Gyugy templom

Gyugy templom

Körülötte sánc maradványok láthatók

Gyuggyal első ízben a somogyvári bencés apátság alapítólevelében találkozunk 1091-ben. II. András Uros apát kérésére 1211-ben öszzeíratta a tihanyi apátság birtokat, ekkor Gyugy a bencéseké. 1236-ban a Bő nembeli Izsép szerezte meg, aki templomát építette. Izsép Kálmán herceg mellet a muhi csatában vesztette életét, fia sebesülten IV. Bélát menekítette. Ő később IV. László híveként a hódtavi csatában esett el.

1317-ben Péter gyógyi pap (sacerdos) másokkal együtt vallást tesz, hogy gyugyi Beder fia, János adományt tett a vetahidai pálosoknak. A település 1331-ben kisnemesek tulajdonában van ("Simigium-i nemes várnépek "), 1397-1536 között az óbudai apácáké. A pápai tizedjegyzék szerint a papja, Egyed 1333-ban 16 garast, 1335-ben 3 kis pensát fizetett.

1400. július 21-én a gyugyi Szt. Kozma és Damján-templom plébánosa, János fordul elő a forrásokban (Johannem rectorem ecclesie beatorum Cosme et Damiani martirum). 1462-ben Egyed a gyugyi "Gywgh" plébános, aki pereskedett Anna óbudai apátnővel. 1479. február 15-én a rablólovag Anthimus János kiközösítésének feloldása ügyében a somogyvári, gyugyi és a kortói plébánosok is felléptek.

Gyugy 1534-ben Lak várának tartozéka volt. 1536-ban a plébános is birtokos a faluban, ekkor már Kis Gyugy neve is előfordul. 1550-ben a somogyi főesperesség egyik vicariatusa Gywgy sive Gamas 22 plébániával. Ezután valamikor a törökök miatt a templom és falu is elpusztult. Gyugy 1688-ban és a visszafoglaló harcok alatt lakott falu volt, de templomát a források 1732-ben még romosként írják le. Romjaiból 1733-ban felújították, ekkor zsindely teteje volt. Feltehetően ekkor bontották némileg vissza a falkoronákat, és alakították át a korábbi ablakokat "külsőfüles" félköríves záródásúakká. A következő nagy, a templom külsejét alapvetően megváltoztató átépítés 1834-ben történt, ekkor alakítot ták ki a mai ablakokat, építették meg a karzatot és a D-i oldalon a sekrestyét.

Az 1990-es években ismét igen rossz állapotban volt. 1996–2004 között a régészeti ásatást és a falkutatást Gere László végezte el, amit többek közreműködésével a műemléki helyreállítás követett.

A kutatás öt középkori és két kora újkori periódust különített el a templom építéstörténetében. A templom hajóját egy falelválás osztotta két részre; a K-re eső rész D-i falán egy félköríves záródású, vörös, lila és zöld festésű, bélletes kapu (1 körtetaggal és 1 horonnyal tagolt) került elő, valamint a felette helyet foglaló timpanonos lezárású kapurizalit. A román kori, a 13. század első feléből származó hajó falát lizénák tagolták, míg a lábazatát félhengeres idomtéglákból álló párkány zárta le. Kibontották a K-i hajórész két db félköríves záródású ablakát, a román kori szentély azonban nem maradt meg, bár feltételezhetően annak alapjaira épült a mai.

A gótikus, 14. századi átépítés során a templom hajóját Ny-i irányban bővítették, illetve Ny-i sarkain 2-2 támpillérrel megerősítették. Az épület D-i falába három, enyhén csúcsíves ablakot vágtak.

A 4. periódusban épült az eddig halszálkaszerűen rakott tégla-, illetve 5-8 cm vastag agyagrétegekből álló alapozáshoz É-i oldalon a törtköves alapozású, 5,4x4,2 m-es sekrestye, melyet a helyreállítás során visszaépítettek, s amelynek a templomból nyíló kapuját is ki lehetett szerkeszteni.

Ezt követően épült a csak alapozásában megmaradt, saroktámpilléres, téglából épített, 4,65x2,95 m-es Ny-i torony (ennek már csak a jelölése látható a templom bejárata előtt). A román és gót téglák mérete nem különbözött egymástól, egységesen 27-28x6 cm-esek voltak, a korábbi habarcs azonban apróbb szemcséjűnek látszott. A templomjárószintje 38-40 cm-el volt mélyebb a mainál. A templombelső kutatása során egy utólagosan kialakított fakarzat pilléreit találták meg, melynek gerendafészkei két oldalon a hajó gótikus bővítményébe csatlakoztak. A templom a török uralom idején teljesen leégett, amiről a falakon észlelt korom- és égésnyomok tanúskodnak.

A sánc

Josef Schönwälder bécsi várkutató mérnök hívta fel a figyelmemet, majd Magyar Kálmán is említi, mint bizonytalan templomerődöt. A templom régészeti kutatása és helyreállítása alkalmával a templomot félkörívben átfogó sánc megkutatására nem volt lehetőség, azt nem is említik. Az egykori erődítés korára egyetlen adat sincs. Gere László egy helyen a templomtól DNy-ra 3–4 m-re megkísérelte a sánc átvágását, azonban újkori sírokra akadt a maximum 1,5 m mély kutatóárokban, ezért azt abba kellett hagynia. Falat nem talált. A sáncon még 19–20. századi sírköveket látott, tehát a sánc a 19. században már megvolt és rátemetkezte. Ennél tovább az időben visszafelé egyelőre nem lehetett követni.

A templomtól É-ra húzódó 10 m mély horhost részben fel kellett tölteni, hogy a templom meg ne csússzon, ezért a szakadék széle ma már messzebb látható. A D-i oldalon felvezető földutat kiegyenesítették, elegyengették, a sáncon kívül a K-i oldalon 20 m széles parkolót alakítottak ki, egyenesre simítva a felszínt, Mindez meglehetősen megváltoztatta a környéket. A sáncot 2006 szeptemberében mértem fel. A templomot D, K és É felől, megközelítően patkó alakban sánc keríti. A sánctető D-i vége van legtávolabb, 21 m-re a templomtól, legközelebb a szentély mögött és az É-i oldalon, 5–7 m-re található.

A sánc mindkét vége összekeskenyedik és teljesen ellaposodik. Legnagyobb belső magassága a DK-i sarokban van, 2 m, ugyanitt a sánctető 4 m-re szélesedik ki. A méretek a belső oldalon tekintélyes sáncot mutatnak. A K-i, külső oldalon azonban alig 50 cm-re emelkedik ki az autóparkolónak kialakított egyenes felszínből. Elméletileg pedig itt kellene lennie a sáncároknak. A feltételezhető sáncárok helyének korábbi állapotára nincs adatunk, egy későbbi ásatás hivatott eldönteni, valóban volt-e itt sáncárok és ma a feltöltött helyét látjuk-e.

Erődítési szempontból a D-i oldalon a sánc külső oldala alatt vonuló mélyút jöhet számításba, mint egykori várárok. A templomtól É-ra eső sánc rövid szakasza megszűnik, a tereprendezés előtt azonban a sánc után kb. 1 m mély rézsű folytatódott, egészen az eredeti szakadék széléig. A templomtól Ny-ra sáncnak nincs nyoma, a bejárattól 11 m-re egy 1,5 m mély rézsű és lejjebb még egy másik, csekélyebb rézsű zárja le a területet. A templomokat és a körülötte lévő temetőket, anélkül, hogy erődítés célját szolgálták volna, gyakran veszi körbe viszonylag keskeny árok, fal vagy kerítés. A Gyugy temploma körüli sáncot erődítésnek tekinthetjük, bár az eddig közzétett templomerődítéseknél árkot, falat, palánkot említenek, de sáncot nem. Mostani alakjában már erősen hiányos, sokat változtathattak rajta a beletemetkezések, a 18. és 19. századi újjáépítések, nem különben a közelmúlt tereprendezései is.

A legvalószínűbb, hogy – a Magyar Kálmán által ismertetett többi Észak-Somogy megyei templomerődhöz hasonlóan – Gyugy templomát is a 16. század első felében erődítették meg a sánccal. A bizonytalansági tényezők miatt azonban egyelőre "határesetnek" tekinthetjük.

Források: Régészeti kutatások Magyarországon 2002.; M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016); Nováki Gyula: "Gondolják, látják az várnak nagy voltát..." néhány gondolat egy tanulmánykötet kapcsán (Castrum Bene 4, 2006); Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai / Somogy vármegye / Somogy vármegye nemes családai. Írta Baranyai Béla orsz. levéltári fogalmazó, Somogy vármegye volt főlevéltárosa. Bő-nemzetség.; Tóth Ildikó Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XV. 1331. (Budapest–Szeged, 2004.); Domokosné Szalai Zsuzsanna: A Somogy megye múltjából című levéltári évkönyv 1975-1979. évi köteteinek összevont mutatója. 2. rész;

A légifotókat a Magyar Várarchívum Alapítvány bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

Gyugy település déli végén a főútról jól látható dombon található. Parkolni a templom mögött lehet.

Szélesség: N - 46°41'16.8"
Hosszúság: E - 17°40'57.8"