Lőcse: Szent Jakab templom

A tatárjárás után, a pusztító hordák elől a Menedékkőre menekült szepességiek alapították Lőcse városát a Lőcse-patak feletti magaslaton.

A mai Szent Jakab plébániatemplom a történelmi Magyarország egyik legszebb gótikus temploma, mely I. Károly idejében kezdett épülni, egy korábbi, 1245 utáni, valószínűleg az 1260-80-as évekből származó templom helyén. Ezt már a 19-20. századi művészettörténészek felfedezték, például Divald Károly is: "A szent Jakab-templom mai sekrestyéje a lőcseiek első XIII. századbeli templomának szentélye volt. Erről elrendezése, koráról háromoldalú apszisának ablakain kívül, keresztboltozatainak tagozása s a Krisztust mellképben ábrázoló domborművű zárókő tanúskodik. E régi szentélyben négy keresztboltozatot látunk, a melyhez az apszis két boltozati bordája csatlakozik. Az apszis boltozatbordái formás, levélékítményű fejezettel biró féloszlopon nyugosznak, a boltozat többi gerinczeit kissé primitív párkánnyal összefűzött s lépcsőzetesen tagozott, megfordított gúlaalakú gyám kövek tartják. E régi szentély elrendezésével nagyban emlékeztet az eperjesi szent Miklós-templom északi hajójának kripta fölé épült szentélyére, a mely hajdan szintén egy egyhajós templom szentélye volt. Lőcsén a mai sekrestyéhez csatlakozó régi hajó alighanem a szent György-kápolnához hasonlóan szőkéit ki oldalfalaival, de mind a két oldalon. Minthogy alighanem deszkamennyezetet tartó hitvány falai voltak, a régi hajót az új templom építése közben egészen lebontották s a régi szentélyt ekkor nyugatfelé elfalazták. A háromhajós csarnok templom alakjával biró új templom építését valószínűleg a XIV. század elején kezdték el s a század derekáig nagyjában be is fejezték."

Az álbazilikás, három hajós templom építésének első fázisának vége 1370 és 1394 közé esett. A szentély többrétegű festményi közül a legrégebbiek 1350 körül készülhettek. 1390 körül épült a templom északi falához a gótikus Szent György kápolna, egy helyi polgár, Ulenbach György adományából, akit 1392-ben ide is temettek. A kápolnát valószínűleg 1414-ben szentelték fel.

1474-ben Mátyás király látogatta meg Lőcsét, ekkor épülhetett a déli előcsarnok a felette lévő kápolnával, a Corvin oratóriummal (más források szerint 1494-ig). Ebben a korszakban építették az északi előcsarnokot is, talán a Thurzó család költségén, valamint a nyugati orgonakarzatot. A templom belsejében ekkor már az oltárok ekészültek, és az orgona is megvolt. A templom főhajójának elejére a Thurzó család szarkofágjait helyezték el. 1494-ben Lőcsén találkozott a négy Jagelló fivér, köztük a lengyel és a magyar király (II. Ulászló). Kíséretükkel hosszabb időt töltöttek itt, e találkozóra emlékeztet a középső hajó hátsó részén található pad, valamint a Havas Boldogasszony-oltár. A látogatást követően a templom gazdag későgótikus elemekkel bővült.

A 18,62 m magas, hársfából faragott későgótikus főoltár, amely a világon a legmagasabb, Lőcsei Pál keze munkáját dicséri. 1507 és 1517 között készült. Az oltár fő alakjai Szent Jakab, Szent János és középen Szűz Mária. Predelláján az Utolsó vacsora látható szőlőmintás díszítéssel.

1513-1522 között Johannes Henckel plébános kezdeményezésére a Szent György-kápolna és a tornác fölé könyvtárszoba épült.

A templomot 1544-től az evangélikusok használták. Az oltárszárnyakat bezárva tartották, ezért nem volt ok arra, hogy eltávolítsák belőlük a szobrokat. 1622-ben egy új orgonakarzatot kezdtek építeni északi bejárattal, röviddel ezután a templomban egy gazdagon díszített orgonát is felszereltek, amelyet a karzatra kívülről erősítettek fel. Az orgonával szemben fából egy szószéket is faragtak.

1550-ben és 1599-ben is tűz rongálta meg a templomot.

1626 évének végén Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Lőcsén töltötte az ünnepeket. A fejedelem Karácsony napján és másnapján reggel nyolckor magyar prédikációkat tartatott a fejedelmi udvar népének a lőcsei Szent Jakab-templomban, nyilvánvalóan saját református udvari lelkészével. Az istentiszteletek idejére Bethlennek a szószék mellé külön, vörös bársonnyal bevont emelvényt építettek.

1674. áprilisában az ellenreformáció elérte Lőcsét is, ekkor elvették a templomot az evangélikusoktól, de 1682-ben Thököly ismét visszaadta nekik. 1687-ben ismét a katolikusoké. 1705-ben II. Rákóczi Ferenc a templom nyugati felét a reformátusoknak adta, így a templomot a felekezetek együtt használták 1710-ig. Ekkor Lőcsét Löffelholcz tábornok császári csapatai elfoglalták a kurucoktól, és a templomot is visszaadták a katolikusoknak..

1747-ben a templom és a tornya is leégett, a tűz behatolt a három déli kapun keresztül a templomba is, de csak kisebb kárt okozott. 1752-ben ismét tűz pusztította a templomot. Ezután a kapukat - egy kivételével - befalazták. A 18. század közepén a Thurzók síremlékeit áthelyezték, a század végén a romos tornyot lebontották. 1841 és 1858 között az új tornyot neogótikus stílusban építették fel.

Myskovszky Viktor 1865-ben a Vasárnapi újságban írt egy cikket a templomról: " Lőcse 1245-ben a tatárpusztítás után azon a helyen, a hol most áll, újra kezdett épülni, és e kezdettől fogva jelentőséggel bíró város, csakhamar királyi várossá emeltetvén. Saját egyházzal is nemsokára bírt, a minthogy egy régi hagyomány szerint e templom építési ideje csakugyan 1249 — 1260-dik évre esik. E templom alaprajza (bazilika formában) három hajós, melyek a régi keresztény szokás szerint keletnek vannak fordítva, 156 lábnyi hosszúak s összesen véve 82 lábnyi a szélességük. A közép vagy főhajó keleti része egy szabályos nyolc-szögnek öt oldala által záródik be, és a záradék-kőig 60 lábnyi magasságú. A főhajót, valamint a mellékhajók szép gót boltozatát hat oszloppár tartja, s e része e templomnak — építészeti modoráról itélve — legrégibb eredetű. Az építési modor azon átmeneti korszakot képezi, midőn a román lassan a gót ízlésbe ment át, mely korszakot hazánkban körülbelül a XIII-dik század második felébe tehetni. Biztossággal lehet következtetni, hogy e műemlék a XIV. század közepe táján már be volt végezve. Tizenhárom szép magas gót ablak van a templom keleti és déli oldalán, s ezek már kiképzett gót ízlésre mutatnak.
A templom belsejébe három főbejárat vezet, nevezetesen az északi, déli és nyugati oldalon az új torony alatt. Ezek közt a déli bejárat legdíszesebb. Figyelemre méltó a főoltár, mely nemes ízlésénél és bámulatos finomságú kivitelénél fogva nagybecsű remekmű. Az egész birodalomban az első helyet méltán foglalja el. Magassága 60 lábnyi és szélessége 19 láb. Belseje három természetfeletti nagyságú, remek faragású alakot tartalmaz, nevezetesen: a közepén sz. Mária félholdon állva jobbra sz. Jakab és balra sz. János szobra. Mind a három alak, daczára nagy méreteinek, természetes és finom kivitelű. Az oltár két oltárszárnya féldomborművű alakokkal van díszítve, s daczára az alakok sokaságának, a kompozíció mégis világos.
E remekmű felső részét piramis alakban fölfelé törekedő karcsú oszlopocskák és számtalan tornyocskák tömege képezi, melyeken a mennyezetek alatt finom faragású szobrocskák állnak. Az egész remekműnek benyomása kivált egy uj szemlélőre nézve nagyszerű, bámulatot s tiszteletet gerjesztő. Van itt a nyolc gót oltáron kívül még öt más, melyek azonban újabb ízlésűek és különös műbeccsel nem bírnak. A főoltár bal oldalán létezik az ereklyetartó (ciborium) szabadon álló, 46 láb magas gót, szép karcsú tornyocska alakjában, mely, a maga nemében szintén remekmű, a XV. században készült. Azonban e templom nemcsak régi remekművekben gazdag, de újabb kori nagybecsű művekkel is találkozunk itt, s habár ez újabb művek más ízlésben vannak tartva, mindazáltal ezek közt is szép összhangzás létezik. A többi közt megemlítendő itt a templom balfalának oldalán függő — hazánkban még eddig legnagyobb és legdíszesebb orgonamü, számos nagy méretű ón sípokkal és nyolc fúvó művel ellátva, az egész a XVII. század szép renaissance ízlésében van díszítve; különösen karzata gazdag arabeszkekei, és fülkékben álló szobrokkal diszeskedik, a karzat közepén levő címer a Bobest családé. E remekmű krakkói Hűmmel János által 1615-ben készíttetett, és 13 000 magyar forintba került. Jelenleg azonban ez orgona nem használtatik, miután oly állapotban van, hogy tetemes javítást kíván — de van a templom nyugati részén egy ujabb orgona, az isteni tisztelet mostani használatára.
... Azonban e templom legszebb disze uj szép magas tornya, nyugati oldalán, alapzata rendes négyszög, de már az első emeletnél szabályos nyolcszögbe megy át, szép gót ablakokkal, és fent egy födött tornáccal van ellátva, hol egyszersmind a toronyőr szobája is létezik. — A torony magassága egészen a keresztig 40 öl; építése 84,000 p. forintba került, és 1856-dik évben végeztetett be. E templom a piacz közepén állván, nagy díszére szolgál Lőcse városának."

Az 1866-1867-es években felújították a híres orgonát , mely ekkor kerül a mai helyére. A felújítás folyamán találták meg és restaurálták az északi falon lévő falfestményeket, később a szentély freskóit is. Az általános felújítás keretében látták el a templomot a 19. század kilencvenes éveiben színes ablaküvegekkel, és 1911-ben a mai padlózattal. 1923-ban leégett a templom tetőzete, ezután egy nagyobb felújításon esett át az épület.