Nagygeresd Szt. István király templom

Nagygeresd Szt. István király templom

A korai Árpád-korban a Ják nemzetségnek voltak erre birtokai. A közeli Ládony falu 1204-ben biztosan a nemzetségé volt. Geresd falu, Gueruzt alakban 1260-ban szerepel okleveles anyagban. A Geresdy család neve 1270-ben bukkan fel először, ekkor a Ják nemzetség egyik tagja Kopasz 1250 táján fiúörökös nélkül hunyt el. Az egyik leányát 1270-ben Geresdy Szuna vette feleségül.

A 14. században a falu több településre bomlott szét. Zsunyageresd 1398-ban szerepel oklevelélben, 1405ben és 1469-ben Kysgeresd, majd 1429-ben és 1460-ban János Geresd neve tűnik fel. Felsőliszkói Domonkos 1407-ben eladja Zsunyageresdet Egerváry Mihálynak, mert a németek rablásaitól azt nem tudja megvédeni. 1460-ban Tejédi Imre győri- és szombathelyi várnagy Jánosgeresd és Zsunyageresd nevű birtokait Kanizsai Miklósnak és Lászlónak 400 arany forintért eladta. 1469-ben Guti Országh Mihály nádor Geresdi Antal fia Mihály után maradt geresdi birtokot Unyomi Balkó István fia László, Laki Kaczor János fia György és Vági Gerard fia Miklós között felosztotta. Geresd birtok 1535-ben Kanizsai Orsolya kezével Nádasdy Tamáshoz került.

Az első utalás a középkori templomra vonatkozóan 1420-ból maradt fent, ekkor László nevű geresdi plébánost említik. A geresdi plébánost még 1509. május 25-én említik név nélkül.

A Nádasdy birtokokon a reformáció 1535-ben kezdődött el. Nádasdy Ferenc (a híres Fekete Bég) már protestáns szellemben nőtt fel. Apja 1562-ben bekövetkezett halálát követően az ő nevéhez fűződik az új egyházi szervezet kiépítése. Az első dunántúli egyházkerület megalapítója, amelynek püspöke Szegedi Máté lesz. A Sárvárhoz tartozó Nagygeresd is valószínűleg az új vallást követte, és a templomot is megkaphatták a lutheránusok (erre azonban írásos bizonyíték nincs).

A geresdi templommal foglalkozó első fennmaradt feljegyzés az 1695-ből származó esperesi jegyzőkönyv. A templomban ekkor is még a lutheránusok tartják istentiszteleteiket. A jegyzőkönyv említi a templom tornyát és temetőjét. Az 1697-es Canonica Visitatio leírása szerint a templomot Szent István király tiszteletére szentelték fel, a szentélye boltozott, a hajója sík mennyezetes. A tornya és a templom körítő fala ekkor rossz állapotban volt. Volt benne egy kő szószék. 1714-ben a katolikusok visszakapták a templomot. 1733-ban feljegyezték róla, hogy az egész templom felújításra szorul, 1735-ben már a templom nagyrésze romos volt. 1755-ben a hívek adományaiból restaurálták és új felszerelést is kapott. 1829-ben a templom és sekrestyéje is jó állapotú volt.

A templom a 13. század második negyedében épült egy 130 cm magas erős, szilárd kőfalazatú alapzatra. A szentélyen a kőlábazat felett már csak téglát alkalmaztak. A román kori faragott részletek, a déli bejárat kövei, a szentély keleti ablakába másodlagosan befalazott ablakkönyöklő, fehér homokkő. A templom belső terét terrazzó burkolat fedte, a szentélyébe apostol galériát festettek (ez a templom legrégebbi festése). A templom építtetője valószínűleg a Geresdi család volt.

A templomot a 14-15. századokban gótikus stílusban építették át. A szentély gótikus pasztofóriuma és ülőfülkéje Ság környékén bányászott vulkáni tufából készült. Az új, nyugati bejárat a 15. században készült el. A templom belsőt gazdagon kifestették.

A 16. században az evangélikusok a középkori színes falképeket lemeszelték és a kor ízlésének megfelelően késő reneszánsz motívumokat használó díszítő festést alkalmaztak. A hangsúlyosabb építészeti részleteket fekete alapszínű kvadratikus keretfestéssel emelték ki. Több helyen szövegrészleteket helyeztek el.

Az 1755-ös barokk felújítás jelentősen megváltoztatta a templomot. A nyugati homlokzathoz épült téglatorony - figyelembe véve a Canonica Visitaciók adatait is - vagy 1714-ben vagy 1755-ben épült. A falkutatás megállapította, hogy itt a középkorban már állt torony, ami a 13. században épülhetett. A kapuzat keretébe két ablakot vágtak.

A régészeti kutatásokat követően 1990-ben a helyreállítási munkák is elkezdődtek Káldy Gyula tervei alapján. A munkák 1998-ban fejeződtek be. A templom és környezete szépen karbantartott (2023).


Források: M. Kozák Éva: A nagygeresdi rk. templom (1994); Mezősiné Kozák Éva: Adatok a nagygeresdi r. k. templom építéstörténetéhez (2004);

Megközelítése

9664 Nagygeresd, Petőfi Sándor u. 127.

Szélesség: N - 47°23'28.1"
Hosszúság: E - 16°55'15.7"