Rohonc Batthyány várkastély

Rohonc városában az 1950-es évekig állt a Batthyány-várkastély. Előzménye egy kisméretű erődítmény lehetett, amelyet a 13. században említenek. Castellummá a Garaiak idejében épülhetett, akik 1404-től birtokolták a várost, a tőle keletre fekvő, a városon kívül levő, rohonci várral együtt. 1480.01.18-i oklevelében Mátyás király Rohonc várát a hozzátartozó Rohonc mezővárossal és az ottani kastéllyal, valamint Inczed, Velem, Czag, Hodaz, Perennye, Chaytha és Gwor birtokokkal együtt 5000 forintért porosz pattantyúsmesterének, Jakob Margenwerdernek adományozta.

1527-ben I. Ferdinánd a szalónak-rohonci uradalmat Batthyány I. Ferencnek adta, de az örökösök ezt megakadályozták és csak a birtok feléhez jutott hozzá 1541-ben. Végül 1544-ben vásárolta meg a másik felét a Baumkircher-örökösöktől.

1557-ben Batthyány Ferenc arról értesítette Nádasdy Tamás nádort, hogy Rohoncon egy bástyát építtet. Sajnos az nem derül ki, hogy ez az 1478-ban megrongálódott várban történt, vagy a városi várkastélyban.

A rohonci Batthyány-kastély 16. századi történetéről kevés adat ismert. Alaprajza, mérete, épületei nem ismertek, de valószínűleg megőrizte ismeretlen középkori formáját a század végéig. Batthyány II. Ferenc kezdte meg az átépítését 1599-től. Az évekig tartó és az 1600-as évekbe átnyúló építkezés megmaradt számadásaiból nem lehet szétválasztani a várban és a kastélyban folytatott munkákat, az utóbbit azonban többször kiemelten említik. Szerepel bennük a kapu feletti helyiség, az úr háza, az asszonyház, a palota és annak szenes, vagyis külső fűtőháza. A munkát végző mesterek között helybeliek, szalónakiak és kőszegiek fordulnak elő, főképpen azonban a szomszédos stájer és osztrák területekről valók.

Batthyány II. Ferenc 1601-ben Rohoncon kelt levelében az ott tervezett építkezés érdekében a Bécsben tartózkodó Sindly Lénárt udvari főemberének írta, hogy építőmestert és ácsot hozzon magával. 1609 nyarán Nickly mester harmadmagával megfaragta a Rohoncra való 80 gerendát és 150 szarufát, ami tető építést vagy javítást feltételez. 1615-ben rajzokat készített Batthyány számára Jacob Huebel am Straden prágai császári és udvari építőmester az építendő mulatóházról.

Batthyány Bethlen Gábor első támadása idején - többek között felesége rábeszélésére - 1620 októberében az ekkor már választott magyar király és erdélyi fejedelem pártjára állt. Bethlennel 1620. október 7-én Rohoncon személyesen is találkozott. Megbeszélésük eredményeképpen Bethlen Batthyányt dunántúli területi főkapitánnyá és egyben "commissarius plenipotentiarius"-ává nevezte ki.

1621 júniusában Collato és Esterházy Miklós császári csapatai megindultak a Dunántúl ellen. Batthyány szilárdan tartotta Németújvárt. Collato elfoglalta Batthyány rohonci várkastélyát és innen Szalónak ellen fordult. Batthyány a dunántúli végváriakkal szüntelen zaklatta a császáriakat, sőt júl. 5-én Zrínyi György Muraközből Rohoncra menő katonáit is szétverte. Ezt látva Collato visszavonult Kőszeg felé, majd a császáriak érsekújvári veresége után elvezényelték a Dunántúlról. Bethlen Haller György alatt 2500 katonát küldött Batthyánynak segítségül. Augusztusban Batthyányi Ferenc visszavette Körmendet, Rohoncot és 300 lovasa feldúlta Ausztriát egész Bécsig.

Részben Pázmány Péter esztergomi érsek rábeszélésére, részben birtokainak pusztulása miatt Batthyány visszatért a császári oldalra. 1622-ben az országgyűlésen már ő is egyike volt a király által ajánlott négy nádorjelöltnek. Bethlen 1623-as támadásakor semleges maradt. A harcokban megrongálódott rohonci várkastély helyén Batthyány egy még nagyobbat épített. Feltételezhető, hogy ekkor kapta a négy saroktornyos késő reneszánsz formáját, udvarán árkádos folyosóval. A kastély ekkor még nem volt zárt, a hátsó szárny még hiányzott (U alakú volt).

Batthyány Ferenc halála után az özvegye, Poppel Éva a 16 éves Batthyány Ádámnak Rohoncon rendezett be önálló lakhelyet kis udvartartással. 1627-ben azt az Esterházy Miklós nádort fogadták a várkastélyban nagy tisztelettel, aki 1621-ben Collatoval együtt feldúlta azt.

1629. február 5-én Rohoncon tartották meg Batthyány Magdolna és Csáky László mennyegzőjét. 1632. június 29-én Rohoncon állapodott meg Batthyány Ádám édesanyjával a birtokok felosztásáról. Az adatok szerint még 1630 és 1634 között is folytak munkák a várkastélyban.

1636-tól kezdődően Batthyány I. Ádádm megrendelésére Rohoncon jelentős építkezéseket hajtottak végre: egy egész új szárnyat húztak fel, amelynek révén zárt, négyszögletes udvart alakítottak ki. A kastélykápolnát Filiberto Luchese tervezte. Két tervet is készítet, amelyből Batthyány az olcsóbbat választotta, de végül a drágább és díszesebb épült meg. A kastélyon Simone Retacco építőmester dolgozott, Abbondio Bolla készítette a kastély ajtó- és ablakkereteit. 1636 után Rohonc lépett elő Batthyány Ádám legfontosabb rezidenciájává, amit csak I. Rákóczi György hadjáratai alatt cserélt fel Németújvárral.

1634-ben Rohoncon, a kastély leltárában szerepel "az Irot Bastia" ismeretlen, de feltételezhetően több színű mintával díszített felülete. Feljegyzés van a kapu feletti toronyról is. Az 1639-ben felvett inventárium megemlíti az öreg palotát, amin 21 ablak volt (ezek száma 1650-ben már csak 18 volt). Az ebédlő palotának 8 ablaka volt és állt benne egy zöld mázas kályha. Mind a két épületben számos értékes kárpit volt a falakon.

A rohoci várkastélyban török rabokat is őriztek. Ismert a szalónaki és rohonci rabok levele a kanizsai pasához, akik hasonlóan jó bánásmódot kérnek az ottani keresztény raboknak, mint ahogyan őket tartják itt.

Rohoncot 1648-ban III. Ferdinánd csatolta vissza Magyarországhoz.

1650-ben egy leltár megemlíti a várkastély felvonóhídját és a vár előtti épületeket: "az Föl vonio kapuban lancz az hidon ... az var hidgia elött sindeles szin". Elővár azonban nem volt, csak egy szárazárok védte a kastélyt. Óra is volt a tornyában, haranggal. Megemlíti az öreg konyhát paraszt kemencével. A konyha mellett kamrák voltak és a szakács is itt lakott.

1650. február 6-án tartották Rohoncon Esterházy László és Batthyány Eleonóra lakodalmát. 1652-ben a vezekényi csatában hősi halált halt Esterházy László özvegye egy ideig Kismartonban élt, majd Rohoncra költözött. 1654 októberében Batthyány éppen Esterházy Pállal volt Fehérvár alatt egy vakmerő portyán, amiről megtérve holtan találta leányát ("...27-én Sitkerol jottem Hasza Rohonczra az Seregel halva tanaltam Leaniomat").

A várkastély barokk átépítésének második szakasza 1650 és 1655 közé esett, amikor a hartbergi Anton Butz az akkor készülő új tárházhoz faragott kőkereteket, valamint a kastély parkjában megmaradt címeres díszkutat készítette.

1657-ben, Batthyány I. Ádám halálakor a végrendelete szerint az őseitől származó németújvári, rohonc-szalónaki és körmendi uradalmakat a két fiú, Kristóf (1637–1687) és Pál (1639–1674) örökölte, úgy hogy "mindeniknek egyenlő része legyen benne", a szerzett birtokok közül pedig Szentgrótot Pál, a dobrai birtokrészeket Borbála, a borostyánkői uradalmat pedig a második feleség, Wittmann Katalin kapta.

1660–1670-es években élénk színházi és zenei élet folyt Rohoncon. 1678 körül Esterházy Pál vázlatosan lerajzolta a rohonci kastélyt, a kaputorony magas és hegyes tetejének sarkait négy fiatorony díszítette (galéria). 1687-ben a kastély leégett ezért ki kellett javítani, ami 1689-ig tartott. Thomas Perl kőművesmester és pallér vezetésével új ablakokat üvegeztek az ifjabb Batthyány Ádám megrendelésére. Az általa folytatott építkezés befejezését jelentheti az a 200 forintos számla, amelyet 1696-ban a grazi Antonio Maderni stukkátor és festő nyújtott be a kastélyon végzett munkájáról. Az általa készített stukkókeretes mennyezetfestmények azok lehettek a kastélykápolnában, amelyekből egyet 1929-ben még fénykép örökített meg (galéria).

1698-ban fél évig kibérelte Rohoncot az ifjú II. Rákóczi Ferenc és itt lakott feleségével. A Rákóczi-szabadságharc alatt a Batthyányok nem álltak a fejedelem oldalára, de az megtiltotta a kurucok számára birtokaik kirablását. 1708-ben egy ideig megszállták a kurucok. Március 1-én gr. Esterházy Antal, a Dunántúli kuruc hadak főkapitánya innen ír levelet Bercsényinek. Június 18-án Bezerédy brigadéros Rohoncnál vívott vesztes harcot gr. Breuner dragonyosaival. Majdnem Bezerédy is fogságba esett. 1709 július 12-én Esterházy jelenti Bercsényinek, hogy Heister a Rábán túl lévő területet elfoglalta, Szombathelyt, Rohonczot, Küszögöt [Kőszeget], Körmendet megerősítette. Ezekben az években Vasvári Gergely volt a Batthyányok rohonci tiszttartója.

1720 és 1745 között a várkastélyon kicserélték a tetőt, 1730 után új dísztermet és teljesen új homlokzatot kapott. A munkálatok Donato Felice Allio császári főépítész tervei szerint folytak. A kastély belső tereit Mathias Wimmer stukkátor díszítette. Savoyai Jenő, a híres hadvezér a grófi család vendégeként többször és huzamosabb ideig mulatott Rohoncon.

Batthyány Lajos nádor 1760 és 1768 között felújíttatta. A rohonci családi levéltár egy részét 1769-ben Körmendre szállították át. 1786-ban Korabinszky János Mátyás 220 szobás, háromszintes kastélyként írta le, gazdag képtárral. Az udvara akkora volt, hogy azon 1767-ben és 1774-ben egy lovasezred vonult fel dísszemlére.

Vályi András Magyarország leírása c. munkájából (1796-99): "Nevezetesíti e’ Várost a’ Hertzegi Vár, melly a’ Városnak piatzán épűlt, ’s mind e’ Várost, mind pedig az egész vidéket ékesíti. Mind külső, mind belső tekintete méltóságot mutat, magassága három emeletű, ’s 200 szobáknál több van benne. Nevezetesek ezek között a’ képes szobák, mellyekben a’ Hertzegi Nemzetségnek Eleji szemléltetnek, régi köntöseikben, ’s jeles alólírásokkal, és a’ szemlélőt őnként gyönyörködésre hevítik. A’ több külömbféle hertzegi szobáknak lerajzolása meszsze elvonna tárgyunktól. Némelly ritka, és drága képeket Hg ő Eminentziája néhai Gr. Festetitsnek ajándékozott, mellyek Ságba vitettek; ezek között vagyon az a’ szőlő-fürt is, mellyért Bertalanfi szerént 10000 forintot nyert a’ képíró. E’ Várnak belső udvara is nagyon tágas, és pomás kúttal ékesíttetik; mellette vagyon pedig a’ hertzegi kert, melly nem annyira tágas, mint jeles ízléssel készíttetett; a’ Várhoz tartozó pintzék ellenben olly nevezetesek, mellyekhez hasonlót nem hamar tapasztalhat az útazó. Valamint e’ Vár mind fekvésére, mind épűletére nézve kiváltképen nevezetes; úgy az itten tartatni szokott külömbféle hertzegi múlatságok is eléggé nevezetesek, mellyek között emlékezetet kívánnak az 1774-dik esztendőben tartatott szép, és pompás vígadalom, melly itten F. H. A. Kristinának, és Férjének kedvekért tartatott. "

Újabb részleges átépítése 1799–1800-ban történt már a klasszicizmus jegyében. Ekkor ismét új tetőt és tornya a fényképekről ismert sisakot kapta. 1836-ból Fényes Elek arról tudósít, hogy a kastély kertje három oldalról övezte az épületet. 1812 és 1816 között Batthyány II. Lajos herceg Woytha Ferenccel átépíttette a kastélyt.

1871-ben a Batthyányak eladták rohonci birtokaikat Szájbely Gyula ügyvédnek.

Borovszky Samu Vas vármegyét bemutató könyvéből (1898): "A rohonczi várkastély szabályos négyszög, négy sarkán tömör, toronyszerü kiszögelléssel, elől a főkapu felett szintén emelkedik egy torony kupolás fedélzettel.
A vár rézsútos lejtőn emelkedik, ugy, hogy mig elől meglehetős széles és mély parkozott árok huzódik, a hátsó sarok-építmény már mesterségesen készült párkányon nyugszik, impozánsul tüntetvén fel az épület hatalmas arányait. Udvara oly terjedelmes, hogy akár egy egész huszárezred kényelmesen felállítható benne. Az udvari kőkúton látható a Batthyány nemzetség czímere. Öblös pinczéjében negyvenezer akó bor fért el s e mellett még mindig megfordúlhatott benne egy hatlovas kocsi. A kastély pompás termeiben volt a többek között 1839-ig a harminczezer kötetnyi könyvtár, melyet Batthyány Gusztáv a magyar tudományos akadémiának ajándékozott."

1906-ban a nagyiparos Heinrich Baron Thyssen-Bornemisza vásárolta meg a kastélyt. Lánya Margit volt kastély utolsó úrnője, aki Batthyány Ivánhoz ment feleségül. Így került vissza Batthyány tulajdonba.

1944 őszétől a kastély székhelye volt a Délkeleti Fal építéséért felelős Todt szervezet regionális építési szakaszának vezetőségének. A kastély pincéjében szállásolták el a Délkeleti Fal építéséhez idevezényelt zsidó munkaszolgálatosokat.

Egy máig tisztázatlan esemény kötődik a kastély végnapjaihoz. 1945. március 24-25-én Battyhányné Thyssen-Bornemisza Margit esélyt adott a helyi osztrák volksbundistának és SS-tagoknak. A mulatság résztvevői az éjszaka 180 magyar zsidó kényszermunkást végeztek ki.

A településen folyó harcok során 1945 március 29-ről 30-ra virradóra az épületben tűz ütött ki. Az máig nem tisztázott, hogy a visszavonuló németek gyújtották fel, vagy a szovjet csapatok. Sacha Batthyány És nekem mi közöm ehhez? c. könyvében azt írta, hogy az oroszok bombázták le, és aztán a helyiek széthordták az összes bútort, az értékes képet és szőnyegeket. 1950–1952-ben háborús sérülései miatt lebontották. Helyén modern épületek épültek. Az egykori pompás várkastély délkeleti sarka a lőréses sarokbástyával még felismerhető, de erősen átépítették.