Illés: Szent Egyed templom

Illés (1891-ig Illia, szlovákul Ilija) települést 1266-ban említik először Szentegyed ("ecclesiam sancti Egidy") formában, mikor az esztergomi káptalan által kibocsátott bizonyságlevélben a Hontpázmány nembéli Péter és Dezső comesek birtokainak határait írják le. A település a nevét a templomának védőszentjéről kapta. 1324-ben "Scenthegud", 1422-ben "Sanctus Egidius".

A templom építését Szentantal plébániájának egy 1779-es bejegyzése 1254-re keltezi ("Ecclesia Illiensis aedificata est ante annos 525 (1254) zelo et sumtibus piorum fidelium et antiquorum catholicorum, adeoque antiquae structurae."), de a kutatók szerint ez megbízhatatlan adat. A templom egy korábbi, 12. századi épület alapjaira épült, valószínűleg a 13. század első felében. Egyhajós, torony nélküli kis falusi templom volt patkóíves szentéllyel és a nyugati falán impozáns, bélletes portállal. A szentélyt félköríves diadalív választja el a síkmennyezetes hajótól.  A portál az 1240-es években készült és rokonságot mutat a jáki kapuzattal.  A kutatók szerint ez a közeli garamszentbenedeki bencés kolostor építészeti hatása miatt lehet. 

A portál a kompozíciójával és szobrászati ​​megoldásaival, a félfalak téglalap alakú mélyedéseibe illesztett három pillérrel, szoborfejekkel és párkányokkal, egy félkör alakú, kerek és körte alakú rudakból készült, vezető címkékkel ellátott ívvel, a timpanonban lévő francia-német hatást mutató háromlevelű ívvel, a késő román stílusú kőművesmunka egyik gyöngyszemét képviseli, amelynek nincs párja a mai Szlovákiában. A portál különböző színű, szürke, világos okker és vöröses andezit-tufából készült.

A kapubéllet három oszlop mélységű, de a bal oldalán mára csak kettő maradt fenn. Az északi és déli mellvédek domborműves díszítőelemeinek aszimmetriája egy jellegzetes ikonográfiai programot követ, amely még az európai kontextusban is egyedülálló. Nemcsak dekoratív funkciót tölt be, hanem egy jellegzetes ikonográfiai programot is követ. Az északi fal fejezetei és mélyedései, az egy fej által egyesített sárkányok, a kitaszítottak fejei, buja növényzet szövevényébe ágyazva, az ördögi hatalmak világát jelképezik, amelyek az emberi lelket támadják, hogy megragadják azt. Ezzel szemben a déli oldal fejezeteinek és mélyedéseinek domborműve, a kétsoros nyelvlevelek és a paradicsomot harmonikus kifejezésében nagybetűsítő párkány kiegyensúlyozott kompozíciót mutat.

A templom belsejét a 14. század közepén freskókkal díszítették. A diadalívet ószövetségi próféták képeivel és egy püspökkép is látható. A hajó északi falán egy freskótöredék látható, amelyen egy püspököt és Szűz Máriát a Kisjézussal ábrázolja. Főoltára a 17. századból származik.

Ma már nem vizsgálható, de a templomot magas kőfallal vették körül vagy a 15. század közepi huszita harcokban, vagy a török veszély miatt a 16. században (utóbbi a valószínű). Egy 1540-es  oklevélben a templomot egy kőfallal körülvett temetővel említik. A már említett 1779-es vizitációs jegyzőkönyv megjegyzi, hogy a templomot egy összedőlés határán álló romos kőfal veszi körül.

1734-ben fa tornyot építettek a nyugati bejárat elé, 1779 után téglából építették újjá. Ugyanekkor építették a sekrestyét is.

Könyöki József 1889-ben felmérte a templomot és rajzokat is készített róla: "Szélakna és Szentantal közt a Szitnya hegy alján van Ilia község erősített temploma. A templom a községen kivül jó magas dombon áll és 2 méternyi magasságú fallal van keritve. A diadaliven és a szentély körül fut a c). alatt látható nehézkes cordonpárkány. A hajó mennyezete és a torony ujak. A sekrestye dongaboltozatú. Második lapon van szerencsém ezen templom portálját bemutatni. Első pillanatra látjuk, hogy az egész templom románkorú. Bámulatos, hogy ezen kicsiny egyszerű templomnak ily gyönyörű portálja van. A templom falának anyagát nem vizsgálhattam meg, mert gondosan be van vakolva. A portál jó homokkőből készült, imitt-amott rongált. A templom körfala sokféle törött kőnemből való, mifélék a vidéken találhatók. Megvizsgáltam a templomot, de falfestmények nyomát sem találtam. Az ablakok ujak."

Az illési Szent Egyed templom tudományos kutatásának története 1913-ban régészeti ásatásokkal kezdődött a Magyar Tudományos Akadémia szervezésével. Ekkor a hajótól északra egy kolostorként azonosított épület maradványait találták meg. 1984-ben fedezték fel a gótikus falképeket. Az 1989-es régészeti kutatás során sikerült feltárni az 1913-ban megtalált épület alapkő falazatát, amely a templomtól északra, a templom északi kerítésfalával párhuzamosan található. A kora bronzkorból származó kerámialeletek mellett számos emberi csontvázmaradványt is találtak, amelyek nagyjából a 13-15. századra datálhatók. A csontvázmaradványokat egy középkori temető feltételezett maradványaiként értelmezték. Jelentőségét tekintve a legfontosabb lelet a kőfalazat volt, amely a sekrestye falazásával folytatódott. A leletet egy nagyobb, kihalt komplexumból, valószínűleg a szerzetesrend remetelakjából származó falazattöredékként értékelték. Az 1999-es kutatások eredményei ismét arra a feltételezésre utalnak, hogy a Szent Egyed templom egy nagyobb épületegyüttes része lehetett, amely valószínűleg egy vallási közösséghez tartozott. A templomnak a korábban említett feudális templomok csoportjából a kolostori templomok csoportjába való átsorolásának hipotézisét szélesebb körű történeti kutatásoknak kellene alátámasztaniuk. Az egykori erődítésfalnak ma már csak csekély nyomai láthatók a templom déli falától pár méterre.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor