Kőszeg Óház

Kőszeg környéke már az ősidőktől fogva lakott volt, egyes vélekedések szerint itt vesztettek csatát az avarok Nagy Károly frankjai ellen. Az egykorú krónikák szerint a vidéken "emberi lakásnak még nyoma sem maradt". Kőszeg "castellum Guntionis" néven szerepel.

Az eredeti kőszegi vár a ma Óház néven ismert torony és rom, amely a Óház-tetőn (609 m) található. 1242 előtt épült, ezt 1242. őszén foglalta vissza Osl comes fia Herbold IV. Béla számára II. Frigyes osztrák hercegtől. Ezt a király 1248-ban kiadott okleveléből tudhatjuk meg, ahol "castro Kwszug" néven említi "amikor ... Krisztus vezérletével visszatértünk a tengermellékről [ti. a tatárjárást követően], és történt, hogy Ausztria hercege ellen vezettünk hadat, ott, mint más csatákban is, tisztességgel szolgált minket. Legvégül Kőszeg vára alatt, melynek erősségét kedves emberei és hívei ajánlásra méltó csapatával győztesen bevette, miközben övéiből tízen halálos sebet kaptak; az ő diadalmas ostromuknak köszönhető, hogy ezt a várat visszaadta nekünk az égi hatalom". Osztrák kézre minden bizonnyal az 1241-es osztrák támadáskor került (mint Győr is).

Kőszeg várát 1260/70 körül adományozhatta IV. Béla a Kőszegieknek. A ma ismert kőszegi vár IV. Béla várépítési rendelete nyomán épülhetett, egy 1263-ban íródott oklevélben mint "novum castrum Kyzug" szerepel. Német neve Güns, ami a Gyöngyös patak nevéből eredeteztethető. Az új várat Kőszegi Henriknek és fiának tulajdonítják. 1276-ban várnagya "Bullo noster castellanus in Gunz". A Dunántúlt és a Délvidék egy részét uraló Héder nembeli Németújvári grófok - Héder nemzetség Volfer ága - 1263 és 1274 között a székhelyüket Németújvárról Kőszegre helyezték át, és ettől kezdve a család tagjait Kőszegieknek nevezték. A város és benne az Alsóvár ekkor átvette a Felsővár védelmi és ellenőrző feladatainak jelentős részét is. A városalapítók, Kőszegi II. Henrik és fia, Kőszegi Iván ezt jelentős új funkciókkal - udvartartás, hospesjogok, Ferenc-rendi kolostor stb. - egészítették ki, de a kőszegi Felsővár korlátozott védelmi feladatait meghagyták.

1270-ben a cseh Ottokárhoz menekülő Kőszegi Henrik 11 várat adott át a cseh uralkodónak, többek között a Vas megyei Dobrát, Szalónakot, Borostyánkőt, Kőszeget, Szentvidet, valamint Kertest és Rojt. 1271-ben V. István csapatai Gergely vasi ispán vezényletével visszafoglalták a várakat. A Kőszegiek csak V. István halála után tértek vissza.

Egy 1272. február 27-én kelt oklevélben kőszegi határvárról ("de quodam castro suo finitimo Kuzeg vocato") olvashatunk, amely minden bizonnyal a felső sziklavár.

1274-ben a IV. László a Csákok segítségével a fövenyi csatában megverte a Kőszegieket, a harcban Kőszegi Henrik is elesett. Legidősebb fia, a hírhedt "lupus rapax" Kőszegi (Németújvári) Iván (János) örökölte Kőszeget. Egy 1277-ben IV. László által kiadott oklevél Kőszeget a Henrik-fiak várának nevezi: "castrum filiorum Herrici Kuzyg vocaturri". Érdekesség, hogy a Kőszegiek 1279-ben történt birtok felosztásában csak egy Kőszeg szerepel.

A Habsburg Albert herceg ellen magánháborút viselő Kőszegiek pusztításait megtorlandó 1289-ben az osztrák herceg 30 helységet, köztük Kőszeget is elfoglalta. Kőszegiek még ebben az évben visszafoglalták és bosszúból 500 németnek kezét és lábát levágták. Ezután Albert 1289 nyarán 15000 emberével ismét körbezárta és a várost a várral együtt 33 napos ostrommal elfoglalta. A korabeli krónikák részletesen beszámolnak az ostrom eseményeiről, a korszak összes várvívási technikáját bevetették: az aknát próbáltak ásni, ostomtornyokat használtak és kőhajítókkal támadták a falakat. Az ásatások során kőgolyók kerültek elő. A város nagyrésze leégett. III. András és Albert 1291-ben békét kötöttek, melyben az osztrákok lemondtak az elfoglalt területekről azzal a kikötéssel, hogy az ottani várakat le kell rombolni. III. András a székesfehérvári országgyűlésen rendelte el az Óház hegyi vár lerombolását (nem tudjuk, hogy megtörtént e). A Kőszegiek jó szokásukhoz híven III. András ellen is fellázadtak, a király 1296-ban ostrommal vette be Kőszeget (nem tudni, hogy melyik Kőszegről van szó).

1327-ben a Kőszegi János fia, János felett aratott győzelmével Károly Róbert megszerezte a Kőszegiek négy megerősített Vas megyei várát (Sárvár, Újvárt, a kőszegi Felső és Alsóvárat) tartozékaikkal, falvaikkal és birtokaikkal együtt ( "quatuor castra municiora... Sarwar et Wywar ac Kethkuseg nuncupata cum suis districtibus prediis ac villis" ). 1360-ban "purgraf auf den Oberen Guns" néven szerepel egy oklevélben. 1392-ben mindkét vár a Garaiak birtokába került.

1441-ben I. Ulászló elkobozta a két Kőszeget a Garaiaktól és guthi Országh Mihálynak és Pálóczi Simonnak adományozta. 1432-ben még fellelhető az oklevelekben. Pusztulásának ideje nem ismert, a legvalószínűbb teória szerint az 1445-ös osztrák-magyar harcok során pusztult el, amikor III. Frigyes az országba betörve Kőszeget is elfoglalta. Lazius 1556. évi térképe még ábrázolja Altgüns néven.

Első feltárása 1893/94-ben történt. A romos Óvár helyén 1896-ban egy kőből épített kilátót emeltek. Ez 1917-ben egy viharban ledőlt. A mostani kilátót a lakótorony alapjaira építették fel 1996-ban.

"1991 júliusában megindult a teljes régészeti feltárás. 1991-ben csak kutatóárkok révén sikerült tájékozódni. A feltételezett négyzetes toronyvár (lakótorony) az 1992. évi ásatások során nem bizonyult helyesnek. Valójában egy 12,5 m széles és kb. 23 m hosszú lakótorony alapfalai kerültek elő. Az É-D-i méret bizonytalan. A többosztású torony déli felében egy 302 cm mély Árpád-kori ciszterna található. A toronyvár falainak szélessége 170-189 cm. A hat méterrel lejjebb fekvő várudvart 1.5 m széles kőfalak védték a déli és keleti oldalon. A nyugati és északi oldal egyelőre kutatatlan. Az ásatás leletei között Árpád-kori edények jellegzetes darabjai is vannak. " (Bakay Kornél - 1992)