Szomolány várkastélya (Smolenice)

Szomolány várkastélya (Smolenice)

Szomolány környékén már az u.n. halstatti kultúra korszakában éltek emberek, a vaskorban pedig egy szkíta erődítmény állt a közelében.

Szomolány település első említése 1256-ból ismert, "villa Solmus" alakban.

1330-ban Sumulya faluként említik. 1388-ban még a közeli Korlátkő várához tartozott, amikor Luxemburgi Zsigmond Stiborici Stibornak adományozta, kiszakítva a vár uradalmából "quarum possessionum et villarum nostrarum predictarum Regalium tres, scilicet Dyos, Somolya et Zentwytt vocate, alias ad Castrum nostrum Korlatkw nuncupatum spectarunt, et una scilicet Barkow ad Castrum nostrum Ckehte pertinuit, de eisdem castris excidentesjsequestrantes et separantes." Ekkor a vár még nem állot a falu feletti hegyen.

Ifjabb Stibor 1431-ben történt halála után visszaszállt a királyra a tuljdonjog aki ezután a Szentgyörgyi és Bazini Miklósnak adta az uradalmat. 1438.07.23-án Albert király megerősítette Bazini György gróf visegrádi várnagyot Zomolya királyi villa birtokában. Ebben az oklevélben Kotlátkőhöz tartozónak írják (tehát a vár még ekkor sem állt). Érdekessége a dokumentumnak, hogy a magyar neve mellett a német nevét - Lewstorff - is megemlíti(galéria). A kapitány különböző háborúkban, Galambóc ostrománál, Cseh- és Morvaországban folyt huszita háborúkban tüntette ki magát. Viszont van egy másik oklevél is 1438-ból, melyben a pozsonyi káptalan jelenti, hogy Albert király parancsára Guthi Ország Mihályt és testvérét, Jánost a pozsonymegyei Modor mezőváros és a hozzátartozó Nemethdyos, Zomolya és Ikran falvak birtokába beiktatta.

1440-ben már Guthi Országh Mihály főkincstárnok a tulajdonosa, aki Pozsony megyei birtokainak, Modor, Dyos [Diós], Zomolian [Szomolány] és Ikran [Ikrány] possessióknak összes bor és gabonatizedjét 150 arany forintért az esztergomi érsektől, illetve annak teljhatalmú familiárisától árendába veszi. Még ez az oklevél sem említi a várat. 1453-ban egy Éleskő váráról szóló oklevés megemlíti Szomolányt ("Zomolya"), mint Országh Mihály tulajdonát.

Országh Mihály 1455-ben a településen egy birtokrészt zálogba bocsátott idősebb Korlátkövi Osvátnak, aki be is vezettette magát. A vár első írásos említése 1457-ből ismert. Korlátkövi halála után viszont a nádor visszafoglalta zálogrészt, ez ellen Osvát özvegye és gyermekei 1458-ban tiltakoztak. A peres okirat szerint a birtokrész a település felső felerészét jelentette, és 272 forintért volt zálogban Osvátnál. Nyilván a zálogösszeg kifizetésének elmulasztása miatt ifjabb Osvát és testvére, Veronika (Apponyi György) felesége 1489-ben megkíséreltek egy iktatást Szomolány felébe zálogjogon. Ezt az iktatást 1489.06.12-én Báthori István országbíró rendelte el. A helyi várnagy azonban félreverve a harangokat, az összegyűlt jobbágyokkal együtt elkergette az eljárás lefolytatóit. Ekkor Ocskai Ferenc és Szendi Péter a várnagyok.

Korlátkövi Erzsébet férjével, Nyári Ferenccel együtt 1540-1545 között az itteni várban tartotta rezidenciáját, miután az uradalmat Tallóci Bánfi Boldizsár - aki azt az Ország családtól foglalással szerezte meg 1529/1530 táján, majd Ferdinánd királytól adományt is kapott rá - 1539-1540-ben többszöri alkalommal zálogba bocsátotta neki.

Országh Kristóf egy 1556-os oklevelében Szomolány oppidumként, mezővárosként van megnevezve.

Országh Kristóf 1567-es halála után özvegye, Zrínyi Ilona, és lánya Országh Magdolna tartottak igény az uradalomra, de a Kamara nem adta oda nekik és a pert is elvesztették. Miksa király 1569.04.23-án Ungnád Kristófnak, és nejének, Losonczy Annának adta zálogba (galéria). Ez ellen Országh Magdolna fia, Bánffy Miklós eredménytelenül fellebbezett. Rudolf császár 1583-ban 30.000 forintért örök joggal nekik adományozta. 1584-ben vezették be Ungnádot a vár birtokába, ami ellen többen is ellentmondtak (Nyáry Sára, Balassa István, Petőfalvi Pethő Imre).

Ungnád 1589-ben történt halála után Szomolány leányához, Ungnád Annához és férjéhez, Erdődy Tamás horváth bánhoz került. Egy 1606-os vizsgálati jelentés szerint a hajdúk [Bocskai hajdúi] Szomolány várát elfoglalván abból 6000 ft értékű vagyont raboltak el. Erdődy Tamás valamikor 1606 után átadta Szomolány birtokát másodszülött fiának, Kristófnak. Egy okirat szerint Erdődy Kristóf Szomolány és Jókő várait rongált állapotban vette át, s javításukra sokat költött.

Az esztergomi káptalan egyik 1623. évi okmánya alapján Erdődy Kristóf nem egyedül birtokolta az uradalmat, hanem három leány testvérével. Kristóf 1621-ben bekövetkezett halála után az ő részét gyermekei és özvegye örökölték - így a vár még több tulajdonos kezére került. A későbbiekben az uradalom egyes részei gyakran kerültek elzálogosításra. A 17. század során végig az Erdődyek voltak a birtokosok.

1683-ban Thököly elfoglalta Nagyszombatot, és az ott talált jezsuitákat foglyoknak nyilvánította. Gróf Erdődy György, Czobor Ádám, Drugeth Zsigmond, Nádasdy István és Bercsényi Miklós kezességet vállalván a jezsuitákért, ezeket augusztus 10-én Erdődy várába, Szomolányra szállították.

Erdődy György főispáni adminisztrátor Szomolányból írt levelében az ifjú II. Rákóczi Ferencet főispánná beiktató gyűlést 1694. május 25-re tűzte ki, és Eperjesre hívta a vármegye főurait és nemeseit. Az 1700-as évek elején összeírták az uradalmat, külön az Erdődy, Czobor birtokrészeket. A települések: Szomolány arx et oppidum, Felső Dióss oppidum, Igram, Losoncz [falu! és nem a Nógrád megyei oppidum] Natács, Felső Dombó, Oszuszka [Pozsony és Nyitra m.]

A Rákóczi szabadságharc kitörése után a kurucok 1703 decemberében sorban foglalták el Semptét, Nagyszombatot, Szakolcát, Szentgyörgyöt és Bazint. Dec. 9-én a Csejtére visszavonult vármegyei nemesség is átadta a várat és meghódolt Rákóczinak. A császáriak ekkor csak Pozsonyt, Kassát, Eperjest, Nyitrát és Trencsént bírták, illetve még Lipótvár, Érsekújvár, Detrekő, Borostyánkő, Vöröskő, Szomolány, Likava, Árva és Bajmóc erődítményeiben tartották magukat. 1704 áprilisában viszont a császári ellentámadás során Pálffy és Heister sorban foglalta vissza a városokat és várakat Szentgyörgytől Nagyszombatig.

1704. május 26-án Ritschan császári tábornok Szakolcáról reguláris hadakkal (2331 gyalogos, 250 lovas, 4 ágyú, 70 szekér élelem és felszerelés) megindult a Kis-Kárpátok irányába, hogy a szomolányi szoroson átkelve Modor környékén egyesüljön Pálffy hadaival. Bercsényi egy elfogott levélből ismerte a labancok haditervét. Ocskait utasította, hogy engedje a császáriakat átkelni a szoroson, de a tót felkelőkkel szállja meg az út környékét. Ritschan Jabloncán keresztül éjjel érkeztek meg Szomolányba. Itt egy napi táborozás után a császári csapatok éjjel 11-kor visszaindultak Szakolca irányába. Ocskai május 28-áv a tót felkelőkkel a Nádasd környéki erdőkben megtámadta a császáriakat, Károlyi 2000 lovasa pedig a menetoszlop hátulját rohanta meg. A kialakuló csatában a folyamatosan beérkező kuruc hadak felmorzsolták a császáriakat, akiknek egyes egységei a sebesül Ritschannal Jablocába zárkóztak be, majd a teljes bekerítésük után megadták magukat. Ez volt az első jelentősebb kuruc siker reguláris hadak ellen. Valószínűleg Szomolány vára ekkor kerülhetett a kurucok kezére. E győzelem után a kurucok egészen Pozsonyig birtokolták a területet.

A nagyszombati csata után (1704. dec. 26.) a győztes Heister csapataival visszavonult Nagyszombatba, Modorba és Szentgyörgyre. Jan. 2-án Bottyán János 2400 lovassal megérkezett Szomolány alá és annak őrségét megerősítette a Turóczy Gáspár ezredéből egy csapat hajdúval. Ezután tovább vonult Szakolca felé és eltorlaszolta a Kis-Kárpátok átjáróját. Heister Nagyszombatból 1400 lovast küldött Bottyán után, de az eltorlaszolt átjárónál megakadva jan. 6-án csak a szomolányi kuruc őrséget bírták megadásra.

1705 júl. 10-én Castelli kapitány a vízhiány miatt kénytelen volt a várat átadni a kurucoknak. Az ostromlottak fegyvereikkel együtt, tábori zeneszó mellett hagyták el a várat és kuruc kísérettel Pozsonyba vonultak.

1707 júniusának második felében Starhembert császári tábornagy a majtényi táborából kiindulva megrohanta és elfoglalta Szomolányt. Ezután megszállta Szakolcát és Sasvárt, majd rohammal bevette Éleskő, Korlátkő és Detrekő várait. 1708-ban ismét kuruc kézen volt, Thúróczy Gáspár a vár alóli táborból tájékoztatta Bercsényit Heister hadmozdulatairól. A trencséni csatavesztés után a kurucok kiszorultak a vidékről. Szomolány is visszakerült az Erdődyek birtokába.

Erdődy György 1712. dec. 27-én halt meg Szomolány várában, a család különböző ágai örökölték a birtokrészét. A település Szomolan néven szerepel az 1715-ös összeírásban, 1720-ban Szomolyanyként. 1744-ben a leányági örökös Czobor-féle jőkői és szomolányi birtokrészeket megvásárolta az Erdődy család. 1759-ben Erdődy Kristóf egyedül bírta Szomolányt. Ekkor már annyi adósság volt a birtokon, hogy kénytelen volt genovai hitelezőinek átadni.

1760-ból ismert a vár leírása. E szerint szabálytalan négyszögletű alaprajzzal bírt, sarkain körbástyákkal. A várnak 3 kis udvara volt, a palota a nyugati saroknál emelkedő őrtorony (donjon) szomszédságában épült. A vár ezen része egy magas és meredek sziklára épült. Itt volt a vár kápolnája is. A palota három, a donjon pedig négy emeletes volt. A negyedik emeletén lőport tároltak, a többin gabonát. A palota harmadik emelete ekkor már elég rossz állapotban volt, nem is használták.

1777. június 22-én gróf Pálffy János Erdődy Kristóf genuai hitelezőinek, illetőleg ezek teljhatalmazottjának: Brentano Cimarolti Alajosnak 298086 frn. 15. den. összeget kifizetvén — Szomolány uradalmát, melyhez Szomolány, Felső-Diós mezővárosok, Jászlócz, Pagyerócz, Felső-Dombó, Nahács, Losoncz és Igráin községek tartoztak, zálogbirtokkép átvette. A vár 1809-ben leégett és nem is javították ki. Egy 1827-ben készült képen már csak a romjai láthatóak (galéria). Pálffy Mór altábornagy 1864-ben kifzette a zálogot és átvette az uradalmat.

Könyöki József 1882-ben mérte fel a várat. Ő még az eredeti formájában vizsgálta meg a romos várat. Az öregtoronynak ekkor már csak a falai álltak, alakja ötszög volt. Megjegyzi, hogy a várhoz tartozik egy halastó. Érdekes a lakosságra vonatkozó megjegyzése is: "Hazánkra vonatkozólag még fölemlítem, hogy Jókő, Nagy-Sáros, Murány, Szomolány, Berencs, Keselleőkeő, Hrussó és más váraknál, de különösen ott hol a feljárást kellett megvédeni, kaputornyok alapfalait találtam; de minthogy ezek a faluhoz legközelebb állanak, építőanyagot szolgáltatván, legelőször pusztíttattak el."

Gróf Pálffy Józsefhez köthető a mai neogótikus várkastély építése a romos középkori vár helyén. A kastély terveit Alpár Ignác készítette el 1899-ben. Az újjáépítését a 20. század elején házilagos kivitelben, az uradalmi mérnök felügyelete mellett kezdték el, de a puszta sziklára fektetett falak megcsúsztak és megrepedeztek, így le kellett azokat bontani. Egy 1911-ben kiadott képeslapon látni az építkezés akkori állapotát: még csak a tornyokat újították fel és fedték be tetővel (galéria). Az építkezés az I. Világháború kitörésekor félbeszakadt.

A trianoni diktátum után Szomolányt a megalakuló Csehszlovákiához csatolták. 1925-ben egy útibeszámoló szerint még épült a várkastély. A váron a II. Világháború végéig nem voltak jelentős átalakítások. Ekkor államosították a volt Pálffy birtokokat. A csehszlovák állam 1949–1957 közötti építketéseivel nyerte el a mai formáját.

Napjainkban Szlovák Tudományos Akadémia kongresszusi központjaként működik. Látogatása csak július és augusztus hónapokban lehetséges, akkor is csak vezetéssel (2021). Az év többi hónapjában csak kívülről lehet körbejárni.

Források: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - POZSONY VÁRMEGYE; Csorba Csaba: Felvidéki várak históriája a honfoglalástól a mohácsi vészig; Könyöki József: A középkori várak, különös tekintettel Magyarországra (1905); Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.); Jedlicska Pál: Adatok Szomolány vára s uradalmának történetéhez (Magyar Történelmi Tár, 1879). Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)Utazás Dévénytől Beczkóig; Badinszky László: Vak Bottyán kuruc tábornok (1933); Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007); Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában;

A légifotókat a Magyar Várarchívum Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

A várkastély Smolenice északi részén található. Autóval is fel lehet menni a várig, de csak engedéllyel!!! Legegyszerűbb a Zamocka utcában a temetőnél leparkolni és onnan kb 10 perces sétával felsétálni. Csak július és augusztus hónapokban látogatható! Év közben csak a vendégek számára van nyitva.

Szélesség: N - 48°30'49.0"
Hosszúság: E - 17°25'57.6"