Világos

Világos várának építési ideje nem ismert, talán a 13. század második felében épülhetett királyi várként. Első említése 1318-ban történik: I. Károly oklevele a Héder nemzetségből származó Dezsőt Világosvár és Kapuvár várnagyának mondja ("...magister Deseu, filius Dionisy de genere Hedrub, Castellanus de Wy . . swar et de Kopu dilectus et fidelis noster,... "). A vár ekkor királyi vár volt. 1326-ban Hédervári Dezsőt Wilagoswar-i Deseu királynéi országbíróként említi oklevél.

1331. szeptember 8-án Héderváry Dezső özvegye és fia Antal magisternek adják bérbe Világosvárt ("Wilagusuar"), valamint a vár alatti Siry, Galsa, Mesth, Füzes és Appadsig falvakat, valamint a Chigere folyó feletti malmot és Zarand comitatus-t a szolgákkal. Világosvár királyi várnagyai az Anjou-korban általában Zaránd vármegye ispánjai vagy alispánjai voltak.  1358-ban Miklós comes Vilagusforti-i várnagy szerepel oklevélben. 1362. május 15-én I. Lajos király megparancsolta Dénes fia András Wilaguswar-i várnagynak, hogy  minden oláhhal (Olachus) és más népekkel, mind gyalogosokkal, mind lovasokkal induljon el a követ által megjelölt helyre. 1370-ben is Dénes fia András a várnagy, és Teber fia Lukács az alvárnagy.

1390. augusztus 14-én Zsigmond király Sárói László temesi ispánnak adományozta annak érdemeiért a zarándmegyei Világos várat magyar és román falvaival s Fejérkörösbánya birtokot az aranybányával együtt, de már 1391. július 3-án visszacserélte Németújvár váráért és Kőszeg városáért.  1434-ben Zsigmond király oklevele szerint Orzag János, Zaránd megye ispánja  és Világosvár királyi várnagya.

1439-ben Albert király Világos várát Brankovics György szerb despotának adományozta, miután Szerbiát II. Murád szultán elvette tőle. Az Albert halála után kitörő polgárháborúban Bothos András temesi főispán Erzsébet özvegy királyné pártjára állva csatlakozásra bírta Brankovics világosvári várnagyát, Sztepán vajdát. Bothost Hunyadi János és Újlaki Miklós verte meg a Bátaszék melletti csatában, Sztepán vajdától Maróthi László aradi ispán vette el Világost I. Ulászló számára.  A király 1441. február 2-án a Zaránd megyei Világosvárat ("Wilagwswar") Maróthi László aradi comesnek adományozta, mert az kivette ellenségeinek kezéből és megtartotta a király számára. Miután Ulászló helyzete megszilárdult, kibékült Brankoviccsal és Világost is visszaadta neki.

1444.  július 3-án Brankovics György szerb despota hálából Hunyadi Jánosnak adományozta Világos várát és tartozékait ("Mindezekért hálából és a vajda költségeinek némi megtérítéséül neki adományozza Wylagoswar várát a következő városokkal: Syri, Galsa, Mezth, Keresbanya alio nomine Cybebanya, Kysbanya más néven Medwepathaka és a következő kerületekkel: Kalodwa, Aranyag, Kapolna, Chwch, Ffeyerkeres, Halmagh és Ribiche a hozzájuk tartozó birtokokkal és falvakkal, magyar és oláh nemes várjobbágyaival, akiknek a szent királyoktól adott nemesi szabadságát fenn kell tartani. Neki adományozza Nagbanya és Kysbanya bányajövedelmeit; a Syriben, Galsaban, Mezthben, Keresbanyan és Kysbanyan lévő parochialis egyházak kegyuraságát és minden más keresztény és oláh templom és kápolna kegyuraságát, amelyek a vár területén belül feküsznek; a Syriben, Galsan és Keresbanyan tartani szokott éves és heti vásárokat. Mindezeket Hwnyad-i János erdélyi vajdának és általa fiainak: Lászlónak és Mátyásnak adományozza örök tulajdonul. Ígérik György despota, meg a felesége: Ilona és a fiúk: Lázár, hogy Hwnyad-i Jánost és két fiát: Lászlót és Mátyást Wylagoswar birtokában mindenkivel szemben meg fogják védeni. ") Ez az ajándékozás azért jött létre, mert Hunyadi sikeres téli hadjárata után II. Murád szultán Brankovicsot kérte fel (a szultán veje volt), hogy járjon ki 10 év békét a magyaroknál, és amennyiben ezt megkötik, Brankovics visszakapja Szendrő várát és Szerbiát. Brankovics Hunyadinak ajánlotta fel magyarországi birtokait, ha támogatja a béke megkötését I. Ulászló királynál. 1444. augusztus 15-én a magyar király nevében Hunyadi – akit Cesarini Julián a „pogánynak tett” esküje alól felmentett –, szerb részről pedig Brankovics György Nagyváradon megkötötte a békét, augusztus végén a szultán átadta Szendrőt és Észak-Szerbiát Brankovicsnak, ezt követően Hunyadi birtokba vette Brankovics magyarországi birtokait: Debrecent, Munkácsot, Szatmárnémetit, Nagybányát, Világost, stb.).  1445-ben a Maróthiak megpróbálták eltiltani a Hunyadiakat Világos birtokbavételétől.

1448-ban Hunyadi vereséget szenvedett a véres rigómezei csatában, Brankovics fogjul ejtette a hazafelé menekülő Hunyadit, akit át akart adni a szultánnak. Ezt a magyar főurak egységes fellépése megakadályozta, de Hunyadi kénytelen volt Brankovics magyarországi birtokait visszaadni - így Világost is - a szerb despotának.

1451. augusztus 7-én Garai nádor oklevele szerint Brankovics és Hunyadi kormányzó kibékültek. Brankovics unokáját, Cilleli Erzsébetet eljegyezték Hunyadi Mátyással, az esküvőt 1453 Szent Miklós napjára tűzték ki. Amennyiben az esküvő elmaradna, akkor a despota magyarországi birtokai: Munkács (Mwnkach), Nempti (Nempthy), Szatmár (Zathmar), Asszonypataka (Azzonpathaka), Debrecen (Debrwczen), Böszörmény (Bezermen), amelyek jelenleg is a kormányzó kezén vannak, azonkivül Kölpény (Kwlpwn), Szávaszantdemeter (Zawazenthdemeter), Szalánkemén (Zalankemen) és Zemplen Szerémmegyében, Becke és Dechekereky Torontálmegyében, Erdsomlya Krassómegyében és Vylaguswar Zarándmegyében a kormányzóra és fiaira szállnak a szégyen miatt. A várnagyok és tisztek eskü alatt kötelesek azokat átadni. Halál esetén természetesen a feltételek nem állanak fenn. Világost ez után Hunyadi János sógorának, Szilágyi Mihálynak adta.

1458-ban Mátyás király viszonya megromlott nagybátyjával, az ifjú király Szilágyit elfogatta és Világos várába záratta (inkább házi őrizet lehetett). Innen Szilágyi a szakácsának segítségével csellel szabadult 1459-ben.

1461. április 21-én Mátyás király nagybátyjának, Szilágyi Mihály özvegyének, Báthori Margitnak adományozta Diód várát és 7.000 aranyért elzálogosította neki Világosvárát ("castra Dyod et Wylagoswar ). Május 6-án Báthori Margit elismervényt adott Berekszói Hagymás László és  Macedóniai János világosvári várnagyoknak, hogy a várat mindazzal együtt visszaadták, amivel férjétől, Szilágyi Mihálytól átvették. 

1464. február 22-én Mátyás király az Arad megyei Világosvár várat, Syry és Galsa oppidumokat, valamint a többi név szerint felsorolt, Arad és Zaránd megyékben fekvő possessiokat és prediumokat Bathor-i Andrásnak, Istvánnak és Lászlónak adományozta. Ezt az adományozást Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet megtámadta, majd 1469. szeptember 28-án lemondott a pereskedésről és a vár jogáról a Báthoriak javára.

1494-ben nemes Horváth István és Verböczy János voltak a Báthoriak világosi várnagyai. 1495-ben Báthori András és fia, György világosvári várnagyaikkal és familiárisaikkal hatalmaskodtak Haraszthy Ferenc és Guthi Országh Lőrinc birtokain.1514-ben Dózsa György serege ostrommal foglalta egy rövid időre. Mint Lippát és Solymost is, Világos várát is Szapolyai János erdélyi vajda vette vissza a lázadóktól, de nem adta vissza Báthorinak.

1521-ben Báthori István nádor és temesi ispán oklevelében castri nostri Világosvár-ként hivatkozik rá.

A mohácsi csata utáni kettős királyválasztáskor Báthori nádor a Habsburg-párt vezére volt, Világos várát is ő birtokolta. Szapolyai János 1529-ben elfoglalta, és hívének Czibak Imre váradi püspöknek adta. 1534. augusztus 11-én a János király által kinevezett Ludovico Gritti kormányzó orvul megölette Czibak Imrét. Czibak rokonai bosszút álltak, János király Martinuzzi Fráter Györgyöt nevezte ki váradi püspökké. Világos és Gyula  új ura Patócsy Miklós, Czibak unokaöccse lett. Az ő halála után birtokait testvére, Patócsy Ferenc örökölte. Ő csak azzal a feltétellel volt hajlandó 1542-ben a kolozsvári országgyűlésen hozzájárulni a gyalui szerződéshez, ha Ferdinánd király megerősíti Gyula és Világos vár birtokában. A király csak bizonytalan ígéretet tett: "... ami Patócsy Ferenc úr ügyeit illeti Gyula és Világos várakat illetőleg, mivel a jószágok nagy férfiaké [Brandenburgi György, illetve Báthori András], Ő felsége alkudozni fog velük és tehetsége szerint igyekezni fog, hogy Patócsy úr kívánatának elég tétessék." Patócsy innentől Izabella királyné és János Zsigmond híve lett, így szembererült Fráter Györggyel.

Stersenkovith Mátyás Borosjenői kapitány jelentése szerint a törökök pár évvel Gyula ostroma előtt  Jánosházánál és Sirinél palánkokat építettek a magyar kézen lévő Világosvár, Pankota és Boros-Jenő lefogására. 1566-ban a Gyula várát elfoglaló Petrev pasa serege rövid ellenállás után elfoglalta Jenő és Világos várait is. 1657-ben a vár élén Hüszejn kapitány állt évi 5000 akcse jövedelemmel, helyettese Juszuf Urudzs kethüdá 3411 akcséval.

1595-ben a Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem által karánsebesi bánná kinevzett Borbély György a temesvári pasa, lippai és jenői bégek csapatait Facsádnál megverte, Dzsafer jenői és Mehmed lippai bég is fogságba esett. A vereség hírére Solymos török őrsége elfutott és Borbély körülzárta Lippát. Pár napos lövetés után augusztus 19-én a török őrség kivonult a várból. Szeptember 16-án már Borosjenőt vették ostrom alá az erdélyi hadak. Október 21-én a törökök feladták Jenőt. A hírre október 25-én Világosvár s valószínűleg Pankota is meghódolt a keresztényeknek. Az 1596 márciusi pozsonyi országgyűlés XXXV-ik törvénycikkeje szerint a császárnak sürgetnie kell, hogy az Isten akaratából visszafoglalt Lippa, Jenő, Pankota, Világosvár s több más erősséget adják vissza az eredeti tulajdonosaiknak.

1602-ben Báthori Zsigmond Szelestey Jánost nevezte ki Világosvár élére. Szelestey Székely Mózes oldalán részt vett a Basta elleni vesztes csatában, Székely Solymosra, ő Világosra menekült. Basta egyik embere rávette Fekete Mátét, Szelestey egyik emberét, hogy árulja el urát, és ezért meg fogja kapni Világost. Fekete azt hazudta a hajdúknak, hogy Szelestey át akarja adni a várat a törököknek, majd megölte urát. Fejét levágta és elküldte Borosjenőre, mire Petneházy jenői kapitány azonnal megszállta Világost.

1605-ben a temesvári pasa a rácokat fellázítva Bocskai István ellen, több várat is elfoglalt. Bocskai szeptember 19-én panasszal élt Szofi Szinán nagyvezér felé, hogy a temesvári basa, Lippavár őrségét megvesztegetvén, Lippát, Varsoczot, Aradot, Világosvárt megvette; ezeket tehát visszaköveteli, miután neki azon határokkal adatott az ország, mint Báthory Zsigmondnak, ki e várakat is bírta. 

1609 októberében néhány hajdú próbálta meg elfoglalni a törököktől csellel: "..tizenlhat emberrel, felkelnek hogy Vilagosvarat megvegyék, mintha paraszt emberek voltanak, és ökröket kérnek ki, mely ökrököt az előtt való napokban éléssel együtt hajtottak volt oda be. Gaspar János felmegyen az emelehöhöz ott ülnek volt negy fü törökök agák ; az többi oda be volt az varba. Gaspar Jánosnál volt egy puska feltekerve, hozza tartja az egyik törökhöz, nem sül ki az puska, szablyával hozzá, ott kettőt levágnak bennek. Berohannak az várba hárman, az töb társai mind elfutottak volt, kiket lesbe hagytak volt ide alá. Igy Gaspar Janosnak az orrát elvágják, es fején nagy sebet ejtenek; de végre kiverik ez hármat az várból és nem vehetik meg az várat. Volt akkor benne Jurali aga kapitan, kit Huzaim Beg után küldöttek volt be oda etc.".  

1614-ben egy rövid időre sikerült Világost visszafoglalni, de a következő évben a rác őrség a zsold elmaradása miatt átjátszotta a várat a lippai pasának. 1639-ben Bethlen István fellázadt I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen, Bethlen török segítséggel akarta a fejedelmi széket megszerezni. Naplójában írja, hogy október 15-én a jenői végváriak elhajtottál a világosvári törökök marháit. 

Evlia Cselebi török utazó 1660-ban leírta Világos várát: "...Jelenleg a jenöi kormányzóság határán fekszik s az ég csúcsáig emelkedő magas, vörös szikla fölött sólyomfészek módjára álló kicsiny, erős, színes vár. E magas várnak nyugati oldalán három konaknyira a Duna folyó és Gyula vára, északon pedig Jenő vára látszik. E várat négy oldalról az ellenség néhányszor bekerítette s teljes hatvan esztendőre az ellenség kezébe esett ugyan, de az iszlám harczosok támadásától meg nem szabadulhatott. A várban hatvan ház, egy dsámi s egy magtár van s másféle épület nincs. Keletre néző egyetlen kapuja van. Csársija és irnáretje nincs. Világos várának kapuja előtt a Vértanúk bucsújáróhelye van.".

Világos várát 1693. május 27-én Siegbert Heister tábornok foglalta vissza rövid ostrommal Borosjenővel együtt. A romos várat többé már nem is hozták rendbe, sőt 1702-ben felrobbantották, tizenhét mázsa lőport használva a romboláshoz. A 18. század közepén a világosi uradalmat Bohus Imre, a Grassalkovichok jószágigazgatója vette meg. Állítólag a Horea-felkelés során az osztrákok újból ágyúval lőtték a várat, hogy a felkelők ne tudják használni. A Bohusok  1824 és 1832 között építették fel Világosváron klassicista, 30 szobás kastélyukat, melyhez a vár köveit is felhasználták.  1849. augusztus  13-án Görgey a kastélyban írta alá a fegyverletétel okmányát.