Pottenburg - Pat vára

Pottenburg várának romjait Wolfsthal és Berg között, a Königswarte hegy északi nyúlványán, egy sűrű erdővel borított dombtetőn találhatjuk.

A vár legrégebbi részei a 12.-13. század fordulójáról származnak,  építtetőjéről eltérő vélemények vannak. Büttner szerint a regensburgi Hartwig palatinus gróf fia, Poto  építette. Amikor 1044-ben Poto a magyarokkal szövetséges Konrád bajor herceg oldalára állt, III. Henrik császár levervén a lázadást törvényen kívül helyezte Potót, aminek következtében az elvesztette minden vagyonát. A császár ezután egy megbízhatóbb hívének, az eichstätti püspöknek ajándékozta a várat. -  Ennek ellentmond az, hogy a vár a régészeti adatok alapján később épült, ráadásul a terület Moson vármegye nyugati részéhez tartozott, és a várról  magyar okleveles adatok vannak 1278, 1324, 1401 és 1436 évekből.

Dénes József jeles várkutató szerint eredeti magyar neve talán Pat vára lehetett. Az a Győr nembeli Pat (Potho) nádor, korábbi mosoni ispán adhatta a vár nevét, aki 1199-1203 közt a lébényi nemzetségi monostort is alapította. Ez az elmélet beleilleszthető a vár legrégebbi részeinek építési korába, ráadásul ismert II. András oklevele 1208-ból, amikor Potho mosonyi ispánnak (a későbbi nádornak) adományozza Hof birtokot (ma Hof am Leithaberge).

Pottenburg gyakran gazdát cserélhetett a 13. századi osztrák-magyar háborúkban. Mikor IV. Béla 1241-ben a tatárok elől menekülve Babemberg Frigyes fogságába esett, az kizsarolta a tőle Vas, Sopron és Pozsony megyéket. IV. Béla a tatárok kivonulása után visszavette a megyéket. Egyes források szerint 1264-ben IV. Béla legkisebb fia, Béla herceg itt vette feleségül Kunigundát, a brandenburgi gróf lányát (más források csak Pozsony melletti esküvőt említenek). V. István trónralépése után 1270 októberében II. Ottokár cseh királlyal egy Pozsony és Pottenburg közötti dunai szigeten kötött fegyverszünetet. Egy évvel később a cseh király  V. István elleni hadjárata idején elfoglalta a várat, de ez csak átmenetinek bizonyult. 

1278-ban a győztes morvamezei csatából hazaérkezve Antal mester Pozsonyban a pozsonyi prépost kérésére a cseh király által sok kárt szenvedett pozsonyi egyháznak adja a Potunburg várral ("castro Potunburgh") szomszédos és a Duna mellett fekvő Flezyndorph, valamint a Nagyszombat (Thyrna) mellett "in maiori Posonio" fekvő Zelynch nevű lakatlan földeket. A Győr nemzetség Pattól származó Óvári ága IV. László uralkodásának utolsó éveiben elveszítette Moson megyei birtokait. III. András és Albert osztrák herceg közötti háborúban határvárként szerepet játszhatott.

1324. május 17-én I. Károly oklevelében Potenburch néven szerepel, 1348-ban Péternek, a pozsonyi káptalan őrkanonokjának német nyelvű oklevelében Poteburch/Potenburch neveken szerepel. Osztrák források szerint 1343-ban Konrad von Schaunberg gróf megvásárolta a Heinrich von Brunntól a várat, amelyet 1351-ig birtokolt.

Peter Tannberger Hainburg város bírójának 1437-es számlakönyve tartalmazza a hainburgi vár és a közeli pottenburgi vár építési és karbantartási költségeinek listáját. Ezek szerint ekkor nem volt magyar kézen.

Habsburg Albert halála után kitörő polgárháborús időkben Erzsébet özvegy királyné elzálogosította a nyugati megyéket III. Frigyesnek, aki megszállta a területet. 1443. április 27-én III Frigyes, mint V. László magyar király gyámja, Gerhard Fronauernek adta zálogba Pottenburg (Botenburg) uradalmát és erődítményét minden használatával együtt, valamint 100 font pfenniget a várőrségre, továbbá további 40 font pfenniget, és megígéri, hogy a fennmaradó 700 font pfenniget, miután Erasmus Ponhaimer bécsi polgár 4000 forintot, valamint 50 font pfenniget fizet a Pottenburg erődítmény építési munkálataira, az Osztrák Hercegség bérleti díjaiból és haszonélvezeti jogaiból Szent György napjáig (1444. április 24.). Fronauer később nem akarta visszaadni, ezért Ulrich von Grafenegg zsoldosvezér foglalta vissza tőle III. Frigyesnek, amiért 1460-ban jutalmat kapott.

Reigker György  - aki 1453-ban V. László király bizalmasaként pozsonyi várnagy is volt - az 1460-70-es években pottenburgi várában hamis pénzt veretett. III. Frigyes császár 1469-ben Burkhard Kienbergernek adta át Pottenburgot, aki azonban csak ostrommal tudta azt elfoglalni 1473-ban. Különös módon az ostrom után hamis arany- és ezüstpénzek kerültek elő. Mindezt kiegészíti az 1964-es régészeti feltárások eredménye is: a torony alatt rossz ezüstötvözetű és rézből készült fémdarabokat, lapkákat, valamint egy korabeli bécsi pfennig rézveretét találták. 1482-ben Mátyás király foglalta el, és csak halála után, az 1491-es pozsonyi béke alapján került ismét Ausztriához - ekkor már véglegesen.

1500 táján a Schneidpöck (magyarosan Snapek) család birtokában említi egy korabeli útleírás. Sigismund Schneidpöck Mátyás bécsi udvarbírójaként a magyar királytól kaphatta. Leánya, Ursula Schneidpöck (Snapek Orsolya) az 1503-ban született Anna magyar hercegnő (I. Ferdinánd későbbi felesége) dajkája volt.

1517-ben I. Miksa császár eladta a birtokot Wilhelm von Zelkingnek. 1529-ben a törökök a Bécs elleni hadjáratuk során Pottenburgot többé-kevésbé harc nélkül foglalták el. Szulejmán seregének visszavonulása után a várat már csak romként említik. A várdombot, amelyet addig taktikai okokból fáktól tisztán tartottak, hamarosan sűrű erdő borította be. 1544-ben a Zelking család eladta birtokát Walterskirchen urainak, akik a mai napig birtokolják a földet. 

A vár romjai kb. 80 méter átmérőjű területet foglalnak el, követve a hegygerincet. A több építési fázisban megépült várat a délnyugati, magasabb dombgerinctől kettős árok és sánc választja le. A fellegvár közepén áll a  10,8 m oldalhosszúságú négyzet alakú torony, amely most is kb. 30 méter magas, és falvastagsága kb. 2,7 méter. Belsejében épen maradt gótikus boltozatú helyiségek vannak. Az öregtorony a kutatók szerint a 13. század közepén épülhetett. A 14. század közepén jelentős építkezések és javítások voltak a várban. A 15. században egy újabb udvart és kaput alakítottak ki az északnyugati oldalon.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor