Gyula

II. András 1230-ban kiadott határjáró oklevele alapján Gyula ekkor még nem létezett, körülötte a zarándi ispánsági vár falvai voltak. Gyula első említése 1313-ból ismert Gyulamonostora néven ("in Julamonustra circa Album fluvium Crys") I. Károly okleveléből. Azonban meg kell jegyezni, hogy Gyulamonostora Gyulával való megegyezését az újabb kutatások cáfolják, azt a Gyulától mintegy 10 km-re lévő gerlai monostorral azonosítják, amely a valószínűleg besenyő eredetű Csolt nemzetségé volt. Gyula valamikor a tatárjárás pusztítása után keletkezhetett és 1332-1337 között a pápai tizedjegyzékekben már plébániás helyként szerepelt ("Gula") .  Papja ekkor Péter volt, aki évi 20 garas adót fizetett. Gyula tulajdonosa feltehetően a király volt, első temploma a régészeti kutatások szerint 1300 körül épült. 1387-ben Gyulát és uradalmát Luxemburgi Zsigmond Losonczi László erdélyi vajdának adományozta. A közeli Pankota is ekkor került a Losonczi család kezére. A Losoncziak 1393 októberében Gyulán gyűltek össze, hogy megosztozzanak magyarországi és erdélyi birtokaikon. A vajda özvegye és fia, János, aki a gyulai uradalmat örökölte, Gyulán lakott az 1390-es években. Losonczi János a gyulai nevet is felvette: "Johannes de Gyula (alias de Losoncz) Baro Varadiensis dioecesis". Ekkor a Losoncziaknak már bizonyosan állt itt egy nemesi kúriájuk/udvarházuk. A Losonczi család ezen ágának kihalta után ismét a királyé a birtok (1401 vagy 1402).

A törökellenes harcokban magát kitüntető Maróthi János macsói bán 1403. november 23-án kapta Zsigmondtól a 42 faluból álló gyulai uradalmat, az aradi káptalan 1404. május 25-én iktatta be Maróthit a birtokába ("possessionem nostram Gywla vocatam in comitatibus Zarand et de Bekes habitam"). Ő kezdi el építeni birtokközpontként a várat, melynek várnagyait, Vízközi Andrást és Benedeket  már 1405-ben említik egy hatalmaskodási per kapcsán ("castellani de Gywla").  Mivel ilyen gyorsan nem épül fel egy vár, ez az erősség még a Losoncziak megerődített udvarháza lehetett. Az új várat nem ennek a helyén, hanem a Fehér-Körös ágai között lévő szigeten kezdték el építeni.  Az építkezéseket Maróthi János halála után (1435) fia,  Maróthi László folytatta, aki a várat főrezidenciájává tette. Feld István kutatásai szerint az 1420-as években már állt a várudvar nyugati oldalán a gótikus palota, a várkápolnát 1445-ben szentelték fel. Új ferences kolostor is épült Gyulán, amely 1452-ben már biztosan állt.

1464-ben Szokoly Bálintnak, Maróthi Mátyás  gyulai várnagyának hatalmaskodási ügyét vizsgáltatja Mátyás király az aradi káptalannal. 1469-ben Maczedoniai János és lekcsei Sulyok András gyulai várnagyok hatalmaskodásairól vannak peres iratok.

A Maróthi család 1476-ban kihalt, Gyula vára a királyra szállt vissza, aki mentesítette a gyulai polgárokat mindenféle árujuk után a vámfizetés kötelezettsége alól. 1477-ben a király egyik oklevele megemlíti Dersi Lőrinc várnagyot: "Laurentius de Ders castellanus castri Gywla".  1482-ben Mátyás király Gyulát  törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak adományozta, 1484-ben Gyula lett Békés vármegye közponja. Corvin 1496-ban kiváltságlevelet adott a gyulaiaknak, amelyben rögzítette jogaikat és egyben újabb kedvezményekben is részesítette őket. 1504-ben Corvin 1000 forintért eladta a gyulai vár birtokát képező Medgyest Gerdasich Péternek. Corvin János egy török portyázókkal vívott ütközetben súlyos sebet kapott, és 1504. október 12-én elhunyt. Birtokait fia, Corvin Kristóf örökölte, majd az ő 1506-ban bekövetkezett halála után a Corvin/Hunyadi birtokok a jog szerint a királyra szálltak, azonban II. Ulászló Corvin János érdemeire való tekintettel azok nagyrészét Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak  és leányának a kezén hagyta, köztük Gywla várat Zaránd megyében, Gywla várost a vámmal és a következő falvakkal: Dombyathesth, Eperyes, Lekeshaza, Zenthbenedek, Kethegyhaz, Banhegese, Bankwtha és Kebernes. Corvin János gyulai várnagya 1504-ig enyingi Török Imre volt,  akinek Corvin halálakor 12.000 forinttal tartozott. Török lefoglalta Gyulát és csak 1507-ben adta át Corvin özvegyének, amikor az kiegyenlítette a tartozást. 1508-ban Gyulán halt meg az utolsó Hunyadi örökös, Corvin Erzsébet. A ferencesek kolostorában temették el.

Hogy a hatalmas Hunyadi vagyon ne kerüljön más kezére, II. Ulászló rávette Frangepán Beatrixot, hogy feleségül menjen a király unokaöccséhez, Brandenburgi György őrgrófhoz. A mennyegzőt Gyulán tartották 1507 januárjában. Gyula várát 1508-ban az özvegytől Bakócz Tamás esztergomi érsek próbálta megszerezni, de Móré Mihály alvárnagy fegyverrel űzte el az érsek embereit. Frangepán Beatrix 1510 márciusában újszülött gyermekével együtt elhunyt, a leánya mellé temették a ferences kolostorban.  Brandenburgi lett a vagyon egyedüli birtokosa, a király a törvényt kijátszva 1510-ben neki juttatta többek között Gyulát is. 1514 júniusában Dózsa György lázadói sikertelenül ostromolták Gyulát, Gyulai Gál Ispán ("Galli Ispan") udvarbíró védte meg a várat. Dózsa főserege június 13-án már Temesvár ostromát kezdte meg, amely alatt Szapolyai János erdélyi vajda szétverte a lázadók seregét. Brandenburgi  gyulai alvárnagya 1515-ben Dudicsfalvi Dudics János volt. 1520-ban Gál ispán nem tudott elszámolni 8000 forinttal, Brandenburgi György azonnal leváltotta tisztségéből, az új várnagy Patócsy Péter lett. Az őrgróf ebben az évben részletesen szabályozta a vár rendtartását.

Az 1520-as években  Brandenburgi viszonya megromlott a megye nemességével. 1524-ben cseh zsoldosokat fogadott Gyulára, és amikor Varasd várát eladta Mária királynénak, az ottani ágyúkat és lőszert Gyulára szállíttatta át. Ekkor Sadobrics Péter volt a várnagy, aki a a királyi tanács előtt is védte ura érdekeit a nemesség ellenében.  Mikor az őrgróf 1525-ben távozott az országból, magával vitte a Hunyadi-Corvin levéltárat Ansbachba, ezért maradt meg az utókornak. Sadobrics kapitány március 17-én azt írta urának, hogy a várőrség erősítésére felfogadta Móré Gáspárt 37 lovassal. A vár négy sarkán lőréseket vágatott az ágyúknak. A vár őrségéből 1526-ban 44 főt küldtek a király mohácsi táborába, akik szeptember 8-án megfogyatkozva érkeztek vissza a mohácsi csatatérről. A várat ezután 50 napig kettőzött őrséggel vigyázták, de a törökök ekkor nem támadták meg.

A mohácsi csata utáni kettős királyválasztáskor Békés megye Szapolyai Jánost támogatta, míg Brandenburgi György I. Ferdinándot. 1527-ben a megyére és Gyulára is nagy veszélyt jelentett a török elől menekült rácok Cserni Jován vezette serege. Perényi Péter erdélyi vajda március második felében Gyulán gyűjtötte össze hadát ellene, de súlyos vereséget szenvedett. A harcokban a gyulai vár őrsége is részt vett.  1527. májusában Czibak Imre, Szapolyai hadvezére a Ferdinánd-párti Gyulát akarta elfoglalni, de erre ekkor nem került sor. I.Ferdinánd a hozzá pártoló Perényi Péternek Gyula uradalmát ígérte, és megfogadta, hogy öt hónap alatt azt kiváltja Brandenburgitól. Ez nem következett be. A vár őrsége 1527/28-ban 45 gyalog volt és egy ágyúmester. 1528. július 11-én az őrgróf Prágából utasította a gyulai és vajdahunyadi várnagyait, hogy Szapolyai ellen segítsék minden eszközzel Perényi Pétert és Török Bálintot. Czibak Imre váradi püspök viszont többször felszólította Gyulát, hogy hódoljon meg János királynak. Végül 1528 októberében Czibak csapatai zár alá vették a várat és várost. 1529. január 21-én Sadobrics várnagy levele szerint a vár őrsége 79 gyalogból és 46 lovasból állt, és megerősítette a vár külső kapuját. Vizei Tóbiás a saját költségén még 50 lovast tartott Gyula városában. 1529. februárjában János király seregei elfoglalták Jenőt, Pankotát és Világosvár ostromába kezdtek. Májusban Sadobrics azt írta urának, hogy vagy el kell adni Gyulát amíg nem késő, vagy el kell cserélni Ferdinánddal. Gyula vára ekkor az egyik legjobban felszerelt vár volt, Brandenburgi joggal gondolhatta, hogy képes kiállni a Szapolyai-párti sereg ostromát. Czibak érthetően nem sietett az ostrommal. Július 17-én a serege immár szoros gyűrűbe fogta a várat és várost, közben a városi polgárokkal tárgyalt, akik a város kapuit megnyitották előtte. Czibak csapatai rohammal foglalták el a huszárvárat, de a várat nem akarta lövetni, mert azt János király neki ígérte. A szoros ostromzár miatt a védők élelme fogyni kezdett, a vár felmentésére siető Török Bálnit vereséget szenvedett Czibaktól. Végül Sadobics várnagy 1530. január 9-én megegyezett az ostromlókkal, hogy amennyiben 75 napon belül nem mentik fel a várat,  akkor azt harc nélkül átadják. Ez viszont feszültséget szült közötte és a német-cseh zsoldosok között. Koncz puskaműves helyszíni leirása szerint végül az élelem végére fogytak, és a zsoldosok is hajlottak már a feladásra. Végül 1530 március 16-án átadták a várat Czibaknak. Sadobics visszakapta Czibaktól a váradi kanonokságot és Gyulán is jövedelmező állást kapott. Brandenburgi végleg elvesztette Gyulát, az Czibak Imréé lett.

1534. augusztus 11-én a János király által kinevezett Ludovico Gritti kormányzó orvul megölette Czibak Imrét. Czibak rokonai bosszút álltak, János király Martinuzzi Fráter Györgyöt nevezte ki váradi püspökké. Gyula új ura Patócsy Miklós, Czibak unokaöccse lett, aki Világos várát is birtokolta. Brandenburgi megpróbálta János királytól Gyulát visszakapni, de próbálkozási sikertelenek maradtak. János király halála után Patócsy nem csatlakozott a Ferdinánd-párthoz, hiszen elveszítette volna Gyulát és Világost is. Végül a gyalui egyezmény (1541. december 29.) megkötése után Patócsy hűséget fogadott Ferdinándnak, de előtte Serédy Gáspártól ígéretet kapott, hogy birtokait megtarthaja. Patócsy Miklós ezután kevéssel meghalt. Birtokait testvére, Patócsy Ferenc örökölte. Ő csak azzal a feltétellel volt hajlandó 1542-ben a kolozsvári országgyűlésen hozzájárulni a gyalui szerződéshez, ha Ferdinánd megerősíti Gyula és Világos vár birtokában. A király csak bizonytalan ígéretet tett: "... ami Patócsy Ferenc úr ügyeit illeti Gyula és Világos várakat illetőleg, mivel a jószágok nagy férfiaké [Brandenburgi György, illetve Báthori András], Ő felsége alkudozni fog velük és tehetsége szerint igyekezni fog, hogy Patócsy úr kívánatának elég tétessék." Patócsy innentől Izabella királyné és János Zsigmond híve lett, így szembererült Fráter Györggyel. Gyula őrsége az 1540-50-es években 200-2500 fő lehetett a török veszély miatt. 1543-ban Sövényházi Móricz Péter, 1545-ben Mágochy Gáspár a gyulai várnagy.

1550-ben az erdélyi rendek között polgárháború dúlt a Ferdinánd-pártiak és az Izabellát támogatók között. Mikor György barát és a Habsburg-párt kerekedett felül, Patócsy Lengyelországba akart menekülni, de Fráter György emberei elfogták. Rövid fogság után szabadult. 1551-ben sereget gyűjtött, hogy Izabella királyné segítségére siessen, azonban ekkor Ferdinánd király  Castaldot küldte 7000 zsoldossal Erdélybe Fráter György megsegítsére. Izabella elhagyta Erdélyt és lemondott, Patócsy Gyula várába húzódva figyelte az eseményeket. Izabella 1551 augusztusában elhagyta Erdélyt, Patócsy Kassáig kísérte úrnőjét. György barát felismerte, hogy a Tiszántúl déli részének védelme szempontjából Temesvár mellett Gyulának is kiemelt szerepe van, ezért megpróbálta Ferdinándot rábírni, hogy egyezzen meg Patócsyval. Ferdinánd 1551. szeptember 26-án azt írta vissza, hogy Patócsyt a vár birtokában nem háborgatja.

1551. december 17-én Castaldo parancsára alvinci kastélyában megölték Fráter Györgyöt. Castaldo 1552. január 8-án azt írta a királynak, hogy Patócsy híven szolgálja a királyt, saját költségén 250 lovast tart Gyulán, és Ferdinánd cseréje el a várat a főúrral. Január végén egy török támadási szándékról szóltak a hírek, Castaldo 2500 lovast vezényelt a vár megerősítésére. A gyulai csapatok is részt vettek a Szeged elleni balul sikerült támadásban, ahol jelentős veszteségeket szenvedtek. Patócsy, aki ekkor már súlyos beteg volt, végül beleegyezett a cserébe, ha méltányos ajánlatot kap. Ez Boldogkő vára és 13.000 forint volt. A cserét Patócsy már nem érte meg, április 11-én Gyula várában elhunyt.

1552. április 22-én Castaldo megbízásából a spanyol Bernardo Aldana lippai kapitány megjelent Gyulán, hogy azt az egyezség értelmében átvegye Patócsy özvegyétől, Thurzó Margittól, de az nem volt hajlandó átadni addig, amíg a vételárat meg nem kapja. Losonczi István hiába próbált meg közvetíteni a felek között, az özvegy csak a 13.000 forint kifizetése után adta át a várat. 1552 májusában  - kissé elkésve - Ahmed pasa fenyegető hangon tiltakozott Patócsy Ferencnél Gyula várának Ferdinánd király számára történő átadása ellen: "... Intlek tehát, hogy ha hűséges szolgái nem lesztek a szultánnak, mint régebben voltatok, kárát valljátok. Vedd tudomásul, hogy a hűtlenek megfenyítésére engem küldött a hatalmas császár, s maga is utánam fog jönni nagy seregével. írd meg hát az igazat és őrizkedj Ferdinándtól, nehogy a bekövetkezendő szerencsétlenségnek magad légy okozója... ". 1552. május 31-én Miksa főherceg értesítette Castaldot, hogy Gyula immáron királyi kézen van ("Negotium Giulae tandem conclusum et expeditum esse arcemque ipsam nunc in Regiae eius M.tis manu et potestate consistere libenter admodum intelleximus. "). Aldana június 4-én írta Losonczinak,  hogy a Gyulán talált őrség fizetetlen, Horváth Bertalan katonái pedig rendetlenül barangolnak. Az iratok szerint ekkor 13 ágyú volt a várban és 100 szakállas puska. Ferdinánd Mágochy Gáspárt, Patócsy Anna férjét nevezte ki Gyula élére. Aldana távoztakor több ágyút is elvitt a várból Temesvárra és Lippára. A törökök 1552-es hadjáratakor Castaldo némi erősítést és pénzt küldött Gyulára, az őrség ekkor 6-700 fő volt.

Temesvár 1552-es eleste után Gyula, Eger és Szigetvár lett a három legerősebb magyar kézen levő vár. Kászim lippai bég már október elején megpróbálta elfoglalni Gyulát. Pontos adatok nincsnek az eseményről, de a város súlyos károkat szenvedett.  Az1550-es évek közepének levelezései szerint a zsold hiánya állandó volt, az őrség gyakran a környéket fosztogatta. 1553-ban Henyey István a következőket írta Castaldónak: "...építeni kellene. Drabant kellene több, mert százharmincnál több nincs. Prágai szakállas kellene száz. Négy tarack kellene ... pattantyús kettő kellene". 1554-ben az elesett Temesvár helyett megkezdődik Gyula megerősítése: Szabardi Mátyás váradi püspök és az alsó részek főkapitánya Aldin Ferenc építőmestert küldi Gyula felmérésére. Ő egy rajzot is készített a várról, amely sajnos elveszett. A vár őrsége ekkor 465 lovas volt és 250 gyalogos. 1555-ben a váradi és gyulai végváriak rajtütöttek Törökszentmiklós palánkján, de az akció sikertelenül zárult.

1556-ban Mágóchy azt írta Nádasdy Tamás nádornak, hogy a váron sokat épített. Sajnos részleteket nem közölt hogy hol és mit. Feltehetően a külső vár két keleti földbástyáját és az olaszbástyát ekkor kezdik el építeni. A huszárvár néhány része is ekkor épülhetett. Mirandola 1562-es alaprajza ezeket már ábrázolja (galéria).  A város körüli palánk építése is Mágochyhoz köthető. Ebben az évben Mágochy az Erdélybe visszatérő János Zsigmond híveit megtámadta, seregüket szétverte. Kászon pasa augusztus 12-én megtámadta Gyulát, de az őrség visszaverte a törököket. A veszély azonban nem múlt el, a török sereg még szeptember elején is a közelben táborozott, várva a megfelelő alkalmat. 1557-ben az erdélyi hadak elfoglalták Váradot, Gyula immáron egyedül nézett szembe az ellenséges erdélyiekkel és a törökökkel szemben. Egy levél szerint Gyula őrsége már 10 hónap óta nem kapott zsoldot. Több kiküldött portya egyszerűen átállt az erdélyiekhez. Decemberben Mágochy kérte, hogy mentsék fel tisztségéből, 1558 decemberében Bornemissza Benedeket és Kun Balázst nevezték ki Gyula élére.

1560-ban I. Ferdinánd  Szigetvár egykori kapitányát, Kerecsényi Lászlót nevezte ki Gyulára várkapitánynak. Kerecsényi 1561-ben vette át a várat, és azt igen rossz állapotban találta. Nádasdy nádornak írt levelében erre külön kitért: "...oly pusztába szállottam, mintha az mezén volnék, még egy részre, ha tiszta mezén volnék és népem volna, inkább bíznám hozza, ezt pedig hol igen nehéz meg épéteni, hogy kinnyebb volna akarhon mezében újonnan várat csinálni, mert ezt soha jó módon kilenben meg nem csinálhatják, hanem ha az árokját bé teltik és azon menne elé az fala, és azkivel más árkot ásnának, ki számtalan munkával lenne ". Kerecsényi ágyúkat és szakállas puskákat is hozott magával.  Alig vette át a kapitányságot, már portyákat küldött a török ellen.  Április végén 100 gyulai lovas tőrbe csalta Ferhád szegedi aga 300 lovasát, a harcban az aga is elesett.

Kerecsényi megérkezésekor a várban találta Paolo Mirandola olasz építőmestert, aki terveket készített a vár nagyobbítására, átépítésére (galéria). A tervek szerint a jelenlegi várárkokat fel kellett volna tölteni és a helyükön kellett volna felépíteni az új védvonalakat, majd a külső oldalukon új árkokat kellett volna ásni. Erre viszont sem munkaerő, sem pénz nem volt. Végül a meglévő palánkfalakat új cölöpsorokat leverve kifelé szélesítették egészen a vízesárokig. A feleslegesnek ítélt kis bástyák beépültek az új palánkfalba. A szükséges bástyákat pedig hasonló módon igyekeztek megnagyobbítani. A királyi biztosok 1564 júniusában azt jelentették, hogy három nagy bástya van, és most már a külső várat kell megerősíteni három bástyával. A palánkfal 9-9,50 méter széles és 9,50 méter magas volt. A vár árka kb. 18 méter széles és több mint 2 méter mély.  A külső vár (huszárvár) esetében a falak hasonló kiszélesítése után végül két olaszbástya maradt meg. A közöttük húzódó várfalat (kurtina) nem sikerült teljesen egyenes vonalúvá átépíteni, de a kiszögellésnél lévő rondellából csak egy egészen kicsi bástya maradt meg. így végül tényleg öt nagy bástya erősítette a megújult végvárat. A külső vár délkeleti olaszbástyája mögött Mirandola egy ágyúdomb (cavalliero) alapját jelöli egy körrel, később ezt már körülfalazott ágyútoronyként ábrázolták, amely az olaszbástya mellett közvetlenül a várfal belső oldalához épült. Lindenmaier százados 1566 márciusában azt jelentette, hogy Gyula nincs teljesen megépítve, Vay Ferenc pedig azt, hogy mellvédek és sánckosarak még nincsenek.

Gyula 1566-os ostroma

Szulejmán szultán Szigetvár elleni 1566-os hadjáratával párhuzamosan Petrev pasa, a szultán sógora mintegy 30.000 fős seregével július 2-án megkezdte Gyula ostromát. Kerecsényi a morál erősítése végett - ugyanúgy mint Eger védői 1552-ben - a lovasságával elébe ment a török hadnak és kemény csatát vívott az elővéddel.  Gyula őrsége korülbelül 1500 magyar és rác lovasból és gyalogból, valamint mintegy 600 német gyalogból  állt. A törökök július 4-től támadták a zarándi városrészt, amit csak egy egyszerű cölöpfal és a Körös vize védett. Zündt metszetén jól látható a városrész (galéria). Kerecsényi 6-án felgyújtatta és visszavonta őrségét a várba. Egy szemtanú szerint a töröknek nyolc faltörő ágyúja és huszonnégy tarackja volt, és 4.000 janicsár is volt a seregben. A téglavár tornyában elhelyezett tarackot a török tüzérség már az ostrom elején elhallgattatta. Petrev ezután felállította az ostromtüzérséget és július 11-től négy ütegből intenzíven ágyúztatta a huszárvárat, aminek falai július 16-ra már jelentős károkat szenvedtek. A védők három nagyobb ágyúja az extrém igénybevételtől szétrobbant, megölve a közelében álló tüzéreket. Petrev másnap rohamot intéztetett a falak ellen, ezeket a védők súlyos veszteségek árán visszaverték. Olcsárovics Demeter hadnagyot homlokán egy szétrepülő fa szilánk  találta el, néhány nap múlva belehalt a sérülésébe. Június 20-án a törökök négy irányból rohanták meg a rommá lőtt huszárvárat, de a védők még ezt is visszaverték. Ezután a török tüzérség rézsútosan kezdte el lőni a palánkot, hogy a tapasztás leváljon a fa szerkezetről, majd felgyújtották a szabaddá váló falszakaszokat. A védők  július 25-én kénytelen voltak feladni a huszárvárat, de előtte kitörtek a várból és megrongálták a törökök közeli ágyúit. Petrev a huszárvárban is ágyúkat telepített és innen is lőni kezdték a külső várat és a belső vár tégla tornyát, amely félig ledőlt. Szamosközy István krónikája szerint Pertev Réz agát küldte a várba, hogy a vár feladására bírja rá a védőket. Kerecsényi visszautasította a feladást. A huszárvár és külső vár közötti árokból elvezették a vizet és feltöltötték azt. A külső vár kapujával szemben egy nagy halmot emeltek, egyenlő magasságút a várfallal és onnan is tűz alatt tartották a védőket. A földhányás tetején fából ostromtornyot állítottak fel. Augusztus 3-án hajnalban rohamot intéztek a külső vár ellen, amely során a temesvári pasa is megsebesült. Augusztus 20-ra a külső vár annyira szét volt lőve, hogy megtartása már lehetetlennek látszott, ráadásul a védők vize is fogytán volt, felmentő seregre pedig nem számíthattak. A védők a szűkös téglavárba szorultak vissza. Egy korabeli német röplap szerint a törökök előkészületeket tettek a korszerűtlen épület aláaknázására. Megkezdődtek a tárgyalások a vár feladásáról, amelyek 8-10 napig tartottak. Ezekkel nem mindenki értett egyet, Jász Lukács porkoláb és Ghiczy János kérdőre is vonta Kerecsényit, esküjére figyelmeztetve őt. Végül a felek megegyeztek, túszokat cseréltek, és a védők 1566. szeptember 2-án dél tájban kezdték meg a kivonulást. A törökök a megállapodást megszegve megrohanták a kivonulókat, nagyrészüket megölték, Kerecsényit elfogták és előbb Szigetvárra, majd később Nándorfehérvárra hurcolták. Történtek próbálkozások a kiszabadítására, de végül 1567 elején kivégezték. Kerecsényi belgrádi rabságából írt levelében azt írta, hogy összesen 14 török rohamot vertek vissza az ostrom során. Gyula védői 63 napon keresztül védték vitézül a rájuk bízott erősséget, amely kimagaslóan a leghosszabb tényleges ostrom a török várháborúk alatt. Szulejmán szultán meghalt Szigetvár alatt, utóda, Szelim, a béketárgyalások során a béke fejében Tata és Veszprém lebontását követelte, Miksa császár azonban ennek feltételül a török részéről Szigetvár és Gyula lerombolását kérte. Egyik vár sem lett lerombolva, de a békét megkötötték.

Az 1566. évi ostromban komolyan megsérült gyulai védőműveket a törökök helyreállították, a sérült cölöpsorokat kicserélték, a palánkfal vastagságát a védett oldal felé növelték. Ekkor a várban ismeretlen számú portai janicsárt is állomásoztattak, ezek később eltűnnek a zsoldlistákról. 1571. július 5-én a temesvári beglerbég utasítást kapott,  hogy a vilájet összes várát javíttassa ki, állíttassa helyre. Igen valószínű, hogy a felújítások során a temesvári vilájetbe tartozó gyulai várra is sor került.

Az 1590-es évek elején a török zsoldlisták szerint 610-620 fős volt a várőrség létszáma.

1595-ben a keresztény sereg Miksa főherceg vezényletével egy rövid ideig Szolnokot ostromolta sikertelenül. A portyázói szeptemberben egészen Gyuláig pusztították a török hátországot, az eseményt metszet is megörökítette (galéria). Komolyabb támadás 1600. június 16-án és 1604-ben érte Gyulát, a hajdúk mindkét alkalommal elfoglalták és felégették a várost, 1604-ben pedig egészen benyomulva, a várat is megtámadták - sikertelenül.  Mindkét alkalommal gazdag zsákmánnyal távoztak.

1630 és 1644 között a korabeli adatok szerint a törökök a rossz állapotban lávő palánkokat javították. 1658 május elején a török Portával szembeszegülő II. Rákóczi György erdélyi fejedelem csapatai és a török várak helyőrségei között megsokasodtak az összecsapások. Május 23-án a jenői végváriak a gyulai vár kapujában ütöttek rajta a török őrségen. A gyulaiak üldözőbe vették őket, de a végváriak lest vetettek a törököknek. A kialakuló összecsapásban sok török elesett, köztük három híres aga és maga a gyulai alajbég is.

Evlia Cselebi török utazó az 1660-as évek közepén járt Gyulán és leírta a várat a maga keleties túlzásaival: "E Gyula várának belső erődítménye részint tömésfal, részint téglaépítkezés. Negyven rőf magasságú, négyszögalakú, magas tornyú belső vár, a melynek tornyai horgas szegekkel és mindenféle hadiszerekkel telve vannak. E belső várban csak a parancsnok aga lakik s a magtárak és szertárak vannak benne. ... A belső várnak négy tornya között a Szécsi torony valamennyinél magasabb s az egész vilájet mezői, szántóföldjei onnan mind meglátszanak. Van egy fából épült magas torony-erődítménye is, melynek köröskörül nagy sáhi ágyúi vannak, úgy, hogy ez ágyúk közelébe még madár se szállhat. Ez erődítményen éjjel-nappal néhány várőr őrködik s ha valamely oldalról ellenség jön, a várparancsnoknak azonnal hírt adnak s az ágyúkat elsütik. A város előkelő emberei ezen messzelátó toronyerődítményre felmennek s ott társalognak. Mikor az ellenség kezében volt ez a vár, akkor a belső vár előtt egy téglából épült várfal is volt, melynek alapjai most is láthatók. Ha ezt kijavítanák, Gyula vár egész új életre kelne.  E belső vár nyugoti oldala előtt van a középső város. Ez a középső város a belső vár nyugoti oldalát övezi. A belső vár keleti oldalán tengerhez hasonló mocsár van. A középső város fala a tópartján negyven láb széles tömés-palánkafal; magassága húsz rőf. Mély mocsár-ban fekvő négyszögű erődítmény ez is ; kerülete kétezer lépés. Hét bástyája van, melyek mindegyikébe hetven darab kisebb-nagyobb báljemez ágyút helyeztek el. E középső városban csak ötven deszkazsindelyes tetejű ház és búzamagtár van, a mely egészen tele van búzával. Két kapuja van a városnak, melyek közül az egyik, a nagy kapu, téglaboltozatú". 

Egy frankfurti újság 1687. szeptember 25-i híradása szerint az Erdély megszállására indult Lotharingiai Károly tervbe vette a Gyula és Lippa megszállását is, ám erre nem kerülhetett sor, mivel a nehéztüzérség és a málha mozgását lehetetlenné tették a környék mocsarai. 1688-ban Thököly Imre megtépázott csapataival Gyulán keresett menedéket, Veterani tábornok augusztusban elpusztította a környéket. 1692. január 15-én hajnalban gróf Franz Karl von Auersperg vezérőrnagy  egy különítménnyel rajtaütéses támadást indított Gyula ellen. A várat nem sikerült bevenni a magyar és rác katonaság fegyelmezetlensége miatt, de a város teljesen leégett és 300 török védő, valamint 200 gyerek és nő halt meg vagy esett fogságba, többek között a pasa felesége, fia és menye. Ez után a sereg feldúlta a környéket és visszavonult a váradi ostromsereghez. Várad 1692. május 7-i elfoglalása után is napirenden maradt Gyula kérdése, októberbenLajos Vilmos baden-badeni őrgróf javaslatott tett a vár elfoglalására. Heisler lovassági tábornok 1693 januárban szintén a vár bevételének szükségességét hangsúlyozta: "...a három vár: Gyula, Jenő és Temesvár elfoglalásával egész Felső-Magyarországot és Erdélyt ellenőrzése alá vehetné a Császári Felség". Már februárban döntés született arról, hogy március végén Jenőt és Gyulát el kell foglalni.  A hadművelet azonban mintegy másfél-két hónapos késéssel indulhatott csak meg. Jenő várát védői 13 napi ostrom után, május 29-én adták fel, majd egy kisebb különítmény elfoglalta Világos várát is. Gyula ostromára az állandó esőzés által sártengerré váló hadszíntér miatt nem került sor. 1694 januárjában szintén az időjárás miatt nem került sor a tervezett ostromra. Nem maradt más lehetőség, mint a vár blokád alá vétele és kiéheztetése.

Gyula visszafoglalása 1694-95-ben

A gyulai török őrség 1693 márciusa óta nem kapott ellátmányt. Egy 1693. december 26-i bécsi jelentés szerint  a kersztény erők őrjáratai között szinte lehetetlen átcsúszni. 1694 áprilisában Thököly jenei-palánki gyalogos főkapitánya, Daróczy András elpártolt a kurucoktól, és mielőtt Erdélybe vonult volna, elfogta a gyulai török őrségnek küldött ellátmányt.  Thököly Imre 1694. október 22-én írta naplójába: "az élés nem lite miatt elveszettnek kell gondolni Gyulát, mert e télen sem subsistálhat [maradhat fenn], nem hogy a jövő campaniáig [hadjáratig]". Mehmed gyulai pasa a janicsár agát és hatvan katonát segítségért Temesvárra küldött, de nagyrészüket a Marost őrző keresztény csapatok elfogták. A pasa végül december közepén követeket küldött gróf Johann Joseph de Huyn szegedi parancsnokhoz, hogy a feladás feltételeiről tárgyaljanak. December 21-re meg is született a 10 pontból álló kapitulációs megállapodás. E szerint a törökök fedezet mellett szabadon elvonulhattak Temesvárra, de a keresztény foglyokat szabadon kellett engedniük és a vár összes hadi felszerelését át kellett adniuk. 1695 január 18-án délután három órakor mintegy kétezer fő, közöttük mintegy ötszáz fegyvert fogni képes férfi, kétszáz német lovas és ötven huszár kíséretében elindult Temesvár irányába. Gyulát a nagyváradi parancsnok, Philipp Jakob von der Porten vett át, és élére Nothnagl kapitányt  nevezte ki. A vár őrségét 2-300 rác-német-magyar alkotta. A helyőrséget adó lovas és a gyalogos katonák egy részét a belső vár húsz házában szállásolták el, amelyek közül öt volt teljesen romos. Von der Porten le is rajzolta a várat (galéria). A város a Budai Kamarai Adminisztráció alá került, amelyet Ferdinand Christian Lindner képviselte. 1696. április végén egy viharban két falszakasz leomlott, továbbá az áradás  két gátat is elsodort. Nothnagl kapitány ezt követően kifejtette a kamarai provizornak, hogy a vár silány és védhetetlen állapotban van. Megkezdték a palánkok javítását. 1698-ban von der Porten nagyváradi kapitány gyulai látogatásakor megállapította, hogy a csatornát a várban ki kell tisztítani. Meghagyta továbbá a kamarai provizornak, hogy a víz által elsodort mellvédeket, valamint a katonaság szállásait javítsa ki. 1699-ben Gyula vára is bekerült a lerombolandó várak közé. 1700 júniusa és decembere között a vár felszerelését elszállították Aradra és Nagyváradra. A  gyulai vár rombolása során a várárok és a külső vár fala közötti mellvéd cölöpsorának kibontása, valamint a várbeli nagyobb építmények (lőportorony, hadszertár, ágyúdomb) faanyagának kivétele történt meg, a vár palánkjai nem lettek lebontva. A bontásokból kikerülő faanyagot a hajdúk és rác katonák gyakorlatilag ellopták.

Gyula kuruc ostroma 1705-ben

Gyula várát a Rákóczi-szabadságharc alatt Károlyi Sándor ostromolta 1705-ben, akit a fejedelem márciusban nevezett ki a tiszántúli csapatok élére. Rákóczi április 26-án a következő utasítást adta Károlyinak: "menjen a Tiszán túl való földre, holott is szorgalmatos gondoskodásával a hadakat késedelem nélkül összegyűjtvén, szállítsa táborba a Berettyó mellé, továbbvaló parancsunk vételéig. Amely had Várad körül vagyon, akár gyalog, akár lovas légyen, annak számát megtudván, a lovasát s gyalogjának fölösleges részét is vigye le Gyula és Jenő megszállására... ".  Károlyi hadmozdulatainak megakadályozására Popovics Tököli János császári ezredes a rácokat összevonva átkelt a Körösön és kirabolta Kunhegyest. A visszavonuló rácok után 33 századnyi lovast küldött Károlyi Bóné és Nyíry ezredeskapitányok vezényletével. Május 24-én Bóné lovassága utolérte a rácokat, akik szekértáborba zárkóztak. Ennek ostromához viszont gyalogság kellett, akik még nem értek a helyszínre. Május 25-én a rácok kitörtek és súlyos harcokban szétszórták a kuruc lovasságot, Nyíry András is elesett. A beérkező Károlyi összegyűjtötte a lovasságot és az szentandrási révnél utolérte a folyón éppen átkelő Popopics Tököli visszavonuló oszlopát. A kurucok lerohanták a rácokat és azokat vagy a Körösbe szorították vagy leölték. A folyón átkelve az ottani rácokat is szétzavarták. A győztes csata biztosította Károlyit, hogy a rácok nem tudják majd felmenteni Gyulát. Május 26-án a kuruc portyák már Jenő, Arad és Gyula alatt voltak.

Károlyi csapatai május 31-én zárták körbe Gyulát. A külső védműveket 300 rác védte, a téglavárat a Heister-ezred két századnyi német gyalogja Richter hadnagy parancsnoksága alatt. A kurucok egyetlen rohammal elfoglalták a várost és a rácok védte palánkot. Ez után a téglavárat kezdték el lőni, de nem sok kárt tettek benne a kisméretű ágyúk. Június 4-i levelében Károlyi a vár aláaknázásának szükségességéről írt a fejedelemnek. A levél mellékletében elküldte a vár jegyzetekkel ellátott rajzát (galéria).  Június 5-én a vár kapuja elleni roham előkészítése képpen rőzsekötegekkel feltöltötték a kapu előtti szárazárkot. 6-án reggel viszont a védők a rohamra készülő hajdúkat keményen lőtték, azok nem tudtak a kapu közelébe férkőzni. Június 11-i levelében Károlyi a vár lövetésének eredménytelenségéről számol be, de közben folytatódtak az akna ásásának munkálatai. Június 18-an Károlyi arról kapott hírt, hogy Szegednél gyülekezik a rácokból álló felmentőhad. Június 24-ér robbant fel az akna, de csak megrepesztette falat, és mivel nem omlott le, rohamról szó sem lehetett. Károlyi Rákóczi papancsára kivonta csapatait a sáncokból és a külső várat porrá égetve elvonult Gyuláról.  Richter hadnagyot helytállásáért kapitánnyá léptették elő. Az ostromot követően Löffelholz aradi parancsnok többször is kért pénzt a gyulai vár rendbehozatalára, de nincs adat arra, hogy bármit is építkeztek volna a külső váron. 

1710. április-októberében a téglavár és a benne lévő épületek tetőszerkezetét javították. 1711 októberében ismét felmerült Gyula várának (tulajdonképpen a huszárvár palánkjainak) lerombolása, de Friedrich Löwenburg altábornagy Nagyvárad parancsnoka a megtartás és a megerősítés mellett érvelt az Udvari Haditanács előtt.

1720-ban Johann Georg Harruckern szerezte meg a gyulai várat és uradalmát, a katonaságnak ki kellett vonulnia a várból. Ez után kezdődik meg a huszárvár átalakítása, a vár gazdasági központtá alakítása.  1721. július 21-én a Haditanács utasította Leopold Costa aradi tábornokot, hogy a gyulai vár katonai jellegét szüntesse meg.  1722-ben Harruckern megrendelésére Leopold Franz Rosenfeld kapitány részletes alaprajzot és látképet készített el Gyuláról (galéria). Ekkor állt még az ágyúdomb a huszárvárban.  Az 1720-30-as években lassan feltöltöttkék a külső és huszárvár közötti árkot. 1735-ben a Péró-féle lázadás alatt a Békés vármegyei nemesség Gyula várába zárkózott.  A lázadók magukat kurucnak mondták és egy csapatuk a vár bevételére indult. Klosz Mátyás alispánt felszólították, hogy adja fel a várat. A nemleges válasz után a Sebestyén János vezette lázadó csapat május 3-án létrákkal támadta meg a várat, de a rohamot a hajdúk visszaverték. Másnap még kétszer rohamozták meg a várat, de amikor Sebestyén megsebesült, a támadók megfutottak. Erre a védők kitörtek a várból és sok lázadót elfogtak. Ez volt Gyula utolsó ostroma. Május 9-én a lázadást az aradi csapatok leverték Erdőhegynél. 1739-ben Belgrád eleste után még felmerült Gyula megerősítése, de erre már nem került sor.

Az 1740-es években a kastély nyugati oldalán megkezdődött a kert kialakítása, amely együtt járt az egykori huszárvár nyugati falszakaszainak „újrahasznosításával”. 1754-ben bontották le az egykori huszárvár centrumában álló török dzsámit és minaretet. Az első katonai felmérés térképén a vár palánkjai már nem szerepelnek, de a várat körülvevő várárok még igen. 1795-ben és 1801-ben is tűzvész pusztított Gyulán, ami érintatte az ekkor már a Wenckheim család tulajdonában lévő kastélyt is. 1812 körül bontották el véglegesen a Szigeterőd nyugati földbástyáit és a megmaradt falszakaszokat és díszkertet építettek a kastély köré. 1857-ben az egykori Szigeterőd körüli vizesárkot is betemették. 

A vár első műemléki helyreállítása az O.M.F. által 1953-tól 1961-ig tartott. 2015-16-ban nagyszabású tervásatáson tisztázták az egykori palánkvár elhelyezkedését, szerkezetét. Az ásatások során több helyen is megtalálták az 1566-os ostrom nyomait.