Öthalom: Szent Márton prépostság

Az orodi (aradi) káptalan és Szent Márton prépostság romja a mai Aradtól keletre, Öthalom/Glogovác/Vladimirescu településen található, az egykori aradi ispánsági vár, Ó-Aradvár sáncaitól mintegy 500 méterre. A most ismert Arad a 16. században alakult ki.

Az aradi/orodi káptalan alapításának ideje bizonytalan. Arad település a történeti forrásokban először az 1131. évi véres országgyűlés színhelyeként szerepel, ahol II. (Vak) Béla király (1131–1141) hívei végeztek az uralkodót és apját, Álmos herceget még az 1110-es évek közepén megvakíttató Könyves Kálmán király (1095–1116) híveivel. A szakirodalom egy jó része kapcsolatba hozza a prépostság alapítását ezzel az eseménnyel. Annyi bizonyos, hogy 1156-ban Primogenitus aradi prépost  ( praepositus Urodiensis)  szerepel az aradi Szent Márton-prépostság kapcsán. 1177-ben III. Béla megerősítette az aradi káptalan birtokait könyvalakú privilégiumban. Ezt Imre király szintén könyv alakban írta át 1202–1204-ben. Mind III. Béla, mind Imre király könyv alakú privilégiuma csak átírásokban és töredékesen maradt ránk. Imre királyé pl. a váci káptalan 1337-es okleveléből: "...prepositus ecclesie Orodiensis exhibuit nobis privilégium in modum quaternii seu libri factum serenissimi principis domini Hemerici quondam regis super possessionibus eiusdem ecclesie confectum, sigillo eiusdem domini regis consignatum... (az aradi egyház prépostja bemutatta nekünk a fenséges Imre herceg úr, néhai király ezen egyház birtokairól készült, ezen király úr pecsétjével megerősített, könyv vagyis quatemio módjára készült privilégiumát)". A csanádi káptalan 1405-ös oklevele III. Béla privilégiumaira hivatkozik: "Blasius custos ecclesie Orodiensis ... exhibuit nobis quoddam privilégium serenissimi domini Sigismundi Dei gratia Hungarie appensione sui sigilli dupplicis communitum et propter multitudinem eius scripturarum ad modum libri conscriptum, tenoremque privilegii condam do-mini Bele regis felicis recordationis confirmative in se habens  (Balázs aradi őrkanonok ... bemutatta nekünk Zsigmond, Isten kegyelméből Magyarország fenséges urának, az ő kettős pecsétjével megerősített és írásának terjedelmessége miatt könyv módjára megírt, néhai boldog emlékezetű Béla király úr privilégiumának tartalmát megerősítően magába foglaló privilégiumát)".

1205–1224 között a német származású Gottfried volt az aradi prépost, aki 1205-06 között királyi kancellár is volt. Az orodi káptalan jelentőségét az is mutatta. hogy a 13. században Buda mellett csak itt tarthattak isenítéleteket, és a káptalan jogosult ilyen bizonyító-oklevelek kiadására is. 1222-ben pl. Miska fia Márton mutatta  fel az orodi káptalan oklevelét, amely szerint a tüzesvaspróba apja javára dőlt el.

III. Honorius pápa 1224-ben kelt levele szerint a templomot korábbi rongálások miatt ki kellett javítani. II. András király második, francia származású felesége, Jolánta szenteltette fel az aradi egyházat.  Ez a templom a művészettörténeti kutatás szerint nyugati toronypáros, kereszthajós román stílusú épület volt,  amely esetleg szentélykörüljáróval rendelkezhetett. Gótikus elemek és a s burgundiai emlékekkel való stílusrokonság is felfedezhető volt rajta.  A főhajó 59,5 m hosszú volt és félkör alakú apszisban végződött. Falai 60-80 cm szélesek voltak.  Két keskeny mellékhajóval rendelkezett, ezeket oszlopsor választotta el a főhajótól. 1224-ben egy adat szerint István pápai alszerpap, királyi kancellár lett az aradi prépost.

1225–1227 között a pápaság és a magyar király között vita alakult ki a prépostság felügyelete kapcsán. III. Honorius pápa Johannes Caputius (Giovanni Capucci) pápai alszerpapot és káplánt kívánta a préposti javadalomba, II. Andás Albertet. A pápa 1225-ös oklevele szerint  az orodi prépostság lelkiekben közvetlenül Rómához, anyagiakban  pedig a magyar királyhoz tartozik. Üresedés esetén a préposti stallum adományozása a pápa előjoga, és ez a jogi helyzet a társaskáptalan tekintélyét is megnövelte volna. 1227 februárjában Albert és Capitulus végül kiegyezett egy római bíboros előtt, és Albert maradt a prépost. Albert 1229-ben a királyi kancellári tisztséget is betöltötte. 1235-ben IX. Gergely pápának kellet feloldoznia  Albert aradi prépostot az esztergomi érsek kiátkozása alól, mivel a prépost nem volt hajlandó magát alávetni az esztergomi érseknek. 

A tatárjárás alatt Rogerius siralmas éneke szerint Albert aradi prépost Báncsa nembéli István váci püspökkel és a csanádi Szent Üdvözítő-társaskáptalan prépostjával együtt Laszkarisz Mária királynét kísérte a nyugati határszélre, miközben IV. Béla a tatár sereg elé indult ("És meghagyta István magiszternek, a váci püspöknek meg az aradi és a Szent Üdvözítőről nevezett Csanádi préposnak, hogy menjenek sietve a királynéhoz, és siessenek vele Ausztria határához, ott várva be a bajok végét"). A mongol invázió alatt a település és a templom is elpusztult. A tatárjárás után
néhány évvel Albert prépost káptalanjának tanácsára elismerte az esztergomi érsek joghatóságát, neki alávetettséget. Ezzel Arad végleg besorolódott az Esztergom joghatósága alá tartozó királyi egyházak közé.

1262-ben János választott szerémi püspök az aradi prépost. Ő békítettei ki IV. Bélát fiával, a későbbi V. Istvánnal. Az Árpád-ház kihalása után Miklós prépost, aki Nápolyban tanult egyházjogot, az Anjou-pártot támogatva I. Károly részére ő kísérelte meg visszaszerezni Kán László vajdától a Szent Koronát 1308-ban.

1329-ben Becsei Imre barsi ispán és lévai várnagy emberei megölték András prépost Arad városba és az aradi káptalanba helyezett officialisát és legalább 30 márkányi kárt is okoztak a prépostságnak. A 14. században Orord kezdte elveszteni vezető szerepét a régióban Lippával szemben. Az aradi megyésispán is Solymos várában tartotta székhelyét. az 1380-as évektől kezdődik meg a káptalani és préposti hatáskörök és birtokok elválasztása, a 15. századtól kezdve minden bizonnyal keveset tartózkodott a prépost aradi székhelyén. 1387. május 28-án Losonczi László erdélyi vajda az aradi káptalannak annak szegénysége miatt visszaadta  Mikelaka jószágát, melyet tőle 2000 forintnyi zálogösszegben bírt.

A 15. században kőfallal vették körbe. 1431-ben a káptalan és a Georgius Orodi prépost között  birtokvita alakukt ki. A közös birtokok közül többet elfoglalt és "...ezenkívül, bizonyos szabad területet, ahol Arad városában a vásárokat szokták tartani és amely ugyancsak a káptanat illette, felszántatott. A közutak nagy részét kerítéssel vétette körül és saját kertjéhaz csatolta." 

A 16. század közepén a török hadjáratok az aradi káptalan vágát jelentették. Utolsó hiteles oklevelét 1552. VI. 18-án állítottá ki. A káptalan levéltárát Gyulafehérvárra menekítették, János Zsigmond erdélyi fejedelem 1569-ben említi, hogy az egykori aradi káptalan 1550. XII. 21-én kiadott oklevelét a gyulafehérvári káptalan sekrestyéjében őrzött jegyzőkönyvéből közli. A káptalan tagjai a török elől Gyulára menekültek. Arad Temesvár eleste után török fennhatóság alá került, a templomot 1554-ben egy portyátó török csapat pusztította el. Azóta rom.

1601-ben a goroszlói csata után Mihály havasalföldi vajda oláh katonái feldúlták Gyulafehérvárat, és "a törököknél barbárabb keresztények" megsemmisítették a káptalan levéltárát; "háborút viseltek az oklevelek ellen is". Szétszórták, szétszaggatták, megsemmisítették legnagyobb részüket.

1723-ban német telepesek érkeztek az egykori Orod területére. 1777-ben kezdték el építeni a ma is meglévő új templomot az egykori templomtól nem messze, felhasználva annak kibányászott köveit is. Korabeli dokumentumok szerint 1800-ban a templomnak még álltak a boltozatai.

Miletz János 1876-ban a következőket írta a romokról: "..s a Szent-Márton tiszteletére emelt prépostsági templom apostoli kereszt formára volt építve két toronnyal és századokra szóló erős falai kívül-belül faragott négyszögű terméskövekből voltak kirakva....a nevezetes romokból egy meglehetős ép oszloprészlet, továbbá egy török korszaki golyó....találtatott.."