Szerencsi vár

"Árpád vezér és nemesei pedig nagy örömmel felkerekedtek Hung várából, s a Tarcal hegyén túl ütöttek tábort a Takta vize mellett elterülő mezőn, egészen a Szerencse hegyéig. Erről a hegyről látták, hogy milyen az a hely; mivel pedig nagyon megszerették, úgy nevezték el, hogy a nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig szerelmes az értelme; attól a naptól egészen mostanáig a szerelemről Szerencsének hívják a helyet. Aztán Árpád vezér és összes főemberei egész cselédségükkel együtt dolgukat félbehagyták, és kunyhókat építve pihenőre tértek. Több napig maradtak ott, s ezalatt minden szomszédságukba eső helyet meghódítottak, mégpedig a Sajó folyóig és a Sóvárig." - Anonymus: Gesta Hungarorum.

A szerencsi vár a történeti Zemplén vármegye déli részén, a Takta pataknak a hegyek lába alatti valamikori mocsarából kiemelkedett egyik szigetén áll, az egykori monostor 1557-1558-ben történt megerősítéseként, vagy annak köveiből épülvén (ez jelenleg nem tisztázott). Szerencs első említése az egri káptalan számára 1217-ben kiadott oklevélben található. Ez Szerencset parochiának említi.

A bencés kolostor első említése IV. Béla 1247-es okleveléből ismert. Ezt a Bogát-Radvány nemzetség tagjai alapították a 13. század első felében. Egyes feltételezések szerint a bencés kolostor előtt már a johannitáknak volt egy kolostoruk itt, ami lovagok muhi csatában történt halála után a tatár pusztítás áldozata lett.

1264-ben "Mososterium de Zerench" néven említik. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben Zeremh, Zerencseh, Zerench néven is előfordul. 1334-ben az apátság mindössze 24 garas pápai tizedet fizetett, ami az elszegényedésre utal. A Monakiak 1375-ben fallal akarták körülvenni, erősséget alakítva ki belőle.

1388-ban Luxemburgi Zsigmond Czudar Péternek zálogosította el Boldogkő várát amelynek tartozéka volt többek között Szerencs is. Ez a Czudar Péter és testvére kezdte el felépíteni Ónod várát is királyi engedély nélkül. 1400. febr. 21-én kelt oklevél szerint a Monaki rokonság pereskedik a monostor feletti kegyúri jogok miatt Chelei Péterrel, aki még 1375 körül az egri káptalan előtt eltiltotta a Monakiakat ezen jogaiktól, valamint hogy ott várat építsenek.

Az 1420-as évek körül Boldogkő és Szerencs is Brankovics György szerb despota birtoka lett Zsigmond adománya képpen. A király így biztosította hűbéri uralmát a szerb területek felett.

Ónod, Boldogkő 1471-től királyi birtok, így logikusnak látszik, hogy Szerencs is az volt. Mátyás halála után II. Ulászló került a trónra, akinek öccse János Albert lenyel hadakkal tört bátyjára, a Hegyalját felprédálva. Szapolyai István Kassa mellet tönkreverte a lengyeleket, János Albert békét kötött a bátyjával. A 15. század végén mezővárosi rangot kapott Szerencs. 1498-tól a Szapolyaiak megszerezték Boldogkőt, így Szerencs is az övék lett, ők voltak az apátság kegyurai is.

A mohácsi csata után I. Ferdinánd és Szapolyai János között kitört a belháború. Tállya, Regéc, Boldogkő vára Szapolyai birtok volt, velük szemben állt Diósgyőr, ahol Pemflinger Sebestyén borsodi főispán parancsolt. A két király adományokkal próbálta a maga pártjára állítani a nemességet. I. Ferdinánd Szapolyai birtokait ajándékozta híveinek. Szerencset előbb Monoszlai Péter kapta, majd 1532-ben Bebek Ferenc. 1549-ben Bebek Jánosé.

1557-ben a János Zsigmond pártján lévő Némethy Ferenc tokaji kapitány foglalta el, és 1557-58 telén castellumot épített. "A kétszintes egytraktusú, fallal kerített épület déli sarkához felvonóhidas, háromszintes kaputorony kapcsolódott. A palota földszintjén négy, jobbára boltozott helyiség volt, míg az emeleten a homlokzat előtt az udvarról felvezető külső lépcsőn megközelíthetően nyitott pitvar és a belőle északra és délre nyíló két gerendafödémes szoba volt. Az udvarra, nyugat felé kőkeretes reneszánsz ablakok néztek, míg a másik három oldalon oldalon csupán lőrések törték át az előbbieknél vastagabb külső falakat (László Csaba)."

A várat többször is ostromolták a császári csapatok. 1559-ben Pethő János kassai kapitány vallott kudarcot a vár falai alatt, Némethy csapataival rajtaütött az ostromlókon és megfutamította őket. 1565-ben Tokaj védelmében Némethy elesett, Szerencset február 22-én Balassa Menyhért harc nélkül bevette a császáriaknak. 1566-ban a tatárok feldúlták, a vár megrongálódott. 1571-ben romos, de három használható helyiség van benne. Szennyesi Mátyás, sárospataki királyi várkapitány a castellumban álló kőházat családja lakóhelyeként kívánta hasznosítani, de felmerült lerombolása is.

Rákóczi Zsigmond kölcsön fejében 1580-ban megkapta zálogbirtokként Szerencset, majd kevéssel utóbb Hernádnémetit és Megyaszót. Rákóczi 1587-ben vette feleségül Alaghy Juditot, Mágóchy András özvegyét, így a hatalmas Mágóchy birtok feletti rendelkezés - legalábbis gyámfiai nagykorúságáig, - továbbá a tokaji bor kereskedésével szerzett jövedelem biztosította számára, hogy az udvarnak adott kölcsönök fejében mind több zálog-, majd végleges birtokot szerezzen meg. Szerencs vára és uradalma - a vissza nem fizetett zálogösszegek okán - ezért lett 1603-tól végleges királyi adománnyal a Rákóczi család birtoka. Rákóczi Zsigmondról itt olvashat többet.

Rákóczi már 1580-tól építkezett Szerencsen, 1592-ben kérvényezte, hogy az építkezései költségeinek elismeréséül emeljék meg 3.000 forinttal a zálog összegét. A Szepesi Kamara 1592. októberében ezt írta Szerencsről: "Ami a szerencsi épületet illeti, az vár- és erősségforma. Alkalmatos, nagyszámú és tágas lakóhelyiségeken kívül várfalakkal, tornyokkal és elég mély árokkal rendelkezik. Ez a castellum Tokaj és Ónod vára között fekszik úgy, hogy szükség idején az ellenség próbálkozásai ellenében e vidék védelmében nem csekély jelentőséggel bírhat."

"Rákóczi Zsigmond építkezései során az 1580-as évektől legkésőbb 1602-ig több, egymástól pontosabban még el nem különíthető szakaszban egyrészt kialakult a zárt belső udvar. A korábbi lakószárny É-i falához egy hosszabb, szintenként három teret magába foglaló, a torony Ny-i oldalához pedig egy rövidebb, egyterű, Ny-K-i irányú épületszárny csatlakozott s egy keskenyebb, eredetileg csak földszintes, az emeleten fatornácos épület készült a magas Ny-i fal belső oldalán. Úgy É mint Ny felé egy-egy kiugró torony is készült. Emellett átalakították a D-i nagy tornyot és a korábbi K-i szárnyat s az utóbbit további traktusokkal bővítették K felé. Nem kizárt, hogy az új szárnyak falkoronáinak ma is meglévő lőrései egykori pártázatra utalnak. A DNy-i és a K-i szárny előtt részleteiket tekintve már nem mindig rekonstruálható - nyitott folyosó húzódott, feljáróik az udvar D-i sarkaiban voltak. (Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: B.-A.-Z. megye várai az őskortól a kuruc korig)"

Rákóczi Zsigmond csatlakozott Bocskai Istvánhoz, annak csapatai előtt megnyitotta Szerencs kapuit. 1605. április 17–20 között a szerencsi országgyűlésen választották meg Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé. Bocskai hálából "kiváltságos mezőváros" címet ad Szerencsnek 1606. március 9-én.

Bocskai halála után Rákóczi Zsigmond lett Erdély fejedelme, akit szintén Szerencsen választottak meg 1607. február 11-én. A fejedelemségről 1608. március 5-én lemondott, és még ez év december 5-én elhunyt. A szerencsi református templomban helyezték örök nyugalomba. A fiai (György, Zsigmond, Pál) megosztoztak Szerencsen. György és Zsigmond innen indultak Patakra megkérni a Lorántffy lányok kezét. György 1611-ben már Ónod várkapitánya. Ebben az évben Forgách Zsigmond támadást indított Erdély, Báthory Gábor fejedelem ellen. Egy hónapig táboroztak Szerencs mellett a hadak.

1613-ban ismét Szerencsnél gyülekeztek Erdély ellen a hadak, de ekkor már Bethlen Gábor volt a fejedelem. Rákóczi György semleges kívánt lenni a konfliktusban. 1619-ben a protestáns Rákóczi György Bethlen mellé állt, aki őt tette meg Kassa és Felső-Magyarország főgenerálisává. Bethlen halála után egy évvel 1630. december 1-én I. Rákóczi György néven megválasztották Erdély fejedelmének. Ezt Esterházy Miklós nádor személyes kudarcnak tekintette, mert Rákóczival bortokvitái voltak a Mágochy-vagyon felett. Esterházy fegyverrel kívánta Rákóczit megbuktatni, ezért 1631 telén támadást indított, főleg annak birtokait, így Szerencs környékét is pusztítva.

"A Rákóczi Zsigmond legifjabb fia, Pál részére 1632-ben, majd annak fia László nevében 1650-ben összeírt inventárium, valamint a falkutatási megfigyelések alapján a belső vár nyugati és északi felének a 17. század első felében volt emeleti helyiségosztását az alábbiak szerint rekonstruálhatjuk. Az északi szárny nyugati felét foglalta el az 50 láb hosszú és 24 láb széles gerendafödémes nagyterem. A nagyteremből kettő ablak nézett a várudvarra, egy a nyugati falat törte át. Tőle keletre nyitott pitvar tekintett a vár udvarára. A pitvartól északra nyúlt ki a vár tömbjéből egy toronyszerű építmény. Az emeleten kamrának, később "az palota pitvarából nyíló kis ház" nevezett tér már hiányzik, a 18. században lebontották. Helyére a vár mai északi kapuja melletti falcsonkok és az ásatással feltárt alapfalak bemutatott maradványai utalnak. Tőle keletre, a vár északkeleti sarokszobája volt asszonyház, délre mellette, a várudvarra néző ablakkal a leányasszonyok háza, majd a pitvar. A Rákóczi Zsigmond állal épített vár nyugati oldalán a 16. század végén mindössze egy rövid, mintegy 17 méter hosszú, földszintes szárny kapcsolódott az északi nagy palotához. Ennek emeletén volt az első jegyzékben szereplő nyári ház. A nyári ház a traktus teljes szélességét lefedő, fából faragott korlátos nyitott terasz volt, amely az átjárást biztosította az udvar délnyugati sarkában volt lépcsőtől, az északi palotaszárnyba." (László Csaba)

1637-ben Ónod és Szerencs környékét pusztították a törökök, de a helybéli nemesség elűzte a portyázókat.

1644 februárban I. Rákóczi György csapatai megindultak a császáriak ellen. Három hónap alatt 13 vármegye a fejedelem kezén volt. A harmincéves háború ezután kedvezőtlenül alakult Rákóczi számára - az ellentámadás májusban megindult. Esterházy május 22-én Szerencset elfoglalta, Rákóczi László tiszttartója átjátszotta a császáriaknak. A várkastélyt kifosztották, Rákóczi Zsigmond koporsóját feltörték, a holttestet kirabolták. Kb. 150 főnyi őrséget hagytak a várban. Kemény János még ebben az évben visszafoglalta, az áruló Radványit a kapura felköttette.

Ezekben az években Szerencs jelentősége csökkent, 1648-ban az uradalma már csak 8 falu. II. Rákóczi György 1657-es katasztrofális lengyel hadjárata Erdély pusztulását hozta maga után. A fejedelem 1660 május 22-én Szészfenesnél halálos sebeket kapott, június 6-án elhunyt. Váradot a törökök ostromolták, északon a császári seregek - Felső-Magyarországot biztosítandó - Souches tábornok vezetése alatt megszállták Tokaj várát. Ónodnak is német őrsége lett. 1662-ben Wesselényi Ferenc Szerencsre 500 muskétást rendelt. A vidéken megszaporodtak a zsoldosok túlkapásai, erről számos feljegyzés, panaszos levél született. 1663-ban Souches tábora Szerencs mellett volt, erről Sischa hadmérnök rajzot is készített (galéria).

Az 1664. évi vasvári béke miatt is csalódott magyar főrendek Wesselényi Ferenc nádor vezetésével szervezkedésbe kezdtek ( bővebb története itt). Zrínyi Péter bevonta az összeesküvésbe lányának, Zrínyi Ilonának férjét, az ifjú I. Rákóczi Ferencet. A kísérlet kudarcba fulladt, Zrínyi és Frangepán 1670 áprilisában már fogságban volt, Csáktornyát császári csapatok foglalták el. A Felvidéken erről mit sem tudva Rákóczi elfogatta Stahremberg tokaji várkapitányt aki vendégségbe érkezett hozzá, és Regécen bebörtönözte. Rákóczi táborba szállt Szerencs alatt, Tokajt és Szatmárt kezdték ostromolni. Május elsején Rákóczi anyjához, Báthory Zsófiához menekült Munkácsra, a felkelés összeomlott. Báthory Zsófia, hogy elkerülje fia lefejezését, elengedte Stahremberget, átadta a császáriaknak Patak, Sáros és Ecsed várait. Rákóczi kezén csak Regéc és Munkács maradt. Az összeesküvés és felkelés összeomlása után az udvar véres bosszúba kezdett, Zrínyit, Frangepánt és Nádasdyt lefejezték, birtokaikat elkobozták. Thököly Imre is ekkor menekült Erdélybe.

A kuruc mozgalom a bujdosókból és az elbocsátott végváriakból szerveződött a császári önkény ellen, az Erdélyi fejedelemség és törökök támogatásával. Már 1672 körül harcok törtek ki a Felső-Magyarországon. A felkelők célja egy török segítségre alapozott magyar fejedelemség létrehozása volt. Kende Gábor vezette csapatok Regécet vették ostrom alá, ahol a bujdosókkal közösködni nem akaró I. Rákóczi Ferenc zárkózott, más csapatok Szerencs környékét támadták és elfoglalták Ónod városát (a várat nem tudták bevenni). A felkelőkhöz erdélyi csapatok is csatlakoztak. 1678. július 16-án Teleki vezette erdélyi és kuruc csapatok némi lövetés után elfoglalták Szerencs várát. 1685 őszén Szerencs meghódolt az előretörő császáriaknak.

1703-ban kitört a Rákóczi szabadságharc. A Rákóczi birtokok, így Szerencs is csatlakoztak a fejedelemhez, a fejedelem a 8 év alatt többször tartózkodott Szerencsen. 1711-re a vár elvesztette erődítmény jellegét, több épülete romos volt. A fa és föld erődítményei elpusztultak.

A Rákóczi szabadságharc után a szerencsi urdalom felét Rákóczi Julianna megtarthatta, a kincstári rész sűrűn cserélődött az Almássyak, Grassalkovich Antal, Szirmayak között. A Szirmay címer most is látható a vár északi kapuja felett (galéria). 1717-ben polgári perben szerepel a vár leírása: "Ez a négyszögletes formájú szerencsi vár két részből áll, messze kiterjedő mocsaraktól környékezve. Kelet felől két nagyobb bástyatorony van, melyek egyikének fedele egészen rongyos, e között a két bástyatorony között kétemelet magasságú épületsor húzódik, melynek közepén van a kapu, ezelőtt pedig felvonóhíd, de amely már most egészen rommá vált. Az épületsornak alsó emeletén három nagyobb istálló van lovak számára, és egy szűk kamra."

Érdekesség, hogy 1849-ben Rákóczi Zsigmond és felesége csontjai még mindig temetetlenek voltak. A 10. honvédzászlóalj tisztjei fehér homokkőből síremléket faragtattak és belehelyezték a maradványokat.

Fényes Elek 1851-ben ezt írta a várról: "A régi vár, mellynek bástyái és tornyai le vannak rontva. Hajdan széles és mély árokkal vétetett körül, a mellyet a benne fakadó számtalan meleg forrás vize tölte-meg. A kapu előtt az árok partja mellett dél felől vala a külső vár, melly hasonlólag posványokkal van körülvéve."

Jelenleg a szerencsi várban látható a Zempléni Múzeum képeslapgyűjteménye, Gombóc Artúr csoki szobra :). Az elővárban szálloda üzemel.