Zsámbék: Zichy kastély

Zsámbék: Zichy kastély

Földvár, kővár, végvár, kastély.

Az egykori zsámbéki várról a korai adatok zavarosak. Okleveles adatok nem maradtak fenn 12. századból, ráadásul a későbbi adatok értelmezését is bonyolítja az a tény, hogy nem messze, Perbál határában ismert az Aynard-vár nevű várhely (ott viszont az 1980-as próbaásatás sem falmaradványokat, sem cserép töredékeket nem talált. Lehet, hogy be sem fejezték az építését.). Jelenleg két verzió olvasható a zsámbéki vár korai korszakáról: az egyik szerint Aynard lovag épített itt először földvárat, majd ezt 1200 körül egy kővár váltotta fel. E szerint a nézet szerint akár két vár is létezhetett egyidőben. Ezzel szemben Gyetvainé Balogh Ágnes 2007-es tanulmányában azt írja, hogy Aynard várát Zsámbékra tenni tévedés. Ami biztos, hogy egy 1274-es oklevél említi először ad castrum Eynardi várát Kovácsi szomszédjaként, egy 1401-es oklevél pedig már elhagyott romként.

"A Zsámbokiak pedig champagne-i grófoktól, Franciaországból származnak" - Kézai Simon, 1283 körül

Az írott források szerint a 12. században jöhetett be a Magyar Királyság területére Aynard lovag. Egyes kutatók szerint III. Béla feleségének, Capet Margit királynénak volt a kísérője 1186-ban. Viszont már 1166-ból van adat Smaragd ispánról, aki szintén az Aynardok őse, sőt 1100 körülről kimutatható francia eredetű 3-4 család temetkezése Zsámbékon. Valter Ilona lehetőségként felveti, hogy Aynard lovag esetleg az első keresztes hadjárattal érkezhetett Magyarországra. I. Smaragd comes fiai az az Egyed és II. Smaragd voltak, akik családi egyházukként megalpították a zsámbéki premontrei prépostságot. II. Smaragd egyike azon 16 azonosítható méltóságnak, akik elkísérték II. Andrást a szentföldi hadjáratára. A család későbbi ágai az Atyai Szár-, a Kükemezei Aynárdfi-, a Görögmezei Vér- és a Zsámbéki-családok.

Atyai Szár János hűtlenség vétségét követte el Luxemburgi Zsigmond ellen, aki elkobozta birtokait és az Szár János unokatestvérének, Kükei (Kwke-i) Sumurkus-nak adományozta 1398 előtt. Az ő magtalan halála után a király 1398-ban a várat és az uradalom egy részét Maróti János macsói bánnak adományozta. 1401-ben Smaragd/Aynard-családból származó Domonkos fia Simon fia János perelte Maróti Jánost a kolostorral szemben fekvő, kőből épített kúriájáért és 100 hold jogtalanul elfoglalt birtokukért. Az oklevelek Sambok néven említik Zsámbékot. (Zsámbék a Marótiak birtoka maradt 1476-ig.) Ez az első adat, ami bizonyosan a zsámbéki várról szól.

1445 december 17-én a zsámbéki várban tanácskoztak az ország vezető főurai, a hét kapitány, köztük Hunyadi János. Itt döntöttek az 1446. február 9-i pesti országgyűlésről amelyre innen küldték a meghivókat (galéria). (Az országgyűlés választotta meg Hunyadi Jánost kormányzónak).

1464 szeptemberében guthi Országh Mihály nádor Zsámbékról kelteztet oklevelet.

1476-ban kihat fiágon a Maróti család, Zsámbék visszaszállt a koronára. Az 1470-es évek végén vagy a nyolcvanas években folyhatott az átépítés, amelynek során egy, a visegrádiakhoz hasonló késő gótikus kandalló került a nagyterembe. Az oklevelek castellumként említik Zsámbékot, nem castrumként. Mátyás király halála előtt fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Corvin János az oklevelek szerint gyakran időzött a zsámbéki castellumában.

1496 nyarán II. Ulászló király a budai pestisjárvány elől menekülve ide hozta magával a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. A király 1500 körül Zsámbék kir. mezővárost (oppidum nostrum) és tartozékait 3000 forintért elzálogosítja Buzlai Mózes kir. udvarmesternek. Biztosítja őt arról, hogy másnak nem adja zálogba és csak magának váltja vissza.

1527-ben I. Ferdinánd Zsámbok (Zambock) kúriát a hozzá tartozó birtokokkal Keglevich Péternek adományozta. 1549-ben Werbőczi István zsámboki kúriájáról írnak.

A Buda elfoglalása utáni a törökök építik ki végvárrá Zsámbék castellumát. A castellumot palánkkal és árokkal vették körbe. Zsámbék török őrségének a létszáma 1549/50-ben 275 fő volt. A törökök a közeli premontrei templomot és monostort is megerődítették.

1557 tavaszán a komáromi és győri végváriak Tóth Bálint vezetésével megtámadták Zsámbék várát. Felgyújtották a palánkját, a tűz az erős szél miatt átterjedt a várra is. A tűz elől menekülő törököket levágták.

1558-ra csökkent a zsámbéki őrség létszáma, a várban csak három alakulat maradt: a müsztahfizoké, a tüzéreké és a martalócoké. A létszám 73 fő volt.

1561 júl. 25-én a dunántúli török végházak csapatai (több mint ezer fő) rajtaütöttek Szentgrót várán. A rajtaütés nem sikerült, a visszavonuló törököket a sümegi huszárok megtámadták és szétverték. 300 török katona esett el, közöttük a zsámbéki Mehmet vajda is.

1566 nyarán Salm generális serege Veszprém visszafoglálsa után sorra vette be a kisebb török várakat, köztük Zsámbékot is. Valószínűleg csak megrongálták és nem szállták meg.

1569-re ismét megnőtt a zsámbéki őrség létszáma, ekkor a vár 151 fős őrségének a felét a fárszik alkották.

Zsámbék gyakori célpontja volt a végváriaknak, mert elzárta a gazdagabb zsákmányt ígérő Buda felé az utat. 1577. 04. 27-én a budai pasa panaszolta Ernő főhercegnek, hogy a dunántúli végvárak magyar vitézei tőrbecsalták a zsámbéki török őrséget és sokat megöltek közülük. 1578 márciusában szintén a budai pasa írta "Sárvári, pápai, veszprémi, palotai, győri, tatai tiszttartók gyakorlatossággal való várak alá száguldástul leshányásoktul, ragadozásoktul meg nem szűnnek, ím minapon is Zsámbék alá száguldottanak, az mieinket lesre akarták vinni, a Váliakat meg azonképpen Gesztes alját egy nap háromszor száguldottak meg." 1580-ban a komáromiak harcoltak sikeresen Zsámbék alatt. 1582-ben a zsámbéki Ferhád aga kihívó levelet írt Majthényi László pápai kapitánynak és Berenhidai Huszár Péter vicekapitánynak. 1583-ban ismét a komáromiak és újváriak csalták lépre a zsámbéki törököket.

A királyi seregek 1595-ben Esztergommal egyidőben visszafoglalták Zsámbék várát, de szeptemberben már ismét török kézen volt. 1596 május végén Pálffy Miklós az esztergomiakkal bevette Zsámbékot és a portyáról visszatérő gyanútlan janicsárokat beengedve a várba szintén levágták. A vár kigyulladt és a lőportorony is felrobbant.

1599 ápr. 16-án Pálffy és Schwarzenberg 8000 főnyi sereggel Győrből megindultak Buda rajtaütéssel való elfoglalására. Petárdával akarták a kaput berobbantani mint Győr és Tata esetében. A Víziváros kapujától egy kilométerre észrevették őket és a fellármázott török őrség elűzte a hajdúkat. A visszavonuló sereg bevette Zsámbékot és levegőbe röpítették a falait.

1613-ban Zsámbék török őrségét 75 katona alkotta, egyéves zsoldjuk 261252 akcséra rúgott. Hasszán pasa 1639 októberében írta: "Győr, Tata és Szentmárton kapitányai... Zsámbék vára alá indultak... kétszáz marhát, harminc lovat elhajtottak a vár töve alól, két embert foglyul ejtettek, néhányat vértanúvá tettek".

Az óbudai uradalom 1659-ben a komáromi uradalom tartozékaként került idősebb Zichy István (1616-1693) tulajdonába királyi adományozás és vétel útján. Ez persze Zsámbék esetében csak jelképes volt, hiszen csak törökök lakták.

Evlia Cselebi 1660-64 között Magyarországon utazott. Zsámbék várát is leírta: "Dsánbég vára. A budai ejáletben a székesfejérvári szandsák földjén szubasiság. Vára egy domb tövében, négyszögalakú, téglából épült, csinos vár. Külvárosa palánka. Zerin-oglu ezt egyszer felgyújtotta, de a belső várat nem tudta elfoglalni. Utóbb, mikor Iszmáil pasa az erdélyi hadjáratról megjött, ezt a várat erősebben megépítette, mint azelőtt volt. Van háromszáz katonája, bőséges felszerelése. A városban is szép házak vannak épülőben. Levegője és vize kellemes; szőlője, kertje sok."

1686 nyarán ifjabb Zichy István győri vicegenerális huszárokból és hajdúkból álló serege foglalta el Zsámbékot (közvetlen parancsnokuk Bottyán János volt). Az elmenekült török lakosság helyét ezek a katonák és családjaik foglalták el. Zichy István birtoklása ellen 1686-ban Keglevich Miklós és Péter, majd Széchényi György esztergomi érsek is tiltakozott. 1686 végén Bottyán Jánost nevezték ki Zsámbék alkapitányányává, amely tisztét 1688-ig töltötte be.

A Budai Kamarai Felügyelőség 1689-től fogva próbálta megszerezni a Buda környéki birtokokat, de Zichy István I. Lipót adománylevelére és a magyar jogra hivatkozva visszautasította a próbálkozásokat. A romos vár barokk kastéllyá való kiépítését is ő kezdte meg az 1690-es években. Az 1700-as évek elejétől három ütemben német telepesek érkeztek és megindult a mezőváros fejlődése.

1704 febr. 28-án Tolvay Ferenc Nógrád vármegyéhez írt levelében megemlíti, hogy az ellenség (labancok) Zsámbékot (Sámbék) feldúlta, csak a templomok menekültek meg.

Az 1710-es évekre megépült egyemeletes L alakú várkastély két saroktoronnyal, középen kapucsarnokos épülettel. Keskeny udvari folyosóval és dongaboltozatos szobákkal rendelkezett. A rövidebb szárnyban kapott helyet a nagy méretű kápolna, amely 1716-ra készült el, de még 1726-ban is dolgoztak rajta. Az új szárnyat pártázatos fal kötötte össze az udvar északi oldalán a középkori épülettel, melyet később magtárként használtak.

1727-ben, Zichy Péter halála után két részletes felmérés is készült az épületről. 1766-ban a kincstár perek sora után megegyezve Zichy Péter utódaival Zsámbékot megszerezte a Királyi Kamarának.

1820-ból Ringer J. felmérési készített tervet a kastély átalakítására. Ekkor az épület szolgálati lakásokként, és terménytárolóként szolgált.

1887-ben a leromlott állgú épületet Zsámbék község vásárolta meg. 1904-ben ingyen engedték át a Szt. Kereszt Irgalmas Nővérek rendjének, akik iskolának és zárdának használták. 1905-ben kezdődött a kastély felújítása és átépítése. Ezeknek az építkezéseknek esett áldozatul az udvar hátsó részében álló középkori épület. Az egykori kastélyszárnyra (ekkor zárdára) 1923–1924-ben ráépítettek egy második emeletet, a főhomlokzat ekkor nyerte el jelenlegi formáját. Az épület a 20. század folyamán oktatási célokat szolgált.

Jelenleg a Premontrei rend 12 évfolyamos gimnáziumot működtet az épületben.

* A zsámbéki várat ábrázoló 17. századi metszetek nem túl hitelesek. W. Dillich művének a másolásai.

Kapcsolódó oldalak:

Premontrei templomrom

A templomot Egyed és Smaragd ispánok építették még 1234 előtt... tovább »

Források: Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)Tringli István: Pest megye a késő középkorban; Hegyi Klára: Az oszmán hatalom berendezkedése és működése; Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez 1002–1437 - Pest Megye Múltjából 5. (Budapest, 1982)Regeszták (Oklevélkivonatok) 1002-1437; Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.); Balázs Gergő: A Smaragd nemzetség története; Gál Éva: Buda környéke a töröktől való visszafoglalás idején; Csorba Csaba: Esztergom hadikrónikája; Dr. Czigány István: Bottyán János katonai pályája; Gyetvainé Balogh Ágnes: A zsámbéki volt Zichy-kastély építéstörténete a török hódoltság után; Buzás Gergely: Pest megye középkori művészeti emlékei; Szirácsik Éva: "Rákóczy levelek". Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 46. (Salgótarján, 2005); Pati Nagy Elemér: Zsámbek (1994); Castra Kőnigis Kőnig várai - Kőnig Frigyes válogatott vár és erődítmény rekonstrukciós publikációi;

Hol található

Zichy Miklós tér 3. A kastély előtt parkoló.

Szélesség: N - 47°32'49.4"
Hosszúság: E - 18°42'55.3"