Temesvár

Temesvárt először Idrisi, a híres arab utazó említi meg 1154-ben: "Innen, ugyancsak a folyó mentén haladva, T.n.y.s.b.r [Temesvár] városáig négy napi járóföld, azaz százhúsz mérföld a távolság. T.n.y.s.b.r szép város, sok gazdagsággal, a T.y.s.yá [Tisza] folyótól délre." Temesvár királyi várára utaló első közvetett adatot III. Béla 1177-ben az aradi káptalan számára kiállított privilégiuma tartalmazza. A vár első konkrét említését II. András király 1212-ben Sebus comesnek a Temesvárhoz közeli Gvad helységet adományozó oklevele tartalmazza: "et terram Gyad ad quatuor aratra a castro Temesiensi". Erről a föld-fa szerkezetű ispánsági várról a kutatók azt feltételezik, hogy a mai belváros déli részén lehetett, de ezt ásatásokkal nem sikerült bizonyítani. Szentkláray Jenő Temesvár történetét leíró munkájában közöl egy alaprajzot, de ez inkább feltételezés (galéria). Az 1241-es mongol invázióban Temesvár is elpusztul.

I. Károly király 1315-ben az oligarchák elleni harcok miatt a sokkal biztonságosabb Temesvárra helyezte át a székhelyét és a királyi udvar itt is tartózkodott egészen 1323-ig. Ő valószínűleg az egykori ispánsági földvár mellett, tulajdonképpen az erődítményen kívül építi fel kőből a várkastélyát, aminek régészeti nyomai a Hunyadi-palota 1902-es javításakor előkerültek, és 2009-ben megtalálták a téglából épült, 11 x 11 méter oldalú, 3,6 méter falvastagságú öregtornyának az alapjait is, amely az akkori vár magja lehetett. A kutatások a régészeti leletek alapján azonosították a középkori belső vár különböző építési periódusait. A vár falazatát facölöpökre emelték, alapozása nagyobb méretű kövekből épült, melyre téglafalakat emeltek és azokat kötőgerendákkal erősítettek meg. Károly temesvári központjából indult hadjárataira a tartományurak ellen, megtörve azok ellenállását. 1323 tavaszán a király felkereste Visegrádot, és alkalmasnak találta, hogy új székhelyét ott alakítsa ki. Júliusban végleg átköltözött oda.

Temesvár 1346-ban már civitasként (mezőváros) szerepel egy oklevélben, 1365-ben I. Lajos címert adományozott a városnak.

A királyi udvar távozása után Temesvár jelentősége lecsökkent. Csak akkor lesz ismét rangosabb hely, amikor I. Lajos 1365-ben elfoglalta a bolgár cár székhelyét Vidint, és Magyarországhoz csatolta. A király bánsággá szervezte át a meghódított területeket, melyhez a Szörényi bánság várait és szomszéd magyar várakat is hozzácsatolta. Ezek közül Temesvár volt a legfontosabb. 1369-ben a "bolgár bánság" megszűnt, a jogköreit a temesi ispánra ruházta, aki így egyike lett az ország legfontosabb méltóságainak.

1371. november 11-én I.Lajos király tudatta Opuliai László herceg nádor temesvári alvárnagyával, András fia László mesterrel, hogy kegyének meghagyása mellett elvette "László úrtól" Temesvárt, és Himfi Benedek mesternek adta honor gyanánt ( duximus pro honore conferendos). Himfi 1375-ig töltötte be hivatalát, amikor Garai nádor lett az utóda.

1386-ban kitört Horváti-lázadás során Horváti János megtámadta Temesvárt. A várral nem boldogult, de a várost felégette - a városi polgárok egy részének kiváltságlevelei akkor semmisülhettek meg. Losonczi László és Losonczi István szörényi bánok a Temes megyei Berekszónál győzték le a Horvátiak seregét.

1389-ben az oszmánok a rigómezei csatában csatában legyőzték a szerbeket, akik kénytelenek voltak elismerni országukban a török fennhatóságot. Ezzel a Magyar Királyág és az Oszmán Birodalom szomszédosak lettek egymással. Az 1390-es években és a 15. század elején bekövetkezett török portyák közvetlenül már Temesvárt is érintették. Erről maga Zsigmond király is nyilatkozott az 1397-es temesvári országgyűlésen.

Zsigmond egyik 1401-ben kaidott oklevelében Castrum nostrum Temeswar-ként szerepel.

1402-1403 fordulóján Zsigmond ellen lázadók Bebek Detre volt nádor vezetésével Nagyváradon kimondták Zsigmond trónfosztását, és a koronát régi ellenfelének, Nápolyi Lászlónak ajánlották fel. Ozorai Pipo (Philippo Scolari) sókamaraispán Zsigmond hűségén maradt és Veszprém várából portyákkal zaklatta a lázadókat. Jutalmul Zsigmond 1404-ben Ozorai Pipót nevezi ki temesi ispánná és honor birtokként neki adja Temesvárt "az alsó részek több megyéjével együtt". Ő 1426-ban bekövetkező haláláig viselte az ispáni tisztet, Temesvárt Ozorával egyetemben felváltva használta székhelyül. Zsigmond király is gyakran megfordult Temesváron, 1387 és 1437 között csaknem 20 alkalomról van tudomás.

Pipo 1404-ben Temesvárt elhanyagolt állapotban találta. A várkastélyon számos építkezést hajtott végre: először a külső falakat erősítették meg, majd a belső teljes átalakítására került sor, melynek során az olasz mesterek az itáliai mintákat követték. Néhány év alatt Temesvár az ozorai díszes kastély hasonmásává változott, mint erről az egykorú krónikák beszámolnak. Helyreállításra került a külső falöv is, új téglafalakat építettek, az alacsonyabb szakaszokat megemelték, földsáncokkal és fapalánkokkal egészítették ki a külső védelmi rendszert. Pipo a Duna melletti kővárakat is megesősítette, közöttük kisebb földerősségeket, paliszád erődítményeket emeltetett. Temesi ispánként sikerrel vette fel a törökökkel a harcot, számtalan betörést akadályozott meg.

1441-ben I. Ulászló király Hunyadi Jánost és Újlaki Miklóst kinevezte erdélyi vajdává és temesvári ispánná. Hunyadi 1443-ban innen indul el a téli hadjáratára, majd ide is tér vissza. Hunyadi az 1443. július 5-i földrengésben súlyosan megrongálódott várat 1444 és 1446 között újjáépíti, védműveit korszerűsíti. Ez a vár négyszögletes volt, keleti sarkán állt az 1552-es ostromban fontos szerepet játszó Vízi-torony. A kétemeletes palota első emeletén volt a lovagterem és a várkápolna. A vár nagyobb lett a korábbinál, tájolása nem vette figyelembe az Anjou-vár elrendezését.

1455. augusztus 8-án V. László király Hunyadi Jánosnak adta honor birtokként Temesvárt, majd 1456-ban zálogba is adta neki. A király a zálogösszeget nem fizette vissza, ezért Temesvár Hunyadi halála után örököseié, Lászlóé és Mátyásé lett. 1456. decemberében a várkápolnában esküdött meg V. László király Szilágyi Erzsébetnek, hogy nem fog bosszút állni Cillei Ulrik nándorfehérvári meggyilkolása miatt. Hunyadi Mátyás gyerekkorának jelentős részét Temesváron töltötte.

1478-tól Kinizsi Pál került Temes vármegye ispáni méltóságába és Mátyás király az Alsó Részek kapitányává is kinevezte.

1494-ben Kinizsi Pál halála után Somi Józsa lett a temesi ispán. Végrendeletében megemlíti, hogy Temesvár városára 500 forintot hagy, hogy folytassák az általa megkezdett erődítési munkálatokat ("quod illos florenos quingentos dent iudici et iuratis de Themeswar, ut ex quo dei voluntate murum ciuitatis construere nos incepimus, quit-quid cum illis florenis quingentis laborare possunt et construere, laborent et construant"). Ez az adat a városra vonatkozik.

1498-ban az országgyűlés rendelkezett a temesi ispánról: "A temesi ispánnak, annak az egy vármegyének a méltóságán kívül, a melyben a temesi vár fekszik, mást nem szabad viselnie; és egy vármegyét sem szabad többé az országnak többi vármegyéitől különszakasztani;"

Temesvár 1514-es ostroma

1514-ben Báthory István volt a temesi gróf, amikor kitört a Dózsa-féle "parasztlázadás". A régebbi hiedelmekkel ellentétben ez sokkal jelentéktelenebb volt, mit azt a régebbi munkák állították. Báthory István temesi ispán a lázadóktól elszenvedett nagylaki vereség után Temesvárra menekült és lehetőségeihez képest felkészült a védelmére. Dózsa serege Csanád kirablása után Temesvár ostromára indult és június 15-én táborba szállt nem messze a várostól. Dózsa el akarta vezetni a Béga vizét, hogy a várhoz férjen. Báthory kitört a várból és a csatornát építők nagy részét levágta, mielőtt a lázadók táborából Dózsa segítséget küldhetett volna. A parasztseregnek néhány ágyúja is volt, ezekkel lőni kezdték a falakat. Sajnos elég kevés korabeli adat ismert az ostrom részleteiről.

Szapolyai János a bulgáriai hadjáratól visszatérve előbb Temesvárra küldte a nála lévő Báthory katonákat, Erdélyt biztosította, majd a szorongatott Temesvár felmentésére indult, és a régebbi történeti munkákban szereplő adatokkal szemben július 15-én itt fogta el – vélhetően komolyabb harc nélkül – az ostromló keresztes had főkapitányát, Dózsa Györgyöt. Dózsát a kor szokásainak megfelelően példát statuálva végezték ki, II. Ulászló király levelében le is írja ezt: "Székely Györgyöt pedig először izzó vassal megkoronázták, majd saját katonáival – akiket magyarul hajdúknak neveznek, és akiknek a segítségével oly sok és olyannyira gonosz dolgokat követett el, és akiket néha viccesen, néha komolyan bestiáknak nevezett – meztelen (felső)testét a lábához kötöztették, és még éltében azok fogaival megszaggattatták és elemésztették. Végül holttestét négyfelé vágták és az akasztófára függesztették".

Mohács után Temesvár Szapolyai János király uralma alá került, 1534-ben a temesi ispán régi híve, Petrovics Péter lett (állítólag ő ejtette fogságba Dózsát Temesvár alatt).

Az 1551-es ostrom

1551 nyarán Izabella királyné a fia, János Zsigmond nevében a nyírbátori szerződés (1549) értelmében lemondott az általa uralt területekről és a választott királyi címről, majd elhagyták Erdélyt, miután Fráter György kiostromolta őt Gyulafehérvárból. I. Ferdinánd Giovanni Battista Castaldo vezetése alatt sereget küldött Erdély és a Partium átvételére Nádasdy Tamás és Báthori András magyar katonaságával együtt. Fráter György és Petrovics Péter temesi bán átadta Temesvárt Ferdinándnak. Temesvárt és Lugost a spanyol Aldana vette át 400 spanyollal és 1 zászlóalj német landscknechttel még augusztus 20-ika előtt. Ekkor felmérték a Temesvár felszereltségét: öt nagy golyóvető gép, egy ágyú, egy seregbontó löveg, 41 prágai és 42 csetneki szakállas, 32 mázsa lőpor, 17 mázsa salétrom és négy mázsa kén volt a várban. Ferdinánd Castaldo javaslatára Losonczy István nevezte ki temesi főispánnak. A szultán sereget küldött Szokolli Mehmed ruméliai beglerbég vezetésével, hogy megakadályozza Erdély és a Magyar Királyság egyesítését. Közben Fráter megküldte a Portára az évi adót, hogy időt nyerjen. Erre a szultán utasította Szokollit, hogy csak a Petrovics által átadott várakat foglalja el Ferdinándtól. A törökök fő célpontja Temesvár volt.

1551. szeptember végére a várható támadás miatt Castaldo és Báthory András megerősítették Temesvár védelmét, az őrség létszáma ekkor 1550 gyalog és 2020 lovas volt. Szokolli serege először Becsét vette ostrom alá. Losonczy a török előhadat meglepte és a Tiszába szorította őket, ezután visszavonult a török fősereg elől. Becse, Becskerek, Csanád és több kisebb palánk elfoglalása után Lippa őrsége elhagyta a várat, de előtte megrongálta azt. Uláma pasa október 8-án harc nélkül szállta meg Lippát, de a közeli Solymos vára visszaverte a támadókat. A török fősereg október 13-án megindult Lippa alól Temesvár ellen.

Temesvár ekkor jól kiépített vár volt, melyet a Temes és Béga ágai öleltek körbe terjedelmes mocsarakat alkotva. A vár magja a Hunyadi János által épített várkastély volt, ezt falöv vette körbe. A várat észak felé a várossal a Vízitorony nevű külön erődítmény kötötte össze. A vártól keletre volt a Sziget nevű külváros, nyugatra a Nagypalánk. A várost északról és nyugatról töltések és palánkok védték, és Tinódi megemlít két földből rakott bástyát is. A keleti és déli oldalon kőfalak és kerek rondellák voltak, "mik még régi modorban, négyszögű kövekből voltak építve". A Nagypalánkot csak a Bégából táplált vizesárok védte. Losonczy a védhetetlensége miatt fel is gyújtotta az ostrom elején.

A beglerbég október 15-én 6000 török-rác lovast küldött előre, hogy másnap meglepjék a várvédőket, de Losonczy tudomást szerzett erről, és a felégetett Nagypalánk romjai között tőrbe csalta a támadókat. Október 17-én érkezett meg a török fősereg, a beglerbég felszólította Losonczyt, hogy adja meg magát. Ő a magadást elutasította. 18-án északról 2 ostromágyú kezdre el lőni a várat és a janicsárok megkezdték a közelítő árkok ásását. Losonczy kitöréssel zavarta a munkákat. Pár nap alatt kiderült, hogy a Sziget külvárost sem lehet megvédeni, erre Aldana 100 spanyolt küldött ki, hogy fedezzék az élelmiszer beszállítását a várba, utána felgyújtották a Szigetet is. A törökök gyorsan benyomultak a külvárosba, eloltották a lángokat és elsáncolva magukat felállítottak egy harmadik üteget. Dombai Mihály hajdúkból és spanyol gyalogosokból álló csapata kitört a várból és az északi árkokban lévő törököket levágták, az ott talált ágyúkat beszögezték. Október 19-én Dombai ismét kitört és marhákat hajtott el a török táborból. Október 20-án Vajda György és Busa Ferenc önkéntesekkel tutajon és úszva átkeltek a Szigetre és kiűzve a törököket a sáncokból, felgyújtották a maradék házakat. Október 21-én a törökök lesre akarták csalni a védőket, de azok kitörve a Nagypalánk felé, kiverték a törököket onnan és az ellentámadásokat is visszaverték. Ezután két napig javították a falakat. Október 24-én ismét sikeres kitörést hajtottak végre. Egy elfogott rác azt vallotta, hogy a törökök még 8 napig próbálkoznak, utána el fognak vonulni. Végül október 27-én ért véget az ostrom, a nagyvezér parancsot adatt Szokollinak, hogy vonuljon vissza. Losonczy az elvonuló törökök utóvédjét üldözve többször összecsapott velük, és Nagylak várát is visszafoglalta a törököktől. A közben összegyűlt királyi és erdélyi csapatok 1551. november elején ostrom alá vették Lippát, és november 25-én visszafoglalták. Az elvonuló törököket hitszegő módon a temesváriak és az ostromtábor magyarjai megtámadták. Ennek később jelentősége lesz 1552-ben Temesvár elestekor.

Az 1552-es ostrom

"Ez a híres vár mély vízben levő szigeten fekszik, s minden oldalon tengerhez hasonló mocsár veszi körül. Nagy templomaival a szépség palotája; árkokkal megerősített belseje tömve volt spanyol, német, szerb és magyar hitetlenekkel. Mindegyik nemzetnek független bánjai és bégjei lévén, a német király részéről a Losonczy nevű átkozott volt a vezér és a szeraszker igen nagy számú ördöngös katonasággal" - egy török történetíró

1552 elején Losonczy távozott Temesvárról, a feleségéhez utazott Csejtére. Temesvár megerősítése Aldanára maradt, aki nem végezte el a feladatát, a rendelkezésére bocsátott pénz felét sem fordította a vár és város erődítményeire. Március 30-án ismét Losonczy lett Temesvár kapitánya. Május 29-én pankotai várából írta a királynak, hogy Temesváron sokkal kevesebb katona van mint papíron, és őket sem fizetik hónapok óta. I. Ferdinánd Sigismondo Prattovecchio da Pisa olasz építészt küldte Temesvárra, ő jelentésében leírja, hogy Temesvár városát keletről és délről és keletről négy láb széles és jó állapotú téglafal övezi, nyugaton és északon "magyar módi" palánk van. Prattovecchio hét külső bástyával akarta megerősíteni a várost, erre azonban már nem maradt idő, ezért a falakon belül akartak kazamatákat ásni és árkokat, töltéseket építeni. Losonczy a lehetőségeihez képest megerősítette a Vízitornyot is, amely kulcsfontosságú volt a vár védelmében. Egy török történetíró szerint a vár oldalaihoz, hol a falak gyengék voltak, igen szilárd mellvédeket és tornyokat építtetett. Talán a két olaszbástyára utalt a Hunyadi-várkastély délnyugati és délkeleti sarkán. Castaldo június 28-án azt írta Miksa főhercegnek, hogy nem hiszi, miszerint Losonczy még egy hónapig is tarthatná magát, mert az erősség védőművei befejezetlenek.

Szulejmán szultán Kara Ahmed másodvezért és Szokolli Mehmet beglerbéget küldte Temesvár és Szolnok elfoglalására, Losonczy egyik jelentése szerint mintegy 50.000 emberrel (* az újabb kutatások 30-40.000-re teszik a török létszámot). Losonczy a török seregről írta: "ahogy látjuk, és ahogy a hozzánk érkezett pribékek, illetve nálunk levő rabok mondják, közülük is csak mintegy negyed rész kész és alkalmas a háborúskodásra és a csatára". Losonczynak Castaldo jelentése szerit 2310 fő állt a rendelkezésére (más adatok szerint 1900-an voltak a védők). Magyarok, rácok, németek, csehek és spanyolok vegyesen. A várban 17 nagyobb löveg volt.

Június 24-én jelentek meg a török lovasok Temesvár alatt, őket a várból kitörő védők visszaszorították. Ezen a napon érkezett a várba vissza Losonczy is, de segédcsapatok nélkül. Június 25-én is kétszer összecsaptak a védők a portyázó törökökkel. Ahmed pasa június 28-án érkezett meg a fősereggel és megkezdte Temesvár körülzárását. A lemálházó törököket Losonczy ismét sikeresen támadta. A törökök az erősség falait június 29-én három lövegállásból kezdték lövetni: a Szigetváros felől a keleti kaput, a második lövegállást a vár északi kapujával szemben állították fel, a harmadikból a város északi kőfala előtti földművet lőtték. Pár nap múlva Losonczy a Szigetvárost felgyújtotta és kivonta onnan a csapatait. Az átvezető hidat is lerombolták.

A törökök eloltották a tüzeket, és egy épített töltésen keresztül ostromágyúkat vontattak a Szigetre, majd 29-én innen is megkezdték a vár rombolását. Július 3-án a Castelluvio százados által védett földmű oldalán már nagy rés tátongott és a vár kőfala is a keleti oldalon annyira le volt rombolva, hogy a török vezérek sikeres rohamra alkalmasnak látták. Az ostromlók rőzsekötegekkel megkezdték a várárok feltöltését. Losonczy segítséget kért Castaldótól, és a levelében jelentette, hogy a törökök már két rést törtek az erősségen, az árkokat gerendákkal és faágakkal feltöltötték. A lázadozó cseh zsoldosok helyett spanyolokat kért. Július 3-án Ahmed a janicsárokat küldte rohamra a vár keleti oldalán lőtt réshez, elterelésül pedig a várost is támadtatta. Négy órai harc után a vár keleti kapuja előtti földműről kiszorították Castelluvio spanyoljait, de a százados visszakényszerítette az embereit a támadók ellen. Losonczy a tartalékban álló hajdúkat a spanyolok segítségére küldte, és azok együttes erővel megfutamították a törököket. A támadást vezénylő Musztafa bég is elesett egy spanyol golyójától. A harc végén azonban Castelluviót is golyó ölte meg. A a népszerű parancsnok holttestét azon földbástya oldalába temették el, ahol esett. Helyét Mendoza Diego százados vette át. Losonczy a réseket kijavíttatta.

A törökök július 6-án két rohamot is intéztek a város északi falai ellen, de a védők visszaverték a támadásokat. A sikertelen rohamok után Ahmed egyezkedni próbált Losonczyval. A tárgyalások alatt a spanyol kapitányok jelentést küldtek Castaldónak, hogy amennyiben legalább 1000 magyar hajdút nem kapnak és részükre legalább lőport nem küldenek, lehetetlen az erősséget megtartaniuk. Castaldo hiába utasította Aldanát Lippán, hogy segítsen Temesváron, ő ezt nem tette meg.

Közben a törökök folytatták az ostromot, a mocsarak lecsapolásán dolgoztak és a júliusi szárazság is segítette őket. Ahmed pasa az így megközelíthetővé váló Vízitorony támadását készítette elő: a Béga közbeeső ágait áthidalták s a réstörő ütegek számára a mocsarakban, a Vízitorony és északi várkapu földműveivel közvetlen szemben, löveggátonyokat építettek. A munkálatokat fedezendő, a Szigetből naponta támadták a várat, hogy a védők tüzét elvonják az épülő töltésekről. Július 12-én az északi kaput védő földmű már annyira szét lett lőve, hogy éjjel 2000 török meglepte az ott lévő spanyolokat és kiűzték onnan őket. 13-án a janicsárok a város falait rohamozták, míg a Sziget felől a vár keleti oldalát támadták. A védők véres küzdelembe visszaverték a támadásokat. Estére csak az északi kapu előtti földsánc maradt török kézen, de Losonczy kitört a várból és visszafoglalta a védművet. A védők hiába tömték be a réseket, a török tüzérség kiűzte a spanyol gyalogosokat az állásaikból.

A törökök kifogyóban voltak a lőszerből, ezért Szendrőből és Nándorfehérvárból kellett utánpótlást hozatniuk. Az ostromban beállt szünet alatt Farkasics Péter kitört a várból és elhajtotta a törökök állatainak egy részét. Castaldo július 18-a előtt a csapatok zsoldjának fedezésére 3500 forintot csempésztetett be Losonczynak. Július 18-án Ahmed és Losonczy két napos fegyverszünetet kötöttek, és a pasa Temesvár átadására követelte. 1552. július 19-én kelt levelében Losonczy Báthory Andrásnak és Miksa főhercegnek küldött levelében arról számolt be, hogy a törökök 23 napja bombázzák Temesvár várának és városának falait (murum arcis et civitatis). A levelét ezzel fejezte be: "Ha életben maradok mindig híven szolgálom ő felségét és továbbra is felajánlom életemmel együtt szolgálatomat. Ha pedig már eleget éltem, kegyeskedjék Fenségednek felséges atyjával együtt legkegyesebb gondoskodása által szolgálatomat az én szegény árváimban és maradékimban megjutalmazni."

Július 20-tól a törökök a Vízitoronyra összpontosították az ágyúikat és vele szemben egy halmot emeltek a lövészeiknek, akik megakadályozták a védőknek, hogy a réseket javítsák.

Castaldo július 22-én ismét parancsot küldött Aldanának, hogy 600 spanyolt küldjön Temesvárra, mire Aldana azt írta vissza, hogy az nem forog veszélyben, mert a várbeliek vitézül védik magukat. Castaldo ezt megírta Miksa főhercegnek azzal a megjegyzéssel, hogy ez nevetséges állítás, mert a temesváriaknak sem ágyújuk, sem élelmük nincs annyi, mint Aldanának Lippán.

Pekry Anna, Losonczy felesége pénzzé tette ékszereit, és Tóth Mihályt, a korábbi szegedi bírót bízta meg, hogy hajdúkat toborozzon Temesvár felmentésére. Castaldo Varkoch Tamás bihari főispánt küldte ágyúkkal, élelmiszerrel és lőszerrel. Tóth kb. 1700 főből álló laza fegyelmű serege július 23-án ért Temesszentandráshoz, ahol egy erősebb török lovas csapat szétverte őket, a sereg nagy része is odaveszett.

Július 24-re a védművek nagy része le volt rombolva, a Vízitorony három helyen az alapjáig leomlott. A törökök 2 irányból indítottak rohamot, keletről a Sziget felőli kaput, egy másik rohamoszloppal a Vízitornyot támadták. A védők visszaverték a rohamokat, de ők is súlyos veszteségeket szenvedtek, Mendoza is megsebesült. 25-én ismét rohamoztak a törökök, és végül bevették a Vízitornyot. Ezzel megszűnt a város és a vár közötti összeköttetés, a vár sorsa meg volt pecsételve. A védők többsége ekkorra már sebesült vagy halott volt, az élelem elfogyott és alig maradt lőpor. A spanyol zsoldosok és a városi polgárok nyomására végül Losonczy szabad elvonulás fejében feladta a rommá lőtt várat. Érdekesség, hogy a halálosan megsebesült Mendoza ellenezte a megadást és ellenállásra buzdította a megmaradt embereit. Kara Ahmed ígéretet tett arra, hogy a védők kibontott zászlókkal és minden ingóságukkal hagyhatják el a várat, védőkíséretet biztosít nekik, a várost nem rabolják ki, és aki maradni akar, azt nem éri atrocitás. A védők július 27-én vonultak ki a várból, de a törökök megszegték a megállapodást és rátámadtak az elvonulókra. Heves csata alakult ki, de a túlerő elnyomta a megfogyatkozott védőket. Ahmed a halálosan sebesült Losonczynak a fejét vetette, koponyáját karóra tűzette, a fejbőrét kitömette és Isztambulba küldte. Batthyány Farkas temesi alispánnak levágták a kezeit és lábait, úgy hagyták kiszenvedni. Forgách Simont később egy török tiszttért kicserélték. Ahmed így állt bosszút a tavalyi lippai eset miatt.

Ahmed Kászon pasát nevezte ki Temesvár élére, amely Buda mellett a második vilajet székhely lett. A pasa a lakosokat hajtotta ki kényszermunkára, hogy a rommá lőtt várat kijavítsák. Kászon az Aldana által gyáván üresen hagyott Lippát is megszállta. A másodvezér pihentette csapatait, készletei feltöltötte, majd Szolnok ostromára indult, ahol egyesült a budai pasa seregével. Szolnok elfoglalása után egy "rozzant akol" ellen vonult az egyesített török sereg, de ott igen harapós birkák voltak egy bizonyos Dobó István vezetése alatt.

1556. októberében az erdélyi rendek visszahívták Lengyelországból Izabella királynét és János Zsigmondot, ezzel szakítottak I. Ferdinánddal. 1565-ben Hasszán temesvári pasa parancsot kapott, hogy segítse János Zsigmond erdélyi fejedelmet a Schwendi Lázár vezette királyi csapatok elleni harcban. A hadjárat során a pasa elfoglalja a Losonzy István özvegyének kezén lévő Pankota várát.

1568-ban II. Szelim szultán János Zsigmond erdélyi fejedelem panaszára váltotta le Hasszán temesvári beglerbéget.

1576-ban lőporrobbanás döntötte romba Temesvár városát. A kortárs Michael Peterle verses beszámolója szerint a budai pasa 11 hajón ezernégyszáz mázsa lőport küldött Temesvárra, hogy a temesvári beglerbég juttassa el segítségként az erdélyi vajda Lengyelországban szított lázadásához. Ám isteni csoda folytán a városban tűz ütött ki és a lázadóknak szánt lőpor felrobbant. A város romba dőlt, a Temes folyó kiöntött és tengerré változtatta a környéket (galéria).

Temesvár a 15 éves háborúban

Az 1593-ban kitörő 15 éves háborúban Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1594 februárjában csatlakozott a Szent Ligához. Pár hétre rá Palatics György lugosi bán már be is ütött a temesi vilajetbe.

Az erdélyi békepártiak kivégzése után 1595-ben Borbély György karánsebesi bán júniustól októberig visszavette a töröktől Tótváradot, Facsetet, Solymost, Lippát, Aradot, Világost, Borosjenőt s a környék valamennyi palánkját. 1596. március 4-én Borbély György 2000 hajdúval tőrbecsalta a távozó leváltott temesvári pasát, aki elesett a harcban. Április 28-án a Szolimán temesvári pasa ostromolni kezdte Lippát, de május 11-én arra a hírre, hogy magyar portyázók felgyújtották Temesvár külvárosát és a felmentő sereg közel van, felhagyott az ostrommal és visszavonult.

Báthory Zsigmond Lippa felmentése után Aradot foglalta el, majd az erdélyi sereg június 10-én Temesvárt vette ostrom alá. A védők összecsaptak az erdélyi elővéddel, de 160 katonát vesztettek. Három seregtest támadta Temesvárt: északról Kornis Gáspár huszti kapitány, nyugatról Király Albert és Toldy István, a fejedelem délről és keletről. Összesen 20 ágyú lőtte a falakat, amelyeken 16-án már rések voltak. Az erdélyi sereg június 17-én megrohanta az ágyúk által lőtt réseket, de a roham sikertelen volt és Belgrád felől török-tatár felmentő sereg is várható volt. Báthory megverte a felmentő hadat, de Temesvár védői kihasználták a kapott időt és eltorlaszolták a falak réseit. A Temesvár körül táborozó tatár-török csapatok folyamatosan zavarták az ostromot, végük a fejedelem elkergette és egészen a Tiszáig üldözte a tatárokat. Mikor Báthory visszatért az ostromtáborba, ott azt a hírt kapta, hogy egy nagyobb oszmán haderő kelt át a Dunán és Temesvár felé tart. A források még említenek egy június 23-i sikertelen rohamot a vár ellen, de végül 14 napi sikertelen ostrom után az erdélyi seregnek el kellett vonulnia a készletek elégtelensége és a beígért támogatás elmaradása miatt.

A keresztény csapatok nyár végén Hatvant ostromolták, de a hadszíntérre maga a szultán jött a főerőkkel. Elővédként Dsáfer pasát a tatárokkal Temesvárra küldte. A szultán elfoglalta Eger várát és Mezőkeresztesnél legyőzte az egyesített királyi és erdélyi haderőt.

1597-ben Báthory Zsigmond még egyszer megpróbálkozott Temesvárral: október 17.-étől november 17.-ig Jósika István által eredmény nélkül ostromoltatta.

1601-ben Báthory András meggyilkolása után Báthory Zsigmond immár sokadszor tért vissza a fejedelmi székbe, és szövetséget kötött a fejedelemségét elismerő törökökkel. Báthory csapatainak fővezére Székely Mózes lett, de csapataik vereséget szenvedtek augusztus 3-án Goroszlónál Basta és Mihály vajda seregeitől. Báthory Moldvába menekült, Székely Mózes pedig Temesváron, a töröknél keresett menedéket.

Wathay Ferenc Székesfehérvár 1602-es eleste után fogolyként járt Temesváron, az énekeskönyvében lerajzolta a várat és várost (galéria).

1602-ben Báthory ismét visszatért. Hívének, Székely Mózesnek a csapatai a török segélyhadakkal együtt vereséget szenvedtek Basta seregétől Gyulafehérvárnál. Székely és Bethlen Gábor a családjaikkal együtt Bektas temesvári pasához menekült. 1603-ban kihasználva Basta távollétét, Székely Mózes ismét betört Erdélybe Lugos, illetve Karánsebes elfoglalása után. Az erdélyi rendek fejedelemmé is választották. 1603. július 17-én Radu Serban havasalföldi vajda a brassói csatában legyőzte Székely és Bektas temesvári pasa csapatait, maga Székely is elesett. Bektas pasa alig néhányad magával tudott Temesvárra menekülni. 1604-ben az ifjú Bethlen Gábor próbálta meg a temesvári török segítségével Lippát elfoglalni, de Dampierre rajtütött a táborukon és szétverte a seregüket. A pasa és Bethlen is alig tudott elmenekülni.

Az 1620-as években 3700 fő volt hozzávetőlegesen temesvári vilajet várainak őrsége, Temesvár fizetett őrsége 1629-ben 1046 fő. A zsoldjegyzékek szerint a vilajet váraiban az 1630-as években a védők tekintélyes része balkáni keresztény volt. Ekkorra a Temesközben megváltoztak az etnikai viszonyok a betelepülő rácok és oláhok miatt.

Egy török utazó a 17. században a következőket írta Temesvárról: "Temesvár Erdély határán fekvő ejáletnek nevezetes és erős vára. Az említett erősség, mely nádasok és mocsárok (batak) miatt nehe-zen járható helyen fekszik, olyan, mint egy mély vízben fekvő sziget.
Városa, mely igen magas tornyok- és nagy templomokkal van teli, egészen csodaszerü. Buda elfoglaltatásakor Temesvár Szandsáksága János fiának adatolt: azonban ennek halála után bevétele fontos lévén, Szulejmán idejében Mehmed pasa ezen várat megszállotta, de a téli évszak közeledvén, el kellett hagynia. Erre a keresztyének minden gondjukat ezen vár megerősítésére fordították és oldalaihoz igen szilárd falakat és tornyokat építettek.
959. (1552)-dik évben a második vezír, Mehmed pasa Isztambulból eljövén, megszállotta, minden törzsből nagyszámú sereg lévén bent, 25 napig folytonosan ostromolta és sábán hó első napjaiban (julius utolsó felében) a sereg rohamot intézve reggel a két ima közti időben, a ruméliai szárny felől a külvárosba menet könnyűvé lett. Iszpánia szeraszkerje (főhadvezér) megöletvén és a többi is legyőzetvén, a vár környékével együtt elfoglaltatott. Az ejálet pedig Kaszym pasának adatott. Ezután a keresztyének két ízben szállották meg, azonban istennek hála, semmire sem mentek."

Egy később megtalált felirat szerint a törökök 1643-44-ben javítottkák a várfalakat: "Kelt a várnak kijavítása idejében, Ibrahim Ehán kormánya alatt a hedzsra 1053. évében"

Eger visszavétele után, 1688 végén az ottani 1500 janicsár Temesvárra került, 1695-ben a szultán elrendelte Temesvár megerősítését.

Az 1696-os ostrom

1696 tavaszán az Udvari Haditanács Temesvár visszafoglalását tűzte ki célul. A hadjárat vezetőjévé I. Frigyes Ágost szász választófejedelmet nevezték ki, mellé adva Caprara és Heissler tábornagyokat. Július 1-én Frigyes Ágost 4200 lovassal és 800 magyar huszárral előre ment Temesvárt megszemlélni. A várból egy nagyobb török csapat megtámadta a császáriakat, de súlyos veszteségeket szenvedtek és visszamenekültek a várba. A rabul ejtett törökök szerint a várat 10 000 janicsár katona és arnauta (albán muzulmán) védi, kigészítve száhikkal és irreguláris alakulatokkal. A felderítés után a keresztény csapat visszatért a táborukba.

A császári fősereg augusztus 3-án kezdte el az ostromsáncok építését. Augusztus 4-én hír jött arról, hogy II. Musztafa Zimonynál átkelt a Dunán. A haditanács úgy döntött, hogy az ostromágyúkat vissza kell küldeni Aradra, és csak a szultáni fősereg megverése után kell az ostromot folytatni. Augusztus 9-én a várkastély irányában körülbelül 50 lépésnyire a kispalánkig vezették a futóárkokat. Augusztus 15-én reggel tábori ágyúkkal lőtték a palánkot. Több ház kigyulladt és még másnap is égtek a tüzek. A választófejedelem már tervet készített a végső rohamra.

Augusztus 18-án a szultáni főerők már Becskerenél jártak, erre Frigyes Ágost augusztus 19-én felhagyott az ostrommal, és augusztus 26-án Heténynél csatát vállalt az oszmánokkal. Mindkét sereg súlyos veszteségeket szenvedett és visszavonult. Temesvár megmenekült, a szultán a ruméliai és a balebi basákat 16 000 emberrel és megfelelő számú ágyúval hátrahagyta Temesvár megerősítésére, majd szeptember 4-én Pancsova felé elvonult. Thököly Imre is Temesvárra ment kevés kuruccal. A császári sereg nem folytatta a félbehagyott ostromot.

Frigyes Ágost jelentésében rámutatott arra, hogy Temesvár ostromát azért nem kezdhette meg időben, mert hiányoztak csapatai, nem volt pénz és lőpor, valamint Caprara azon fáradozott, hogy őt állandóan akadályozza. A hetényi csata sikertelenségét négy ezred gyáva menekülésének tudta be, meg annak, hogy a harcot későn kezdték meg. A császári tábornokok viszont a választófejedelmet okolták a sikertelenségért.

1697. szeptember 11-én Zentánál Savoyai Jenő szétverte a Tiszán átkelő szultáni sereget. A nagyvezér mintegy 20 000 katonájával maradt a csatatéren, a szultán Temesvárra menekült.

1698. szeptemberében a császáriak értesülést kaptak arról, hogy a törökök hatalmas élelmiszer szállítmányt akarnak Temesvárra bejuttatni. Csapdát állítottak a karavánnak szeptember 19-én, de Temesvárból Thököly kurucai hátba támadták a keresztény erőket. A fiatal Gróf Esterházy Antal is sebesülten fogságba esett és a Héttoronyba vitték (a karlócai béke után szabadult ki).

Az 1699. január 26-án Karlócán megkötött béke pontot tett a törökök magyarországi uralmára, csak a Temesköz maradt oszmán kézen. 1699. október 19-én a temesvári pasa értesíti a nagyvezért a vár rossz állapotáról.

III. Ahmed szultán 1706. június 28-án kelt rendelete 4289 temesvári védőt említ.

Az 1716-os ostrom

1716-ban III. Károly megújította szövetségét Velencével, aki háborúban állt az Oszmán birodalommal. Válaszul a Porta hadat üzent és kitört a háború. 1716 májusában a szultáni táborból 200 tüzért vezényelnek Temesvárra, hogy megerősítsék a helyőrséget.

A péterváradi győzelem után (1716. augusztus 5.) Savoyai Jenő augusztus 10-én Temesvár zárolására Pálffy Jánost és Sándor württenbergi herceget küldte előre, ő maga a fősereggel augusztus 14-én indult a vár ostromára. Az ostromról számos térkép maradt fenn (galéria). Augusztus 26-án Savoyai is megérkezett a fősereggel és teljesen körülzárták a várost oly módon, hogy az esőzésektől megáradt Béga és Temes mocsarai a zároláson belül maradtak. Csak északról és nyugatról lehetett a várost támadni, délről Pálffy a lovassággal biztosította az ostromtábort. Az északi fronton 65 zászlóalj és 10 lovas, ezek között 2 huszár ezred, a déli fronton 22 lovas, ezek között 3 huszár ezred biztosította vár zárlatát. A török helyőrség 10-15.000 főből állt Musztafa pasa parancsnoksága alatt és megfelelő tüzérséggel is rendelkeztek.

Szeptember 2.-án a császáriak a szegedi és aradi kapuk között a nagy palánktól 350–400 lépésnyi távolságra megkezdték 1500 lépés hosszú sáncok építését, mely jobbról mocsaras területre, balról egy újonnan készült redoute-ra támaszkodott. A sáncmunkákat és azok védelmét napi váltással 2000 munkás és 7 zászlóalj végezte. A török tüzérség próbálta a munkálatokat lelassítani. Szeptember 4-én dél felé próbálkoztak kitöréssel a védők, de Pálffy visszaverte őket.

Szeptember 10-én hajnalban a törökök sikertelen kitörést hajtottak végre az aradi kapunál. 11-én ismét próbálkoztak vele.

Szeptember közepén gróf Steinville is csatlakozott az ostromlókhoz az erdélyi hadakkal.

Szeptember 23-án török Kurd pasa felmentő serege próbált meg Belgrád felől betörni a várba, de a császári sereg megverte őket. A várból elkésve kitörő védőket könnyűszerrel visszanyomták.

Október 1-én három rohamoszlop véres harcban bevette a nagypalánkot. A veszteségek mindkét oldalon nagyok voltak, a harcban a pasa legidősebb fia is súlyosan megsebesült (Savoyai lovagiasan a saját sebészét küldte a pasához annak kérésére). Október 2-án a császáriak elsáncolták magukat az elfoglalt külvárosban és újabb ütegeket állítottak fel. Budáról újabb ostromágyúk és muníció érkezett.

Október 11-ig a sáncmunkálatok is annyira előre haladtak, hogy e napon már 10 lépésnyire sikerült a várost körülvevő árkot megközelíteni, és az aradi kapu feletti bástya összedőlt az ágyúzástól. A város sok helyen égett.

Október 12-én a védők kitűzték a fehér zászlót és megkezdődtek a kapitulációs tárgyalások. 13-án már alá is írták a felek az okmányt. A létrejött megegyezés szerint Musztafa pasa 12.000 főnyi serege szabadon elvonulhatott Pancsovára. Velük tartottak a törökkel harcoló kurucok is: „A kutyák oda mennek, ahová akarnak” – vetette oda megvetően az egyezmény vonatkozó pontja mellé Jenő herceg.

A korabeli keresztény dokumentumok mellett Musztafa pasa jelentése is fennmaradt az ostromról. Eszerint bár elegendő élelmiszer- és lőszerkészlettel rendelkezett Temesvár védelmére, de nem volt elég embere az ostromlók sikeres visszaverésére. Amikor már biztossá vált, hogy nem mentik fel, 1716. október 17-én szabad elvonulás mellett átadta Temesvárt Savoyainak. Temesvár visszavételének örömére III. Károly 1716-ban emlékérmet veretett (galéria).

A törökök kiűzése után (1716-1718) a bécsi udvar határőrvidéket hozott létre Temesi bánság (banatus Temesiensis, Temescher Banat) néven, Savoyai Jenő Claude Florimond de Mercy lovassági tábornokot bízta meg a Temesköz kormányzásával. A régiót a 18. század elejétől - német nyelvi elnevezéséből adódóan - Bánátnak is nevezték. A várat az ostromban elszenvedett sérülései után kaszárnyának építették át, a délnyugati bástyáját egy 1727-es hadmérnöki ábrázolás szerint javították. Valószínűleg a visszafoglaló ostromban elszenvedett sérülések miatt volt erre szükség.

Temesvár kiépítése a 18. században

A bécsi udvar újabb török támadásoktól tartva egy modern, Vauban-rendszerű erődvárossá kívánta kiépíteni Temesvárt. Ennek első lépcsőjeként 1718-ban megkezdődött a Béga szabályozásával a mocsarak lecsapolása. Az építési munkálatok 1719-ben kezdődtek meg kaszárnyák, raktárak emelésével. Az új erődítmény alapkövét 1723 április. 25-én tették le, az építkezés 1765-ig tartott. A létrejött erődítmény kilenc bástyával erősített, sokszög alaprajzú építmény volt, de nem teljesen felet meg a Vauban-i elveknek; a bástyák kialakításai eltértek egymástól. Az erődbe három út vezetett. Keletről az Erdélyi-, északról a Bécsi-, nyugatról pedig a Péterváradi-kapu. Az utak hidakon, a sáncokon nyitott átjárókon át vezettek a kapukig. Az erődfalak elé kétsoros védelmet építettek ki, a bástyák közötti szakaszokat ékművekkel zárták le, mögöttük árokollókkal nehezítve meg a várfalak megközelítését. Az ékművek között, a bástyák vonalvezetését követve olló alakú sáncok biztosították, hogy összefüggő védelmi vonal alakuljon ki. Az erődön belül a lövegek számára (cavallier) fokokat emeltek. Az ellátmány és élőerő védelmét hetvenöt nagyobb és kilencvenegy kisebb kazamata látta el.

Az 1849-es ostrom

Temesvár erődje a forradalom kitörésekor a bánsági főhadparancsnokság központja volt. A vár ekkor már nem volt a legkorszerűbb, de jól kiépített volt. Haynau is itt szolgát ekkor, akit a 1848 tavaszán helyeztek át Itáliába. A temesvári haditanács október 10-én felmondta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek, Rukavina altábornagy kihirdette az ostromállapotot ("...egyhangúan kinyilatkozzuk, hogy Temesvárt, amíg az általános zűrzavar teljesen nem rendeződik és helyre nem állítódik egy szilárd, ki nem erőszakolt törvényre támaszkodó kormány által, addig az erődítményt senkinek át nem adjuk, erre vonatkozó parancsot senkitől el nem fogadunk, hanem elhatároztuk, hogy ezt a fontos bástyát az uralkodónak és a dinasztiának minden rendelkezésre álló eszközzel vérünk és életünk utolsó emberig történő feláldozásával megtartjuk."). Ezzel egyidőben megkezdődtek az erődítési munkálatok is. A külső védműveken kívül futóárkot ástak, a műveket lövegekkel látták el, egyelőre a rajtaütés elhárításához szükséges mennyiségben. Megkezdték ugyanakkor az erőd előterében lévő fasorok ritkítását is. Temesvár reguláris katonasága és a szerb felkelők egészen 1849. március közepéig szilárdan ellenőrizték a Marostól délre fekvő területeket, és kétszer is feltörték az Aradot körülvevő magyar ostromzárat (1848. dec. 14., 1849. febr. 8.).

1849 februárjában Temesvár helyőrsége 4 tábornokból, 188 tisztből és 8659 fő legénységből állt. A várban 213 különböző űrméretű löveg támogatta a védelmet.

1849 április 25-én a Bem József hadaihoz tartozó Bánffy- és a Peretzi-hadosztály egyes zászlóaljai tűntek fel Temesvár közelében a temesvári őrséghez tartozó Leiningen-dandár üldözése közben. Bem 26-án megszállta a Józsefvárost. Április 29-én tovább folyt az erődítmény körbevétele, de a csapatok alacsony létszáma miatt ez meglehetősen szellős volt. Bem megszemlélte a várat és számbavette a lehetőségeit: "ha én Temesvár ellen megyek, egy lövést sem tétetek a várra, hanem csak egyszerűen elzárom, betegségek lesznek az én legjobb segélytársaim a várban." Ennek megfelelően a következő napokban fokozott járőrtevékenységre, illetve a lerombolt hidak helyreállítására és más műszaki munkák elvégzésére szorítkozott. Bem Perczel Mór vezérőrnagy segítségével előbb a szerbek bácskai, majd bánsági táborait kívánta szétverni, majd május 3-án visszatért Temesvár alá. Rukavina ekkor két zászlóaljjal, három század ulánussal és tizenkét löveggel kitörést hajtott végre a Józsefváros felé. Bem ekkor majdnem fogságba esett. Ezután fokozatosan megkezdte csapatainak kivonását Temesvár alól, a freidorfi táborban csak hozzávetőleg egy dandárnyi erő maradt.

Május 12-én gróf Christian Leiningen-Westerburg vezérőrnagy 1700 fő gyalogossal és 620 lovassal rajta akart ütni a táborozó honvédeken. A magyar csapatok a zuhogó eső ellenére csatarendben várták a támadást, a magyar tüzérség az ellenséget már a harcrend felvétele közben megzavarta. A császáriakat a kezdeti sikereik után megállították a honvédek, azok pedig visszavonultak a várba. Bem május 16-án jelentette Kossuthnak, hogy a Bánságot megtisztították, már csak Temesvárt kell bevenni.

Bem csapatait fokozatosan felváltották gróf Vécsey Károly tábornok csapatai. Vécseyt 1849. április 7-én nevezték ki az Aradot körülzáró V. hadtest parancsnokává, és már április 29-én Bemmel együtt szemrevételezték Temesvárt. Május 12-én Vécsey a jobbszárnyával Mehala térségét, a középpel, illetve a főhadiszállással a Vadász-erdőt, a balszárnnyal pedig Girodát szállta meg. A védők aznapi kitörésének elhárításához nem tudott segítséget küldeni, de elfoglalta az őrizetlenül hagyott Gyárvárost, ahonnan nemsokára kiszorították a honvédeket. 13-án és 14-én folytatódtak a csatározások, Vécsey egyre szorosabbra fűzte a bekerítést. A tábornok elrendelte a város vízvezetékének megrongálását és a Béga zsilipjének lezárását. Vécseynek ekkor sokkal kevesebb embere és ágyúja volt mint a védőknek, ezért tüzérséget és embereket kért a zárolás fenntartásához. Az ostromelőkészítő munkák már a szükséges erősítések beérkezése előtt meg kezdődtek. Első lépésként a várágyúk lőtávolságán kívül a Vadász-erdőben a főhadiszállást építették kilátó toronnyal, majd ezen a helyen és az elővárosoknál táborokat emeltek. Ezzel egyidőben megkezdték az ostromtüzérség lőállásainak előkészítését is. Május 17-én egy malom mellett tüzelőállás kiépítését kezdték meg, de a III. és a IV. bástya lövegei ezt megakadályozták. Mindennaposak voltak a tüzérségi összecsapások, miközben az elővédek is folyamatosan csatároztak a védőkkel. Rukavina többször is kitörésekkel zavarta az ostromklókat. A honvédek futóárkokat ástak a kitöréseket megakadályozandó. Június 2-án még mindig csak 4672 fővel próbálta meg Vécsey fenntartani a zárlatot, ami így nem is lehetett tökéletes.

Június elején terv született Temesvár bevételére: e szerint a Péterváradi-kapunál lévő 5. számú ékmű rombolása után a mögötte lévő falszakaszon kellett rést törni. Ennek elérése érdekében meg kellett kezdeni az első párhuzam építését az említett kapuval szemben, a védművektől mintegy 850 m távolságra. Naponta mintegy 1200 fő végezte a szükséges munkálatokat. Ezzel párhuzamosan mozsarakkal lőtték a várost. Június l6-án éjszaka Vécsey támadást indított nyugatról a sánctábor ellen, de ez csak azzal az eredménnyel járt, hogy a Béga-csatorna hídját felgyújtották. Ezután 18-áig bombázták a várost. Közben felmerült a vezérkarban Vécsey leváltása Guyonra, de ez nem valósult meg.

Június 30-án Vécsey engedélyezte 800 temesvári polgárnak, hogy elhagyják az ostromlott várost. Június végére a befutó erősítésekkel az ostromlók létszáma 11 983 fő volt. Július 4-én a védők kémjelentésre hagyatkozva kitörtek a várból hogy tönkretegyék a Béga két oldalán lévő ütegállásokat. A jól végrehajtott kitörés a meglepett magyar csapatok soraiban különösen nagy pusztítást okozott. A magyar ütegek váltakozó intenzitással bombáztak. Július 7-én például kb. 1500 lövést, 5-én 800-900 lövést adtak le, de volt olyan nap, hogy csak keveset vagy egyáltalán nem lőttek. Éjszakánként a meghatározott időben az őrség nyugtalanítására tíz percenként lőttek egyet-egyet. Július hó folytán részint a kapituláció által magyar kézre jutott aradi várból, részint Budáról számos ostromlöveg érkezett. Kossuth július 19-én meglátogatta az ostromtábort, elsősorban azért, hogy sürgesse az erőd minél gyorsabb elfoglalását. Július 31-én egy 60 fontos bomba felrobbantotta az V. bástya kézi lőporraktárát és egész lőszerkészletét. Augusztus elején már hetvennyolc ostrom- és harminc tábori löveg állt az ostromlók rendelkezésére.

1849. augusztus elején a védők már felélték a tartalékaikat, az elvágott vízvezeték miatt fertőzött vizet ittak, amitől járványok törtek ki. A honvéd tüzérségnek viszont még ekkorra sem sikerült rést lőni a falon. Vécsey augusztus 4-ről 5-re virradó éjjel rohammal próbálta meg bevenni az erődöt. A támadás célja az árokban védő csapatok meglepése volt, majd miközben azok visszavonulnak, velük együtt lehetőleg bejutás az erődítménybe. Este háromnegyed nyolckor az összes ágyú lőni kezdte a védőket. A honvédek a vihart és sötétséget kihasználva négy oszlopban indultak rohamra, de az oszlopokat nem sikerült összehangolni. A rohamok végül csak részeredményeket értek el, 500 fő körül volt a veszteség. Vécsey végül a beérkező rossz hírek miatt augusztus 7-én az ostromágyúkat Aradra küldte. A temesvári csatában vereséget szenvedő Bem csapatainak visszavonulását Vécsey és Kmetty csapatai fedezték, Haynau bevonult a felszabadított Temesvárba.

Az erődből a körülzárás és az ostrom napjai alatt 41 322 lövést adtak le, ebből 16 225 bomba és gránát, valamint 25 097 tömör golyó volt. Az ostromlók által elhasznált lőszermennyiséget nem ismerjük, de feltehetően ezt a számot nem közelíti meg, hisz a lövegállományuk is csak fele volt a védőkének. Az ostrom alatt az osztrák oldalon meghalt egy tábornok, hét tiszt és százötvenöt legénységi állományú katona, illetve a járvány során kétezer fő. Megsebesült továbbá háromszázhetvenhat fő, fogságba esett huszonhat fő. A magyar oldali veszteségekről nincsnek pontos adatok, de meghaladhatták az 500 főt. A megtorlás során gróf Vécsey Károly tábornokot október 6-án Aradon kivégezték, Nagy Jenő ezredest 18 évre, Rákotzy Zsigmond ezredest szintén 18 évre, Tóth András alezredest 16 évre, Dobay Ágoston alezredest 6 évre ítélték el.

1856-ban a Vasárnapi Újság hasábjain ez jelent Temesvárról: "Különben egy vala a legcsinosabb s legszebb városaink közül, de az 1849-ki ostrom alkalmával igen sokat szenvedett. Áll t. i. Temesvár magából a belvárosból, egy várból és külvárosokból. A vár és belváros köröskörül kőfallal és erős sánczokkal van bekerítve, minélfogva az osztrák birodalom első rangú erősségei közé soroztatik." A közölt rajz jól mutatja a várfalakat (galéria).

1856-ban a honvédek által szétlőtt Hunyadi-várkastély épületét javították és teljesen átépítették. Historizáló kialakítást kapott az északi szárny, a nyugati szárny északi vége, és az északkeleti sarok. Az északkeleti tornyot is az új, romantikus külsőhöz igazították. "Ezekben az években bővült az északi épületszárny az udvar felé egy traktussal, és ekkor nyerték el mai képüket a homlokzatok is a nyílások új kiosztásával; átalakították az épület belső osztását, boltozatait is. 1902-1903-ban nagy építkezések zajlottak a kastély körül, északi oldalán ekkor régészeti feltárásra is sor került. Évtizedes előkészületek után, az ötvenes években alakították múzeummá az épületet, belső tereinek kialakítása, funkciója az elmúlt hónapokban indult helyreállításig ennek a felújításnak, funkcióváltásnak az ízlésvilágát, értékrendjét mutatta"

Temesvár katonai jellege Ferenc József 1891-es látogatása után megszűnt, az erődítményeket 1898-től kezdték el lebontani. A kitermelt téglaanyag értékesítésre került.

1902-1903-ban nagy építkezések zajlottak a kastély körül, északi oldalán ekkor régészeti feltárásra is sor került. Évtizedes előkészületek után, az ötvenes években alakították múzeummá az épületet.