Ipolydamásd: Damásdi vár

Az ipolydamásdi Anjou-kori és török-kori várrom a település északi részén, az Ipoly völgye felé meredeken kiemelkedő dombon, tsz. felett 150 m-es magasságban található.

A vár területén a kerámia leletek szerint a 12-13. században egy kisebb Árpád-kori település állt, ez a vár építésének idejére már elhagyott volt. Damásd neve "Damasa" alakban legkorábban II. Béla 1138-ban kelt oklevélben szerepel, melyben megerősítette az Álmos herceg által a dömösi egyháznak tett adományokat; egyikük a helembaiak halászó helye az Ipolyon Damasátul Bélapatakig. 

A 14. századi okleveleben megjelenő Damas / Damasd várának építése I. Károlyhoz köthető, aki 1339-42 között építette meg vadászkastélyát ("in Damas venationis loco regio"). A király ezen időszak alatt 10 oklevelet bocsátott ki itt. A várat, illetve várnagyát ("Castellanus de Damas"),  Buza (dictus) Balázst 1361-ben említik először. I. Lajos király is vadászott itt, 1345 és 1376 között hét oklevelet keltez innen. 

1403-ban Syrma Györgyhöz és Pál Damásd királyi várnagya. Luxemburgi Zsigmond 1405-ben utasította Konya bán fia Simon királyi ajtónállómestert vagy távollétében a Damas királyi várban levő várnagyot, hogy ne akadályozzák a Noztre-i Szűz Mária-páloskolostor remetéit, hogy kijavítsák a malmukat. 1419-ben a várhoz tartozott a szomszédos Szob, melynek vámjogát 1382-től a márianosztrai pálosok bírják. E vámjogot V. László Damásd várának adta, valamint a Zsigmond és Albert királyoktól kapott vámmmentességeket megszüntette. Mátyás király 1456-ban Szob jobbágyainak kötelezettségeit is a vár fenntartására rendelte, azonban vámjogát 1463-ban a pálosoknak visszaadta. 1498. évi XXXIX. törvénycikk eltörli Damas várának és Visegrád városának szabadságát, "mivel ez az ország szabadságának sérelmére van, egyszerüen szünjék meg." A 16 század elején II. Ulászló király Kubinyi Literátus László budai provisornak adta (1503-ban ő a várnagya), akinek 1518-ban bekövetkezett halála után csak akkor került vissza az uralkodóhoz, amikor az megfizette Kubinyi özvegyének a Damásdba ("castrum Damas") befektetetett pénzek egy részét (600 forint). 1522-ben Désházy István, aki 2600 forint zálogosszegért birtokolta a királytól,   Helemba, Letkés, Szob és Tölgyes birtokával együtt az esztergomi káptalannak zálogosította tovább. Bakócz Tamás érsek végrendelete szerint a király 1500 forintot kap, a vár pedig tartozékaival együtt az esztergomi Annunciata kápolna birtokába kerül s e rendelkezést II. Lajos király is jóváhagyta. 1543-44-ben pusztulhatott el, amikor a törökök elfoglalják Esztergomot és Vácot. A település is elpusztult, a defterekben nem szerepel. 

1581 nyarán a várkastély maradványainak felhasználásával az esztergomi bég palánk építéséhez kezdett Damásdon.   A damásdi török palánk építését  Ispán István Dunáninneni főkapitány helyettes jelentette Rudolf császárnak: "Damasán van kastély hely, azt akarják a törökök megcsinálni."  Porgányi Benedek bakabányai kapitány  július 14-én hírt kapott Léváról Istvánffytól, hogy a palánk elkészült. 1581. július 18-án Ali budai pasa így indokolta a vár felépítését: " ... az minemű kastélt az Ipoly mellett építtetünk, de nem gonosz végre, hanem értöttük, hogy igen tolvajló hely volna, úgy annyéra, hogy az áros népeket mind fölmenőben s mind alájüvõben szokták ott megdúlni, fosztani és ölni, ezt hallván, hogy azféle latroktul bízvásban járhassanak, ez végre építtetjük". 1584-ben Sibrik Gáspár lévai kapitány megtámadta, de nem tudta felgyújtani a török erősséget.

A török forrásokban Hegyi Klára kutatásai szerint Derbend néven szerepel. 1588-ból maradt fenn az első török zsoldjegyzék, de csak töredékes formában. E szerint Abdulkerim Jahja aga és helyettese, Juszuf Ali kethüdá alatt 2 tized müsztahfiz szolgált teljes létszámmal. Tüzérből ekkor 9 volt a várban. A többi csapatnemről és létszámáról nincs adat. 1591-ben a zsoldlistán 122 fő szerepelt.

Damásd várát a 15 éves háborúban 1595-ben foglalták el a keresztény seregek. 1594. április 12-én Thury Márton még arról tájékoztatta Pálffy Miklóst, hogy a damásdi, azaz derbendi törökök, akik Esztergomban húzták meg magukat, az asszonyokkal és a gyermekekkel együtt visszaköltöztek Damásdra. Pálffy Miklós 1595. október 10-én kelt esztergomi
főkapitányi szerződése viszont már az ő gondjára bízta Damásd újjáépítését és megrakását hadinéppel. Az országgyűlés az 1602. évi XIV. törvénycikk 13 §-a Damásd várához Pozsony, Bars és egész Trencsén vármegyék ingyenmunkáját rendeli.

1610-ben a bányavidéki véghelyek közé sorolták Damasd castellumot. Ekkor Perőcsényi jános volt a főkapitány és 32 lovas, valamint 75 gyalog tartozott a zászlója alá. Fenntartása a tisztek és várnagy fizetésével együtt havonként 345 frt 40 dénár volt. 1620-ban a damásdi őrség 33 lovasból és 75 gyalogból állt Horváth István vezénylete alatt. 1612-ben a vár helyreállításához 300 jobbágytelek munkáját és 1200 karót rendeltek.

Kolonich Siegfried Dunáninneni főkapitány ítra Damásdról a nádornak: "Damasd pedig igen erőtelen hel és Draskovith János az vitézlő népet leszállította, de miért hogy az töröknek olyan igen torkában vannak, lehetetlen dolog, hogy az mire szállította volt, hogy azok elegek volnának az őrzésére, és én meghattam, hogy míg az Isten Nsgdat közinkben hozza és megláttja Nsgd, méltó e helén hadni őket avagy nem? addig heleken legyenek és jó vigyázásban."

1622-ben az országgyűlés Damásdhoz Hontvármegye negyedik járásak, t. i. a Domaniczky János szolgabiróénak az ingyenmunkáját rendelte.

1626-ban Bethlen Gábor harmadik hadjáratakor a szövetséges Mürteza pasa Nógrádot próbálta meg elfoglalni, amit Esterházy Pál nógrádi főkapitány sikeresen védelmezett. Bethlen magához rendelte a pasát Drégelypalánkhoz, ahol azonban nem alakult ki csata Wallensteinnel. A pasa a zavarosban halászva hazafelé október 18-án ostrom nélkül elfoglalta Damásdot, ami komoly diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett, mivel már folytak a béketárgyalások Bethlen és II. Ferdinánd között. Végül az 1626. december 18–20. között megkötött pozsonyi béke értelmében Damásd 1627 tavaszán visszakerült a királyhoz, és ismét Zádory lett a kapitánya.

1635-ben az országgyűlés Damásd élelemezéséhez és javításához Hontvármegye negyedik járását, tudniillik a Gyarmathy János szolgabiróét rendelte. 1636-ban leégett, javítani kellett.

1641. július 20-án Bercsényi László várkapitány eltávozott a várból, ezt kihasználva a törökök megfélemlítették és megfutamították a vár őrségét, és elfoglalták a várat. Esterházy Miklós nádor levélben tiltakozott Musa budai pasánál a vár elfoglalása miatt – a szőnyi békeszerzõdés értelmében jogtalan volt – így azt a törököknek vissza kellett adniuk. A várat azonbankivonulásuk előtt 1641. szeptember 10-én felgyújtották és elpusztították. Damásd vára többé nem épült fel, hiába határozta el az országgyűlés 1647-ben és 1655-ben is.

"A vár – teljesen kiépült formájában – két részből állt: a belső (vagy alsó) vár a domb alsó részén, abba belevágva épült fel. Ehhez, az árokkal együtt 42 x 43 m-es (0,18 ha) alapterületű várhoz ÉNy felől csatlakozott a domb magasabb részein a mintegy 40-45 x 140 m kiterjedésű (0,56 ha) külső (vagy felső) vár. A belső vár magja az 5 x 5,2 m belméretű torony, amelyet kőfal övezett. A toronynak napjainkra már csak az alsó szintje maradt meg, ahol 185-235 cm falvastagságot mértek. A faragatlan kövekből épített, tégla dongaboltozattal ellátott helyiség 130 cm széles bejárata az ÉNy-i sarokban nyílt. A falak a feltárások idején 220-230 cm magasak voltak. A toronytól 5,5-6 m távolságban húzódott az egykori övezőfal, melynek maradványai a felszínen ma csak egy-két helyen fedezhetők fel. Ezt a fallal övezett épületegyüttest egykor árok védte, amely ÉNy, ÉK és DK felől bemélyedt a dombtető szélébe. Ettől kifelé 9 m-re épült a külső fal, mely tulajdonképpen az ellenlejtő külső oldala. Helyenként 1-2 m magasságig megfigyelhető. Az Ipoly felőli oldalon 1980-ban munkagéppel belevágtak a várba, így ott nincs felszíni nyoma a várnak." - Kovács Györgyi

2026 áprilisában bejárva a várhelyet teljesen elhanyagoltan találtuk. Ezen júniusban a Bozótbrigád lelkes csapata változtatott, a tornyot és környékét megtisztították a bozóttól. Sajnos a török vár falainak kipucolása most nem történt meg.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor