Selmecbánya: Óvár :: Magyar várak, kastélyok, templomok leírásai, galériái

Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz) történelmi központjában található az Óvár. A város előzménye a Glanzenbergen már a 12. században kialakult bányásztelepülés volt (Bana), de már a tatárjárás előtt megépült a völgyben a mostani Óvár helyén a Szűz Mária templom és tőle pár méterre a Szent Mihály-kápolna, ami osszáriumként szolgált. A két településrészt már 1255-ben "Schebnyzbana" néven említik.

A Szűz Mária templom román stílusban épült háromhajós bazilikaként, a nyugati falsíkjába süllyesztett toronnyal. A főhajót a keleti oldalon egy négyzet alakú, keresztbordás boltozattal ellátott szentély, vagy félköríves apszisok (oldalhajók) zárták le. Az északi oldalról egy négyzet alakú, szintén keresztbordás boltozattal ellátott sekrestye csatlakozott a szentélyhez.

A kétszintes Szent Mihály-kápolna alsó része hengeres alakú, míg a felső szint kör alakú hajóból és félkör alakú apszisból állt. Eredetileg sík mennyezet fedte. A 14. századtól gótikus boltozatot kapott és a belső terét gótikus freskókkal díszítették (galéria).

A 14. században védőfalat építettek a templom és kápolna köré (galéria), majd a 15. század első felében további védművekkel, a négyszögletes Himmelreich toronnyal, és egy kaputoronnyal bővítették. A kaputornyot később befalazták és a bejáratot áthelyezték a déli sarka mellé.

Az Albert király halála (1439) utáni polgárháborúban a város Erzsébet özvegy királyné pártján állt I. Ulászló királlyal szemben. Az Eger elleni támadást megbosszulandó 1442-ben Rozgonyi Simon egri püspök és és Lévai Cseh László mintegy 4000 fős magyar-lengyel haddal megtámadta Selmecet. A támadók sok embert megölve teljesen kirabolták a várost és a Glanzenberget és felgyújtották azokat. A városi jegyzőkönyben az alábbi bejegyzés keletkezett: "Anno 1442. venerunt alumni iniquitatis, Simon Episcopus Agriensis de genere Rozgon, et Ladislaus Csech filius Petri Cheh de Lewa, et properaverunt Sebniciam (cum) quatuor millibus Hungarorum et Polonorum, succenderuntque civitatem predictam totaliter, interfectis quam plurimis ex utraque parte. Et sic Sebnicienses ecclesiam eorum cum multis bonis,quae hostes receperunt omnimode, cum Ecclesiae rebus, calicibus, crucibus, et reliquiis Sanctorum multis et claustri. Haec sunt facta anno praedicto feria sexta post Pentecosten ; et exusserunt venerabile sacramentum Corporis Christi in ecclesiis utrisque, altariaque fregerunt". A kirabolt és feldúlt templomot az 1443-as földrengés tovább rombolta.

Selmecbánya csak Mátyás király alatt kezdett újra felvirágozni, a király megerősítette a kiváltságait és 1478-ban személyesen is járt a városban. 1486-ban megemlítik a templomvár védőfalait és két négyszögletes tornyát.

Az 1497-1515 közötti újjáépítés során a Szűz Mária bazilikát gótikus csarnoktemplommá építették át (galéria): az oldalhajók falait a főhajó szintjére emelték, a szentélyt kelet felé sokszögű végzőséssel bővítették. Az oldalhajók apszisait lebontották, a sekrestyét az északi oldalon az oldalhajó keleti faláig bővítették. A déli oldalhajóhoz egy új, téglalap alaprajzú kápolnát építettek. A védelmi képességeket is növelték, a falakat kerek tornyokkal erősítették meg. A templomot ekkor már gyakran vártemplomnak ("Schlosskirche") nevezték, őrségének élén a várkapitány ("castri Schemniciensis capitaneus") állt.

Buda (1541) és Esztergom (1543) eleste után a bányavárosok a törökök célpontjaivá váltak. 1546-ban elhatározták az Óvár megerősítését. A munkák 1559-ben fejeződtek be. A templom elvesztette szakrális funkcióját és belsővárrá alakították át. A külső falait megerősítették, a szentélynél és a két mellékhajónál falakat emeltek (befalazták az árkádokat és a szentély diadalívét), és a központi hajó boltozatainak és tetejének eltávolítása után egy keskeny udvart hoztak létre. Az újonnan fedett oldalhajókat a presbitériummal együtt az erőd háromszintes szárnyaivá alakították át, amelyekben raktárakat, fegyvertárat és a katonai helyőrség szállását alakították ki. Az épülettömb négy sarkán kis tornyocskákat alakítottak ki. A Szent Mihály-kápolnát is beépítették egy félköríves bástya részeként, felső szintjén lőrést nyitottak a kapu védelmére. A várfalakat a hegyoldal felől árokkal és sánccal is megerősítették.

A törökök végül nem ostromolták a várost, de többször portyáztak a környékén. Egy ízben a szomszédos Bélabányát is felprédálták.

Selmecbánya Bocskai és Bethlen csapatai előtt is meghódolt.

Thököly Imre kurucai 1678. októberében megszállták Selmecbányát, a császári őrség harc nélkül menlevelet kérve elvonult a városból. A császári ellentámadás során november 26-án a bujdosók Telekinek írták Osgyánról, hogy kivonták erőiket Selmecről és azt elfoglalták a császáriak: "mi is az armistitiumhoz bízván Selmeczrül 300 gyalogbul álló presidiumunkot kihoztuk. ... az több várakat penig, úgymint Kékkőt, Bozokot, Véglest, kiket másként sem tarthattunk volna, ugy az bányavárosokat, kiket már visszafoglalt volt". 1679 tavaszán Strassoldo kassai főkapitány Leslie tábornokkal együtt Divény, Szalánc és Torna várait foglalta el egymás után, így védtelenül maradtak a bányavárosok. Ezt kihasználva 1679. április 22-én Józsa István páter vezetésével 3000 kuruc ismét elfoglalta Selmecet, és ezúttal kirabolták a várost több polgárát megölték.

A Rákóczi-szabadságharc elején Ocskay szeptember 13-án megadásra szólította fel Selmecbányát, de az itteni polgárság ezt elutasította. 1703. szeptember 14-én a közeli Korpona meghódolt Rákóczi kurucainak, és még aznap 800 kuruc megjelent Selmec alatt. A város megadta magát is hűséget fogadott a fejedelemnek. Október végén viszont Leopold Schlick császári altábornagy az ellnetámadása során megverte Ocskayt és visszafoglalta Lévát. Ezután Korpona és Selmecbánya is megadta magát a császáriaknak, sőt a város még segédhadat is küldött a császáriak táborába. November 15-én a császáriak vereséget szenvedtek Károlyi és Bercsényi hadaitól a zólyomi csatában, Schlick Selmecbányán keresztül Bajmócra vonult vissza. A császáriak által kiürített város követséget küldött Becsényi zólyomi táborába és november 18-19-én ismét meghódoltak. Ennek a követségnek a tagja volt a későbbi történetíró, Bél Mátyás. 1704-ben Selmecbányán folytak a béketárgyalások a háborús felek között.

A katasztrofális trencséni csata után a visszaszoruló kurucok 1708. szeptember 21-én elhagyták a várost. Október 25-én Löffelholtz császári tábornok megszállta Selmecbányát, és 500 gyalogot hagyott De Langlet ezredes alatt a védelmére. Ezeket részben az Óvárban és Újvárban helyezték el.

A Rákóczi-szabadságharc után az Óvár végleg elvesztette hadászati szerepét. A 18. szátadban több célra is felasználta a város, volt jégverem, faraktár és börtön is. 1770-ben alakították át az óratornyot, ekkor kapta a barokk hagymakupoláját. A 19. században levéltár volt az egyik részén. 1900-ban a városi múzeum költözött a falai közé.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor