Kővágószőlős: Sarlós Boldogasszony templom

A Baranya megyei Kővágószőlős gazdag múltra tekinthet vissza. A település határában magasodó Jakab-hegy környéke már a kőkorban lakott volt, a bronz- és vaskorban pedig egy nagyméretű földvár állt itt.  A római korban villa állt a Kővágószőlős területén és ókeresztény festett sirkápolna. A népvándolás korában osztrogótok longobárdok, majd avarok éltek itt, majd a 10. században megjelentek honfoglaló őseink a falu területén. 1225 körül Bertalan pécsi püspök a Jakab-hegyen pálos kolostort alapított.

Kővágószőlős  ("Sceuleus") első említése 1290 körül történt, a Sarlós Boldogasszony titulusú temploma is a 13. században épült, ebből mára csak a tornya maradt meg. A templomot 1512-ben átépítették, erre az azóta elveszett déli kapujának felirata volt a bizonyíték:  "Exaltata est Sancta Dei Genitrix. 1512 (Felmagasztaltatott az Isten Szent Anyja. 1512.)"

Egy 1721-es egyházlátogatási jegyzőkönyv leírja a középkori templomot. A kősisakos román stílusú toronyaljból nyílt a nagyobb kapu és a torony nyugati oldalát külső falképek díszítették. A keskeny templomhajót famennyezet fedte, gótikus szentélye boltozták. A templomot kőkerítés vette körbe, melyen belül temető, kápolna és osszárium volt. 

A templom a mai formáját az 1763-1772 közti átépítés során nyerte el. Ekkor a középkori egyhajós templomot a torony kivételével lebontották, a középkori hajóját kiszélesítették. A középkori tornyot két szinttel megemelték és ekkor épült a nyugati kosáríves kaput dekoráló íves, volutás (csigavonalas) oromzat is. A templom mellett álló középkori épületet - a régészek szerinti paplakot - lebontották, falai között meszesgödröket ástak az építkezéshez. A templom főoltárát, amely Mária látogatását ábrázolja Erzsébetnél, a bécsi Karl Bachmann festette.

Az 1979-re befejezett helyreállítás feltárta a torony középkori részleteit, az első és második szintet félköríves, román stílusú ablakpárok törik át, elválasztásként téglából kialakított pálcatagos párkány szolgál. A helyreállítás során eltérő színnel és vakolattal választották el a középkori és a 18. századi periódust. A régebbi világosabb és vékony rétegű, a későbbi rusztikusabb és mélyebb színezetű. Az elválasztás így markáns és szakszerű. Számos műtárgy került ide a Jakab-hegyi pálos kolostorból és a pécsi székesegyház barokk-kori berendezéséből. így a kapu előcsarnokában egy kőkereszt Jakab-hegyről, a szószék Pécsről. 1981-ben Nagy Erzsébet tárta fel az egykori paplak épületét, amely háromosztatú volt és pincével is rendelkezett. A régész szerint a 15. században már állt.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor