Komárom Öreg- és Újvár

Egyes feltételezések szerint a komáromi Öregvár helyén már a rómaiak is építettek erődítményt, de ez régészetileg nem bizonyított. Ami bizonyos, hogy a Duna bal partján, Komáromtól 4 km-re 171 körül, Marcus Aurelius kvádok elleni hadjáratakor Clementia néven sáncokkal körülvett római tábor épült, amit Domitianus alatt kőfalakkal erősítettek meg. Ennek a római tábornak a lebontott falait később a komáromi vár felépítéséhez használták fel.

A honfoglalás után Anonymus Gestája szerint a magyarokhoz csatlakozott hét kun vezér egyike, Ketel kapta meg Árpádtól a Vág és Duna összefolyásánál lévő földet "...Árpád vezér egész Pannónia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia Alaptolma várat épített, és azt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak a szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek a kétharmadát." Ez az első írásos emlék, ami megnevezi Komárom várát. Ez a korai vár fa-föld szerkezetű lehetett, ami a köréje szerveződő megye névadója lett. IV. Béla 1245-ben írt levele szerint Komárom vára is ellenállt a tatár hordáknak: "...a mi hű szolgánk, Folwyne a tatárok betörése alkalmával Komárom városunkat megerősítve, udvarnokainkat és más igen sok népet megmentett..." A király 1265-ben városi kiváltságokat adott a városnak. A király a várat Henok (Henul) őrgrófnak adta el, akinek a fiaitól adósságaik miatt visszavette. Ezután 800 márka ezüstért Walter budai ispán kapta meg, aki 1265-68 között a mostani Öregvár területét kőfalakkal vette körbe. 1275-ben egy oklevél szerint még ő a komáromi (komar-i) ispán. 1277-ben Tamás bán a komáromi, pozsonyi és nyitrai ispán és Zup-i Pamlen comes a komáromi várnagy.

1277 után Csák Péter nádor kezére jutott Komárom királyi adományként. 1283-ban Kozma curialis comes a várnagya.

Péter nádor halála után fia, Csák Máté örökölte, aki 1307-ben megerősítette a város apjától kapott kiváltságait (galéria). 1315-ben I. Károly Tamás esztergomi érseknek adományozta Komárom várát, városát és megyéjét. Komárom ekkor viszont Csák Máté kezén volt és nem is kívánta átadni azt. 1316-ban a királyi hadak először Visegrádot foglalják vissza Csák Mátétól, majd 1317 szeptemberében I. Károly már Komárom vára alól ad ki oklevelet ("Datum prope Castrum Kumarun feria... "). November 3-án már királyi kézen volt a vár, amely a hosszú ostrom során súlyosan megsérült. A vár ostromában részt vett I. Károly szövetségeseként Frigyes osztrák herceg is. Az osztrák krónikások szerint Komárom bevétele azért került nagy fáradságba, minthogy a Duna medre veszi azt körül; de kitartó ostrom után mégis sikerült bevenni és a királyi hatalomnak alávetni. 1323-ban a Gutkeled nembéli Felsőlendvai Miklós szlavón bán a soproni és komáromi comes.

Az ostrom során megsérült vár újjáépítésében Dancs (Doncs) zólyomi ispán anyagilag is részt vett, ezért a király 1333. június 27-én az Árva váráért ("castri Arwa") elcserélt muraközi Strigó és Csáktornya ("castra nostra Strigow et Chaaktornya") várakat visszaveszi, és ezek helyett Komárom várát ("castro nostro Kamarun") adja neki. 1343-ban Dancs ispán a bakonybéli apátsággal pereskedik a komáromi (Kumarum-i) rév és vásár kétharmadának vámjáért, amelyet az apátság még Szt. Istvántól (1037) és IV. Bélától (1246) kapott.

1370-ben I. Lajos király minden olyan Komárom várához tartozó földet, amit a vár emberei elhagytak, Nema-i Kolozs fiának: Jakab allovász-mesternek adományoz. 1372-ben Dancs mester unokájának, Komáromi Péternek a halálával a vár a királyra szállt vissza, ami ellen Kékkői György a sági konvent előtt tiltakozott, mivel vérrokonságban állt az elhunyt családjával. A király elutasította az igényt, Komárom királyi vár lett. 1382-ben György mester a komáromi ispán és a királyi várnagy.

1387-ben Luxemburgi Zsigmond részben Lackfi István nádornak, részben Lackfi Dénes volt erélyi vajda fiának Istvánnak és Lackfi Miklós volt vajda fiának Andrásnak adta zálogba. 1392-ben Komáromi László mester a komáromi ispán és várnagy, 1394-ben Lackfi István zagoriai ispán várnagyát említik az oklevelek. 1397-ben Zsigmond hívei Körösön megölték Lackfi Istvánt, birtokait a király elkobozta. Az örökös pénzzavarral küzdő király Komáromot 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el, majd 1422-ben 6840 forintért Garai Miklós nádornak. 1435-ben ismét királyi vár.

1439-ben Albert király Komáromot feleségének, Luxemburgi Erzsébetnek adományozta.

1440. február 23-án Komáromban született meg Albert király utószülött fia, a későbbi V. László. Erzsébet királyné a Visegrádról ellopott koronával megkoronáztatta a csecsemőt, amit a rendek nagyobbik fele törvénytelennek nyilvánított, majd Szécsi Dénes esztergomi érsek közreműködésével, 1440. július 17-én, I. Ulászlót is uralkodóvá tették. A kettős királyválasztás polgárháborúba taszította az országot. Erzsébet királyné 1440. 10. 18-án Vöröskőt, vagy annak megszerzéséig Komáromot felajánlotta a Pozsony váráért cserébe Rozgonyi Istvánnak (galéria).

1456 és 1465 között Szécsi Dénes 8000 forintért zálogként birtokolta Komáromot. Halála után ismét királyi kézre került, ami Hunyadi Mátyás egyik kedvelt vára lett. A király jelentős építkezései közé sorolta Bonfini, Mátyás udvari történetírója: "Miképp emlékezzem meg azokról a nagyszerű templomokról és palotákról, amelyeket Budán, Székesfehérvárott, Visegrádon, Komáromban és egyéb helyeken emeltél?" . Egy másik művében konkrétabban mutatja be: "Kissé odább, a sziget szögletében, a nagy területen épült Komárom vára látható. Tágas udvarain nagyméretű paloták emelkednek, mindenhol roppant költséggel készült, gerendázatos mennyezetekkel. (...) Itt állomásozik a dunai kirándulásokra épített Bucentaurus nevű hajó, berendezése palotaszerű: elejétől végig ebédlő-, alvó- és társalkodótermek sora húzódik rajta végig, külön a férfiak és külön a nők számára." 1481-ben Újszászi Mihály volt a komáromi várnagy és ispán, testvére Péter szintén komáromi várnagy volt. Mátyás halála előtt fiának, Corvin Jánosnak adományozta, aki még 1492-ben is birtokolta a komáromi ispáni címmel együtt.

A főleg palotaként használt komáromi vár szerepe megváltozott Mohács után. A Habsburg és Szapolyai pártok között kitört a belháború. Szapolyai János híve, Ráskay Balázs megszállta Tatát és Komáromot, mire Mária özvegy királyné a Komáromba meghirdetett országgyűlést kénytelen volt Pozsonyba áttenni, ahol megválasztották I. Ferdinándot. A kettős királyválasztás katasztrófát hozott hazánkra.

A komáromi vár védelmi képessége ekkor elégtelen volt. 1527 nyarán I. Ferdinánd csapatai fél napos ostrommal foglalták el a Szapolyai-párti védőktől. A várba idegen zsoldosokat helyeztek őrségül, a megsérült falakat Decius olasz építész állította helyre. A vár és város közé földsánc is épült.

1529-ben, Szulejmán bécsi hadjárata alatt Komárom harc nélkül jutott török kézre. A törökök hajói augusztus 27-én, az oszmán fősereg szeptember 12-én ért a vár alá. Andreas Gortschacher kapitány elégtelen munícióval és kevés emberrel nézett farkasszemet a támadókkal. A törökök beküldték a komáromi bírót a feladási felszólítással, a kapitány ezt visszautasította. Szept. 17-én éjszaka a védők észrevétlenül elhagyták a várat a Csallóköz irányába. A törökök másnap reggel elkezdték lőni a várat. Amikor onnan nem lőttek vissza, cselt sejtettek és tovább bombázták a falakat. Amikor már rohamozható réseket lőttek a falakon, rohammal vették be a várat, ahol csak a vasra vert városbírót találták.

A törökök elvonultával kijavították a falakat. 1532-ben I. Ferdinánd hajói vereséget szenvedtek Komárom előtt. A 49 hajóból álló flottillából csak 14 hajó menekült meg. 1533-ban az egész várat földsáncokkal vették körül, a dunai hajóforgalmat egy cölöpsorral szűkítették egy keskeny, jól ellenőrizhető sávra.

Buda 1541-es, majd Esztergom és Székesfehérvár 1543-as elestével Komárom várának jelentősége megnőtt. 1551-ben I. Ferdinándnak Castaldo generális és más tanácsadók a régi vár lebontását és egy teljesen új, korszerű erőd építését javasolták. 1544-ben indultak a munkálatok, Tornielli és Sabelli olasz hadmérnökök irányításával. A terveket vagy Pietro Ferrabosco készítette, vagy Francesco Benigno. A várat két oldalról a Vág és Duna védte, a nyugati oldalon lehetett csak megközelíteni. A két folyó közé beszorított vár alapvetően az óolasz elvek alapján épült, de a terepadottságokat figyelembe véve egy szabálytalan alaprajzú erősség jött létre keleti oldalán egy hosszú, hegyes bástyával ("Spicc"). A falak téglából épültek, fa cölöpökre és kő oszlopokra. A vár nyugati oldalát két fülesbástya biztosította. A vár kapuja 1550-ben készült el az bejárat feletti márványtábla szerint, maga a vár nagyrésze 1552-re. 1557-ig földsáncokkal erősítették és a várárkokat mélyítették, a várban ágyúdombokat is emeltek.

1551 nov. 23-24-én Thelekessy Imre 629 komáromi naszádossal megrohanta Esztergom külvárosát és gazdag zsákmánnyal tért haza. 1552 és 1562 között az a Paksy János a komáromi főkapitány, aki 1543-tól 1563-ig komáromi főispán is volt. 1556-ban a komáromiak sajkások ismét kirabolták és felgyújtották az esztergomi Rácvárost. 1555-ben a mai Újvár helyén elterülő városnak már részben álltak a falai. 1563. október 3-án a győri és komáromi végváriak kirabolták a az esztergomi Rácvárost és 200 törököt levágtak. A város cölöpfala 1563-ban már olyan rossz állapotban volt, hogy 1564-ben javítani kellett. 1566 és 1577 között Andreas Kielman von Kielmansegg töltötte be a komáromi főkapitányi posztot.

1570-ben az árvíz majdnem teljesen tönkretette a várat és várost. 1571-ből származik Giulio Turco alaprajza a várról (galéria). 1572-82 között Urban Süess vezetésével építették újjá a várat. Ebből az időszakból több jelentés is ismert: az 1576-os szerint el kellene végezni a falak javításait, amit már többször javasoltak. 1578-ban a legénység elhelyezése még nem volt megoldva és a kő mellvérteket sem cserélték le a jóval biztonságosabb földből készültekre. A vár őrségére is vannak adatok ebből az időszakból: 1577-ben ez 627 naszádosból, 156 huszárból és 400 gyalogosból állt.

1577–1578 Ferrando Samaria de Speciacasa a főkapitány, majd 1578–1580 ghymesi Forgách István. 1580–1584-ig ismét Andreas Kielman lett a főkapitány. Az ő főkapitánysága idején 1583-ban a komáromi sajkásokat négy naszádot vesztettek egy sikertelen vállalkozásban Esztergom alatt.

1584-ben Pálffy Miklóst nevezte ki a haditanács főkapitánynak. Ő a Duna jobb és a Vág- Duna bal partjára vezető hidakat és azokat védő hídfőerődöket (Szent Péter- és Szent Miklós-palánk) építtetett. Ezekben 100-200 huszárt lehetett elhelyezni. Az erődök sarkain bástyák álltak és egy torony is volt bennük. 1587-ben Lubenau a várban egy erős falakkal védett tornyot említ.

Daniel Speckle Architectura von Vestungen c. 1589-ben megjelent művében szerepel a vár alaprajza és a szerző véleménye a várról: "... a városról és az erősségről is az a véleményem, hogy nem volt szükséges hogy az egész várat a folyó és a terep alapján alakítsák ki. A vár maga biztonságos helyen fekszik, és ha a város egészét egy hatszögletű erődítménnyé alakítanánk, sarkain egy-egy bástyával, annál erősebb védelmet nyerne. A vár nemcsak nagyon szűk, hanem nagyon sokba is kerül, mert boltozatokkal és falakkal van teleépítve, és nincs szabad hely, az állások is mind keskenyek, a védművek túl hegyesek." (galéria). Hasonlóan vélekedett az itáliai Carlo Theti is.

Pálffy Miklós főkapitánysága alatt megszaporodtak az összeütközések az esztergomi törökökkel. 1588-ban a vár őrségét 281 német gyalog, 627 naszádos és 150 huszár adta. 1589-től Erasm Braun töltötte be a főkapitányi posztot.

Komárom 1594-es ostroma

1594-ben Szinán pasa nagy haddal támadta a dunántúli végvárrendszert. Először felmentette az ostrom alatt álló Esztergomot, majd Tatát foglalta el néhány napos ostrommal, amelyet Paksy Gergely védett 300 főnyi, felében magyar, felében német őrséggel. Innen a török fősereg Győrt támadta meg, míg egy kisebb seregrész harc nélkül foglalta el Szentmárton (Pannonhalma) várát.

Pálffy Miklós és Braun komáromi főkapitány a török hátvédet megtámadta és nagy zsákmányt ejtett. Július 21-én Mátyás főherceg kivonult a győri várból, a parancsnokságot Hardeggre bízta. Másnap megkezdődött a győri vár ostroma.

Győr várát a védők szeptember 29-én feladták, amiért később Hardegget lefejezték. Győr elestének hírére Pápa őrsége október 2-án éjjel elszökött a várból. Hasonlóképpen jutott török kézre Csesznek, Nagyvázsony és Tihany vára is. Az oszmán sereg Győr megerősítése után Komárom ellen indult. Tovább fokozta a gondokat, hogy a Mátyás főherceg vezette császári-királyi had jelentős része feloszlott, a Pozsonynál táborozó cseh rendek által küldött csapatok pedig egyszerűen hazamentek. A maradék had morálja alacsony volt, a fizetetlenség miatt nem akart harcolni.

Komárom élén Braun főkapitány állt, helyettese és egyben a naszádosok kapitánya Starsith Farkas volt. A védők létszáma pontosan nem ismert, Illésházy István későbbi nádor szerint Braunnak "sem népe, sem élése elegendő az várban nem vala." Az ostrom előtt azonban érkezett némi erősítés, mesteremberek, bányászok és muníció a várba. A korabeli dokumentumok szerint a létszám így sem érhette el az 1.000 főt. A támadó török sereg hadra fogható létszáma 50.000 fő körül lehetett.

Komárom alá először a nagyvezér fia, Szinánpasazade Mehmed pasa érkezett meg az előőrssel, majd október 4-én a befutottak a főerők is. Október 7-én a Duna jobb partjáról kezdték el lőni a várat. A védők a várost kiürítették és felgyújtották és a hídfőerődöket sem próbálták megvédeni a szűkös létszám miatt.

A nagyvezér hidat veretett a Dunán és a nyugatról is támadta a várat. A felégetett város területén (a mai Újvár) a lerombolt templom mellett a törökök 18 faltörő ágyút állítottak fel. A vár feladására való felszólítást Braun visszautasította. A tüzérségi tűz fedezete alatt a támadók futóárkokat építettek a várárokig, az ágyúk viszont kevés kárt tettek a masszív falakban. A törökök erre aknaásásba kezdtek, amit a védők kitöréssel akadályoztak meg. Braun ekkor súlyos sérülést szerzett, lövést kapott a térdébe.

Október 15-én éjjel bejutott a várba a Pálffy Miklós által Érsekújvárból indított erősítés, mintegy 1800 fő.

Braun főkapitány az ostrom alatt több levelében sürgette Mátyás főherceget a vár felmentésére. Október 20-án megérkezett a főherceg táborába a Christoph von Teuffenbach vezette felső-magyarországi had. A védők kitartását ez és az a tény is erősítette, hogy Pozsony közelében elkészültek a hidak, amiken a sereg átkelt a Csallóközbe. A sebesült Braun a katonái közé vitette magát és biztatta őket a kitartásra.

Október 22-én 400 védő tört ki a várból és nagy veszteségeket okoztak a támadóknak. Ágyúkat, élelmet és muníciót is zsákmányoltak.

Október 25-én a táborban pusztító járvány és a közelgő felmentőhad hírére a törökök visszavonultak a hajóhídon a Csallóközből és felgyújtották maguk mögött a hidat. Starsith vezetése alatt 4 naszád és több sajka átevezett a Dunán és az ott felállított lövegeket rohanták meg. Három nap múlva megérkezett Komáromba Mátyás főherceg. Braunt Bécsbe vitték, ahol belehalt a sérülésébe. Novemberben ismét Pálffyt nevezték ki Komárom főkapitányává. A jelentések megemlítik, hogy a vár az ostrom végére teljesen kifogyott az élelemből és munícióból.

1594. december 6-án San Clemente spanyol követ Prágából küldött levelében Isten csodájának írja, hogy Szinán pasa felhagyott Komárom ostromával. Ha a törökök 500 lépésnyi hosszúságú futóárkot ásnak volna a Duna egyik ágától a másikig, Mátyás főherceg rendetlen seregével képtelen lett volna segíteni Komárom várát. Rudolf császár Bécs védelmében most Komáromot és (Magyar)Óvárt erősítteti. Felépítették a város falait és a két leégett hídfőerődöt is.

1595-ben Komárom alatt gyülekezett az a keresztény sereg, amely sikerrel vette vissza Esztergom várát a törököktől. Az ostromló seregben 200 komáromi huszár és 600 naszádos vett részt.

1598. július 30-án Adolf Schwarzenberg Komáromból indult seregével Tata visszavételére.

Johann Ledentu hadmérnök 1639-ben felmérte a várat, két alaprajzot és két rajzott is készített róla (galéria). Ezeken jól látható a vár és város közötti földsánc, a várkapu hídját védő cölöp védmű, a városfalak és a Duna jobb partján a Szt. Péter erőd.

1661-ben a Vág-dunai hídfőt korszerűsítették. 1663-ban ismét kitört a háború, melynek során Küprili Ahmed Érsekújvárt támadta meg. Előtte még a török haditanácsban felmerült Győr és Komárom neve is. A nagyvezér ezekkel a szavakkal utasította el Komárom megtámadását: "Ha Komárom ellen indulnánk, mivel e vár mind a négy oldalról vízzel körülvett szigeten van, nemcsak nagy hidakat kellene építenünk, hanem annak a veszélynek is nagyon könnyen ki lehetünk téve, hogy azon a szigeten bekerítenek bennünket." Forgách Ádám érsekújvári főkapitány az őrség nagy részével meg akarta akadályozni a török sereg átkelését Esztergomnál, de Párkány alatt vereséget szenvedett, ami miatt a vár őrségének létszáma lecsökkent. A hadvezetés Győrből és Komáromból erősítésül küldött két Lacroni- és négy Sporck-ezredbeli századot, összesen 800 emberrel. Érsekújvár szeptember 27-én elesett, Komárom immár észak felől is veszélybe került. A háborút lezáró vasvári béke török kézen hagyta az erősséget, ezért Komáromot meg kellett erősíteni, illetve Lipótvárat fel kellett építeni.

Komáromot a legjobban támadható nyugati oldalától kellett megerősíteni. A város egy részét lebontották és helyén Carlo Theti korábbi tervei alapján Francz Wymes építette fel ötszög alaprajzú koronaműként az Újvárat 1663 és 1673 között. Közben Komárom főkapitányává Louis Raduit Graf de Souches-t, Nyitra és Léva visszafoglalóját nevezték ki 1664-ben (1668-ig maradt hivatalban). Az Újvárnak öt bástyája közül kettő csatlakozott az Óvár várárkához, három a város felől védte a várat. Alapterülete nagyobb volt az Óvárénál, a két várat a korábbi vizesárok választotta el. Az Öregvár kapuja elé egy külön védművet emeltek a várárkon keresztül vezető híd védelmére. Az Újvár bástyáit összekötő kurtinák elé ravellineket és fedett utakat építettek. Mind a két várrész várárkon túli részét ellenlejtővel, un. contrescarpe-al erősítették meg. A várfalakban kazamatákat alakítottak ki, az Újvár belső terén a legénység házai álltak szabályos rendben. A Szt. Péter erődöt sáncokkal egészítették ki, a Vág-Duna átkelőjét védő Szent Miklós palánk ötszögletű lett.

1680 és 1690 között a komáromi várőrség keretlétszáma 100 huszárból, 297 hajdúból és 30 egyéb katonából állt. 1682-ben árvíz rongálta meg a várat, I Lipót parancsára a javítás költségeire tetemes összegeket fordítottak, a sáncmunkák elvégzésére a Dippenthal ezredet küldték Komáromba.

1683-ban a Dunántúlon egyedül Győr és Komárom vára maradt I. Lipót kezén. Bár Thököly kurucai a várat körülzárták, elfoglalniuk nem sikerült. Buda visszavétele után megszűnt végvár lenni, a szükséges karbantartások elmaradtak. 1699-ben Komárom őrsége 724 fő volt Mansfeld kapitány alatt.

A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok meg sem próbálták ostromolni, viszont portyáikkal folyamatosan zavarták a vár őrségét. Egy ilyen portya alkalmával Komárom parancsnokát, Salzer báró ezredest és nejét elfogták. A császáriak egy sáncrendszert építettek a vár biztosítására. A komáromi polgárság furfangosságára jellemző, hogy mind I. Lipóttól, mind Bercsényi Miklóstól oltalomlevelet szereztek.

1740 és 1748 között, az örökösödési háború miatt az elhanyagolt várat javították. A háború végével a munkálatok is megszakadtak. 1745-ben Komárom szabad királyi város lett.

1763-ban és 1783-ban nagy földrengések rongálták meg az Öregvár és Újvár falait. Az Öregvár "Spicc" bástyája megsüllyedt és leszakadt. A kincstár nem kívánta kijavíttatni a várat, mert katonai szükségességét nem látták és nagy összegekbe került volna. A helyőrséget elvezényelték és elárverezték az épületeket. 1790-ben az országgyűlés megtiltotta a vár lebontását.

Az erődrendszer kiépítése 1808-tól

Már a napóleoni háborúkban felmerült, hogy Komárom várát ki kell építeni egy kétszázezres hadsereg befogadására képes erődítmény rendszerré. I. Ferenc 1807-ben meglátogatta a várat. Ő, vagy az egyik vele lévő írnoka leírta a vár akkori állapotát: "A várat a víz egészen körülveszi, a Csallóköz végénél, a Duna két ága között, melyek közül ez egyikbe a Vág fentebb ömlik. A várnak vizes árka van, azon két utat csináltak, hogy a várba lehessen jutni. A várfal részben védképes (Corps de place), részben leomlott. A területet, ugyanúgy házakat, amelyek túl közel állnak a várhoz, kötelezvény ellenében adhatták el. A vár külsőből és belsőből áll, mely utóbbi a Csallóköz csúcsánál van. A külsőben van egy élelmiszer raktár, egy szép nagy pajta 2 szinttel, azután egy pék kemence, liszt és kenyér kamra – mindezek kicsik, azután ágyúk, tarackok és golyók a szabadég alatt fekszenek, azután van egy elhagyott templom, egy Bartolom nevű nemesé, amiért a kincstár 200 forintot fizet, melyet neki csak reverzális ellenében kell, hogy átadjanak. A föld szintjén a kriptában ugyanúgy 1. szinten tüzérségi javak fekszenek, a 2. szinten Bartolom gabonája, abban egerek tömege, melyek a kincstári zsákokban és értékekben sok kárt tesznek, miáltal tehát illene a templomot megvenni. A belső várban a legkülső csúcson a Dunánál van egy nagy kazamata rengeteg boltozott járatottal, ezek tele vannak lövegtalpakkal és tüzérségi anyagokkal, egyedül ez nagyrészt dohos és nedves, úgy hogy a lövegtalpak és e félék tönkre fognak menni, ha itt maradnak, vagy nem kaphatnak levegőt, a kincstár nagy kárára. A műnél, ami alatt a kazamata van, szintén egy nagy kétszintes [pajta] áll, amely földszintjének egy részét hordóabroncsok foglalják el. Ennél az élelmiszerszínnél, a kazamata felett szükségfedelet helyeztek el, ez alatt tüzérségi anyagok vannak. Az élelmiszerpajta éppúgy, mint a kazamaták, földrengéskárt szenvedtek. E mellett van még egy szükség szín a sóhivatalnak és tüzérségi anyagoknak, ahogy a trinitárius templomban is tüzérségi fa, ez utóbbi jó és száraz, azután tüzérségi anyag egy nagy élelmiszer csűrben a Duna bal partján a vár felső felében, melyre egy állandó híd vezet Komáromtól; ezen utóbbi csűrnél a Duna nagyon betört. A város kért egy ingyen területet a külső várban még egy tároló hely építésére a tüzérség számára és egyet a hajóhivatal részére. A vár egyik bástyáján áll egy szobor, mely a kezével egy fügét mutat annak emlékére, hogy a törökök Komáromot nem tudták bevenni, azután a kazamatában még mélyedések láthatók, melyek börtönökbe vezetnek, ahová embereket falaztak be."

A császár Thiery De Vaux altábornagyott bízta meg egy tábori erődítésekkel védett kettős hídfő tervezésével. A császár 1808. április 26-án utasította Károly főherceget az építkezések megszervezésével. A munkálatok elvégzéséhez négy gyalogezredet rendeltek, a 60. Gyulay, a 39. Duka, a 48. Vukassovich és a 37. Weidenfeld ezredeket. Az építkezés vezetőjének Johann Gabriel Chasteler altábornagyot nevezték ki. A császári parancs szerint a megbízása egyértelmű volt: "...a komáromi vár helyreállítására, valamint a Duna jobb partján és a Vág bal partján hídfő emelésére, mely a hadseregének az összeköttetését ezen folyókon biztosítja...". A tábornagy katonai képességeit jól jellemzi, hogy a harmadik koalíciós háborúban Napóleon vérdíjat tűzött ki a fejére. A munkálatok megkezdése előtt a korábban elárverezett épületeket visszavették, a szükséges területeket kisajátították.

1808. augusztus 20-án kezdődtek el a munkák, melyek során kijavították az 1783-as földrengésben megrongálódott Ó- és Újvár falait, az Óvár kazamatáit és a leszakadt Csúcs (Spitz) bástyát. Az Újvár középső, Madonna-bástyájának belsejében bombamentes kazamatákat és egy lőporraktárat alakítottak ki, a két szomszédos bástyát félbástyává építették át a Madonna-bástya felé irányzott kazamatákkal, az Öregvár felé eső két szélső bástyát és a falaikat 8,77 méterre magasították és kőburkolattal látták el (korábban ezek földbástyák voltak). A várost a Csallóköz felől 6 földből készült zárt várdából és az azokat összekötő sáncokkal zárták le. Ezt nevezték el az építtető József nádor után Nádor-vonalnak (Palatinal-Linie). Két teljesen egyforma védmű rendszert építettek az átkelő csapatok védelmére a Duna jobb partjára és a Vág-Duna bal partjára. A Duna jobb partján a Homokhegyen új sáncokat építettek, az Apályi- és Erzsébet-szigeteken megerősítették a korábbi sáncokat. Novemberre már el is készültek a munkával. 1809-ben Napóleon elfoglalta Bécset, I. Ferenc császár az udvarával Komáromba menekült. A győri vesztes csata után (1809. 06. 14.) a francia csapatok a Duna jobb partján lévő sáncokat sikertelenül támadták. Elvonulásuk után József nádor egy redutokból, ütegállásokból álló védvonalat épített az Ács-Nagyigmánd-Csép vonalon. A galériában található 1811-es tervrajz mutatja az 1809-es erődítések nagyrészét.

Az erődítési munkák tovább folytatódtak. Az Öregvár épületeit ekkor bontják le egy kivételével, a kaszárnyáknak és lövegeknek kazamatákat építenek (1827-1839 között 104 boltozott szobát alakítottak ki). A fülesbástyákat megszüntetik és egyenes falsíkokat alakítanak ki. Az Újvár területén 1810-ig felépült a kétszintes kaszárnya, 1815-re a parancsnoki épület is elkészült. 1810-ben a Nádor-vonal építését kezdik el, amelynek négy és fél eleme készül el 1848-ig. A többi részt földsánc védte. A korábbi Szt. Péter palánk helyén épült Csillagerőd mellé két nagyobb önálló erődöt terveztek építeni, a koppánymonostori Homokhegyen és Nagyigmándi út melletti dombon. A munkákat nagyban hátráltatta az építkezések csillagászati költsége.

Komárom szerepe az 1848-49-es szabadságharcban

1848 márciusában a komáromi várőrséget egy zászlóalj 2. Sándor-, egy zászlóalj 32. Ferdinand Este-, egy gyenge zászlóalj 62. Turszky-gyalogezred, s ezenkívül 50 német és cseh származású tüzér képezte Friedrich Wilhelm Mertz altábornagy várparancsnok alatt. Mertz sürgősen jelentést írt a vár megtartásához szükséges erőforrásokról, de nem történt semmi. Június 13-án a király levélben értesítette a várparancsnokot, hogy engedelmességgel tartozik a magyar hadügyminiszternek és István főherceg nádornak. Komáromban is felállították a nemzetőrséget és honvéd zászlóaljat. Augusztus 10-én 1200 esztergomi nemzetőr vonult be a városba báró Majthényi alezredes parancsoksága alatt, de Mertz nem engedte be őket a várba. Szeptemberben négy századnyi olasz gyalogos őrizte a várat, a Nádor-vonal és külső sáncok az esztergomi és komáromi nemzetőrök kezén voltak. Meztz sikertelenül próbált meg császárhű csapatokat csempészni a várba, ezt Majthényi számon is kérte rajta. 1848. szeptember 29-én Komárom vér nélkül került magyar kézre: Mertz elutazott, a Turnszky zászlóalj katonái letépték a fekete-sárga zsinórt a ruházatukról és beálltak a honvédség soraiba. Majthényi István, majd Török Ignác megerősítette a várat és az egykori napóleoni háborúk alatt épült sáncokat.

A komáromi erődrendszer 12.000 fős védőserege 1848. december 30-án került ostromzár alá az osztrák II. hadtest által. Majthényi Buda osztrák kézre kerülése után felvetette a vár átadását, de a tisztikar tiltakozott és kénytelen volt lemondani. Török Ignác vette át a parancsnokságot. A komáromiak 1849. január 13-án Nyárádnál megverték az osztrákokat, akiknek a parancsnokuk is elesett a csatában. 1849 februárjában Simunich altábornagy 15.000 emberrel és 42 löveggel érkezett a vár alá. Március 19-én két üteg kezdte el lőni a várost és a Csillagsáncot. A védők tüzérsége minden próbálkozást visszavert: a Nádor-vonal elleni roham elakadt, a Csillagsánc elleni támadást lefújták. Március 31-én a Vág-Duna vonal felől próbálták meg betörni, de a magyar védők kereszttüzében a támadás meghiúsult. Az Apáti-szigetről a honvédek kézitusában verték ki az osztrákokat. Április elején a megáradt Duna is segítette a védőket. Az osztrákok futóárkokat ástak a Csillagsánc megközelítésére, és további ütegeket is telepítettek. Április közepén Emanuel Zitta vezérőrnagy parancsot kapott a hídfő bevételére. 14-én az osztrákok heves ágyúzással akarták a helyreállított hajóhidat szétlőni, sikertelenül. Zitta térképet készített az aktuális hadi helyzetről (galéria). Április 20-án a császári csapatok parancsot kaptak az ostrom felhagyására, a magyar fősereg sikeres tavaszi hadjárata miatt. Még aznap megérkezett Guyon Richárd a várba huszárjai élén, majd április 22-én Klapka és Damjanich is befutott a hadtestjeikkel. Rögtön nekifogtak a maradék ostromzár felszámolásának, elsősorban Szőnyt ágyúzták, ahonnan az osztrákok megfigyelés alatt tartották a várat. 26-án a monostori Homokhegyet foglalták vissza, majd a honvédsereg Görgey és Damjanich vezetésével 14 órás csatában Mocsáig szorította vissza az ellenséget.

Az osztrák sereg elvonulta után folytatták az erődítési munkálatokat. A Homokhegyen, az osztrák ostromütegek helyén több kiserődöt kezdtek el építeni, amelyek közül csak egy készült el. A Homokhegy és Csillagerőd között 10 föld sáncmű épült (galéria). 1849. május 30-án Klapka Györgyöt nevezték ki Komárom élére, ő folytatta a megkezdett munkálatokat és a vár védelmi képességeinek fokozását.

1849 július 2-án a Görgey vezette fősereg csatát vívott Haynau erőivel Komáromnál és visszaverte az osztrákok támadását (youtbe video). A csatában megsebesült Görgeyt váltó Klapka július 11-én a harmadik komáromi csatában sikertelenül próbálta meg visszaszorítani a császári csapatokat a Duna jobb partjáról. Délután 5-re a magyar csapatok rendben vonultak vissza a komáromi sáncok mögé. A csatában az osztrák veszteség 800 fő volt, míg magyar oldalon 1500 fő volt az áldozatok száma.

Július 12-én Görgey a Duna bal partján visszavonult az ország belseje felé, de előtte 18.300 katonát és 48 tábori löveget hagyott Klapkának a vár védelmére. Ez a tüzérség a vár 292 ágyújával és 6 tábori ütegével már elég tűzerőt képviselt. Klapka július 14-én bevezette az ostromállapotot.

Komáromot Anton Csorich altábornagy tartotta ostromzár alatt mintegy 12.000 főnyi sereggel. A komáromi védők kitörésekkel nyugtalanították az osztrákokat: július 25-én kifosztották a császáriak tatai raktárát, sőt az osztrák hadrendet felvázoló tervekhez is hozzájutottak. A következő kitörésnél a gyengébb északi ostromló erőket egészen Érsekújvárig szorították vissza. Augusztus 3-án a Duna jobb partján törtek ki, Klapka később így írt róla: "A komáromi feldunai vitéz hadsereg e folyó hó 3-án a várt környező osztrák zsoldosokat olyan hatalmasan verte szét, – hogy minden kellékétől megfosztott s elrémített maradványai legfeljebb Pozsony falai alatt fognak megállapodni. Ily tökéletes győzelem-érzet a hív magyar kebel még nem élvezett. Itt az idő, s kötelesség felhasználni e győzelem eredményét. Midőn testvéreink a Tisza mellett küzdenek, a mi feladatunk a Duna jobb s balparti megyékben az ellenséget kiirtani, vagy onnan végképp kiűzni. Így fogunk a nemzet várakozásainak megfelelni." Ez volt a szabadságharc utolsó sikere. Augusztus 4-én a komáromi huszárok bevonultak a kiürített Győrbe, ahonnan 5000 újonc is csatlakozott a komáromi őrséghez.

1849. augusztus 13-án Görgey letette a fegyvert Világosnál, Komárom védői magukra maradtak. Augusztus 19-én a császári csapatok megkezdték Komárom körülvételét. Klapkát Karl Liebler császári vezérőrnagy fegyverletételre szólította fel, amit a magyar haditanács elutasított. Másnap I. Miklós cár követe közölte Klapkával, hogy a cári seregek addig nem hagyják el az országot, amíg minden magyar sereg le nem tette a fegyvert. Osztrák javaslatra 14 napos tűzszünet köttetett. Klapkának Anyicskov ezredes átadta Görgey levelét, amelyben azt javasolta, hogy mindent figyelembe véve mérlegelje a helyzetét és ezek alapján hozzon döntést a jövőt illetően. A fegyverletétel hírére a komáromi helyőrségben eluralkodott a harciasság, új zászlóaljakat állítottak fel. A védők két részre szakadtak: voltak akik az utolsó csepp vérig való küzdelmet javasolták, és voltak a józanabb álláspontot képviselők. A várőrség a megadás feltételeként eredetileg az általános amnesztiát szabta, de a beérkező újabb osztrák és orosz csapatok felvonulása után, szeptember 14-én a haditanács elejtette ezt a feltételt. Ekkor már 44.000 katona és 154 löveg zárta körül az erődöt. A sikertelen tárgyalások megszakadtával az ostromlók sikertelenül támadták Komáromot. Végül a kitartó ellenállás sikert hozott: szeptember 27-én a tárgyalók és Haynau kedvező feltételekkel megállapodtak az erőd átadásáról. Az egyezmény alapján a várőrség tagjai és a várban lévő polgári személyek amnesztiát kaptak, a katonák és politikusok szabadon külföldre távozhattak. Az erőd átadására október 2-4-én került sor. Ezzel véget ért a magyar szabadságharc.

Ferenc József parancsára 1850-től átdolgozott tervek alapján folytatódott az erődrendszer kiépítése. Az Öreg- és Újvár vizesárkait kiszárították és feltöltötték. Befejeződött a Nádor-vonal kiépítése, megépült a Vág-vonal, amelyet a VI. Bástya kapcsolt össze a Nádor-vonallal. A Duna jobb partján a Csillagerőd helyén álló megrongálódott erődítményt elbontották és helyette felépült a ma is látható erőd. 1850 és 1871 között a Monostori erőd munkálatai folytak, majd az erődlánc legfiatalabb tagja, az Igmándi erőd épült fel 1871 és 1877 között. A sors fintora, hogy mire kiépült az egész erődrendszer, addigra már el is avult a tüzérség fejlődése miatt. A 19. század végén felmerült a korszerűsítése, de erre soha nem került sor.

Trianonban Komáromot is elcsatolták Magyarországtól, a cseh csapatok 1919. január 10-én vették át az irányítást a Duna bal partján. 1938-ban Komárom is visszatért és egészen a II. Világháború végéig ismét Magyarországhoz tartozott. 1945-től Csehszlovákiához, majd 1993. január 1-től Szlovákiához. A várat 1968-89 közti időszakban a szovjet hadsereg használta laktanyaként, ekkor sokat romlott az épületek állapota. A szovjet csapatok kivonultával egy ideig a csehszlovák, majd szlovák hadsereg használta. Jelenleg a vár vezetéssel látogatható (2022).