Haraszt: Szentháromság templom

A haraszti, eredetileg négykaréjos Szentháromság templom építési ideje bizonytalan, a kutatók számos elméletet felállítottak. Chalupecký a morva fejedelemség hagyatékának tekinti (* ezt nem igazolják a falkutatások), Slivka szerint a 11. században épült egy ősi szláv pogány kultuszhelyen, Mencl a 14. század elején épített, kora gótikus földesúri templomnak tartja. Gervers-Molnár és Kozák a 12–13. század fordulójára keltezi, Pomfyová a 13. század első felére.

A négykaréjos rotundák Közép-Európában csak a XI. század második felében jelennek meg (Sázava 1070, Zawichost 1100 körül), Magyarországon alighanem csak a XII. század közepén, és fő példái (Ják, Pápoc, Bercse) inkább a XIII. századra mutatnak.

A településtörténeti adatok talán közelebb vihetnek az építés idejéhez. Erzsébet anyakirályné 1280-ban kibocsátott oklevele megemlíti Harast berket, településről nincs említés. 1302-ben Pál mr. szepesi prépost Leuk fia Miklós kérésére átírja és a saját, valamint a testvérek pecsétjével megerősíti J.[akab] püspök, volt szepesi prépost 1298. máj. 7-i privilegiális oklevelét, Fülöp és Jakab apostolok tisztelete okán és amiatt, mert a kápolna parochiája még szegényes. Ezt az oklevelet néhány kutató Harasztra vonatkoztatta, és innen származik a sok helyen olvasható 1302-es építési évszám.

Gevers-Molnár Vera a templomról: "A XII. század végén, de legkésőbb a XIII. században még egy lóhere alaprajzú templomtípus jelent meg Magyarországon. Ennek egyetlen emléke a Szepes megyei Haraszton (Hrast nad Hornadom, Csehszlovákia) épült. Ez a templom alaprajzilag igen hasonló az előbb tárgyalt dunántúli és erdélyi emlékekhez, de felépítésében egészen más. Négyszögletes központi része erőteljes toronyként emelkedik ki, négy oldalához egy-egy alacsony, félköríves karéj csatlakozik. Ez az épületforma eredetében Ottó-kori nyugat-európai mintaképekre megy vissza, de a Felvidékre valószínűleg a szomszédos Csehországból került. Ott Blatnán, Prágában (Jana-templom) és Resnovicon állottak hasonló felépítésű templomok a XII. században. Haraszt egyháza e csoport legkeletibb emléke lehet, s ez a forma Magyarországon sohasem vált általánossá."

A négykaréjos rotunda 10,6 méter hosszú volt az észak-déli vonalon, és a belső tér, amelyhez az apszisokat hozzáépítették, körülbelül 4×4 méteres volt. Az apszisok átmérője körülbelül 4 méter, falaik vastagsága 1,2 méter volt. A karéjok nem szimmetrikusan kapcsolódnak a négyzetes középtérhez, hanem kissé balra eltolva. A 13. század második felében kb. 2,4 méterrel megnövelték a torony magasságát, de itt már téglát alkalmaztak. A magasított részben csúcsíves ikerablakok láthatók.

A templomot 1646-ban hajóval bővítették, ekkor bonthatták el a negyedik karéjt. 1694-ben átépítették a templomot. 1748-ban villámcsapás érte a templomot, ezért 1749–55 között újjá kellett építeni.

Divald Kornél 1903-ban felmérte a templomot. Ebben kétrétegű falképekről tudósít, amelyből ma az északkeleti sarokban a Feltámadás jelenete látható, továbbá felszentelési keresztek. A templom közelében XIII. századi sírkő, ennél régebbi temetkezést nem találtak a templom mellett.

A templomban található, Szent Margit legendáját bemutató falképek felvetik annak lehetőségét, hogy az eredetileg négykaréjos templomot Szent Margit tiszteletére szentelték. A hódoltság után épített, vagy újraépített templomoknál gyakran választották védőszentül a Szentháromságot.