Barkó vára

Barkó és Nagymihály környékét a Kaplyon nemzetség Nagymihályi ága szerezte meg a 13. század közepén. Barkó várát ők építették 1295 és 1307 között, a Laborc völgyében a Nagymihályról Homonnára vezető út ellenőrzésére. A vár első okleveles említése ("Barko") az egri káptalan 1307-es okleveléből ismert, amikor Petenye fia Péter kikényszerített cserével szerezte meg Nagymihályi Jákótól és Andrástól.

1317. tavaszán I. Károly sereget küldött az ellene lázadó Petenye fia Péter várainak elfoglalására. A Barkót ostromló királyi sereg vezérei Ákos nembéli Mikcs sárosi és Druget Fülöp szepesi ispánok voltak. Az eseményeket a király 1322. július 28-án kiadott oklevele ismerteti, melyben felsorolja Mikcs érdemeit: "amikor hűtlen alattvalónk, Petenye fia Péternek Borostyán, Bodrogszeg (...tunc eciam castra Petri filii Petunei infidelis nostri Purustyan Budrugzeg et Borko vocata... ), és Barkó nevű várait…megostromolta, sokáig izzadott alattuk… életveszélyes sebeket viselt el tiszteletünk gyarapodása érdekében és sok rokonát, valamint tehetősebb szerviensét megölték". A várat a király honorbirtokként Drugeth Fülöpnek, majd örökadományul 1327-ben Drugeth Vilmosnak adományozta. 1329-ben egy oklevélben "Castrum Barkou" néven szerepel, ekkor Ecsegi Fülöp fia Jakab a várnagya.

1330-ban Barkó Drugeth Vilmos testvérére Miklósra, és lánytestvérükre hagyja vagyonát. A végrendeletében szerepel Szalánc, Parics, Jeszenő, Palocsa, Lubló, Dunajec, Szakolya, Regéc, Gönc és Szepes várakkal egyetemben ("... Zalanch, Parys, Barkou, Jezenew, Lublou, Nouum Castrum ae Dunajecz, et Zakalya ... Regech ... Castro de Gunch ... castro Scepus ... "), mely várakat szerzeményi, öröklés, vétel és csere címén szerzett. 1342-ben Drugeth Vilmos magtalan halála után a királyra szállt vissza.

1343. január 7-én I. Lajos király Visegrádon kelt oklevelében az ungmegyei Newyczke várát "et liberam villám seu civitatem suam Zernien vocatam prope civitatem suam Pottok" vámjával együtt Zemplén vármegyében, melyek Drwgeth János nádornak adományoztattak volt, továbbá a lázadó Pethene fia Pétertől I. Károly által elvett és a nevezett János nádor testvérének Fülöp nádornak adományozott s az említett János nádor fiának Vilmos nádornak magtalan halála után a koronára szállt zemplénmegyei Barkó és Jezenew várakot, "excepto duntaxat comitatu dicti Zempliniensis" a mondott János fiainak Miklós királyi pohárnoknak és Jánosnak adományozta. Ezt az oklevelet 1355. január 19-én Drugeth Miklós országbíró kérésére a király átíratta.

A Drugethek a 14. században jelentősen bővítették a várat. Az eredeti vármaghoz kelet felől egy új épületet kapcsoltak és ekkor épült meg a külső vár.

Az 1380-as években a Nagymihályi családból származó Tibai György fia Péter pert indított a Homonnai Drugethek ellen Barkó váráért ("Petrus filius Georgii de Tyba, ... contra magistros Johannem, Nicolaum et Franciscum filios magistri Johannis Drugeth de Humunna, ... castri Barkou").

1451-ben Pálóczy László országbíró utasította a leleszi konvenetet, hogy a néhai Homonnai Miklós leánya, Ilona fiai, Doby László és György kérelmére, köztük és homonnai Drugeíh István és Bertalan közt az osztályt a jeszenői, barkói és neviczkei várak és azokhoz tartozó egyéb jószágok iránt tegye meg.

Több forrás megemlíti hivatkozás nélkül, hogy Mátyás király 1466-ban csatát vívott Barkó alatt és az egész telet itt töltötte. Nos erre semmi adat nincs, a király nem adott ki itt oklevelet, ami ilyen hosszú idő alatt elképzelhetetlen. A király itinerariumja sem jelzi a király útját.

1484-ben Homonnai Drugeth László özvegye Mátyás királynak adta át a barkói uradalmat. Mátyás Rozgonyi Lászlót nevezte a vár élére.

1486-ban a Szapolyaiak kezén van, november 25-én Szapolyai Imre nádor nyugtát állít ki Rozgonyi László részére Barkó várának ágyúkkal és a Homonnaiak birtokjogi irataival együtt történő átadásáról, amire egy Budán létrejött szerint november 25-én kerül sor. 1488-ban Szapolyai István a várnagya ("Castellanus castri Barkó Magnifici Stephani de Zápolya"). A Szapolyaiak uralma alatt a várat erősítették, a külsővár kapuja mellé patkó alakú torony épült, a területét jócskán kibővítették a Drugethek által épített fala lebontásával és az udvar keleti végében új épületet emeltek pincével.

1490-ben Damphack Balázs Barkó ("Barkow") várnagya rablókat fog el és erről Bártfa városát tudósítja. Az 1490-es évek elején valamikor a Szapolyaiak visszaadják a Drugetheknek.

1493-ban Tárcai János, a későbbi utolsó székely ispán a Drugethek barkói várnagya. A környező várak várnagyaival a rablóbandák ellen hadakozott.

A Szapolyaiakkal több szálon rokon Drugethek 1526-ban részt vettek Szapolyai János székesfehérvári koronázásán. A tokaji vesztes ütközet után Szapolyai János Lengyelországba menekült, útközben megállt Barkón.

1551-ben a Homonnai Drugeth Borbála leánya, Zombor-i Mihályné Katalin asszony pereskedett a család tagjaival az őt illető leány negyedért. Az oklevél castris Barko néven említi a várat.

1553-ban Homonnai Drugeth Borbála férje, az erdélyi Kendy Ferenc kezén találjuk Barkót. 1558. augusztus végén a János Zsigmond párti Kendytől I. Ferdinánd hadvezére, Thelekessy Imre kassai kapitány ostrommal foglalta el. Erről I. Ferdinánd Thelekessy Imre kassai kapitánynak 1560-ban kiadott címeres levelében lehet olvasni: "... Innen a hűtlen Kendy Ferencz Barkó nevezetű várához fordultál, mely támadásodra megadván magát, leromboltad. Majd Kövesd várát vetted ostrom alá, és fegyveres erővel hatalmunkra hódítottad. ..." A vár visszakerül a Drugethekhez, akik a megrongált várat kijavítják. 1562-ben Homonnay Ferenc, István, Gáspár és Miklós pereskedtek Telekessy István ellen, akinek a kezén még Barkó várához tartozó birtokrészek voltak. 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem csapatai ostrommal elfoglalták a király párti Drugethek Barkó várát és felgyújtották azt.

1569-ben királyi udvar Habsburg-ellenes összeesküvéssel vádolta meg a felső-magyarországi főurakat, többek között Homonnai Drugeth Gáspárt és Istvánt. Homonnai Drugeth Miklós ez évben vette nőül Zrínyi Margitot, akivel Barkón tartották udvarukat.

1579 nyarán Homonnai Drugeth Miklós, Barkó és Ungvár ura, Zemplén megye főispánja megsebesült és fogságba esett a szolnoki bég elleni körömi csatában. Konstantinápolyból magas váltságdíjért és már betegen engedték szabadon. 1580 szeptemberében hunyt el, végrendeletében vagyonát feleségére és leányaira hagyta. Özvegye, Zrínyi Margit (a szigetvári Zrínyi Miklós lánya) kétségbeesetten menekült Barkó várába gyerekeivel, mert az időközben kegyelmet kapott Homonnai Drugeth István, az elhunyt unokatestvére sorban foglalta el a birtokokat.

Drugeth István fia Bálint elsők között áll Bocskai mellé 1604-ben. 1605-ben már ő Bocskai fővezére, ő foglalja el a törökök orra előtt Érsekújvárt. 1606-ban a haldokló fejedelem őt tette meg politikai örökösének, az erdélyi rendek azonban nem őt, hanem Rákóczi Zsigmondot választották fejedelemmé.

1619. szeptember 1-én Bethlen Gábor seregei rajtaütöttek Terebesen, hogy elfogják a Habsburg-párti Homonnay Drugeth Györgyöt. Ez nem sikerült és a főúr Lengyelországba menekült Bethlen hadai elől, majd ott hadat gyűjtött, és ezzel a lengyel-kozák („lisowczyk”) haddal hátba támadta a fejedelmet Zemplén vármegye felől, ahol Csicsvához közeli két vára, Barkó és Jeszenő is ellenállt még Rákóczi Györgynek, Bethlen hadvezérének. Barkó azonban, mielőtt Homonnai felmenthette volna, november 14-én megadta magát.

A Homonnai Drugeth Györgytől elfoglalt homonnai uradalom Homonna központtal, Barkó és Jeszenő várakkal, keletre az ungi határig, nyugat felé pedig Zsablonáig terjedt és közel 60 települést ölelt fel. A nikolsburgi békeszerződés külön pontban rendelkezett, ennek az uradalomnak a visszaadásáról az időközben meghal főúr árvái számára. Homonnai György özvegye, Nádasdy Katalin erővel akarta kikényszeríteni az urdalom visszaadását, ezért 1622 márciusának végén kozák csapatok törtek Homonnára, ahol Rákóczi János néhány szolgáját el is fogták, eredményt azonban nem értek el. Bethlen megerősítette védelmüket és Homonnát örökbirtokként Szentpéteri István lovaskapitányának, Barkót pedig Széchy Györgynek adományozta el (ezt egy urbárium ("Urbarium Bonorum arcis Barko") szerint már 1621-ben). Széchy György halála után az 1625-ös országgyűlés külön törvénycikkben (XLIV.) rendelkezett a visszaadásáról Homonnai János részére: "A tekintetes és nagyságos gróf Homonnai Drugeth János ur nevében, a néhai tekintetes és nagyságos Széchy György ur özvegye és utódai ellenében, a Zemplén vármegyében fekvő Barkó és Terebes váraknak, meg Zemplén mezővárosnak a megnevezett néhai Széchy György részéről a békekötések ellenére történt elfoglalása és az özvegynek meg az utódoknak foglalás útján való birtokban tartása miatt emelt panaszos előterjesztésre nézve megállapitják:
1. § Hogy ez az özvegy és az utódok az érintett várakat és a mezővárost összes tartozékaikkal és az időközben hozott jövedelmekkel és hasznokkal együtt, a legközelebb jövő Szent Pál apostol fordulása napjáig az emlitett Homonnai János urnak avagy meghatalmazottainak visszaadni tartozzanak és kötelesek legyenek.
2. § Máskülönben, ha visszaadni nem akarnák, az ország nádorispán ura őket ügydöntőlegesen megidézhesse és a törvény rendén elmarasztalván, minden jogorvoslat kizárásával az érintett fekvőjószágok visszaadására kényszerithesse."

I. Rákóczi György 1644-es hadjárata alatt a király párti Homonnay Drugeth János Lengyelországba menekült és ott akart hadakat fogadni. Rákóczi hadai megostromolták Homonnai várait. 1644. aug. 3-án I. Rákóczi Gyögy Lórántffy Zsuzsannának írta levelében, hogy Jeszenőt tegnap előtt adták meg. Jeszenőt és Barkót (ezt talán még a márciusi harcokban) is ostrommal foglalta el az erdélyi sereg, mindkét vár súlyosan megrongálódott. Az 1644-es hadjárat következtében a Homonnai Drugeth-birtokok nagy része I. Rákóczi György fennhatósága alá került. Szirmay írta Zemplén vármegyét bemutató írásában: "A főispán, Homonnay János gróf azonban hű maradt és inkább engedte, hogy várait és minden javait dúlják, rabolják a dühöngő Rákóczisták, de nem engedte, hogy a királytól való utálatos elpártolás az ő nevét beszennyezze. Drugeth Jánosnak és mindazoknak javait, a kik hívek maradtak királyukhoz, Rákóczy a maga fiskusának elfoglalta. A Drugeth-várak, Jeszenő és Barkó leromboltattak" A háborúskodás után Barkót ekkor még részben kijavították.

1683-ban a Bécset felmentő lengyel király, Sobiesky János hazafelé tartván Lengyelországba, megszállt Barkó várában, tehát kellett még lakható részének lennie.

1684-ben Thököly kurucai foglalták el a tőle elpártolt Homonnai Drugeth Zsigmond várát, valószínűleg ekkor lett rommá. Bár a vár néhány helyiségét még lakták 1698 után is, de a 18. század során végleg elhagyták.

Gróf Drugeth Vendel (Bálint) címzetes ungi főispán, korbáviai püspök, szentjobbi apát és esztergomi kanonok 1691-ben halt meg. Vele halt ki a család férfiága. A hatalmas birtokokat a nőági örökösök szerezték meg, a Bercsényi, Pálffy, Csáky, Zichy és Vandernát családok.

Bél Mátyás az 1736 körül írt, Zemplén vármegyét leíró művében megemlíti Barkó várát (Arx Barkó). A bejegyzés szerint a várnak a fontosabb része megsemmisült, de ami megmaradt, az a vár egykori nagyságát mutatja. Bél megemlíti azt is, hogy Rákóczi György 1644-ben elfoglalta.