Zengővár

A Mecsek legmagasabb csúcsán (682 m), a Zengőn, egy ismeretlen vár csekély romjai láthatók a kilátótól pár méterre. A Zengő középkori neve Mons Ferreus (Vashegy) volt.

Oklevelekben nem szerepel, építtetője, tulajdonosai ismeretlenek. A környékbeliek Miklós-várként is emlegetik. A helyi legenda szerint Mikós vitéz a szomszédos Márévár urának a feleségét elszerette, sőt lányuk is született. A hosszú távollét után hazatérő Máré vitéz mérgében mindkét várat szétágyúzta.

Hosszúhetény neve először a többszörösen átírt és kiegészített 1015-ös pécsváradi apátságot megalapító oklevélben szerepel. Később "Heten" alakban tűnik fel egy 1289-es oklevélben, amikor is Harsány várához tartozott. Ekkor a pécsváradi konvent nemes jobbágyai lakták.

A vár legelső felmérését 1992-ben Nováki Gyula és Sándorfi György végezték el:
"a hegycsúcs kissé hosszúkás platóját teljesen magába foglalja. Köröskörül igen meredek hegyoldal övezi, egyedül déli irányban csatlakozik hozzá egy valamivel alacsonyabb magaslat, amitől széles, természetes, bemélyedő hegynyereg választja el. Ez azonban már nem tartozik a várhoz. A vár területe, a hegy alakjának megfelelően, hosszúkás. Déli oldala egyenes, hosszanti oldalai kissé ívelők, északi végén elkülönülő kiugráson egy falmaradvány van. A szélét jelentő, egyenesen levágott pereme jól követhető, itt falnak, sáncnak nincs nyoma.
A felszínen csak az északi végében látható habarcsos rakott kőfal (torony?) maradványa. A fal erősen leromlott, sem külső, sem belső falsíkja nem állapítható meg ásatás nélkül. Ezért a belső átmérőjére is csak becsült adatunk van, ami 6,5–7 m között lehet. A falcsonk jelenlegi szélessége 80–150 cm között, magassága 70–130 cm között váltakozik, de az északi részen a mai felszínig lepusztult. A falcsonk mindkét oldalán habarcsos kődarabok hevernek. E patkó alakú fal D-i szakaszán 5 méteres szakaszon teljesen hiányzik a fal minden nyoma a felszínen. Két vége azonban nem befejezett, hanem ugyancsak lepusztult, eredetileg feltehetően zárt, kör alakú építmény volt.
A vár többi részén nem található falmaradvány a felszínen. Itt-ott kövek, téglák is hevernek, de a mérés idején ott járt helybeli turisták elmondása szerint régebben katonai épület is állt a hegycsúcson. Jelenleg egy magas, henger alakú, betonból készült földmérési torony áll a csúcson, benne középen a HP-kő. A vár területének hossza 75, szélessége 45 m. A perem alatt átlag 3 méterrel alacsonyabb szinten árok fut körbe, külső szélén sánccal. A sáncon sok kő hever, nyilván az árokból kitermelt földdel együtt került oda, habarcsos kő nincs közöttük.
A vár belső területén sok cserép található, de ezek között jellegzetes, korhoz köthető darabokat nem találtunk. Piros, jól kiégetett darabok. Árpád-kori nem volt közöttük, jellegük alapján késő középkoriak.
A belső terület jól áttekinthető, füves, csak a keleti oldala sűrű bokros. A sánc is jól járható, de a keleti oldalon a sűrű aljnövényzet akadályozza a járást. A falrom patkó alakja esetleg felveti azt a gondolatot, hogy talán bástya (ágyúállás?) volt. Ez azonban nem valószínű, mert ilyen védműre a déli oldalon lehetett volna szükség, ahonnan a várba bejutni és a várat támadni a legkönnyebb volt. A falrom alatti hegyoldal minden irányban igen meredek"

1998-ban Miklós Zsuzsa kutatta a várat. Az ő megfigyelései szerint a vár teljes területe (az árokkal, sánccal együtt) 105 × 70 m (7350 m2 – 0,73 ha). A védett terület 75 × 44 m-es (3300 m2 – 0,33 ha). A felszínen csupán az ÉK-i sarokban láthatók épületnyomok, az egykori torony maradványai. Érdekes módon a torony nem a legmagasabb ponton, és nem is a leginkább támadható D-i oldalon épült, hanem a természettől jobban védett É-i oldalon.

A torony alaprajza szabályos kör. Külső átmérője 12 méter, falvastagsága 2,5 méter. A vizsgálat szerint vagy nem épült fel teljesen, vagy nem használták. Maga a vár is lakatlan lehetett, mert nagyon kevés 13. századi cseréptöredék került elő és az élet más nyomait (állatcsontok, szemét) sem találták meg.

A körítő árkot a sziklába vájták, a belső oldalán falmaradványt, vagy kőfalra utaló nyomokat nem találtak.

A kutatást Miklós Zsuzsa így foglalta össze: "... megállapítható, hogy a Zengő tetején egy árokkal, sánccal övezett, kő tornyos, 13. századi erősség állt... Figyelembe véve azt, hogy Zengővár utaktól, településektől távol, nagy relatív magasságban és a pécsváradi apátság birtokán helyezkedik el, az a legvalószínűbb, hogy mentsvárnak épült."