Podolin vár és városfalak

Podolint (szlovákul Podolínec, lengyelül Podoliniec, németül Pudlein)  IV. Béla lánya, Kunigunda és férje, Boleszláv krakkói herceg által behívott németek alapították a tatárjárásban elpusztult korábbi őrhely helyén. Első említése 1244-ből ismert, amikor Boleszlav az epusztult birtokot egy bizonyos Henrik soltésznek ("Henricus stultecus") adományozta a következő feltételekkel: Henrik öröködési joggal átveszi a podolini birtokot minden hozzátartozó erdőkkel, hegyek- és földekkel a Poprád folyó mind két partján, minden haszon élvezettel, a magdeburgi joggal és törvénynyel ("videlicet Magdeburgensi"), mellyel a polgárok Krakóban és Sandomirban élnek.  1282-ben Kunigunda a kiváltságokat megerősítette, 1288-ban Henrik soltésznek ("Henrici Sculteti de Podolin") erdőt adományozott. 1285-ben a második tatárjárás alatt a tatárok felgyújtották a templomot, sok oklevél megsemmisült.

II. Vencel cseh király, aki 1291-től krakkói herceg is volt, 1292. november 8-án elrendelte Lubló és Gnézda lakosainak, hogy szükség esetén Podolin védőárkainak és erődítéseinek javításán dolgozzanak, de veszély esetén Podolinba menekülhetnek. I. Lajos király 1342-ben Podolint kivette a lublói várnagy fennhatósága alól, és szabad várossá tette. Ezt a király 1345-ben és 1364-ben megerősítette. A város korábbi fa és föld védműveit kőfal váltotta fel még 1382 előtt. A falak magassága meghaladta a 9 métert. A városon áthaladó út két végén toronnyal védett kapuk álltak.

1391. december 6-án a szepesi káptalan előtt Knol Miklós eladta podolini soltészségét 1300 forintért a podolini polgároknak.

1395-ben Lublót, Podolint Zsigmond  Horváti Miklósnak adta, de mivel 1403-ban a felkelőkhöz csatlakozott, a király hívei megostromolták. 1408. július 10-én Zsigmond Perényi Imrének és fiainak adja új adományként többek között a szepesmegyei Lubló királyi várat és mezővárost és  Podolyn fallal körülvett várost, melyek Horwathy-i István fiai : Miklós és László hűtlensége miatt háramlottak a királyra. 1409. április 10-én a király engedélyezte Perényi Imrének, hogy a lengyel határ mellett lévő  fallal körülvett Podolin ("Podolyn") városban arra alkalmas helyen, a falalkon belül  várat vagy erődítményt építsen. A király vásártartási jogot is adományozott. Perényi vára a város délkeleti oldalán, a városkapu mellett épült fel, a városfal belső felén, trapéz alakban. Egy nagy lakóépület állt benne, és több kisebb a várfalhoz ragasztva.  A nagy lakóépület kétszintes volt,  földszintjén három szobával. Egy négyszögletes torony csatlakozott az épülethez kívülről a déli oldalról. A várfalak 10 méter magasak voltak, hosszuk pedig 263 méter volt. A belső bejárat egy négyoldalú, hatalmas kaputoronyon keresztül vezetett.

1412-ben Podolin szabad királyi város lett. Luxemburgi Zsigmond a velencei hadjárat kölségeinek fedezésére 1412. november 8-án 37.000 „széles prágai garasért” elzálogosított Ulászló lengyel királynak tizenhármat a huszonnégy szepesi városból, és ezen felül még Gnézda, Podolin és Lubló várost és a várat is.

1438-ban Saffranecz lett az elzálogosított városok lengyel kormányzója. Megszállta Podolin várát is, és innen fosztogatta a Szepességet. 1439. március 19-én Rozgony-i István pozsonyi comes közli Pozsony városával, hogy a Podolin ("Padalin") városból származó, mintegy ötszáz lovasból álló lengyel csapatot, amely megtámadta és felprédálta Szepes várát ("castrum Scepusiense") üldözőbe vette, és a lublói ("Liblow-i") vár mellett lévő réten megütközött velük; közülük mintegy háromszázat megöltek, sokat a Poprád folyóba fojtottak, és 214 lovat valamint mintegy kétezer forint értékű zsákmányt ejtettek. 

A városfalakat a régészeti kutatsok szerint a 15. század első harmadában átépítették, valószínűleg a korábbi városfalak nyomvonalán.

1442-ben Komorowsky Miklós podolin lengyel kapitánya és Jávori Czajka berzevici kapitány betörtek a Giskra által uralt területre és kifosztották Eperjest. Giskra megverte a lengyeleket, de Lublót és Podolint nem tudta elfoglalni, mert Olesniczki Sbignev bíboros csapatokat küldött Lengyelországból felmentésükre. I.Ulászló király halál után a Komorowsky testvérek a saját szakállukra fosztogatták a Szepességet és a Giskra által uralt területeket. 1449-ben végül átálltak Giskra oldalára, így Podolin egy időre kikerült a lengyel fennhatóság alól.

1455-ben Kázmér lengyel király felszabadította a város lakóit minden vámfizetéstől. Ezt a későbbi lengyel uralkodók is megerősítették.

1518-ban a szepesi káptalan levele megemlíti Podolin új bástyájának építését. A 16. század közepén a városfalakat több, belülről nyitott félköríves toronnyal erősítették meg.1562-ben Zsigmond Ágost lengyel király elengedi a város tizedét, hogy a városfalak bástyáit jól karban tudják tartani. 1569-ben a lublói lengyel kapitány részben felújíttatta a podolini várat. 1578-ban Báthori István lengyel király megerősítette a város jogait. 1593-ban Sebastian Lubomirsky kijavíttatta a várat.

1642-ben Stanislav Lubomirsky herceg piaristákat hívott Podolinba, és amíg nem épült fel a rendházuk, a várat adta át nekik szállásul. Az erődített rendház és templom a város északi falán kívül épült fel és 1648. június 28-án adták át. A négy sarkán tornyokkal megerősített épületet kőfal kötötte össze a városfallal. A város főterén 1659-ben reneszánsz harangtorony épült a jellegzetes szepességi stílusban. 1666-ban javították a tornyok és gyilokjárók tetőzetét, a munkákhoz 10.000 zsindelyt használtak fel.

1684. októbar 10-kén az egész város a templommal és az erődített klastrommal együtt leégett, a városfal és vár is súlyosan megsérült. A Rákóczi-szabadságharc alatt a trencséni csatavesztés után (1708. 08. 03. ) a lengyel sztaroszta, Teodor Lubomirsky a kurucoktól való félelmében kijavíttatta a városfalakat. Ez után már elhanyagolták őket és romlásnak indultak.

1772-ben került vissza Podolin a többi elzálogosított várossal Magyarországhoz.

1818-ban egy német nyelvű összeírás szerint a podolini vár teteje sérült, az eső beesik. Az 1819-ben kiadott Tudományos gyüjtemény VII. kötetében is siralmas képet festettek a várról és városfalakról: "Podolin régente igen erős város volt, melynek bizonyságai a város körül lévő kőfalak és sántzok: de a mellyek már most egészen leromlanak. És valóban óhajtandó dolog a még fennálló omladozó falak maradványai rontassank le egésszen, minthogy naponként mind inkább inkább omlanak öszve, és már is legközelébb néhány embereket oda öltek. A felső kapunál lévő vár is, melly a múlt esztendőben  egyszer valahára már fedél alá jött, és így az idő viszontagsága ostromai ellen valamennyire védelmezve van, közelít lassanként végső öszve omláshoz."

Fényes Elek 1861-ben írta Podolinról: "Hajdan királyi város volt, s kőfallal erősittetett meg, de ezek régi várával együtt romlásnak indultak". A 19 században a városfalak nagy részét elbontották és a város kapuit is. Az egykori vár belső falai is ekkor tűntek el a kaputornyával együtt. Jelenleg a középkori jellegzetességeit elvesztő vár a városi hivatalnak ad otthont. Előtte a burkolaton jelölik a belső falait.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor