Nagyőr várkastélya

Nagyőr az Árpád-kori Magyar Királyság határvédelmét ellátó településként jött létre. Első említése Eur (Őr) alakban IV. Béla 1251. július 15-i, a túróci (turuli) monostort alapító oklevelében olvasható. 1256-ban megerősített helyként említik, a kutatók egy része szerint itt egy őrtorony állt a Lengylország felé menő út ellenőrzésére, mely a 13. században elpusztult. Ezt az 1969-es kutatás és ásatás nem tudta egyértelműen bizonyítani. IV. László király Landok, Rókus és Nyrer [Nagyőr német neve] helységeket udvari apródjának, Andrásnak, Polyán comes fiának adományozza. Pontos évszáma az oklevélnek nem ismert, csak egy 1299-es átírása maradt fenn. 1302-ben László király (Vencel) a szepesi Ewr települést szolgálataiért (szepesi vár átadása, a szepesi szászok hűségének biztosítása) Jordanusnak, a Scepus-i szászok comesének adományozta. A 14. században a Berzevici család a tulajdonos, a század végén a velük rokon Tarcaiak.

A mostani tudás szerint az első erősséget a sziléziai eredetű Varkocs (Warkoch) család építette. Ők még Szapolyai István feleségével, Hedvig tescheni hercegnővel érkeztek az országba. Varkocs Kristóf késmárki és liptóújvári várnagy 1496-ban Tarcai Katalin kezével jutott Nagyőr birtokába, de csak 1499-ben tudta jogát érvényesíteni. Ez után, valamikor 1500 és 1556 között épült fel a Varkocs család kővára, de erről semmilyen oklevél nem maradt fenn. A Varkocs család több tagja jelentős szerepet játszott a magyar történelemben, Varkocs Tamás volt Eger kapitánya, aki megerősítette a várat, Varkocs György Székesfehérvár várát védve esett el 1543-ban.

Mohács után a Varkocsok Szapolyai Jánost, majd özvegyét, Izabella királynét támogatták a Habsburgok ellen.

1556. szeptember 8-án I. Ferdinánd Nagyőrt és több szepességi birtokot Szigetvár akkori kapitányának és megvédelmezőjének, Horváth-Stansith Márknak adományozta. Az ő fia, Horváth-Stansith Gergely 1570-90 között jelentős építkezéseket hajtott végre a kastélyon, a Varkoch-féle épület felhasználásával. A művelt főúr 1584-ben humán líceumot hozott létre nemesi családok gyermekeinek a kastélyban, ami egészen 1708-ig, a kastély leégésig működött.

1619-ben nagyarányú átépítések kezdődtek az épületen. A nyugati sarkon ekkor épült fel a kör alakú, a felső szintjén lőrésekkel ellátott torony. A várkastély az átépítés után már a reneszánsz jegyeit mutatta.

1708-ban a várkastélyt tűz pusztította el. A helyreállítások már a barokk jegyében történtek. 1711-ben az iskolát végleg megszüntették.

Horváth-Stansits Imre 1801-ben fiú utód nélkül hunyt el. A nagyőri kastélyt és birtokot Horváth-Stansits Anna Mária és férje, Szirmay András örökölték. Az ő fiuk, Szirmay Boldizsár 1856-ban bekövetkezett halála után leánya, Szirmay Marianna és férje, Mednyánszky Eduárd lett az új tulajdonos. Mednyánszkyék ekkor még Beckón éltek, mert a kastély nem volt jó állapotban. Mednyánszky Margit, László testvére így emlékezett vissza erre az időszakra: "Ez időtől fogva, szüleink minden nyarat itt és Nagyőrön töltöttek a kertet rendezve, a sok évig lakatlan otthont igazítva, szépítve." A kastély felújítása 1861-62-re készült el, ekkor költöztek ide Beckóról. Mednyánszky László, a későbbi híres festő ekkot 10 éves volt. Itt ismerte meg Thomas Ender tájképfestőt, aki Nyagyőrön lakva járta be a környéket és festette meg a műemlékeket.

Myskovszky Viktor a Hazánk s a külföld c. újság 1867. májusi számában lerajzolta a kastélyt (galéria) és cikket is írt róla. Ebben kitért a várkastély akkori állapotára: "Ezen érdekes várkastély újabb időkben, mostani birtokosa által, valóban igen célszerűen és régi ízlésben javíttatott ki, úgy hogy azon a javítást nem is vehetni észre, miért is ezen várkastély mind belsejét, mind pedig külsejét tekintve, egy jó karban lévő középkori várhoz hasonlít." Myskovszky a vendégkönyv egy lapján igen érdekes bejegyzést talált: "Spernere mundum, spernere nullum, spernere sese, spernere se sperni, quatuor ista beant. — Nicolaus Theököly Baro in Késmárk, 3 fia novembris Anno 1. 6. 0. 1. (fordítás: (Utálni a világot, senkit sem utálni, utálni önmagát s utálva önmagát utálni: e négy boldogít. Theököly Miklós, késmárki báró, 1601. novemb. 3-dikán.)" Myskovszky a következőkkel zárja cikkét, amik még ma is megszívlelelndők: "... hogyha netalán ezen vidéken megfordulnak, a várkastély és a régi templom megtekintését el ne mulasszák, mert sok élvezetet nyújt azok szemlélete."

Mednyánszky Eduárd halála után (1895) leánya, Mednyánszky Margit és férje Czóbel István örökölték meg a kastélyt. Fennmaradt Czóbel Imre leírása a kastélyról 1898-ból: "A nehrei várkastély helyiségeit Mirike és Istvánnal 1898. június 4-én feljártuk, melyben léteznek a következő berendezett helyiségek: 1. Istvánnak pipázószobája, sok nevezetes tárgyakkal berendezve. 2. Istvánnak dolgozó és öltözködő szobája, melyből a Thököli ajtón, csigagrádicson csakhamar a kertbe lejuthatunk. 2. A nagy ebédlő, kapcsolatban a kis, erkélyes helyiséggel. 4. A szalon. 5. A hálószoba. 6. A Mirike erkélyes írószobája. 78. A hálószobán keresztül egy kis gang és helyiség, 2 gyerekszoba, az egyikből csigagrádics le a garderobba. 9. László szobája, 10. A könyvtár, 6900 kötettel. 11-12. Két vendégszoba. 13-14. Két vendégszoba, 6 grádicson fel a 2. toronyba. A földszinti helyiségek: 1. Egy pompás, tágas konyhai helyiség, melyből egy kézi kamara és egy teljes kamarába juthatunk. 2. A konyha felett két szép, tágas szoba. 3. Mosóház, egy tágas szoba s garderob. 4. A nagy kamarai helyiség, ebből két szoba nyílik, mely hajdan a katonai őrség tanyája volt, jelenben lim-lommal megrakva. 5. Két üres nagyterem. 6. A kapubejáratnál két jó szoba."

Divald Kornél 1905 előtt járt az épületben: "... kastély ma is a múzsák hajléka. Báró Mednyánszky László festőművészünk itt töltötte el ifjúságát, mostani birtokosa, sógora, Czóbel István közgazdasági író, gyönyörű könyvtárat tart s a kastély régi berendezését gyűjtéseivel múzeummá fejlesztette. [...] A kastélyban báró Mednyánszky család régiséggyűjteménye. Bútorok, festmények, ötvösművek, egy XV. századbeli miniatúrás kódex, fegyverek stb. stb."

A II. világháborúban a kastély berendezése elpusztult. Utolsó lakója Czóbel Margit volt, aki 1972-ben hunyt el. A nyolcvanas években a szlovák Nemzeti Galéria helyreállíttatta, jelenleg Mednyánszky, kastélytörténeti kiállítás és a ritkaságokat tartalmazó könyvtárszoba van a falai között.

1969-ben részleges ásatások történtek. A kastélytól délnyugatra fekvő parkban egy kőfal és félköríves torony alapjai is előkerültek. Sajnos ezeknek az építési és elbontási ideje leletek hiányában nem behatárolható. 1987-ben a kutatók az összes adat birtokában a falmaradványokat a 16. század előttinek datálták.