Torna Keglevich kastély

A tornai Keglevich-kastély az építésének idejében a család magyarországi ágának egyik fő rezidenciája volt. Az erődítésekkel kiegészített reneszánsz kastély megfelelő reprezentációt biztosított a főúri család számára. Mára az eredeti nagyszabású épületből csak az erődítmény egy része maradt meg a gazdasági épületekkel.

Torna városa (szlovákul Turňa nad Bodvou) a tornai vár tartozéka volt. A 17. század elején a városban felépült a fából épült Magóch kúria, amelyet 1612. június 2-án elosztottak egymás között az örökösök az új várbirtokosokkal, azaz a Káthay és a Móricz család képviselőivel. 1630-ban Móricz Borbála kezével jutott tornai részbirtokhoz Keglevich II. Miklós. 1636-ban a tornai kúriájából kelteztet levelet.

A kőfallal kerített rezidenciát fia, Keglevich III. Miklós építtette, aki 1346-ban bárói rangot kapott és Diósgyőr főkapitánya is volt. 1649. április 30-án III. Ferdinánd kinevezte Torna vármegye főispánjává. Keglevich sikeresen harcolt a török ellen, Zrínyi Miklós oldalán részt vett 1664 telén Berzence és Babócsa bevételében. 1687-ben I. Lipóttól megkapta a grófi címet is. Az általa felépített  új rezidenciát 1661 és 1665-ben még kúriaként említik, de már 1663-ban van kastély elnevezés is. A kastély leéghetett a Thököly felkelés során, mert 1681-ben javítani kellett. Ebben az építési fázisban épült fel a ma is látható több szintes, donga boltozatos kapu, felette sík mennyezetes helyiséggel. A déli bástya és a kapu között egy helyiséget alakítottak ki, amely később biztosan börtönként szolgált. A kastély déli oldalánál kis díszkert és halastó volt.

Keglevich III. Miklós halála után Tornát Keglevich I. Ádám vette át, aki 1692-ben tornai főispán is lett. 1732-ben a tornai birtokokat fia, Keglevich I. József örökölte a birtokok megosztása után. Ekkor leírás is készült a kastélyról. E szerint a téglalap alaprajzú kastély egy kisebb magaslaton volt, két szárnnyal rendelkezett, melyek közül a keleti "bástya formájában" volt kiépítve. A bejárati kapu a keleti szárny bal oldalán volt. A kapu felett egy szoba volt két ablakkal és egy egyszerű kályhával. A kapu mellett egy egy tizenkét öl mély kút volt. Az udvarnak az északi részén egy reprezentatív lakószárny volt. Előtte húzódott egy folyosó, amely szintén falépcsőn keresztül volt megközelíthető. Ezt a folyosót az összeírás előtt nem sokkal újíttatta fel és festette ki pirosra Keglevich I. József. A folyosó egyenesen a „nagy palotába" vezetett, melynek két nagy ablaka volt és egy zöld, csempézett kályha kemence volt benne „modern módra”. A „nagy palota” és a házaspár két szobája alatt egy „nagy pince” terült el, melyben száz gönci hordó fért el. A második, „kisebb pince”, amely a termés és más szükséges dolgok megőrzésére szolgált. A keleti szárnyban volt a konyha nagy kéménnyel, és a szakács szobájával. Mellette celédszoba. Ezeket a termeket hozzákapcsolták a keleti falhoz, amely a két sarokbástyával rendelkezett, és mésszel fehérítették őket. Az egyik bástya az északkeleti oldalon kapcsolódott az istálló végéhez. A másik bástya a délkeleti oldalon egy szobával rendelkezett az emeleten és eggyel a földszinten. A kastélyon zsindelytető volt, mely az időjárás hatásai miatt javításra szorult. Kizárólag azok a részei nem szorultak javításra, melyek a „gróf úr és grófné szobája” felett voltak.

Keglevich I. József az 1730-as évek után távozott Tornából, a kastély romlásnak indult. Egy 1758-as leírás szerint "az utolsó napokban a romjait volt kénytelen felújítani".  Ekkor épült egy kétszintes épület a kapuhoz.

1765-ben ismét leírás készült az épületről. Ekkor a  kétszárnyú kastélyt négyzet alakban kőfal vette körül. A fő, reprezentatív és a lakhelyül szolgáló északi szárny két szinttel rendelkezett. A szuterénben egy szoba, a sáfárház és pincék voltak találhatóak. Az emelt földszinten hat fűtött szoba volt fa gerendákkal ellátott mennyezettel és egy bolt. A bolt ebben az értelemben egy, főleg emeleten található, boltíves termet jelent. Ezt a „palota” egészítette ki egy különálló bejárati lépcsővel és ablakokkal, melyek a déli irányba néztek. A keleti szárny külső falánál az északi oldalon régi fa épületek álltak, pontosabban egy konyha, a szakács szobája, a cselédház, a kamrácska és az istálló, amely a borjúk telelésére szolgált. A keleti szárny déli végén kétszintes kör alakú falazott bástya volt látható, melynek a felső része kápolnaként funkcionált és a lenti része pedig raktárként különféle dolgok tárolására. A keleti oldalon vezető falban egy kaput csináltak és fölé helyezték a kulcsár lakórészét és a közte és a bástya közötti térbe pedig a konyhát. 

A romos kastély 1770-ben Keglevich II. József újította fel. Ekkor az északi, reprezentációs szárnyat lebontva egy teljesen újat emeltek helyette. A  keleti szárnyat is átépítették és új termeket építettek az északi oldalán az északi bástyához kapcsolódva. Kiépítették a mai egytraktusú északi szárnyat lapos mennyezettel, amely helyettesítette a régi szárnyat. A 18. század végén, Keglevich I. Károly idejében a keleti szárnyban voltak átalakítások és az északi bástyát is lakóhellyé alakították át. Keglevich halála után özvegye Zichy Katalin grófnő tartózkodott a tornai kastélyban, amelyet ő használt utoljára rezidenciának. 1810. március 6-én bekövetkezett halála után fia, Keglevich III. Ferenc volt Torna birtokosa, de az ő korai halála miatt özvegye, Eszterházy Erzsébet grőfnő rendelkezett a birtokkal, mint egyetlen fiuk gyámja. Ők már Pozsonyban és Bécsben tartózkodtak, a birtok hanyatlásnak indult. 

A kastélyban az utolsó nagyobb átépítés a 19. század első felében történt. A kapu és a déli bástya emeletét és a termeket, a földszinten és az emeleten egyaránt boltozták. Az emeleten a sarokba fűtőberendezés került, amely a falakon lévő nyílásokon keresztül az oldalsó termeket is fűtötte. Az emeletre egy új, kültéri lépcső vezetett. A keleti szárny két helyiségét magas kolostori boltozattal látták el. A helyiségek átfogó átalakítása az ablaknyílások és a bejáratok módosítását is jelentette, és a vakolatra sablonfestés került. Ez növényi ornamentika sormintájából áll, örvények és illuzórikus drapéria formájában (ezek láthatók töredékesen a galériában).

1864-ben a Vasárnapi újság 13. számában cikkezett a tornai  kastélyról: "Mai képünkön a tornai ódon kastély, háttérben hajdani tornai templommal s leghátrább a várromokkal, előtérben a kastély szeszélyes kertével, természetalkotta nagy tavával látszik. E kastély a leégetett tornai vár hasonlatosságára tornyokkal épittetett 1686-1690 közt s bővíttetett alatta elterülő gazdasági épületekkel 1748 körül.
A Gyulay és Keglevich grófok birtoka volt Torna városával együtt, most gróf Keglevich Béla tulajdona. Most a tó tisztán tartatik, a kacsatenyésztő nádas kivételével;  a kert szépítésére is némi rendezés alkalmaztatott ujabb időben, de a tó déli szélén a város felé állott fürdőház pusztulásnak indult."

A 19. század végén csak kisebb javítási munkák voltak a kastélyban. Valószínűleg a 20. század elején, amikor a kastély Solymossy Lajos báró birtoka volt, a szárnyak találkozási sarkában sokszög alaprajzú, üvegezett, fapavilont építettek. Ez a 20. század utolsó harmadáig létezett. A kastély az 1950-es években már romokban hevert. A helyreállítás során felújították az északi szárny nyugati részét, és számos módosítást végeztek, különös tekintettel az ablakokra és a bejáratokra. Az 1990-es évektől a kastélyt már nem használták, egyre jobban kezdett lepusztulni. Nemrég új tetővel látták el, ami megállította az emlékmű fokozatos megsemmisülését.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor