Sopron városfalak

Sopron városfalak

A leghűségesebb város

A város rövid története

Sopron belvárosának erődítményei három korszakhoz köthetők. A római kori Scarbantiát monumentális kőfalak vették körbe, erre épültek az Árpád-korban Supron fa-föld szerkezetű ispáni várának falai és a középkorban ezek felett alakították ki Sopron/Ödenburg hármas falgyűrűjét. Végül a 17. században a külvárost is fallal vették körbe.

Sopron környéke az újkőkori, réz- és bronzkori leletek szerint már az i.e. 6. évezredtől lakott volt. I.e. 1000 körül kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokban álltak az itt lakók Európa számos térségével, amit az u.n. hasfalvi bronzkorong is bizonyít, amelynek párjára Svédország déli részén, Balkåkra-nál találtak rá (galéria).

Scarbantia

A rómaiak Augustus császár alatt szállják meg a környéket, a kelta boii törzstől elhódítva. Tiberius (i.sz. 14–37) uralkodása idejéből való első említése Pliniusnál Oppidum Iulium Scarbantiának, Sopron római kori elődjének. A carnuntumi legio XV Apollinaris veteránjai és kereskedők által alapított település fontos csomóponja volt az Itáliából Carnuntum és Vindobona felé vezető útnak (Borostyán-út). Vespasianus (i.sz. 69–79) császár alatt már municípiumi rangra emelkedett (municipium Flavium Scarbantiensium) és lakói megkapták a római polgár státuszt. A markomann-kvád háborúk szükségessé tették a település védelmének kialakítását, 380 előtt megépült az ellipszis alakú, 404 x 250 méteres városfal, melyet a támadások ellen bástyák védtek. Két kapuja volt a mai Előkapu helyén, ill. a vele szemben lévő déli oldalon. A védett terület hossztengelye megfelelt a Borostyánkő út irányának. A városfalak kb. 3,5 méter vastagok és 8 méter magasak voltak. A városkapukat két-két torony biztosította. A várfalon egyenlő távolságokban elhelyezett 31–32 bástya és a négy sarkon egy-egy kerek falitorony az első emeletig tömör volt, felső szintjükön 4x8 méteres helyiséggel a helyőrség és felszereléseik számára.

Az 5. század elején Scarbantia lakói a népvándorlás veszélyei elől nagyobb részt Itáliába menekültek, 456-ban pedig feltehetően földrengés is megrongálta a falakat. Később a longobárdok szállták meg a települést, de ők az avarok által jelentett veszély elől Észak-Itáliába távoztak 568-ban. A város ekkor kiürült, romossá lett. A környék lakói hívhatták Puszta várnak, Öden Burg-nak.

Az avar uralom alatt a szláv földművesek is megjelentek a Dunántúlon. Az avarok legyőzése után Nagy Károly 803-ban megszervezete Oriens praefecturát, melynek feladata a frank birodalom keleti határvédelme volt. A frank uralom alatt nagyszámú bajor telepes jelent meg Pannóniában. A salzburgi érsekség által végzett térítő munkaként a kereszténység is elterjedt a kései avar/szláv/bajor vegyes népesség körében.

Az Árpád-kori Suprun

A honfoglaló törzsek a Dunántúlt nem szállták meg egészen 900-ig, amikor a szövetséges keleti-frank uralkodó, Arnulf elhunyt. Ekkor az Itáliából hazatérő hadak meghódították az egykori frank tartományt. Sopron környékét valószínűleg a 907-es pozsonyi csatát követően vették birtokukba az őseink. A pozsonyi csatáról bővebben itt. A térségben a csatlakozott katonai segédnépek által védett lakatlan területet, ún. gyepűt alakítottak ki. Sopron megye területén Súr vezér és népei telepedtek meg. Tőle származik az Osl (Osli) nemzetség. Súr egyike volt az augsburgi csata után kivégzett vezéreinknek.

A soproni fa-föld szerkezetű határvár a 9-10. század fordulóján, de legkésőbb 1031-ben a lajtai határt visszaállító Szt. István idejében épült. Sopron feladata a nyugati határ, és az 1010-es években a Kiev–Esztergom–Regensburg útvonal védelme volt. István király a német–lengyel–cseh konfliktus miatt számíthatott az ország nyugati határvidékének megtámadására is, ez inkább az 1010-es évek építését erősíti. Az első ispánja Suprun lehetett, akiről a város és vármegye a nevét kapta.

Az ipáni vár gerendavázas, kazetta szerkezetű földsáncait a még 5-6 méter magasan álló római falakra építették. Ennek a vörösre égett sáncnak a nyomait az Elő- és Hátsókapunál is feltárták a régészek. A földsánc szélessége kb. 20 méter lehetett, körülbelül 16 500 m3 fát és 53 500 m3 földet használtak az építéséhez. Az északi római kapunál felépült az Előkapu, a délit elfalazták és helyette kelet felé nyitották meg a Hátsókaput. Egyes részeit meglehetősen sietősen, hevenyészve állították össze, ami sürgős munkára utalhat. A sáncszerkezet analóg a 10-12. századi kijevi rusz földváraival. Tomka (1977) szerint a nyugat-magyarországi ispáni várak kazettás (kamrás) fakonstrukcióit keleti szláv mintára állították össze, az Imre herceg felügyelete alá tartozó, rusz–varég katonai kíséret segítségével. A várfalakat kb. 20 méter széles vizesárok vette körül.

A Képes Krónika az 1044-es III. Henrik Aba Sámuel elleni támadásánál említi Sopront (Supronium): "Gyors menettel a magyar határra támadt, benyomult Sopronnál...".

Az u.n. vörös-sánc keletkezésének vitájakor felmerült a harcokban való leégésüknek a teóriája, amit megerősíteni látszik, hogy ez sokkal intenzívebb volt a kapuk környékén. Az íjászok és hajítógépek védelmét szolgáló fa felépítmény felgyújtása terjedhetett át az alsó gerendák szintjére. Ez esetleg összeköthető III. Henrik 1044-es hadjáratával.

1071-ben Ján soproni várispán fegyveres várjobbágyai Nándorfehérvárnál egy több ezer fős besenyő sereget győztek le (Képes Krónika). A hadifoglyok egy részét Sopron megyében telepítették le.

A vár első említése "ad castellum Cyporen" alakban 1096-ban történt, amikor Kálmán király a Szentföld elfoglalására indult Bouillon Gottfried vezette francia kereszteseket fogadta és Sopronba kísérte.

Egy 1135-ben kelt oklevélben "castri de Suprun" néven említik, amikor II. Béla király Sopron vára és a bakonybéli apátság jobbágyai között támadt birtokvitában intézkedett.

1154-ben a szicíliai arab utazó Idriszí jelentős városnak mondja Sopront "Sopron városa pompás, nagy város, sok vízzel és kerttel, forgalmas piacokkal és utcákkal. Házai magasak, sétányai pompásak".

A III. István által 1162-ben kibocsátott oklevélben "in Supruniensi castri" néven szerepel (galéria). A király Farkas soproni várszolgát a várnépi kötelék alól felszabadítja és neki Kapuvár védelmében tanúsított érdemeire való tekintettel Kecöl és Vica nevű falvakban egy-egy malmot és rétet, Welen nevű faluban pedig egy rétet és két malmot adományoz.

Az 1241-es pápának küldött levék szerint a tatárok nem foglalták el Sopront: "...Mi azonban elég sokan és megfelelően felfegyverkezve behúzódtunk Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zala, Léka várába és más Dunán inneni várakba és erődített helyekre, a túlsó oldalon pedig Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár és más várakba és hasonlóképpen megerősített helyekre..."

A muhi csatavesztést követő zűrzavart kihasználva II. Harcias Frigyes osztrák herceg elfogva a hozzá menekült IV. Bélát, kizsarolta tőle Sopron, Vas és Pozsony megyéket. Rogerius, aki jól ismerte a soproni várat, ezt írta róla: "A herceg a vármegyéket azon nyomban birtokba vette és váraikat saját pénzén helyreállítatta a tatárok ellen".

A tatárok kitakarodása után 1242-ben IV. Béla előbb Kőszeget vette vissza, ahol kivált Ols fia Herbord tüntette ki magát, majd Sopront kezdte el ostromolni. Az osztrák védők nagy kirohanást hajtottak végre, de az Ákos nembéli Máté fia Detre visszaverte őket a várba. A harc során maga Detre is súlyosan megsebesült két ellenséges számszeríj nyílvesszőtől (iactu ballistae). 1247-ben a király itt telepítette le a Johannita lovagrendet, hogy a bécsi kapu felől védjék a várat és 50 lovassal járuljanak hozzá a nyugati határ védelméhez.

1265-ben a királyi vár várnagya Péter ispán. A Babemberg örökségért folytatott magyar-cseh háborúk során 1273-ban a cseh II. Ottokár ostrommal foglalta el Sopront. Az eseményről több forrás is részletesen tudósít, ezek közül a "Continuatio Vindobonensis" c. osztrák krónika ezt írta: "A Fertő környékén az összes erősség félelemből küzdelem nélkül behódolt a királynak. Sopron, más néven Ödenburg, bár sáncok védték, a 14 hadigép és a heves rohamok miatt arra kényszerült, hogy megadja magát Ottokár királynak. Miután pedig a város felesküdött, és fiait kezesként adta, a cseh király területein az osztrák polgárokat megillető jogokat és békét nyerte el, valamint kiváltságokat is kapott. [Postea iuxta piscinam Vertsę omnes munitiones absque pugna se regi ob metumhumiliaverunt. Supronium sive Oedenburch vallata 14 machinis diversaque impugnatione ad inclinationemregi Otacharo est coacta. Que etiam prestito iuramento datisque heredibus in obsides, pacem et iusticiamcivium Australium in omnibus terris regis Boemie acceptoque privilegio consecuta est]". Egy későbbi, IV. László által kibocsátott oklevél szerint a várost az árulást elkövető soproni várnagy (castellanus Supruniensis) játszotta az ellenség kezére: "Mivel Péter, a néhai soproni várnagy hűtlenséget követett el ellenünk és országunk ellen [...] azzal, hogy várunkat a cseh királynak kiszolgáltatta, és nem érve be ezzel, bűnét egy másikkal is tetézte; Sopron várunk hű polgárai közül bizonyos István nevű tímárt és testvéreit, Pétert és Suerchelt irántunk tanúsított hűségük miatt megölte ez a Péter várnagy."

Sopron 1277-ben IV. László királytól nyert városi kiváltságokat, miután a polgárok megnyitották a kapukat a király előtt, a csehek által elhurcolt túszok ellenére is. A hűtlenné vált korábbi várnagyot elfogták és Csák Máté nádor ítélete alapján 1279-ben kivégezték. Sopront ugyanazok a jogok illették meg, mint például Székesfehérvárt. A király a várostornyok és kapuk jó karban tartására a fertői vám felét nekik adja, továbbá a királyi udvarnokok földjeit is. A király személyesei is meggyőződött Sopron falainak sérüléseiről: "...amikor királyságunk helyzetének megújítása érdekében [Habsburg] Rudolf római királyhoz mentünk, és más egyéb ügyeink intézése közepette soproni várunkhoz elvetődtünk, megfontolván a védművek régóta tartó pusztulását és a soproni várunk falán keletkezett hasadékokat..."

1281. dec. 31-én Váradon kiadott oklevelében IV. László király szigorúan megparancsolja az összes vámszedőknek, hogy a soproni polgároktól áruik után kiváltságaik ellenére ne merészeljenek vámot követelni. 1283-ban viszont a soproni hospeseket rója meg a király, mert a várból kiköltöztek és nyílt terepen telepedtek le "et in rure contiunere residerent". Megparancsolja nekik, hogy birtokrészeik elvesztésének terhe mellett térjenek vissza a városba. Később a soproni ispánnak ad parancsot, hogy a lövéri nyilasokat, kiket ő és elődei Sopron városához kapcsoltak, szabadságaikban ne háborgassa.

III. András 1291 szeptember 21-én a soproni polgárok kérésére átírta és megerősítette IV. László király 1277. évi városi kiváltságokat adományozó oklevelét, amelynek rendelkezéseit még azzal is megtoldotta, hogy a soproni polgárokat az ország egész területén lévő bárminő vám megfizetése alól felmentette. A király meghagyta a soproni polgároknak, hogy költözzenek vissza a városba, mert aki e parancsnak eleget nem tesz, elveszti szabadságait és súlyosan bűnhődik (úgy látszik, hogy IV. László 1283-as parancsát nem hajtották végre). 1297-ben a király a falak romlott állapotáról ír: "...láttuk a város falainak romlását nagy öregsége (ex nimia antiquitate) és a mű vénsége miatt." Ez a még akkor is látható római fal külső oldala volt.

A Árpád-korban többször ostromolt erődítmény lényegében még az évszázad végén is azt a képét mutatta, mint megépítésekor, bár földsáncai akkorra megsüllyedtek, a római várfalak tetejére pedig a sáncot kívülről támasztó kőfalat építettek, illetve belül magas fatornyokat emeltek (Holl).

A város kőfalainak felépülése

1304-ben Vencel király a soproni polgárokat megerősíti mindazon kiváltságaikban, amelyeket elődeitől nyertek.

A soproni polgárok több évszázadon keresztül pereskedtek a győri püspökökkel Rákos [Fertőrákos] birtoklásáért. Ennek az egyik epizódjáról tudósit egy 1311. júl. 3-án keltezett oklevél, melyben Miklós győri püspök Sopron város bírája és polgárai ellen Gentilis bibornok és pápai követ előtt rákosi épületei és palotája lerombolása miatt indított perében a város polgáraival 100 márkában kibékül.

Egy 1317-ben kibocsátott oklevél szerint a városiak pártoskodtak egymással, ezt I. Károly megtitlja nekik. A király Konrád comes soproni bíró kérésére megerősíti az elődei által adott kiváltságokat, mert a régi oklevelek elégtek egy tűzvészben. 1319-ben Amadé fia Miklós mester a soproni ispán.

A városfalakon kívüli letelepedés I. Károly idejében is probléma volt, 1328-ban király Sopron város polgárainak meghagyja, hogy mindazok, akik a városon kívül laknak, ez épületeiket lerombolva a városba költözzenek; tudomásukra adja egyúttal, hogy Dezső soproni ispánt megbízta e parancs végrehajtásának ellenőrzésével és a városban duló pártviszályok lecsendesítésével. 1330-ban ismét megparancsolja a városba való költözést az u.n. Burg részről. Aki nem engedelmeskedik annak házát el kell venni, és az abból befolyt összegből a városfalakat kell javítani.

1330-ban I. Károly király a soproni polgároknak adja 10 évre a fertői vám felét, hogy abból a városfalakat erősítsék meg és hadi eszközökkel szereljék fel. Ezt 1338-ban megerősítette. 1340-ben már hármas kőfal vette körül a várost ("...az ő munkájuk, költségük és kiváló gondoskodásuk által háromszoros fallal falazott és erősített..."), a király még négy évre nekik adta a fertői vám felét, hogy a falakat körbeárkolhassák. A város új pecsétet is kapott (galéria).

1370-ben tűzvész pusztított a városban. I. Lajos segítségként megengedi a városnak, hogy a város határában szüretelt bort és termelt gabonát harmincad fizetése nélkül vihessék ki külföldre eladás céljából.

1386-ben Zsigmond brandenburgi őrgróf ígéri [Luxemburgi Zsigmond], hogy mihelyt koronás magyar király lesz, a soproni polgárokat, akiket a hozzá és Mária királynőhöz való hűségben semmiféle csábítgatás sem tudott megingatni, felmenti mindenféle harmincad fizetése alól.

1408-ban Zsigmond király szigorúan meghagyja Szécsi Miklós királynői ajtónállómesternek, hogy Sopron városát az osztrákok támadásai ellenében védelmezze meg. A király 1410-ben a pestis miatt elnéptelenedett Sopron városának lakosságát növelni kívánja, ezért a városban újonan letelepedőknek 8 éven át teljes adó- és minden egyéb szolgálat alóli mentességet ígér. 1430-ban Zsigmond Sopront felmenti tíz évre az összes adó alól, mert a város neki 4000 forintot adott.

Sopron Habsburg zálogban (1441-1463)

Albert király halála után Erzsébek királyné az ellopott Szent Koronával és a csecsemő V. Lászlóval Sopronba menekült. A kis V. László 1440. június 12-től július 3-ig maradt itt. 1441 febr. 25-én Erzsébet özvegy királyné elzálogosította Sopront a IV. Frigyes német királynak (III. Frigyes néven lesz német-római császár) "egy bizonyos összegért". Pozsony városa tiltakozott Sopron elzálogosítása ellen, mert az egyike a hét szabad királyi városnak. IV. Frigyes márc. 6-án Bécsújhelyen keltezett oklevelében megígéri Sopronnak, hogy a jogaikat tiszteletben tartja, amennyiben azok nem mennek szembe az ő zálogjogával. I. Ulászló március közepén a Márványkő alatti táborból megtiltja a soproni polgároknak, hogy Frigyes embereit beengedjék a városba. A fenyegetés hatástalan volt, ápr. 11-én már Frigyes embere, Ebersdorfi Zsigmond (Siegmund von Ebersdorf) a soproni városkapitány. Sopron egészen 1463-ig Habsburg zálogban maradt.

A Frigyes által kinevezett városkapitányok (Stadt–herr): Siegmund von Ebersdorf (1441–1442), Albert von Pottendorf (1442–1443), Siegmund von Ebersdorf (1443–1445), Török Ambrus (1446), Ulrich Grafenecker (1447), Michael Weittmüllner (1449), [?](1450–1458), Ulrich Grafenecker (1459–1463).

Az I. Ulászló párti magyar bárók 1445-ig számos harci cselekményt hajtottak végre az elzálogosított nyugat-magyarországi területek ellen. A háborúskodás egyik epizódja, hogy 1443. márc. 13-án az Ulászló-párti Vági Dénes rohonci várnagy és szalónaki kapitány Ebersdorfi Zsigmond soproni városkapitánnyal és Sopron polgáraival 1444 márc. 38-ig fegyverszünetet köt. Mindkét félnek jogában áll a fegyverszünetet időközben is felmondani, de ezt 14 nappal előbb Írásban be kell jelezni. A fegyverszünet Macskakő várára is vonatkozik. Decemberben a szintén Ulászló-párti Poláni László és Hetyei László borostyánkői várnagyok is békét kötnek Sopronnal. 1445-ben III. Frigyes személyesen, fegyverrel foglalta el Bélát, Borostyánkőt, Dévényt, Kőszeget, Macskakőt, Rohoncot, Szalónakot és Sopronkertest. 1446-ban Hunyadi János vezetett hadat Frigyes területei ellen, Szarvő alól megparancsolta a soproni tanácsnak, hogy embereit engedjék szabadon. 1456-ban Kapisztrán János prédikált Sopronban, kereszteseket toborozva Nándorfehérvár megvédéséhez. Szószéke ma is látható a Bencés templomban.

1456 júliusában Sopron szabályosan megvásárolta a békét az V. Lászlót szolgáló és III. Frigyes ellen a fehde-jog alapján háborút viselő Ulrich Grafenecker és Andreas Baumkircher zsoldosvezérektől. 1457-ben V. László sikertelenül próbálta meg kiváltani Sopront rokonától a zálogból. 1458. febr. 12-én Hunyadi Mátyás levélben értesítette a várost, hogy kiszbadult a fogságból.

Mátyás trónra lépésével a Habsburg zálog Sopron veszélybe került. 1459-ben III. Frigyes Ulrich Grafeneckert 200 emberrel Sopron védelmére rendelte, és Jan Vitovec szlavón bánt, továbbá Berthold Ellerbachot és Andreas Baumkirchert is erre utasította. 1462-ben a szintén osztrák kézen lévő kismartoni tanács kéri a soproniakat, hogy a magyar csapatok mozgásáról tudósítsák őket.

Sopron visszakerül Magyarországhoz

Az 1463. július 19-én létrejött soproni (bécsújhelyi) békével a korona és Sopron 60 000 aranyért visszakerült Magyarországhoz. Mátyás király a város hódoló küldöttségét Nándorfehérváron fogadta és összes kiváltságukban megerősítette. Ostffy Ferencet nevezte ki városkapitánynak. 1464. őszén Mátyás megparancsolta a soproniaknak, hogy a ledőlt városfalakat javítsák ki. A huszita rablók által megszállt Macskakő várát ostrommal elfoglalta és leromboltatta a király. Az elűzött husziták vezére Hinko 1465-ben Macskakőért bosszút állva Sopron környékét feldúlta. 1465-ben a király visszaadta Ágoston győri püspöknek a volt rákosi várhoz tartozó birtokait, amit eddig Sopron birtokolt. Még ebben az évben a soproniak megkaják a királytól a vörös pecsét használatának engedélyét. 1469-ben Mátyás király megparancsolja a soproni koronavám beszedőinek, hogy a soproni városfalak és tornyok építésére további intézkedéséig évente 150 aranyforintot adjanak a vámpénzből.

Mátyás 1471 okt. 31-én 10 400 magyar aranyforintért Sopront Weispriach Zsigmondnak elzálogosította és emiatt a város polgárságát a neki tett hűségeskü alól is felmentette. Weispriach Lánzsér várát birtokolva magyar főúr volt, de Pettau kapitányaként III. Frigyes császár bizalmas embere is volt, akitől egyébiránt az elzálogosított Kabold várát kapta alzálogba. Két év múlva a király visszaváltotta Sopront, nehogy azt Weispriach III. Frigyes kezére adja. 1477-ben Sopron fontos katonai támaszpontja volt Mátyás III. Frigyes ellen indított háborújának. A király Zeleni Jánost nevezte ki az ott tartózkodó hadainak vezérévé, és megparancsolta a városfalak kijavítását, a védelem megerősítését. Mátyás 1483 elején több hetet töltött a városban.

1490-ben Mátyás halála után Habsburg Miksa meg kívánta szerezni a magyar trónt. Seregével Sopron alá érkezett, de a város nem hódolt meg, hanem semlegességet ígért. Miksa tovább vonult Szombathely felé.

1507-ben II. Ulászló 3 éven át minden rendkívüli adó alól mentesíti a várost, hogy a megrongálódott erődítmenyeiket javítani tudják. Ezt 1510-ben is meghosszabítja két évre, mert a munkák még nem fejeződtek be. 1511-ben a földrengésben megrongálódott Jajca és Nándorfehérvár falainak javítási költségeihez Sopronnak is hozzá kellett járulnia 1000 forinttal. 1514-ben a Dózsa-féle lázadás leverését kellett 1000 forinttal támogatniuk.

1524-ben a soproni polgárok évi 100 aranyforintot szavaztak meg az erődítmények kijavítására.

1526. jún. 1-én a várható török támadás miatt II. Lajos 100 gyalogost, két tarackot(tharazk) vagy hasonló ágyút a szükséges lőporral és szerelvényekkel, lovakkal együtt követelt Budára, hogy innen júl. 2-ra Tolnára érkezhessenek. A vesztes mohácsi csata után szept. 8-án a város összeíratta a hadrafogható férfiakat. Előző nap az özvegy Mária királyné Pozsonyból üzente a soproniaknak, hogy katonákat, ágyúkat és felszerelést küld nekik a törökök ellen. Végül nov. 3-án 300 gyalogost indított útnak Sopron védelmére Stamps királynéi vadászmester parancsnoksága alatt. Testvére, a későbbi I. Ferdinánd pedig nov. 24-én 500 gyalogost küldött.

1526. dec. 16-án a pozsonyi országgyűlésen királlyá választott I. Ferdinánd a mohácsi csatában elesett győri püspök tulajdonát képező Rákos falut 1527. jan. 4-én hálából ideiglenesen Sopron birtokába adta.

1529-ben a törökök portyázók kirabolták a külvárost. Az Alsó-Ausztriából érkezett német gyalogosok a városnak komoly károkat okoztak a jegyzőkönyvek szerint. Az ágyúk hatásos lőtávjának növekedésével a környező magaslatokról (Kuruc-domb, Szt. Mihály-domb) a város belőhető volt. Hatásos védelem kiépítése csillagászati összegekbe került volna, ezért Sopront nem építették ki, mint pl. Győrt vagy Komáromot. 1530-ban I. Ferdinánd a török pusztításra tekintettel öt év adómentességet ígér Sopronnak. A város Ferdinándhoz írt levele alapján híján volt a nagy ágyúknak, ezért kettőt is kért a királytól.

Az 1532-ben a várfalhoz veszélyesen közel épült "várárok menti Boldogasszony templom"-ot lebontották, és köveiből a belváros ÉK-i sarkán, a külső falövön építettek egy kis rondellát. A Szent Miklós templomot is le akarták bontani, de a papság azt nem engedte. A városi összeírás szerint ekkor 866 hadrafogható férfi volt a városban. A soproniak többsége német módra és igen változatosan volt felfegyverkezve.

1532. aug. vége. I. Szulejmán Kőszeg várának sikertelen ostroma után seregével megindult Bécs felé. A szultán írnoka aug. 31-én ezt írta hadinaplójába: "Ma elfoglalták Sopron várát. A győzelem jutalmául három erszény pénzt és kaftánokatosztottak ki. Ferendus [I. Ferdinánd] követeit elbocsátották.". A szultáni napló bejegyzésével szemben a szemtanú Kuripesics Benedek követségi tolmács jelentése nem támasztja alá a város elfoglalását. Annak az akkor még fallal nem védett külvárosát rabolták ki a törökök, ostrom nem volt.

1536-ban Oláh Miklós esztergomi érsek Magyarországot leíró művében ezt írta Sopronról: "Nyugat felé, hogy a fentebb elkezdett ponthoz visszatérjek, Sopron városa, Bécstől kb. tíz mérföldnyire a Fertő vizén túl dél felé fekszik; azon az oldalán, merre fal övezi, völgyben terül el, amerre viszont északi falaival kapcsolódik, hegyen épült. Lakosai németek. Földje gabonát is, bort is terem, a hét szabad magyar város egyike."

1553. áprilisában országgyűlést tartottak Sopronban. 1580-ban felszólítják a külső Külváros polgárait, hogy a "külső városkerítésnél" mindenki egy kis falszakaszt építsen. A város védelmi képességének növelésére I. Rudolf 3 ágyút küldött (1580, 1595).

1605-ben a város a király hűségén maradt. Bocskai vezére, Némethy Gergely a hajdúkkal és török-tatár segédcsapatokkal májudban érkezett Sopron falai alá. Ostromzár alá vette a várost, és Hagymássy Kristófot nevezte ki a zároló csapatok élére, ő tovább vonult Körmend felé. Május végén Hagymássyt visszaverték a városvédő királyi csapatok.

Jún. 11-én Hagymássy Kristóf újra támadott, felgyúlytatta a külvárost. Lackner Kristóf a későbbi polgármester karddal a kezében harcolt a városfalakon. 1605. júl. 5-én Trauttmansdorf Ádám Sopron előtt, a Kurucdombnál megütközött Bocskai hajdúival és megfutamította őket. Az esemény rézmetszet örökítette meg (galéria);

A városkapitányi címet Sopronnak 1610-ben sikerült 6700 forintért visszavásárolnia a Choron örökösöktől. A cím igy királyi fennhatóságból visszakerült a város fennhatósága alá.

1612-ben egy tanácsi jegyzőkönyv szerint szükségesnek tartják a városfalak javítását, tornyok építését. Lackner Kristóf a déli várfalszakaszt erősítésére koncentrál. Mind a délkeleti, mind a délnyugati sarokbástyát megnagyobbíttatta és megerősíttette, a munkák 1613-ban illetve 1614-ben készültek el. A délnyugati bástyától nem messze egy új torony is épült, a Zöld-toronynak is nevezett Brückl torony. 1617-től kezdődik meg a külváros falainak építése.

Bethlen Gábor 1619. nov. 30-án vonult be ünnepélyes keretek között Sopronba, ahol a polgárság méltó tisztelettel fogadta. Vele volt Széchy György és Thurzó Imre is. Payr György krónikája szerint Kismartonon át jött ide nagy sereggel, melyben nemcsak magyarok, hanem törökök is voltak. Nemcsak a külső-, hanem a belvárosba is bevonult. Két éjszakát és egy nappalt töltött itt, azután tovább vonult. 1500 főnyi hadat hagyott a város őrizetére, melynek előbb Bucsi Benedek, később pedig Sennyey Gáspár volt a parancsnoka. Esterházy Miklós Lánzsérból figyelte az erdélyiek mozgásait. Dec. 8-án katonákat kért a királytól "Csak kétezer emberem legyen, könnyű volna vélek akár világos nappal Sopront bevenni, mert csak a külvárosban vannak hajdúk, maga a város pedig egyáltalán nem fogna ellenállani, úgy vélem." A király álta küldött Dampierre dec. 19-n éjjel betört Sopron külvárosába. A soproni polgárok a fosztogató horvát katonák közül sokat agyonvertek. A városi tanács 2400 tallért fizetett Dampierrenek, hogy a külvárost fel ne gyújtsa. Dampierre visszavonult.

"Mi minden igyekezetünkkel, tehetségünkkel és fáratságunkkal azon vagyunk és leszünk, miképpen kegyelmeteknek, hazánknak, édes nemzetünknek előbbi virágzó állapotja, szabadsága, békessége nemcsak helyre állittassék, hanem ugy meg is erősíttessék, kiben prosperitása is kivánt állapottal csendesen megnyughassék" – írja Bethlen Gábor 1620. április 12-én Kassáról Sopronba. A városi tanács muskéták beszerzését határozta el, de nem volt rá pénz.

1621. ápr. 29-én Buquoi visszafoglalta Bethlentől Pozsonyt, és Nyitra is megadta magát. Széchy György gróf, Bethlen egyik legbuzgóbb híve is elpártolt. Pozsony után Magyaróvár is II. Ferdinánd kezébe került. Sopron máj. 22-én hódolt meg Collatonak.

1622-ben Sopronban országgyűlést tartottak. Ekkor koronázták meg a ferences templomban magyar királynévá II. Ferdinánd második feleségét, Gonzaga Eleonórát. 1625-ben ismét országgyűlést volt Sopronban, és egyben III. Ferdinándot magyar királlyá koronázták. A király fejére Pázmány Péter esztergomi érsek helyezte fel a Szent Koronát a ferences templomban. Ebben az évben a tanács ismét muskéták beszerzéséről határozott.

1627-re elkészültek a külváros falai. Ezek kb. 70 cm vastagok és 3 méter magasak voltak. 80-100 méterenként kisméretű rondellák erősítették a védelmet. 1628-ban az Előkapunál lévő bástyát támpillérrel erősítették meg, nehogy ledőljön. A Nagyrondellát, vagy más néven Szent György bástyát 1631-ben építették. A középső falövhöz építették és a külső falat is megszakította, hogy az ágyúi hatásosabban tudják védeni a falakat. A Pozsony felé nyíló Szent Mihály kapu elé mellvédet (Brustwehr) 1639-ben építte a város.

A belváros délnyugati sarkánál lévő olaszbástyát (Kaiser Pastey) 1641 és 1644 között építették.

Rosner Mátyás 1660-ban leírta Sopront: "Egyébként az erősség, egyáltalán nem megvetendő. Mindenfelől kettős sánccal, alsóval és felsővel s ugyanannyi kitűnő fallal van övezve, körülvéve. Van neki még négy nagyon erős és jókarban levő bástyája, ezekből az ostromlottak eléggé tudják magukat védelmezni, s gyakran ellenségeikkel szemben serényen védelmezték is magukat, s győzelmet arattak így a törökök és több más ellenséggel szemben. Körül van kerítve kellő mélységű és szélességű vízi árokkal is. Van fegyvertára is, amely zsúfolásig tele van különböző hadi eszközökkel, így különösen ágyúkkal, puskákkal. Nagyon jó és alkalmas puskaportornya is van a városnak megfelelő helyére építve. Található itt azonkívül lóval vagy ökörrel hajtott malom is, amely különösen hasznos és alkalmatos háború vagy ostrom idején, amikor az ostromló ellenség megakadályozza a közlekedést, elzárja az élelmezést. Erre az esetre áll fenn a magtár is, amely mindig zsúfolva van bőséges gabonával. S hogy semmi se hiányozzék az erődítéshez, közel van a tó, amelyet három mérföld szélesnek, hét mérföld hosszúnak mondanak, és közönséges szóhasználatban magyar tónak (stagnum hungaricum) hívnak, mert ehhez hasonló egész Magyarországban nincsen. Mindezek nyilván bizonyítják, hogy Sopron eléggé erős, hatalmas vár, amit az ostromlók nagy kárára gyakran tényekkel bizonyított, és megmutatott..."

1676-ban egy tűzvész elpusztította Sopron nagyobb részét. A leégett középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, és újjáépült a Tűztorony is.

1681-ben a pozsonyi pestisjárvány miatt I. Lipót Sopronban hívta össze az országgyűlést. Ezen helyreállították a rendi alkotmányt, nádorrá választották Esterházy Pált és a Kecske-templomban királynévá koronázták I. Lipót feleségét, Pfalz–Neuburgi Eleonórát. A királyi bevonulásról metszet is készült (galéria).

1692-ben összeírták a város tűzfegyvereit, ebben 21 ágyú, 21 mozsár és más nehéz tűzfegyver és 1326 muskéta szerepel.

Sopron a Rákóczi-szabadságharc alatt

1704. januárjában a Dunántúlra betörő Károlyi Sándor Ocskay Lászlót küldte el 500 lovassal Sopron meghódoltatására. Ocskay inkább mulatozott, mint tárgyalt a város vezetőivel. Károlyi meg akarta sarcolni a várost. Maga Bercsényi írta Rákóczinak: "Károli is jó volt, míg nem praedált; az hajamszála áll fel, miket hallok most ellene! Sopronyon kért 50000 frt sarczot, és minden fegyver és munitiójokot, az tette ököt labanczczá". Végül a soproniak megvásárolták a külső javaik biztonságát Ocskaytól. Közben Pálffy János január 26-án 400 fővel megerősítette Sopron védelmét, a városkapitány pedig 5 ütegállást épített ki a külváros falainak védelmére. Febr. 15-én Kismarton felől megjelentek Károlyi csapatai és tábort vertek a várostól nem messze. Több kisebb csatározás után a kurucok két nap múlva elvonultak, de Csery Mihály hajdúezredét hátrahagyták a város zárolására. Heister márciusi ellentámadása kiszorította a kurucokat a Dunántúlról, Sopron is biztonságba került.

Rákóczi 1705-ben Bottyán Jánost bízta meg Dunántúl elfoglalásával. Vak Bottyán 1705. dec. 24-én kezdte meg Sopron ostromát, egy szemtanú szerint "Reggel 9 óra körül az ellenség vagy a kurucok már elkezdték megszállni a Szent Lénárd-dombot, [s] dél körül már bombákkal és tüzes golyókkal lődöztek." A várost Berthold Freiherr von Weitersheim ezredes vezetésével kb. 400 császári katona és a helyi polgárok védték, Thaly Kálmán szerint mintegy 5000-en. A kurucok száma is bizonytalan, az Udvari Haditanács szerint 15 - 20 000 fős lehetett. Dec. 25-én Bottyán felszólította a várost a megadásra, de azt elutasították. 26-án elfogyott az ostromlók lőszere és vosszavonultak. 1706. jan. 1-én újra megjelentek a kurucok a falak alatt, mintegy 8000-en. A várost négy napon keresztül lőtték a kurucok Jean-François Rivière alezredes és Lemaire brigadéros hadmérnökök irányításával. Az ágyúzás hevességére jellemzõ volt, hogy az addig még épségben maradt házak január 4-én leégtek és a jezsuita templom 13 találatot kapott. Január 6-án Bottyán gyalogsági rohamot rendelt el. Horváth Mihály kapitány állítólag még Rákóczi zászlaját is kitűzte a városfalra, de halála után pánikba esett katonái meghátráltak, a roham összeomlott. A kuruc veszteség több száz fő volt. Bercsányi Rusztról felszólította a várost a megadásra, de azok ágyútűzzel feleltek. Végül a kurucok jan. 10-re ismét kifogytak a munícióból és a táborukat felgyújtva elvonultak. Az ostrom így sikertelen volt.

1708. augusztus 23-án gr. Barkóczy Ferenc Kassáról azt írta br. Károlyinak, hogy Bezerédy rendkívül sikeres portyákat tett Sopron alatt, az egyik portya alkalmával "majd ötszázig való ellenséget" vágtak le.

A 18. századsorán a várárkokat feltöltik. Egy 1737-es városi jegyzőkönyv már a várárok helyén veteményeskertekről tudósít. 1782-ben a belső várfalakat a nyugati oldalon néhány helyen már elbontották. ezt követte a másik két fal bontása is. 1821-ben bontják le a Hátsókaput.

Az 1848-49-es szabadságharcban Sopron nem játszott különösebb szerepet. 1848-ban Windischgrätz seregei szállták meg.

A 19. század második felében a város terjeszkedése miatt lebontották a déli városfalakat, bástyákat és a Zöld-tornyot is.

1921. dec. 14-én, a trianoni békeszerződés után Sopronban és nyolc környetző faluban népszavazás döntötte el, hogy továbbra is Magyarországhoz tartozzanak. Ettől hívják Sopront "a leghűségesebb városnak" (Civitas fidelissima).

Források: Gömöri János - Karl Kaus: A hasfalvi bronzkorong, 1914–2014; Gerő László: Magyarországi várépítészet; Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938); Fried István: A lakompaki csata; Szende Katalin–Kücsán József–Jankó Ferenc: Sopron város történeti helyrajza; Gömöri János: Sopron városfalai; Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 1 - 7 kötetek; Bariska István: A soproni városkapitányság III. Frigyes korában; Holl Imre: Sopron városfalai - egy kutatási téma fejezetei; Dr. Payr Sándor: Emlékezés Doktor Lackner Kristófról; Mollay Károly: Kőszeg 1532. évi ostroma és Sopron; A soproni várostorony és előkapu (pdf); Szende Katalin: Sopron településszerkezete és topográfiája a magyar honfoglalástól a 17. század végéig; Bagi Zoltán: Sopron kuruc ostromai 1704–1706; Szende Katalin: Fidelitas és politika. Kihez és miért volt hűséges Sopron városa a középkorban?; Sopron középköri varosfalai: Jelentés az 1961-64. évi ásatásokról (Holl Imre);

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

A városfalak a történelmi belvárosban találhatók. A külső falak is néhány helyen megmaradtak.

Szélesség: N - 47°41'11.9"
Hosszúság: E - 16°35'31.3"