Éleskő (Hrad Ostrý Kameň)

Éleskő (Hrad Ostrý Kameň)

Éleskő várából négy is imert, jelen cikkben a Pozsony vármegyei Éleskő váráról lesz szó.

Építésének ideje és építtetője nem ismert, valószínűleg I. Károly király építtette a Holics-Nagyszombati un. "cseh" kereskedelmi út biztosítására 1321 után. Első említése 1336-ban casrtum Hedreh néven ismert. Ez a korai, gótikus vár egy négyzet alakú, 8,5 x 9 méteres kaputoronyból és egy L alakú, 28,5 x 11 méteres palotából állt. A földszinten három helyiség volt. A torony bejáratához és egy fa rámpa vezetett. Ezt a vármagot még a 14. század második felében bővítették.

1385-ben Luxemburgi Zsigmond a magyar trónért folytatott küzdelmében unoktastvéreinek, Jodok és Prokop morva őrgrófoknak engedte át Pozsony vármegyét és a Vágig terjedő területeket azok katonai segítségéért. Június 1-én Pozsony tanácsa arról értesíti Erzsébet özvegy királynét, hogy Niederspeuger János elfoglalta Éleskő királyi várat Detrekő szomszédságában s egyúttal katonaságot toboroz maga körül s jelenleg már 400 lándzsával rendelkezik. 1390-ben Zsigmondnak több várat, így Éleskőt is hadjárattal kellett visszafoglalni tőlük.

1394 máj. 22-én Zsigmond Éleskő, németül Scharfenstein ("Eleskw in wlgari theutonico Scharfessteyn") várát Stiborici Stribornak adta. 1398 jan. 21-én a király Stibor vajdát ünnepélyesen megerősíti Bolondóc, Ugróc, Csejte, Jókő, Berencs, Újvár [Holics], Korlátkő, Éleskő, Detrekő várak, a felsorolt nyitra- és pozsonymegyei mezővárosok és falvak birtokában s mivel ezeket hűtlenektől vette el, a reájuk vonatkozó okleveleket érvénytelenítve megtiltja, hogy Stibort bárki perbe vonhassa. Éleskő azonban 1411-ig osztrák birtokosnál volt zálogban.

1411 okt. 19-én Zsigmond felhatalmazta Stibor erdélyi vajdát, hogy Dévény és Éleskő várakat Hering Lesseltől a zálogból kiváltsa. Éleskő az ifjabb Stibor halála után annak végrendelete ellenében visszakerült a királyhoz.

Zsigmond a halála elõtti napokban Marcali Imre országbíró közbenjárására külön engedélyt bocsátott ki Rozgonyi István és György részére, hogy magukhoz válthassák az Újvár, Éleskő, Korlátkő és Detrekő várakhoz tartozó, általa különböző személyeknek lekötött birtokokat. Ez az adomány csak részben teljesült, Albert király idejében Éleskő várát Korompai Pál birtokolta.

Az Albert halála utáni belháborúban Szentmiklósi Pongrác szerzi meg. 1444-ben Szakolcát, Berencset, Éleskőt és Sztrázsát kézben tartotta. 1448-ba familiárisának, Strázsai Scola Mátyásnak és Tamásnak adta el.

1453.04.09-én a pozsonyi káptalan jelenti V. László királynak, hogy Rozgonyi Sebestyént és utódait bevezették Éleskő birtokába új királyi adomány címén. Rozgonyi azonban nem tudta ténylegesen birtokba venni, mert zálog alatt volt. 1453.10.27-én kelt oklevél szerint Maytche-i [Majtényi, egy másik oklevélben Motossiczky] Pál, aki jelenleg Elesskew várában lakik, megegyezett Rozgonyi Györggyel és Sebestyénnel, hogy nekik átadja Éleskő várát, ha azok kifizetnek számára 700 aranyat és 10 lovat. Amennyiben ezt elmulasztanák, akkor ő továbbra is birtokolja Éleskőt és tartozékait (galéria). Scola Mátyás 1453-ban testvére özvegyének: Veronikának, Nankenreyter Nabukodonozor nejének adta.

Egy 1456 júliusi oklevél szerint Vöröskői János és Zsigmond (Szentgyörgyi és Bazini) nagyszombati emberei az Éleskő (Eleskew) várát birtokló Vngeraiter [*talán Ankelreyter Nabogodonosor lehet, lásd Hunyadi László 1457-es oklevelét] nevezetű németnek embereivel feldúlták Rozgonyi Sebestyén Szentábrahám birtokát. Tehát Éleskő még ekkor sem volt Rozgonyi kezén.

1457 febr. 23-án kötelezi magát Hunyadi László beszterci gróf ("Nos Ladislaus de Hwnyad Comes Bistricensis..."), hogy Éleskő várát Nabogodonosor Ankelreyter (a neve több alakban is szerepel az oklevelekben) kezéből 3 éven belül Rozgonyi Sebestyén részére kiváltja, vagy kártalanítja.

1457. 09. 03-án Bécsben kelt oklevelében V. László király bizonyítja, hogy eléje járult a jelenleg Eleskw várában lakó Strasa-i Nankenreyter Nabuchodonosor maga és Saythos-i Berthoch Bertalan fia Skola ”dictus” Máté özvegye nevében bemutatta a nyitrai és pozsonyi káptalanok privilegialis okleveleit, azonkívül a néhai Cillei Ulrik comes oklevelét, mely szerint 1448-ban Szentmiklósi (de Sancto Nicolao) másként Brench-i Pongrác a pozsonymegyei Elesw várát - amely várat igen nagy költséggel és övéinek sok vérehullásával szerzett vissza az idegen ellenségektől - az összes hozzátartozó falvakkal, birtokokkal, vámokal stb, 6.000 arany forintért, amelyet Skolatól kölcsön vett, a nevezett Skola Máténak és általa Tamás nevű mostohatestvérének adta zálogba, akik a pozsonyi káptalannal 1449-ben be is vezettették magukat Eleskw várának, Bygzad és Bymowecz birtokoknak és a bennük lévő vámnak, továbbá Zenthgywrgh (Szentgyörgy), Kwklio, Zenthjanus, Zenthmiklos és Zenthpeter nevű birtokoknak és tartozékaiknak a tulajdonába. Midőn azután Skola Máthé elhalálozása után özvegyét: Veronikát Nankenreyter Nabuchodonosor vette feleségül, akkor egy bizonyos Motossiczky Pál, aki akkor azt a várat Veronika nevében igazgatta, gonosz szándékkal magához vévén előbb Veronika ruhakészletét, ezüstneműit és más értékeit, Veronikát kizárta a várból és megfosztotta őt és az urát: Nankenreyter Nabuchodonosort a vár birtoklásától. Mikor azután Nankenreyter fegyverrel igyekezett a várat a maga és felesége számára megszerezni, közbevetette magát Hwnyad-i János, az ország kormányzója és hatalmába véve a várat, az ügy eldöntését nyolc fogadott bíróra bízta. V. László végül Nankenreyter Nabuchodonosor és felesége, Veronika javára döntött. (galéria) Ezt az ítéletet 1466.03.27-én Mátyás király is megerősítette.

Sárosfalvai Nehéz Péter és György 1468-ban sztrazsai Skola Veronikától és férjétől Nankenreyter Nabuchodonozortól az éleskői várat megvették, és arra I. Mátyás királytól jóváhagyást nyertek. 1473 augusztusában Éleskő várában tarózkodott Kropác Miklós királyi kapitány (ő valószínűleg már Korlátkő ostromát készítette elő). 1475-ben a cseh származású Csernyánszki/Csernenszki András és Tamás a tulajdonosa, akik megvásárolták.

1496-ban Czobor Imre és Márton - Csernyánszki András magtalan halálára hivatkozva - eszközölt ki adománylevelet II. Ulászló királytól a várban lévő királyi jogra, birtokba kerülésüket megakadályozta az elhunyt várúr nagybátyjának, Csernyánszki Tamásnak az ellentmondása.

1504-ben Éleskőt Czoborok vették meg Csernyánszki Tamástól 2500 forintért és Mekcsei György prépostnak is fizettek 2000 forintot. Érdekessége a dolognak, hogy Csernyánszki korábban (1503) örökösödési szerződést kötött a Korlátköviekkel. A Czoborok és Korlátköviek között két évtizedes pereskedés kezdődött a vár birtoklásáért.

A Czobor testvérek közötti osztály során a Éleskő vára Mártonnak jutott, akitől leánya, Felicitas örökölte meg. Ő 1522-ben hunyt el két kiskorú árvát hagyva hátra. Ekkor a Körlátköviek elérkezettnek látták az időt a vár megszerzésére. II. Lajos 1523-ban Éleskőt Korlátkövi Péternek adta, bár a várat a Czoborok teljes joggal birtokolták. A király és bíróságai mindvégig Korlátkövi javára ítéltek, de az a várat nem tudta birtokba venni: 1524-ben az éleskői várnagy a kardját kivonva kergette el az eljárást lefolytató királyi és káptalani embert. Korlátkövi 1526-ban elesett a mohácsi csatában, így a vár továbbra is a Czobor (Pilsberger) árvák kezén maradhatott.

A kettős királyválasztás után a másik ágból származó Czobor Gáspár azonnal Ferdinánd pártjára állt, Éleskőt birtokló rokonai - korántsem kizárt, hogy vele egyeztetve - János király felé tájékozódtak, és várnagyukról is az a hír járta, hogy "János vajda" pártján áll. A királyi tanács ezért 1528 végén felszólította a várnagyot, hogy adja át a várat a magát ez évben Trencsén ostrománál kitüntető Czobor Gáspárnak, az árvák unokanagybátyjának. Noha erre az éleskői várnagy először nem volt hajlandó, végül 1530 elején, miután nyolc feltételét Gáspár és öccse elfogadta, átadta nekik Éleskőt.

1534-ben a várat Czobor Gáspár és János 1700 forintért zálogba adták Bakić Pálnak és Péternek. A zálogszerződés kitért arra a tényre, hogy a vár leromlott, ezért fel kell újítani és a védelmi képességeit meg kell erősíteni. A felújításra 1536 nyarán került sor. Ennek során a belsővárat újra zsindelyezték, három latrina készült, lépcsőket, kályhákat és üveg ablakokat kapott a vár. 15 épületet renováltak és újra vakoltak, a rossz állapotba lévő várfalakat kijavították, néhány helyen az alapoktól újra építették. A falak azonban vékonyak voltak egy jelentés szerint. Az elvégzett munkák értéke 372 forintot és 75 dénárt tett ki.

1542-ben Bakić Péter és Czobor (Pilsberger) János a Ferdinánd királytól kieszközölt új adománnyal véglegesítették a Czobor-rokonság itteni birtoklását. 1558-ban Czobor János, valamint Bakić Péter Czobor Annától született gyermekei megosztozkodtak az éleskői váruradalmon Czobor Gáspár utódaival, amelynek során a várépületeket is felosztották egymás között.

1579-ben a Pilsberger-Czobor család tagjai — János, Mihály, Péter — Éleskő várat együtt birtokolták.

1616 körül Éleskő uradalmának a bevétele rendes adóban 1474 forint, korcsma-regáléban pedig 492 frt 50 dénár. 1638-ban a Czobor családon belüli osztály keretében átvett ékszerekről és készpénzről nyugta készült. Ebben rubitnos főkötők, aranyos, gyöngyös ruhák, aranyláncok, gyémántos nyakláncok szerepelnek 6667 ezüst tallér mellett.

A 17. század végére a várnak és uradalmának sok tulajdonosa volt. 1689-ben a Thököly Imre birtokában lévő várrészt Lipót császár elkobozta és gróf Erdődy Kristóf koronaőrnek adományozta.

1704 májusában, a kuruc győzelmet hozó szomolányi csatában a főseregtől leszakadt Wachtendonck alezredes csapatait Korlátkő alól Éleskő és Detrekő irányába szorították Ebeczky és Ottlyk kurucai. Az alezredes végül alig 250 katonával érte el Ausztriát. Lamberg gróf császári biztos jelentése szerint augusztusban a kurucok ostromzár alá vonták Éleskő várát. A Kis-Kárpátok várai sorra adták meg magukat a kurucoknak, így Éleskő is. Heister a téli ellentámadása során visszafoglalta a várat.

Ocskay 1705 szeptemberében megadásra kényszerítette Detrekő és Éleskő várakat. Erről Ocskay levélben tájékoztatta Rákóczit: "Tegnap Isten Detrekő várát kezünkben adta; reméllem, nemsokára Eleskő vára is kezünkben akad." Éleskő szept. 26-án adta meg magát. Ocskay már innen írta a következő levelét: "Tegnap, Istennek légyen hála, Éleskő vára is kezünkbe jutott; nem lévén egyéb benne a szép ágyúknál, minden bentlévő munitiónak specifícatióát, - mellyet mellettem lévő ingenír connotált, — inclusive megküldöttem Ngodnak. Minthogy peniglen ez ilyen nyomorult puszta várban az olyan szép ágyúknak kár volna heverni: szándékom, hogy mennélhamarabb Újvárban elküldhessem". Ezután a kurucok Vöröskő várát vették ostrom alá, ami a királypárti Pálffy horvát bán tulajdona volt. Ezt viszont a fejedelem parancsára félbehagyta.

1707-ben Guido Starhemberg Ocskay ellen támadva júl. 10-én megszállta Szakolcát és innen a Kis-Kárpátok várai ellen vonult. Egy jún. 7-i kuruc jelentés szerint Detrekő, Éleskő, Sasvár és Jókő várakban összesen 189 hajdú volt helyőrségben. Starhemberg Éleskőt és Detrekőt is rövid lövetés után elfoglalta. Detrekőn erős őrséget hagyott, majd feltörte a kuruc ostromzárat Trencsén körül. Ezután Jókőt lövette és júl. 28-án elfoglalta. Innen Szomolány alá vonult és azt is visszavette a kurucoktól. A tábornagy a Szent-György, Bazin, Modor városokat, Vöröskő, Szomolány, Jókő, Jabloncza, Korlátkő, Detrekő és Éleskő várakat őrséggel látta el.

A Rákóczi-szabadságharc után a század közepén Éleskő a Pálffyak tulajdona lett, akik már nem használták az elavult és romos várat. Az uradalom központját áthelyezték, a magára hagyott vár azóta pusztul. Az erdő teljesen benőtte, érdemben csak lombmentes időben lehet fotózni.

Források: Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007); Neumann Tibor: Éleskő várának felújítása 1536-ban; Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. (1387–1399) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 1. Budapest, 1951; Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 22. Budapest, 1993); Kovács Helga: A kő utótagú várnevek; Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000); Ipolyi Arnold - Nagy Imre - Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VII. (Budapest, 1880.); Házi Jenő: Detrekő vára a középkorban; Thaly Kálmán: Ocskay László II. Rákóczi Ferencz fejedelem brigadérosa és a Felsö-magyarországi hadjáratok 1703—1710.; Kósa Pál: Éleskő vára a Kis-Kárpátokban (VKT, 2011);

Hol található

Éleskő (Hrad Ostrý Kameň) megközelítése.

A bikszárdi víztározónál lehet parkolni, onnan 3500 m gyalogtúra a vár. A mező szélétől elég meredek, amíg nem érjük el az erdei földutat. Onnan kb 800 méter a várrom. Érdemes felmászni a sziklagerincen a vár felé, onnan kiváló rálátás van a romokra és a tájra.

Szélesség: N - 48°31'19.5"
Hosszúság: E - 17°22'18.2"