Csővár

A középkorban Nógrád, majd később Pest megyéhez tartozó, 349m magas mészkőcsúcsra épített Csővár vára távol esett a fő közlekedési utaktól, sem az alatta húzódó szűk völgyben, sem pedig a kissé távolabb fekvő, azonos nevű község közelében nem vezetett jelentős útvonal.

A tatárjárás után, az 1280-90-es években kezdte el építeni a környező vidéket uraló, a Zsidó vagy Mácsi nemzetségez tartozó Csői-Nézsai nemesi család őse Timót bán, vagy annak fia András (Engel). A várról viszont semmi adat nincs egészen 1461-ig, amikor Chew fortalitium-ot a huszita bratik 1459 körül a környékbeli birtokos Szadai Sébolddal, továbbá valószínűleg Nézsai Lászlóval és Csői Miklóssal a váci püspök jobbágyaival hatalmaskodva megerődíttették. A várból rablófészek lett, innen fosztogatták a környéket. Mátyás király 1460-as hadjárata elűzte a huszitákat a környékről, a Nézsai és Csői családok is behódoltak a királynak. Engel Pál feltételezése szerint azért nincs adat a várról egészen Mátyás király koráig, mert a tulajdonosok valószínűleg elhagyták azt az Anjou-kor alatt, és a husziták "újrahasznosították" a romokat az 1450-es években, mint azt sok más várnál is tették. 

1470-ben Csői Miklóst testvérgyilkosság és garázdaság miatt birtokvesztésre ítélték, de a vár a Nézsai család kezén maradt. Nézsai László és János részt vett Vitéz János összeesküvésében, átengedték a várat az érsek által behívott Kázmér lengyel herceg embereinek.. Mátyás király ezért hűtlennek ítélték őket, és ostrommal foglalta Csővárt. 1474-ben mindketten fiú utód nélkül haltak meg, ezért a vár és uradalom visszakerült királyi kézbe. Mátyás 1474. 03. 16-án 5.000 forintért elzálogosította Chew várát Parlagi György ajtónállómesternek, aki egészen haláláig, 1486-ig birtokolta.  Parlagihoz köthető a vár jelentős átépítése, kibővítése, ami egy 1482-es évszámú, élszedett, szemöldökgyámos gótikus ajtókeret is bizonyít.   

Parlagi halála után Csővár visszaszállt a királyra, aki Corvin Jánosnak adományozta sok más uradalommal egyetemben, ezzel akarván biztosítani, hogy mint az ország leggazdagabb földesura, biztosítva legyen a trón megszerzésére az esélye. 1487. 01. 25-én a Parlagi lánya, Krisztina a váci klerikus előtt a halálos ágyán végrendelkezve minden öröklött vagyonát: Chew várát és névszerint felsorolt tartozékait férjére,  enyingi Török Imrére, vagy annak apjára hagyta. Birtoklásukról viszont nincs adat. Corvin János végül nem lett király, II. Ulászló és az országnagyok 1490-ben megerősítették birtokaiban a herceget. A felsorolásban Csővár is szerepel ("...Ceterum de castris Gywla, Maroth, Chewrewgh, Soklos, Solmar, Baymocz, Lykowa, Arwa, Sclabyna, Zthropko, Saros et Chew, ac castellis Laak et Gara com oppido et pertinentiis,...").

1496-tól Ráskai Balázs, a későbbi tárnokmester a tulajdonosa, aki reneszánsz átépítéseket végzett a váron.  Ráskai 1517-ben bekövetkezett halála után zavarosak a vár birtokviszonyai.1523-körül Bebek Ferenc a tulajdonosa, aki veje volt az elhunyt Ráskai Balázsnak. I. Ferdinándtól Bebek 1548-ban kap adománylevelet a várra Salgóval és Fülekkel együtt. 1548-ban Ráskai Erzsébet lánya, Bodó Anna hiába tiltakozott a királynál a vár miatt.

Buda 1541-es eleste után a csővári vár hadi szerepe felértékelődött, ekkor épült várhegy lankásabb, nyugati oldalának védelmére a 20 méteres rondella. Nógrád és Vác török megszállása után határvár lett. 1549-be a budai pasa levélben panaszkodott a magyar urakra a béke megszegése miatt: "A fegyverszünet módját ti csodálatosan tartjátok meg. Mert Csév [Csővár] várából Bebek, Lossonczy és Balassa titkon gyakran konspirálnak az egriekkel s hitemre mondom... kiütnek a falvakra". 1550-ből ismeretes a csővári prefektus, Dancz Pál  jelentése I. Ferdinánd számára.

1551-ben egy török sereg megtámadta és elfoglalta. Zsold adatok csak 1554-ből ismeretk Csővárról, ekkor 153 fő-t írtak össze, ami jelentős szám. Amikor a határvidék messzebb kerül Budától, a törökök is elhagyták a várat, amely pusztulásnak indult. A 15 éves háborúban már nem volt  szerepe.

A Ráskai-örökösök 1579-ben megosztoztak a környékbeli birtokaikon, Csővár  leányágon Bosnyák Tamás kezére került, és a 17. század első felében is Bosnyák-birtok maradt. Később a csői rész a várral a Balassa, majd a Koháry családé.
1731-ben ez Acsával a Károlyiak kezére jutott , akik még ebben az évben elcserélték Prónay Gáborral.

A Prónay család  kőbányának használta fel a romos várat az acsai kastélyuk felépítéséhez.  Bél Mátyás 1737-ben már romként említi a várat. A Prónaiak 1835-40 körül neogótikus vadászházat alakítottak ki a várban. Arányi Lajos 1875-ben készült rajza nagyjából ezt az állapotot mutatja be.

1954 és 1961 között állagmegóvás történt, megerősítették a leomlani készülő tornyot, kitisztították a területet és feltárásra került a ciszterna. Később a munkálatok abbamaradtak. Részletes régészeti feltárás nem történt.