Pétermonostora Bugac

A mai Bugactól keletre lévő Pétermonostora az utóbbi évek régészeti kutatásai szerint a tatárjárás előtti Magyarország, a kiskunsági Homokhátság egykori regionális központja volt, jelentős kereskedelmi tevékenységgel mind nyugat, mind kelet felé. A 2010-ben megkezdődött ásatások során napvilágra került leletek bizonyítják, hogy a monostort árokkal vették körbe a tatárjárás alatt, és a településért véres csata folyt.

A kutatások jelenlegi állása szerint Pétermonostorán az 1050-es években jelenik meg egy nagyobb közösség. Ennek a népességnek a nagyméretű temetőjében kezdődik meg a monostor építése valamikor 1130 körül. A régészek 6 jól elkülöníthető fázist határoztak meg az 1241-ben történt elpusztulásáig. Az építkezések 1220 körül fejeződtek be, ekkorra alakul ki a egy hatalmas kolostor komplexum és mellette a városias település, melynek gazdagságát a 450 feletti aranyozott tárgy bizonyítja.

A első építési periódus a templom és monostor történetében 1150-ig tartott. A pontos behatárolást a templom alapozásából előkerült érme tette lehetővé. A templom és a keleti kolostorszárny nagyjából egyidőben épülhettek, a kolostorszárny ekkor még különálló épület lehetett. Az kolostorszárnyat kőfallal kapcsolták a templomhoz, így kialakítva a 28×14 méteres zárt udvart. A maga korában jelentős méretű háromhajós bazilika keleti tájolású félköríves záródású szentéllyel, a nyugati oldalán toronypárral épült. A kolostor udvarához képest egy dombon épült.

A második fázis 1160 és 1180 közé esett, ekkor kezdett kialakulni a monostor. Az utolsó jelentős építkezés a 13. század elejére tehető, ekkor alakult ki a végső formája. Az északi kerítőfalat felhasználva, a nyugati kerítőfalat visszabontva felépül a szabályos kolostornégyszög a kerengővel. A kolostor udvarát feltöltve egyszintre hozták a templommal. Ekkor a teljes épült ki a nyugati és az északi szárny, illetve a megerősítették a keleti kolostorszárnyat. Átépítették az északi mellékkápolnát, és megépítették a délit. A templom nyugati előcsarnoka is ehhez az építkezéshez köthető. Vörösmárvány járólap is került elő a régészeti kutatás során.

A monostor fennállásának idejéből egyetlen oklevél ismert. 1219-ben ez az oklevél említi Péterit ("Shungban fekvő Pethur"). Az alapító Becse-Gergely nemzetség három tagja és István apát bíróként működik. A monostor gazdag lehetett az itt előkerült leletek szerint. Az egyik legértékesebb az 1180-90 körül készült két zománcozott lemezből álló Szent Péter ereklyetartó és a kiemelkedő művészeti értéket képviselő színarany rekeszzománc díszecske.

Pétermonostora település legnagyobb kiterjedését is az 1200-as évek elején érte el, ekkor 1,6-1,8 km hosszú és 700-800 m széles volt, amit lazán kapcsolódva kisebb településrészek vettek körbe. A város főtere 1230 körül már kövezett volt, és jelentős kereskedelmi útvonal vezetett keresztül rajta.

A tatárjárás alatt a monostort kettős árokkal vették körül. Harcra azonban nem itt, hanem a régészeti leletek tanúsága szerint a város határában került sor. Ez a harc heves lehetett az előkerült fegyvertöredékek szerint. Ez az ellenállás nem volt egyedülálló a környéken, hiszen számos településen előbukkantak 2-es, 3-as körárok rendszerek a templomok körül (pl.: Tázlár, Szank, Csengele, stb.), ahol a helybéliek megpróbáltak ellenállni a mongoloknak - sikertelenül. A tatárok egy nagyobb csoportja hosszabb ideig tartózkodott az elfoglalt monostorban, ezt az árkokba beledobált nagy mennyiségű állatcsont bizonyítja. A településen módszeresen legyilkolt gyermekek és nők csontváza került elő, ami megerősíti Spalatói Tamás krónikájában leírt mongol kegyetlenkedéseket: a teljesen lemeztelenített foglyokat ülő, vagy guggoló helyzetben végezték ki.

A tatárok kivonulása után a romos kolostor már nem töltött be szakrális funkciót. A körülötte lévő árkokat a 13. század második felében feltöltötték.

1258-ban a Becse-Gergely nemzetség tagjai közötti kegyúri jogok kapcsán felmerülő nézeteltérések során kerül elő Petur Monustura és Dyenus Monustura neve.

A 13. század végén, 14. század elején a Becse-Gergely nemzetség lebontatja a még álló épületeket. Egy hosszabb, forrás nélküli időszak után 1347-ben tűnik fel Pétermonostora ("Peturmonustra") és Pálmonostora ("Palmonustra") neve újra, ekkor Becsei Töttös pereskedik a birtokokért. A kipusztult Pétermonostra is kun falu lesz az 1300-as években, aminek az ekkor épült plébániatemploma az ekkorra már lebontott kolostortól 2-300 méterre állt.

A helység a török hódoltság korszakában korán elpusztult, 1546-ban ráják nélküli pusztaként említik, mely később sem települ újjá.