Varasd

Varasd első vára a 12. században épült, de ennek helye nem ismert. III. Béla király  1181-es oklevelében említik először a várat és a varasdi ispánt ("...Comes de  Garestin..."), aki még II. Béla idejében elvette a zágrábi káptalantól varasdi fürdőt. E szerint feltételezhető, hogy már II. Béla (1131-41) idején állt a vár. 1209-ben II. Andás király adott kiváltságokat a varasdi hospeseknek. Ezt Béla ifjabb király 1220-ban megerősíti, mert a varasdiak oklevele egy tűzben elégett (1. ábra).

1242-ben Varasd is elpusztult a tatárjárás alatt. A tatárok kivonulása után IV. Béla oklevelében felsorolja és megerősíti a varasdi [Worosd] hospesek [vendégtelepesek] igazságügyi, bíróválasztási, vámfizetési, örökhagyási, szállásadási kiváltságait, amint azokat öccse, néhai Kálmán király és szlavon herceg megállapította.

1244. október 11.-én IV. Béla Mihály varasdi ispánnak birtokokat adományoz, mert ő a tatárjárás alatt István herceget oltalmazta, majd a vorosdi [varasdi] és petouiai határokat védelmezte. Ebben az évben a király a varasdi vár ("Castri de Vord") két faluját Corradnak adományozza. 1251-ben IV. Béla király a varasdi vár birtokából 3 falut adományozott Ákos nembéli Ernye varasdi ispánnak ("Magister Erne Comes Vorosdiensis"). 1258-ban István szlavón bán és Stíria kapitánya oklevelében említi a varadsi várjobbágyokat ("Nos Stephanus Banus tocius Sclauonie et Capitaneus Stirie, significamus omnibus presens scriptum inspecturis, quod cum dominus noster Bela Illustris Rex Vngarie nobis in tota Sclauonia, et specialiter in Comitatu Worosdiensi terras castri a tempore Colomani Regis felicis memorie alienatas iudicare precepisset, tandem Andreas Comes Worosdiensis, et iobagiones castri eiusdem uniuersi..."). 1268-ban IV. Béla fia, Béla herceg Tamás mestert, apjának, a királynak a jegyzőjét és atyafiait, Kristófot, Jánost, Pált és Istvánt megerősíti a varasdi vár Komor nevű, Zagorjéban lévő és apja által nekik adományozott földjének a birtokában ("quandam terram castri Worosdiensis sitam in Zagarya Kumur vocatam"). 1272. június 1.-én V. István megerősítette IV. Béla 1242-es oklevelét, melyben a worosd-i (Varasd) vendégnépek kiváltságokat adott.

1397. augusztus 14.-én Luxemburgi Zsigmond király Cillei Hermann grófnak adományozza Varasd várát és városát, tekintetbe véve azokat az érdemeket, melyeket elhalt unokatestvére, Cillei Vilmos, magának a Ráczországba, a Dunántúl Keve mellett állomásozó, de a magyar sereg közeledtére visszavonuló Bajazid szultán, majd a Ráczországban fekvő Izdryl vára ellen indított hadjáratban szerzett. Ezt 1435. jún. 16-án ismét megerősítette:  Zsigmond király sógorának, Cillei Hermann gróf szlavóniai bánnak hű szolgálatai fejében Zagoria és Varasd megyékben Korpona, Lobos, Oztercz, Belecz, Trakenstayn, Lepoglowa, Kozthel, Chosar, Verbovvecz, Vinicze várakat, Varasd városát, Kammenycza és Tarnowez birtokokat összes tartozékaikkal együtt adományozza. Az 1446-ben keletkezett  Cillei krónika szerint Varasdot nem vette körbe sem árok sem palánk, amikor Cillei Hermann megkapta.  A régészeti kutatások szerint az ő idejében a 14. század elején kezdődött meg a vár kiépítése. A legrégebbi része a szögletes gótikus torony ami eredetinek városkapunak épült, csak később falazták be a vár további kiépítésekor. A várat palánkfallal és árokkal vették körbe. A  várárokból 2008-ban kinyert  egykori északi fahíd és nyugati palánk faanyagainak dendrokronológiai vizsgálata megállapította, hogy 1415 körül épülhettek.

1446-ban Hunyadi János kormányzó Cillei Ulrik ellen indított hadjáratakor rövid ideig ostromolta Varasd várát, majd a város felgyújtása után elvonult. A krónika szerint a fapalánk jól védte a várat. A krónika azt is leírja, hogy Varasdot kővárrá Cillei Ulrik építette át. Cilleit 1456. november 9-én Hunyadi László és familiárisai tisztázatlan körülmények között meggyilkolták Nándorfehérváron. Vele kihalt a Cillei család, a hatalmas vagyonért megindult a versenyfutás Jan Vitovec (Cillei korábbi hadvezére) és III. Frigyes császár között. A vagyon ekkor Cillei özvegyének, Brankovics Katalinnak a kezén volt, aki Vitovecet bízta meg az érdekeinek a védelmével, de ez nagy hiba volt, mert Vitovec magának akarta megszerezni ezeket és a szlavón báni címet.

1460. március 10-én Brankovics Katalin (Cillei özvegye) maga és testvére, Brankovics István rác despota nevében Kaproncát, Medvevárát, Rakováczot, Kiskemléket, Nagykemléket, Szentgyörgyöt, Csáktornyát, Sztrigót és Varasd város és vár bevételeinek felét 29.000 forintért és Adelsberg krajnai várért III. Frigyes császárnak engedte át. Frigyes védelmet ígért az özvegynek azokkal szemben, akik az átadandó birtokokra és jövedelmekre ugyancsak igényt formálhatnak, köztük Mihály maidburgi gróf és Vitovec János ellen is. Ez az adásvétel nem jött létre, egy 1461. május 13-án kiadott oklevél szerint Cillei özvegye Vitovec fogságában volt. Ez ad magyarázatot arra, hogy 1461. május 8-án Barnkovics Katalain maga, és testvére nevében ezeket a birtokokat  - köztük Varasd várával és városával ("civitatem et castrum Warosd ") - 62.000 magyar arany forintért Jan Vitovec zagorjei ispánnak és szlavón bánnak, illetve két vejének: Weispriach Boldizsárnak és Zsigmondnak adta el. Varasd Vitovec kezére jutott, aki Hunyadi Mátyás és III. Frigyes között mindig annak a pártjára állt, akinél több birtokot remélt (a történeti adatok szerint Varasd vára és a város 1460 júliusára már biztosan Vitovec kezében volt ). 1463-ban Mátyás megbocsátott Vitovecnek, őt és fiait országlakosokká nyilvánította  és elrendelte, hogy ugyanazokban a kegyekben, előjogokban és szabadságokban részesülhessenek, mint a többi regnicola. A király azonban továbbra sem bízott meg Vitovecben, és amint megszilárdult a hatalma, elvette tőle a szlavón báni címet és 1464. február 19-től Szapolyai Imre kapta meg. Mátyás 1464. július 10-én a varasdi polgárok kérésére megerősítette II. András 1209-es privilégiumait. Vitovec később visszakapta a szlavón báni címét és tapasztalt zsoldosvezérként Mátyás érdekében hadakozott főkapitányként egészen 1468-ban bekövetkezett haláláig. Birtokait fiai örökölték. Vitovec Vilmos Mátyás asztalnokmestere is lett.

1489 végén vagy 1490 elején valamiért megromlott a Vitovecek és Mátyás viszonya  ami fegyveres konfliktusba torkollt. A király kiostromoltatta a Vitovec fiúkat Greben várából és Varasdot is elvette tőlük. 
a várat és várost 1490-ben Mátyás király  törvénytelen fiának, Corvin János hercegnek adta. 1502-ben Imre deák volt Corvin varasdi várnagya. Corvin fiának, Kristófnak halála után hatlamas Hunyadi birtokokat többek között a Szapolyaiak is meg akarták szerezni. 1505-ben felmerült, hogy az özvegy elzálogosítja Enyingi Török Imrének Warasd városát a benne épült várral. 1506. 12. 08-án kelt oklevelében II. Ulászló Corvin János özvegyének Frangepán Beatrixnek és leányának, Corvin Erzsébetnek adományozta a birtokok nagy részét: "Mivel Kristóf liptói herceg, Corvin János liptói herceg, dalmát, horvát és szlavon bán fia magtalanul hunyt el és így annak összes várai, várkastélyai és városai a koronára szálltak és ő mint király el is akarta azokat foglalni Corvin János herceg özvegyétől: Beatrixtól és leányától Erzsébettől, mégis ezek kérésére, tekintettel méltóságukra, özvegységükre, árvaságukra és Corvin János herceg érdemeire Kristóf herceg összjavaiból Beatrixnak és leányának: Erzsébetnek hagyja a következő várakat, várkastélyokat és másfajta birtokokat és vámokat:" A felsorolásban szerepel Warasd vára, városa és vámja is. Corvin János özvegye a király nyomására annak unokaöccséhez, Brandenburgi György őrgrófhoz ment hozza, a mennyegzőt Gyulán tartották 1507 januárjában. Frangepán Beatrix 1510 márciusában újszülött gyermekével együtt elhunyt, a vagyont a törvények kijátszsásával II. Ulászló Brandenburginak juttatta. Brandenburgi később II. Lajos nevelője is volt, de az 1520-as évektől már egyre kevesebbet volt Magyarországon. Brandenburgi idejében, 1515 körül épültek meg a város kőfalai, és ő adományozta a városnak a mai városházát. Végül Varasdot 1524-ben II. Lajos feleségének, Mária királynénak adta el. Az ágyúkat és lőszert Gyula várába szállították át.

1526-ban Varasdot Mária királynétól Báthori István kapta meg szolgálatai fejében, 1526 január 13-án már az ő varasdi officiálisát, Kecskés Pált említik. A tragikus mohácsi csata után a kettős királyválasztás polgárháborúba sodorta a törököktől is támadott Magyar Királyságot. A horvát rendek I. Ferdinánd pártjára álltak, míg a szlavón rendek Szapolyai Jánost tekintették királyuknak. I. Ferdinánd 1527-ben megindította támadádsát I. János ellen, mire az elhagyta Budát, majd szeptember 27-én vereséget szenvedett Tokaj és Tarcal között I. Ferdinánd hadvezérétől, Niclas von Salmtól. I. Ferdinánd másik hadvezére Katzianer közben a Felvidéken foglalta el sorban a Szapolyai-pártiak várait. Frangepán Kristóf horvát-szlavón-dalmát bán viszont augusztustól a Ferdinánd-pártiakat szorítja ki Szlavóniából. Szeptemberben már a Báthori birtok Varasdot ostromolja, de halálos lövést kap szeptember 27-én. Az ostromló tábor erre szétszéledt, és Szlavónia is elveszett János király számára.  I. Ferdinándnak 1529-ben sikerült tartósan az uralma alá vonni Zágrábot is, és ezzel együtt a szlavóniai harmincadok is a kezére kerültek.

1530. május 8-án hunyt el Dévény várában ecsedi Báthori István nádor. Báthori Bonaventura András kezére kerül Varasd, majd 1531-ben az elhunyt nádor özvegye, Mazóviai Zsófia kap rá adományt Mária özvegy királynétól és I. Ferdinándtól. Ő egy karrierje csúcsán álló Báthori familiárishoz, (Petrovinai) Pekri Lajoshoz ment feleségül. Az esküvőt 1532. február 13-a körül tartották Varasdon, Pekri lett Varasd ura.  Ezen az őszön, amikor a török sereg Kőszeg ostromáról visszavonult, egy portyázó csapata Varasd környékén pusztított.  Mazóviai Zsófia valamikor 1538. április 26-a után halt meg, ekkor Varasd még az ő és Pekri kezén volt. 1540-ben Holenek Ádám kért pénzt a stájer rendektől, hogy Varasdon 500 puskást és további uszkókokat a zsoldjába fogadhasson. Az 1540-es évek elején Georg Wildenstein királyi főhadparancsnok alatt 1800 főnyi királyi hadsereg állomásozott Varasdon, és az ettől délre, délkeletre fekvő folyóvölgyekben. A varasdi polgárok 1541-ben további osztrák katonaságot kértek a törökök ellen a királytól.

Varasd várát 1543-ban a Báthori örökösöktől I. Ferdinánd szerzi meg, aki Ungnad János bárónak (Johann Ungnad von Sonnegh) adományozta (1547-től Varasd megye főispánja is lett). Októberben a király elrendelte a vár és város megerősítését és a munkák vezetésével Domenico dell’ Allio-t és testvérét bízza meg. 1544-ben a munkák költségére a stájer rendek 5000 forintot szavaztak meg. 1545-ben a horvát rendek és a Georg Wildenstein főhadparancsnok vezette seregek súlyos vereséget szenvedtek a Varasd ostromára induló török hadaktól, és közel 1500 fő volt a keresztények vesztesége. 

Ungnad a várat reneszánsz stílusban építteti át, ekkor készült a loggia is. Visszabontották a gótikus tornyot is, és lőrésekkel látták el. A vár és város körül ekkor épülnek meg a föld védművek, a várákot is jelentősen kiszélesítették. 

1553-ban Ulama boszniai basa, Malkocs bég és Murad klisszai bég seregeikkel Varasd vidékére törtek, ahol Zrínyi Miklós és Székely Lukács tőrbe csalták őket és megverték a török sereget. A pasa fia is elesett a harcban, de a török sereg visszavonultában Csázmát és Verőcét is elfoglalta, ami Varasdot nehéz helyzetbe hozta.  Végül az állandó török fenyegetés hatására felállított horvát-szlavón végvidék szlavóniai részének központja lett.  A vár és város erődítési munkálatai 1557-ig tartottak a munkaerő és pénzhiány miatt.  Allio 1563-ban bekövetkezett halála után is folytatódnak az építkezések Francesco Thebaldi vezetésével.  1564-ben Ungnad János halála után fia Kristóf, egri főkapitány majd horvát bán örökölte a varasdi uradalmat. Varasd 1568-as kiépíttetsége látható D. Specklin 1578-ól származó rajzán (galéria).  1580. szeptember 28-29-én Iszkender pozsegai szandzsákbéget Varasd környéki portyájában zavarták meg a Zrínyi György, Nádasdy Ferenc, Batthyány Boldizsár és Veit von Hallegg szlavón végvidéki főkapitány csapatai.

1585-ben Ungnad Anna kezével Erdődy Tamás horvát bán kezébe került a vár, majd 1591-ben Rudolf császár hivatalosan is rá bízta. Kanizsa sikertelen keresztény ostroma után (1601) a pápai segédhadat vezére, a pápa unokaöccse, Aldobrandini  1602-ben Varasdon megbetegedett és ott is hunyt el. Erdődy Tamás hősiességéért 1607-ben megkapta a varasdi örökös főispáni címet is a királytól, és a vár is a birtokába került immár hivatalosan. A varasdi vár egészen 1925-ig a család kezén maradt.

Az 1637-38-as pozsonyi országgyűlésen a rendek  kérték a királyt, hogy a a német katonaságot vegye ki Varasdból. Az Erdődyek és Varasd polgárai között számtalan súrlódás volt, végül a polgárok 1639. június 30-án védlevelet kértek a királytól jogaik megőrzése végett.

1657-ben Martin Stier hadmérnök felmérte Varasd erődítményeit, majd egy tervet is készített  átalakításukra (galéria).

1663 decemberében Varasdon ülésezett a horvát szábor, amely pénzt szavazott meg a török elleni hadjáratra. Zrínyi Miklós horvát bán ez után indította meg híres téli hadjáratát, mely során felégették az eszéki hidat.

1705-ben a várat jelentősen átépítették, erről bejárati kapu fölötti, Erdődy-Rákóczi címer tanúskodik (II. Rákóczi Ferenc nagynénje, Rákóczi Erzsébet két Erdődy gróf felesége is volt). 1766-ban épült meg gótikus, egykori kaputorony és az északi fal közötti híd, amely így kettéosztotta az udvart. Ez valószínűleg a várost az ebben az évben elpusztító tűzvész után történt.  A tűzvész annyira elpusztította a várost, hogy az 1767-ben megalakított horvát királyi tanács is elköltözött Zágrábba.  1809-ben a várfalak már akadályozták a város fejlődését, emiatt megkezdték a lebontásukat, a várárkok feltöltését. A vár épületét nem bántották, de a  vártól délre lévő  külső udvar védőtornyát lebontották. 

1925 óta a varasdi vár a varasdi Városi Múzeumnak ad otthont, benne gazdag kiállítási anyaggal.