Likava

A Liptó vármegyei Likava várának építési ideje nem ismert. A területet ("...de Liptouia possessionem eorum et suam acquisiticiam Lichwa vocatam in districtu...") a Balassák egyik őse, Doncs mester zólyomi ispán cserével szerezte meg 1335 előtt a liptói Tarnócért. Az esztergomi káptalan 1341. augusztus 13-i peres határjáró oklevele szerint Likakva várát Doncs magister comes hatalmaskodva építette. A vár Liptóból Árvába vezető utat ellenőrizte. Ez a korai vár két részből állt. A szikla keleti részén egy ötszögletű palotából, melynek alsó szintjén volt a sziklába vésett ciszterna. A nyugati oldalt egy patkó alakú torony védte. Ezt kőfal kötötte össze a palotával, így kialakítva a zárt várudvart.

Bebek László volt abaúji ispán 1397. január 30-án Kassa városának írt levelében az szerepel, hogy Prokop morva őrgróf László opuliai herceggel és más cseh szövetségesekkel a napokban betörtek Turóc és Liptó vármegyékbe, Likava várát megostromolták és elfoglalták, most pedig folytatják útjukat Szepes megye, illetve a Magyar Királyság más részei felé ("Procopius et Ladislaus dux Apolie unacum aliis Boemis simul confederati, confines regni videlicet comitatus Thuroch et Liptovie proximis diebus hostiliter magna cum potentia invasissent et spoliassent ac castrum Likwa expugnassent et obtinuissent, nunc vero in dictam terram Scepusiensem et alias partes regni Hungarie subintrare maluerun"). Ekkor foglalták el a csehek Liptóóvárt, más néven Nagyvárt is. Zsigmond 1399 augusztus-szeptemberben foglalta vissza a várakat Prokop elleni hadjáratakor.

Likava királyi várként a liptói ispánok alá tartozott. Zsigmond király Liptó megyét a három várával  ("castris Nogwaar, Lykwa et Wywaar") 1406. augusztus 1-én a Garaiaknak adományozta, de  már 1407. július 1. visszacserélte. 1415-ben  Messenpeki György liptói ispán keltez itt oklevelet. 1425 és1429 között külön várnagya volt Messenpeki György volt ispán fia János személyében. 1430-ban Borbála királyné zálogként  megkapta Zsigmondtól Liptó megyét a váraival: Nagyvárral, Újvárral és Likava várakkal. 1431-ben az országba betörő husziták elfoglalták és megszállták. A Holy Prokop és Jan Czapek által vezetett huszita sereg szeptember 27-én éjjel megmászta a falakat és a csekély számú őrséget lefegyverezte. A fősereg rabolva visszavonult, de őrséget hagytak a várban 1434-ig és innen pusztították a környéket. Borbália királyné birtokában maradt 1437-ig. A 15. század elején a várudvart a szikla északi pereméig bővítették ki a korábbi fal elbontása után. A huszták a vár nyugati előterén paliszádból elővárat alakítottak ki.

1441. december 21-én I. Ulászló király király bizonyítja, hogy tekintettel lévén Rozgonyi Symon egri püspöknek, királyi főkancellárnak és Rozgon-i Rynoldusnak, Nógrád megye comesének kíváló érdemeire, Symon püspöknek és Rynoldusnak adja és általuk Symon püspök testvéreinek: István és György pozsonyi comeseknek, és Rynoldus testvéreinek: Jánosnak, Lőrincnek meg Oswaldnak örök tulajdonul, részben a saját elhatározásából, részben az országnagyok tanácsából a liptómegyei Lykwa várát annak minden tartozékával és vámjaival oly módon, hogy amíg Rynoldus él, egyedül birtokolja a várat, halála után pedig a fentnevezettek és Rynoldus leszármazottai egyformán bírják, megosztván azt egymás között.

1446 körül a lengyel rablólovag, Komorowsky Péter birtokolta Likavát és magát árvai és liptói ispánnak nevezte, aki Likaván lakik ("Petrus de Komorow comes lyptoviensis et arawiensis. etc. residens in Lykawa"). 1449 áprilisában a Komorowsky fivérek kiegyeztek Giskrával, és az ő kapitányai lettek.  Giskra Szentmiklósi Pongrácz likavai várát adta nekik. 1449. május 4-i körmöcbányai megegyezés szerint Likava és Podolin Komorowsky Miklós és Péter kezén voltak. 1453. szeptember 24-én V. László Szentmiklósi Pongrácznak adományozta több várral együtt  Likavát, de az nem nem tudni, hogy birtokolta e ténylegesen. 1453-ban Hunyadi János kezén is lehetett a vár, az ő kezdeményezésére építették a belső várban az északi palotaszárnyat, és a külső vár fa paliszádját kőből építette újra. A külső vár északi részén egy nagyobb torony is épült. 1454. május 9-én Hunyadi János ígéretet tett Szentmiklósi Pongrácznak Likava várára. Bártfa város levéltárában létezik egy levél Komorowsky Pétertől 1455. december 21-i dátummal, melyben azt írta, hogy Likava és Árva várakat zálogba akarja adni Axamit Péter huszita vezérnek. 1459-ben Mátyás király Komorowskynak adta a liptómegyei Nagyvár, Újvár és Likava várát, ami ellen Szentmiklósi Pongrácz István a budai káptalan előtt tiltakozott - eredménytelenül. 1468-69-ben a cseh háborúra készülődő Mátyás királytól Komorowsky Péter megkapta az örökös főispáni címet is ("comes perpetuus comitatuum Liptoviensis et de Arva").

Komorowsky 1471-ben csatlakozott a főúri összeesküvők által behívott trónkövetelő lengyel Jagelló Kázmér herceghez. 1474-ben Mátyás csapatokat küldött Komorowsky-tartományai ellen, a királyi sereg sorra vívta meg várait, így Liptóújvárt, Liptóóvárt majd Likavát.  Árvát 8.000 forintért adta át Komorowsky. Likava ostromában részt vett Peck Pál szklabinyai kapitány, aki egy rövid időre likavai várnagy is lett. Rövid idő múlva Árva és Likava, illetve a két megye megye élére ispánként a király udvari lovagját, a magát az 1474. évi hadjáratban kitüntető Tárcai Tamást állította. 1474. december 5-én Szentmiklósi (Pongrácz) István Pes (Peck) Pált, a likavai vár kapitányát, a túróczi konvent előtt eltiltja Szentmiklós város elfoglalásától.

1479-ben a gyermek Corvin János elnyerte királyi atyjától a liptói hercegi és a hunyadi grófi címeket, amelyeket haláláig viselt. 1482 tavaszán más váruradalmak mellett a fiatal hercegnek adományozta a Liptó megyei Likava, az Árva megyei Árva és a Hunyad megyei Hunyad várait.

1490. június 7-én az országnagyok kiadtak egy oklevelet, hogy amennyiben nem Corvint választják meg királynak, akkor milyen birtokok illetik meg őt. A felsorolásba szerepel Bajmóc ("Baymocz"), Árva ("Arwa") és Likava ("Lykova") is.  Likavát a herceg 1491-ben Bajnai Bot Andrásnak zálogosította el, majd 1494-ben visszavette Nagykemlékkel együtt, és Siklós várát adta helyette. Corvin és Szapolyai István nádor között fegyveres konfliktus alakult ki, majd Kinizsi Pál közvetítésével békét kötöttek. Corvin ezután Bajmócot, Likavát, Árvát, és Szklabinyát elajándékozta Szapolyai István nádornak, de az előzöleg fegyverrel elfoglalt Bajmócon kívül a nádor másik három várhoz nem jutott hozzá, sőt 1495-ben Árva és Likava váraiba lengyel zsoldosokat fogadott fel. 1495. május 28-án. II. Ulászló király jóváhagyja és megerősíti Lykava és Árva váraknak és tartozékaiknak Corvin János herceg által 10.000 forintért Szapolyai István nádornak való zálogba adását. Nemsokára újra kitört a háború a felek között, Corvin a költségek fejében Horvát András és Mihály likavai és árvai kapitányoknak adta zálogba Árvát és Likavát. Corvin János 1504. október 12-én bekövetkezett haláláig Árva és Likava várai a Horvát testvérek kezén maradtak, akik önálló helyi tényezőként viselték a két várral egybekötött árvai és liptói ispáni címet ("residens in castro Lykawa / in castro Orawa").   1505. március 17-én Corvin Krisfóf is elhunyt. Szapolyai özvegye, Hedvig hercegnő engedélyt kapott Árva és Likava kiváltására. Az árvai uradalomért cserében Horvát Mihály megkapta a Sáros megyei Palocsa várát örök birtoklásra, Horvát András 2000 forintot kért Likaváért, valamint 2000 forintos zálogértéken Dunajec (Nedec) várát. Árva és Likava pontos átvételének ideje nem ismert, de az átadások lezárultát jelzi az, hogy Szapolyai János és György grófok 1507 augusztusában iktatóparancsot váltottak ki Bajmócra, Szklabinyára, Árvára és Likavára, illetve az ezekben lévő, időközben Ulászló királytól adományul nyert királyi jogba. 1507. február 24-én Szapolyai János már Likaván keltez levelet és saját várának nevezi ("castro nostro Likava"). 1524-ben Zsámbokréthy Péter a Szapolyaiak Likavai várnagya ("castellanis castri nostri Lykawa").

A Szapolyaiak a század elején tovább erősítették Likavát. A külső várban az északi toronyhoz kötve egy keresztfalat húztak egy rajta átvezető újabb kapuval. a palotaépületeket korszerűsítették és valószínűleg ekkor magasították meg egy emelettel.

1528. május 10-én Ferdinánd hadvezére, Johann von Katzianer mintegy 3000 főnyi seregével Liptóba vonult, és bevette Likava várát, az őrségét lemészárolva. Innen a Habsburg-párti had Trencsén ostromára indult tovább. I. Ferdinánd Thurzó Eleknek adományozta, de valószínűleg csak papíron bírta. 1533-ban az a Pekry Lajos kapta meg a királytól, aki részt vett 1528-ban a vár ostromában. Pekry Likaván a palotaépületeket reneszánsz stílusban alakíttatta át, ekkor épült a központi lépcsőház.1537 december közepén a király elfogatta Pekryt, mert állítólag a Szapolyai-párttal konspirált. 1543-ban szabadult.  Nádasdy Tamás 1544. augusztus 28-i, a Fugger-okmánytárban található levele szerint Pekry hűséget esküszik fejét s vagyonát lekötve I. Ferdinándnak, kezességül átadja Likavát s befogad parancsnokul egy császári várnagyot. Egy 1544-ben készült összeírás szerint Likava várában Brodarich Mátyás alatt három tarackot, 27 szakállast, három hordó lőport, 121 nagy és 2700 kis golyót s öt emberre való vértet számoltak össze.

I. Ferdinánd király Likavát  és a hozzá tartozó 20 falut 1553-ban Mérey Mihálynak 13.000 forintért, majd 1556-ban Báthory Andrásnak 17.344 forintért zálogosította el. Báthory halála után (1566) Kursith János liptói főispán kifizette a zálogösszeget Likaváért. Egy feljegyzés szerint Krusith Likaván köteles volt tartani: várnagyot, 2 alvárnagyot, 10 lovast, 2 őrt és kellő számú cselédséget. 1569-ben pedig szintén saját költségén 10 puskás gyalogot. Krusith birtoklása alatt fokozta a vár védelmi képességeit:  a belső vár kápolnáját sokszögű ágyútoronnyá építette át.

Krusith János 1580-ban hunyt el, özvegye, Pálffy Katalin Illésházy Istvánhoz ment feleségül, aki így Likava birtokába jutott. 1596-ban Illésházy és Pálffy Kata végrendelkezett: "Trincsént, Likawát minden hozzá tartozó jószágával és ingó marhájával egyetemben, hagyom a szegény lllésházi Ferencz két fiának Ferencnek és Gáspárnak, minthogy az lllésházi famíliában nincsen több fiág, és az atyjokkal egy voltam."  Illésházyt 1601-ben II. Rudolf hűtlenné nyilvánította, és a Lengyelországba menekült főúr birtokait német zsoldosok szállták meg. Illésházy 1605-ben csatlakozott Bocskai Istvánhoz, 1605 májusában Bocskai hajdúkapitánya, Hajda Gergely foglalta el Likavát. 1605. július 20-án a Habsburg párti Thurzó György Likaváról ír levelet Mátyás főhercegnek a Bocskaival folytatott tárgyalásokról. Bocskai az elfoglalt Likavát visszaadta Illésházynak, aki később nádor lett. 1606-ban II. Mátyás is megerősítette Likava birtokában. Halála után az Illésházy család kezén maradt. 1642-ben Illésházy Gáspár új kaput és falszorost épített a korábbi kapu elé.

1651-ben Illésházy György Likavát 30.000 ezüstért késmárki Thököly Istvánnak zálogosította el. Thököly jelentős építkezéseket végeztetett a várban. Hatalmas munkával megoldotta a vár vízellátását, a sziklatömb déli oldalán egy félköríves bástyával védett helyen új kutat fúrtak, amit a sziklába vésett alagúton közelíthettek meg a belső várból. A paloták homlokzatának magasságát is megváltoztatták. Egy új külső vár építését is megkezdték az északi és keleti oldalon.

Thököly István is belekeveredett a Wesselényi-összesküvésbe. 1670. november 1-én I. Lipót megparancsolta, hogy a dunántúli és felvidéki megyék és városok támogassák az ő megbízottait Thököly István ellen, ha az nem akar Árva várába német őrséget befogadni. A parancs végrehajtását Heister és Spankau generálisokra bízta a haditanács, kikhez Zsolnán gróf Esterházy Pál is csatlakozott. Thököly erre nem volt hajlandó, halálos betegen bezárkózott Árva várába, míg 14 éves fiát, Thököly Imrét Likava várába menekítette. A császáriak zárolták a várat, majd december 2-án indult Árva ostroma. Thököly Imre december 3-án elhunyt, az őrség pár napos alkudozás után december 10-én megnyitotta a kapukat a császáriaknak. Apja halálának hírére Thököly Imre Erdélybe menekült, Likava várát pedig Nemessányi Bálint készítette fel az eljövendő ostromra. December 13-án Esterházy és Heister már Likava alatt táborozott. A védők a császáriakat lövésekkel fogadták, erre azok ostromágyúkat hozattak ("...az a rossz tacskó Nemessányi Bálint, prókátor kölök és Ketzerék tanétványa zárkózott bé negyvened vagy ötvened magával s az praesidium [erősség, vár] bevételét csak hallani sem akarják, sőt (noha az ő flge emberei csak egy pisztolyból sem lűttek volt még ez elmúlt szombatig a várhoz), ha csak egy-két ember mutatta is meg magát a vár alatt, sőrőn lűttek hozzájok apró puskákból és szakállasokbul..." - *Bársony János levele december 18-án). Az ostromlók december 20-án felállították a beérkezőt mozsarakat és sáncokat ástak. A lövetés hatására az őrség Nemessányi december 22-én hajnalban kiszökött a várból. Ez után a várban maradt pár ember és Absolon Dániel megadta magát. Heister Likavából és Árvából 3.000.000 forint értékben szállíttatott el értékeket. Likava a kamara kezére került, és élére provizort állítottak. 1673-ban Likava őrsége 25 fő volt, 1677-ben 33 fő.

1678-ban Likava és Árva is megnyitotta kapuit a kuruc csapatokkal érkező Thököly Imrének. A kurucok nem szállták meg tartósan a várat. 1683 tavaszán még tartott a fegyverszünet, de a kurucok már májusban Likava környéken 22 muskétást leöltek és a vár kapujának hídját le akarták rombolni. A császári parancsnok muskétásokkal odasiettet, de a talpasok előtörtek, a parancsnokot 30 muskétással együtt elfogták. A várat viszont nem tudták elfoglalni. Nyáron a megyék már Thökölynek hódoltak; Alsó- és Felső-Magyarországon csak Likava,  Árva, Trencsén, Ecsed, Murány, Szatmár, Szendrő és Lipótvár várai maradtak császári kézen. 1686-ban Likaván 40 fős császári őrség volt.

1690 és 1695 között Széchenyi György esztergomi érsek vette zálogba 80.000 forintért. A főpap halála után ismét az Udvari Kamara igazgatta, majd 1696-ban Likavát és Németlipcsét a besztercebányai bányakamarának adták át. Likava vára 1699-ben felkerült a lerombolandó várak listájára, de ez nem történt meg. Az 1702-es rombolási rendeletben nem szerepel a vár, de ez nem azt jelenti, hogy ekkorra lerombolták volna.

1703-ban Likava várában 2040 vasgolyóval szemben 0,5 mázsa ólomgolyó volt. A várat Luby György kuruc ezredesnek 1703 december 17-én adta fel Jacob Ferdinand Rettel hadnagy.  A korszakban élt Szirmay Endre latin nyelvű naplójában az 1704-es év bejegyzés alatt Likava Rákóczinak átadott várként szerepel. Hadászati szerepe nem volt, foglyokat őriztek benne a szabadságharc alatt. Thököly Imre1705-ben végrendeletében mostohafiára, II. Rákóczi Ferencre hagyta Likava várát. A fejedelem De la Mothe francia tiszttel megvizsgáltatta az erősséget, és azt haszontalannak nyilvánítva 1707. szeptember 11-én utasította Liptó megyét a vár lerombolására ("Liptó-vármegyének. Likava-várábúl az hajdúságot resolváltuk kihozatni, a várat penig demoliáltatni; azért a nemes vármegye rendeljen gyalogszeres embereket, kik azon várnak demolitiójára fordíttassanak."). Azóta rom. Jelenleg felújítási és állagvédlemi munkák folynak a várban, melynek befejezése 2026 év végére várható.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor