Veszprém: Szent György kápolna

A Szent Mihály-székesegyház északi oldala mellett 1957-ben egy véletlennek köszönhetően kerültek elő Veszprém talán legrégebbi épületének, a Szent György kápolnának a maradványai. Az egyterű körkápolna (rotunda) félkörívesen záródó szentéllyel épült 1002-nél korábban, de 972 után. Bizonyosan a székesegyházat megelőzően épült, mert a tájolásuk sem azonos, és a székesegyház keresztházának fala ráépült a korábbi rotunda falára. Közelében ekkor egy palotának feltételezett épület volt, amely Géza / Szt. István palotája lehetett.

A kápolna keresztelő egyház (ecclesia baptismalis), vagy királyi kápolna (capella regia) lehetett. Nevét (patrociniumát) az itt őrzött Szent György fej-ereklyéről kaphatta, amit Szt. István Bazileosz bizánci császártól kapott a bolgárokat legyőző 1018-as közös hadjáratuk után. A legendák szerint Szent István fia Imre herceg itt tette szüzességi fogadalmát (ami érdekes annak a fényében, hogy a veszprémvölgyi görög apácák épp az ő jegyesével érkezhettek, és egyetlen fiúként biztosítania kellett volna az utódlást). Az 1110 körül íródott Szent Imre legenda így ír erről: "Megtörtént, hogy mikor egyik éjjel titokban, csupán egyetlen szolgát magához véve imádkozni ment abba az igen ősi és ódon templomba, amit Veszprém városában Krisztus drága vértanújának, Györgynek a tiszteletére építettek, hogy ott imádságba merülve magában azt fontolgassa, milyen még kedvesebb dolgot ajánlhat fel Istennek, hirtelen nagy ragyogással világosság árasztotta el az egész templomot. Isteni hang bent a magasban így szólt: A legkiválóbb dolog a szüzesség! Lelked és tested szüzességét kívánom tőled. Ezt ajánld fel, ebben a szándékodban tarts ki!"

A 13. sz. második harmadában az eredeti rotundát elbontva nyolcszög alaprajzú, a székesegyházzal párhuzamos tengelyű, félköríves szentélyzáródású kápolnát emeltek, hozzáépítve a székesegyház keresztházának északi zárófalához. Ez a felújítás talán összefügg azal az eseménnyel, amikor 1276. augusztusában Csák Péter hadai elfoglalták Veszprémet, kifosztották és felgyújtották.

A kápolna zarándok hely lett, amit a kapuzatának küszöbkövébe vésett hibás latinságú felirat is bizonyít: IN LIMIE NO SEDETO (helyesen "in limine non sedeto" ) - A küszöbre ne üljetek. A kápolna főbejáratát hármas oszlopköteg szegélyezte.

A kápolna első említése 1352-ből ismert. Egy 1358-ból származó oklevél így írja le: "...faragott kövekből nagyon szépen épült és csodaszépen van kifestve...". 1401-ben Luxemburgi Zsigmond király is felkereste a kápolnát. Ebben a kápolnában választották 1417-ben püspökké Rozgonyi Pétert.

Vetési Albert püspök a kápolnát felújíttatta, majd 1473-ban falfestményeit újra festtette. Kapuját vörös márvány címerével díszítette és gótikus oltárt állíttatott benne vörösmárványból. A Szent György kápolnában épített új oltár alapítólevelét 1467. január 9-én állítja ki Vetési a veszprémi püspöki palotában ("Szent György vértanú kápolnájában, amely a veszprémi várban Szent Mihály arkangyal egyházának északi oldalán épült [...] és amely kápolnának a nagy régiségtől megviselt festését helyreállíttattuk és minden módon ékesíttettünk, Szent György oltárának jobb oldalán márványból faragott oltárt állíttattunk ... "), s ennek az alapítólevélnek élére festeti rá, minden valószínűség szerint azoknak a mestereknek egyikével, akik Mátyás király budai könyvfestő műhelyében a Korvinákon dolgoztak, családi címerét, a Kaplony nemzetség kiterjesztett szárnyú arany sasát. A püspök ide is temetkezett (sírját a 18. században feldúlták).

A 16. század folyamán vette kezdetét a kápolnától nyugatra lévő terület beépítése, és a feltárt dongaboltozatos tér még bizonyosan használatban volt a 17. század elején is. A 18. században már e helyiséget

A kápolna maradványait minden bizonnyal a szomszédos székesegyház 18. századi bővítésekor bontották el. A szomszédos szeminárium építésekor a kápolna teljes északi oldala megsemmisült.