Csábrág

Csábrág

(Hrad Čabraď)

A vár rövid története

Csábrág várának története egy érdekességgel indul: eredetileg Litva várának hívták és kettő volt belőlük egymástól pár km-nyi távolságban. A kettőt viszont soha nem lakták egyszerre, a korábbi Litva (másik nevén Haradnok) rombadőlése és elhagyása után épült az új Litva, a későbbi Csábrág.

A korai Litvát a Hontpázmány nembéliek építették (Hont vagy fia, Nagy Ders), első említése 1276-ból való Castrum Haradnok néven. Ebben a IV. László által kiadott oklevélből kiderül, hogy a Hontpázmány nem másik ága (Kis Derzs és Demeter) elfoglalta Nagy Dezstől, és a várban őrzött okleveleken kívül 3000 márka értékű zsákmányuk volt. "Lampert unokái, Hont fiai: Ders és Demeter, akik nem félvén magukat kimondhatatlan, embertelen és átkos tettbe ártani, hívünknek, Hont fiának, nagyobbik Ders ispánnak Haradnak nevű, a Litva folyó mellett levő várát - Isten félelmét félretéve, hitüket megsértve és áthágva - cseles és felfoghatatlan rosszindulattal és ártó szándékkal hatalmaskodva elfoglalták és magát Ders ispánt feleségével és gyermekeivel együtt embertelenül elfogták, és mind ő, mind rokonai és megyebeli nemesek összes dolgait és javait, amelyek a várba lettek szállítva megőrzés és ottani tárolás céljából, s amelyek háromezer márka értékre rúgtak, elragadták és elvették mindazon kiváltságlevelekkel és oklevelekkel együtt, amelyek összes birtokaikra, kiváltképpen Szentantal birtokra és egyházának szabadságára vonatkoztak... úgy rendelkezünk és döntöttünk, hogy a mondott Ders és Demeter összes birtokai, akár örökölték, akár adományul kapták és vásárolták, vagy bármilyen más címen is szerezték azokat, továbbá mindazok birtokai, akik e Derssel és Demeterrel együtt, az előbb mondott várat elfoglalva és abban tartózkodva, királyi felségünk ellenében nyilvánvaló felségsértés bűnébe estek, a mondott nagyobbik Ders ispán jogába és tulajdonába kerüljenek... "

1282-ben egy oklevél még Ders és Demeter váraként említi. 1285-ben a testvérek megosztoznak a birtokon, ebben szerepel "castrum Lytua, Haradnuk alio nomine" alakban, tehát Haradnok és Litva egy várat takar. 1307-ben Nagy Ders fia, Túri Kövér Miklós cserében átengedte Litva várát a vele rokon Hont fiaiank, Dersnek és Demeternek. 1318-ban Ders fia Tamás tiltakozott Csák Máté ellen, aki elfoglalta a várat és őt elűzte. Ezután valamikor lerombolták a várat, talán Csák Máté halála után (1321).

Az új Litva (Csábrág) építése I. Károly királyhoz köthető. 1335-ben várat a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta az ekkor még Litva-vár nevű erősséget. 1342-ben a király hűtlenség címén elkobozta Dobrakutyai Demeter fia Lőrinc fiaitól, Pétertől és Leukustól (Lökös) Litva várát a másik romos Litva várral ("castrum ipsorum Lytua vocatum, cum alio castro similiter Lytua desolata"), valamint Leszenye, Apova, Hrussó, Jablanc, Csali, Beluja, Bellej, Karaszkov, Váraljafalu, Csábrág, Varbók, Konszka, a két Terpény, Bagyan, Jaksateíke, Legénd, Klaszita, Kormosó, Dolhapulya, Prencsfalu, Derfel, Pakhaus, Szentantal és Zsibritó községekkel, valamint a szentantali, szenográdi, varbóki, domanyiki, csábrági és litvai vámhelyekkel együtt. Dobrakutyai Lökös nevével találkozhatunk Bozók kirablásánál és az apát megsebesítésénél.

I. (Nagy) Lajos király halála után lánya, Mária királynő valamikor Szécsényi Franknak zálogosította el 3000 aranyért, de Zsigmond király 1387-ben Saskő váráért visszacserélte. 1390-ben a Rátót nembéli Ilsvai Leusták nádor kapja meg, aki később csereképpen átengedte Pásztói Jánosnak és Kakas Lászlónak a nyitrai Kesselőkőért. 1394-ben már csak a kazai Kakas család a birtokosa.

A várat a 15. században közepétől már inkább Csábrágnak nevezték. 1439-ben a husziták elfoglalták a közeli Korponát, és ott egy erődítményt építettek. Valószínűleg Csábrágot is megszállták, de erre nincs 100%-os bizonyíték. Viszont közvetett bizonyítékok azért valószínűsítik a huszita foglalást: egy nyitrai perben említik, hogy a király haddal vonul Csábrág ellen és 1461 októberében Mátyás király több oklevelet is kiállított a Litva vára alatt elhelyezkedő katonai táborban (galéria).

1463-ból ismert Kaza-i Gyula György levele Kaza-i Gyula Detrének, amelyben értesíti, hogy sietve készül a mostani hadjáratba, felveti, hogy jobbágyaik megadóztatásáról egyezzenek meg, valamint figyelmezteti, hogy Csábrág várhoz most lehetne legkönnyebben hozzájutni. Ezek szerint a kazai Kakasok nem kapták automatikusan vissza a csehektől visszafoglalt várat.

1469-ben Horváth Dámján szerzi meg, s e család felveszi a Csábrági, ill. a Litvai előnevet. 1469-ben tartozéka: Apova, Csábrág, Kormosó, Méznevelő, Stefoltó, Szentantal és Varbók. 1472-ben a vár tartozékai között Szentantalt, Szentegyedet, Stefoltot, Derfelt, Stallot, Kormosót, Varbókot, Csábrágot és Váralját említik. Egy 1474-es oklevélben "castrum Lythwa alias Chabrad" néven szerepel. 1475-ben Horváth Dámján özvegye Balassa Lászlóhoz ment nőül s a következő évben sógorával, Horváth Péterrel osztozik a várbirtokon. A Horváth család az 1500-as évek elején fiúágon kihalt, a birtok női ágon öröklődött tovább. 1501-ben megállapodás jött létre Kasza Ferenc, Litvai Dámján fia István, Hennyngh János özvegye, Zsófia, Hatvani Menyhért, Fáncsy Orbán és Füssy János között a litvai várnagy kinevezési jogát illetően. 1505-ben Fáncsy Orbán Füssy Jánost és birtokostársait eltiltja Csábrág vártartozékainak az Erdődyek részére történő elidegenítésétől.

1511-ben Fáncsy Orbán eladta a várat és várbirtokot 1000 arany forintért Bakócz Tamás érseknek és rokonainak, az Erdődyeknek. Az érsek idejében jelentős építkezések folytak a várban.

Bakócz Tamás 1517-ben kelt végrendeletében rokonai magvaszakadta esetére az esztergomi Bakócz-kápolnának hagyományozta a Hont megyei Csábrág várát és még egyebeket (oklevél a galériában).

1534—1540 között hosszú pereskedés kezdődőtt Csábrág váráért az Erdődyek és a kápolna között. Ez a hatalmas várbirtok Bakócz végrendelete szerint Erdődy István és Farkas halála után a kápolnát illette, mégis az Erdődyek, Péter és Simon zágrábi püspök — úgylátszik I. Ferdinánd jóváhagyásával — a maguk számára foglalták le.

1534. jún. 9. Sempte. Thurzó Elek országbíró és királyi helytartó az esztergomi káptalan kérésére utasítja a sági konventet arra, hogy miután Erdődy István utódok nélkül halt meg, Bakócz Tamás végrendeletének értelmében Csábrág várának birtokába iktassa be az esztergomi kápolnát (capellam per Reverendissimum quondam dominum Thomam archiepiscopum Strigoniensem..........ad honorem Annunciationis Beate Marie Virginis in Ecclesia Strigoniensi fundatam), illetve az esztergomi káptalant.
1534. aug. 20. Ipolyság. A sági konvent jelenti, hogy amikor Thurzó Elek 1534. jún. 9-én kelt parancslevelének értelmében a csábrági vár birtokába aug. 4-én beiktatta az esztergomi kápolnát, illetve a káptalant, Thury Gábor várnagy Erdődy Péter nevében ellentmondott. Erdődy Péter Csábrág várát később átengedte vagy eladta Erdődy Simon zágrábi püspöknek.

1535. febr. 8. A sági konvent előtt Körmendy Mihály kanonok tiltakozik az ellen, hogy Erdődy Péter Csábrág várát jogtalanul lefoglalta. 1536. máj. 21-én a sági konvent beiktatta Pálffy Pétert (Erdődy Klára férjét) Csábrág várának birtokába, ugyanis Erdődy Simon a várat időközben neki eladta 15250 forintért.

1546. febr. 27. A pozsonyi káptalan előtt az esztergomi káptalan tiltakozik az ellen, hogy Pálffy Péter Csábrág várát eladta Balassa Menyhértnek, továbbá azért, hogy a Csábrág váráért folyó perben Thurzó Elek semmit sem tett.

Az 1548-as országgyűlés elrendelte a felvidéki rablóvárak lerombolását, Balassa Menyhért megbüntetését. Ferdinánd 1549-ben Salm grófot bízta meg a feladattal. Tinódi Lantos Sebestyén feldolgozta az eseményeket "Szitnya, Léva, Csábrág és Murán váraknak megvevése" c. versében. Az első három vár Balassa Menyhért tulajdona volt. Salm először Szitnyát foglalta el, a várból kirohanó Bak Orbán ötvenhatod magával fogságba esett. Utána Léva következett, de ez alatt Csábrágot már körülzáratta. Tinódi így mondja el: "Megszállatá ugyanakkor Csábrágot, Az vár kéről ásata ö nagy sáncot, Ott hagyá vitéz Horvatinovityot, Lovaggal, gyaloggal, hogy őriznék Csábrágot". Léva után Csábrágot is elfoglalták a királyi csapatok és visszaadták Pálffy Péternek, de királyi őrség maradt benne.

I. Ferdinánd 1552. november 16-án Sforza Pallavicinit nevezte ki magyarországi főhadimarsallá. Többek között kiemelt figyelmet kellett fordítania a Garam menti bányavárosok védelmére, amelyeket az előttük fekvő végvárak (Léva, Csábrág, Szitnya, Bozók, Korpona stb.)oltalmaztak, sőt szükség esetén csapatokkal kellett a terület védelmét segítenie.

1552. dec. 7-én falai között született Pálffy Miklós, a később híressé vált hadvezér, Győr visszafoglalója.

I. Ferdinánd 1553. júl. 4.-én Bécsben kelt levelében "arx nostra Chabrag"-nak nevezi és meghagyja a vár tisztviselőinek, hogy a tizedet szolgáltassák ki az esztergomi káptalannak.

Csábrág kapitánya és tulajdonosa lepoglavai Krusich János János lett, aki Pálffy Katalin férjeként jutott a vár birtokába.

Csábrág középkori, lakótornyos hegyi várát 1572—1574 között Natali Angelini korszerűsítette (rajza a várról a galériában). Ellenőre Bernardo Magno volt, aki 1573-ban szemlélte meg a munkát. Az újonnan épült, vastag falaknak nem sok hasznuk volt, mert mint 1577-ben a Haditanács megállapította, a környező hegyek magasabbak a várnál. Ezért a továbbiakban karbantartást és nem erősítést írt elő.

1575-ben Kékkő, Divény és Somoskő után közvetlen veszély fenyegette Csábrágot a török részről s Krusich rendelkezésére ötszáznál több főnyi katonaságot bocsátottak Csábrág és Korpona védelmére.

Kursich 1582-ben bekövetkezett halála után özvegye Illésházy nádorhoz ment feleségül, Csábrágot is a nádor vette birtokba. 1584-ben a haditanácsban felmerült a vár lerombolásának ötlete is, de végül Giulio Ferrari olasz építész - Bakabánya és Korpona erődítéseinek tervezője - Csábrágot is megerősítette. A várat jelentős mennyiségű hadianyaggal látták el.

1605-ben Bocskai István hadvezérei előtt Szendrő, Szádvár Drégely után Csábrág, Buják, Szécsény, Gyarmat, Nógrád, Vác is megnyitotta kapuit. Füleket, Véglest, Lévát, Zólyom várát, Besztercebányát ostrom alá vették a hajdú csapatok. A 15 éves háborút lezáró béke után Csábrág visszakerült királyi fennhatóság alá.

1614-ben Vác elsete után Csábrág várába királyi csapatokat rendeltek. 1615-1616-ban 40 német zsoldos és 16 magyar hajdú állomásozott Csábrágon.

1622-ben Koháry Péter bárói rangot nyert, és adományként megkapta II. Ferdinánd királytól Csábrág és Szitnya várait a hozzájuk tartozó falvakkal együtt.

Bethlen Gábor és később I. Rákóczi György Felső-Magyarországi hadjáratai alatt Csábrág nem állt ellen az erdélyi hadaknak, ostromáról nincs adat. A békekötések után rendre visszakerült a császárhű Koháryakhoz.

1682-ben Thököly és Ibrahim pasa Fülek ostrománál elfogták Koháry Istvánt. Thölöly csapatai előtt Csábrág is megnyitotta a kapuit. Koháry fogsága idején több verset is írt. A törököket Bécs alatt megverő Sobiesky János hazatérő hadai előtt Thököly kurucai meghátráltak, a várak őrsége visszatért a császári oldalra.

1703-ban a Rákóczi szabadságharc kitörésekor I. Lipót gr. Koháry Istvánt bízta meg 500 lovas és 300 gyalogos felszerelésével a felkelők ellen. Csábrág vára Kékkő, Gács és Szécsény mellett a megyei nemesség védelmét látta el a kurucok támadása ellen. Gróf Koháry Farkas aug. 8-án elhagyta a várat és Bécs felé távozott. Szeptemberben Koháry levélben Réthey Ferencet bízta meg a vár védelmével. Bár a várat némileg megerősítették és ellátták élelemmel, viszont az őrség létszáma alacsony volt. Október elején a várba húzódott labancok rajtaütöttek egy kisebb kuruc csapaton. Miután Kékkő és Gács a kurucoké lett, Réthey nov. 1-én tárgyalni kezdett Ocskay Lászlóval a vár átadásáról. Rétheyék kapitulációja után a kurucok elég őrizetlenül hagyták a csábrági várat, és így ott Korponay János, Koháry leghűségesebb embere (a lőcsei fehér asszony férje) újból védelemre rendezkedett be. Bár katonái a várat már karácsony előtt fel akarták adni, 1704. február 24-ig kitartott, de ekkor, a reménytelenné vált helyzetben megadta magát. Ekkor lett Korponayból is - színleg - kuruc.

1709-ben Pálffy János császári altábornagy csellel foglalta vissza a kurucoktól. A vár súlyosan megsérülhetett, mert Koháry István egy versében ezt írta:
Nem bánom verseim öszveszaggatását,
De bánom Csábrágnak bástyái hányását,
Kőkerítésének földig lerontását,
Lakóhelyeimnek mind elpusztítását.

A szatmári békekötés után Koháry István haláláig Csábrágon tartózkodott (1731 március 29). Utódai később szívesebben tartózkodtak a komfortosabb, fényűzőbb szentantali kastélyban - a vár fokozatosan romlásnak indult, bár 1760 körül még a kályhákat kicserélték. A vár feltárása során előkerült leletek szerint a várárkokat szemétdombnak használták.

A vár végső pusztulása 1812-ben következett be, Koháry Ferenc felgyújtatta a már romosos várat. A kaputorony azonban viszonylagos épségben vészelte át, a kutatások szerint a 19. században kovácsműhely működött benne.

1986 körül ledőlt a lakótorony egy része, az 1990-es évektől kezdődött meg a vár részletes kutatása. Az állagmegóvást a helyi önkéntesek Rondel egyesülete végzi. 2013-ban az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének hallgatói is részt vettek a munkálatokban. A munkák jelenleg is folynak (2019).

Csábrág

Csábrág - Civertan felvétele.

Csábrág

Csábrág - Civertan felvétele.

Csábrág

Csábrág - Civertan felvétele.

Csábrág

Csábrág - Civertan felvétele.

Források: Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna; Karczag Ákos – Szabó Tibor: A két Litva vára; Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt; Csorba Csaba: A Felvidéki várak históriája; Mordovin Maxim: Csábrági kutatások; Mordovin Maxim: Csábrági rejtélyek; Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai; Marosi Endre: Itáliai hadiépítészek részvétele a magyar végvárrendszer kiépítésében 1541—1592 között; Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XXVI. 1342. (Budapest–Szeged, 2007.);

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Hol található

Szélesség: N - 48°14'40.4"
Hosszúság: E - 19°06'21.8"