Majthényi Gergelynek kedvelt hívünknek, aki nekünk és a magyar szent koronának nagy szolgálatokat tett, a midőn a háborúra a kegyetlen törökök, Krisztus keresztjének üldözői ellen, nagy mennyiségű csapatokat, úgy lovasokat mint gyalogosokat gyűjtött és táborba szállított; nemkülönben az ország felvidékének védelmében fáradhatatlanúl őrködött és serénykedett. Kesselleökeö várát, mely néhai nagyságos Ilsvai Lesták fia György magvaszakadtával a koronára szállott, Nóvák, Szebedras, Nagy- és Kis-Lehota, Bisztricsén, Cherenén, Felfalu és Kis-Ugrócz falvakkal, melyeket más levelünkben adományoztunk... E beiktatási rendelet kelt Budán, Szent-György vértanú napján, 1434-ben".

A birtok ekkor még nem sokáig maradt a Majthényiak kezén, 1437 előtt Cillei Borbála királyné lett a birtokosa. Ő élethosszig várnagyának, Liptói Bálintnak ("Valentini de Lypto et de Kesselleökeö") engedte át.

1440. 08. 02-án I. Ulászló király a megválasztása és megkoronázása körül szerzett érdemeik jutalmazására Gimesi Forgách Miklós fiainak: Jánosnak, Imrének, Lászlónak, Péternek és Györgynek adományozza ”pro honore usque vite ipsorum duntaxat tenpore” a Nyitra megyei Keselewkw várát tartozékaival egyetemben. Ez úgy magyarázható, hogy Keselőkő urai Erzsébet özvegy királyné pártján állhattak a belháborúban.

Az 1448 után ismét Majthényi Gergely szerzi Liptaitól, aki ráadásul az apósa is volt.

1453. 02. 08-án V. László Rozgonyi Sebestyénnek adományozta a nyitramegyei Keselewkew (Keselőkő) várában lévő királyi jogait. Az oklevél megemlíti, hogy a vár Majthényi Gergelynek, mint foglalónak a kezén van. Ez ellen Majhényi panasszal élt. Ami biztos, hogy Keselőkő soha nem került Rozgonyi tényleges birtokába. Egy 1457-ben keletkezett levélben Majthényit "Gregorio de Maytheh alias de Kesselewkw"-nek nevezik. 1474-ben Majthényi Gergely és Zsigmond "Gregorius et Sigismundus de Maythe residens in castro Kessellekew Keselőkő urai.

Érdekesség, hogy 1493-ban a Jolsvai család távoli rokona, Pásztói János Keselőkő ("Kesellekw"), Szanda ("Zonda"), Csábrág ("Chabrag") várainak eladományozásától tiltja el II. Ulászló királyt, valamint ugyenezen várak és birtokok felkérésétől Majtényi Mihályt és Rafaelt, Bátori Istvánt és Andrást, Kaszai Gyulafi Ferencet és Rozgonyi Istvánt.

1510-ben a Majthényi család különböző ágai a túróci konvent előtt kiegyeztek egymással Keselőkő és több birtok ügyében. 1511-ben már ismét pereskednek egymással. 1518-ban a szomszédos Bajmócot birtokló Szapolyaiakkal van határvitájuk.

1524-ben a vár leégett, az ott őrzött oklevelek többsége is megsemmisült. Ezért 1524. 11. 13-án II. Lajos király elrendelte a budai káptalannak, hogy a Majthényi család tagjait új adomány címén vezessék be Keselőkő várának és tartozékainak birtokába. A várat hamarosan kijavították.

1534-ben Keselőkő várához nyolc falu tartozott: Keselőkő-podhragy, Alsókamenecz, Bisztricsény, Cserenye, Felfalu, Felsőkamenecz, Kisugrócz és Nyitraszeg. 1536-ban a családtagok megegyeztek a vár fenntartásában és a várnagy bérezésében.

1621. július 14-én Majthényi Bernát és Rafael hitlevélben biztosították Bethlen Gábort hűségükről, így Keselőkő várát biztosan nem támadták meg az erdélyi hadak. Szerémi A Majthényiak és a Felvidék c. munkájában forrás megjelölés nélkül írja, hogy 1626-ban Mansfeld és Bethlen csapatai beveszik Keselőkőt és kifosztják. Ebben a műben szerepel az is, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt a hajdúk elfoglalták és az ott fekvő agg Majthényi Ferencet megverték. A vár pusztulása talán ekkor kezdődött meg.

Borovszky Samu Nyitra vármegyét bemutató könyvében a következőket írta a várról: "A község fölött a Podhrágy-hegyen emelkedik a kesselőkői várrom, a kesselőkői Majthényiak-nak ősi fészke, melynek történeti szerepléséről más helyen szólunk. A XIV. század közepén királyi vár volt. A romokat nemcsak az idő viselte meg annyira, hogy ma már csak néhány falrészük látható, hanem a falu lakosainak kegyeletlensége is, akik a vár falában kitünő építkezési anyagot látva, minden ellenőrzés daczára széthordják."