Szulyó vára

Szulyóváralja községtől kb. 1,5 km-re, a szulyói sziklavilág egyik csoprtján találhatók Szulyó várának romjai. Talán az egyik legérdekesebb, legvadregényesebb várrom a Kárpát-medencében, források azonban nagyon kevés számban állnak rendelkezésre.

A vár építésének ideje bizonytalan. Ondrej Sedo 1976-ban a vár omladékrétegében 13. századi cseréptöredékeket talált. Hradna és Szulyó a trencséni nemes várjobbágyoké volt, talán ők építették a várat a tatárjárás idején. III. Béla király 1193 évi oklevele szerint  Szulyó ("Sulo")  Vrazlo trencséni vájobbágy birtoka volt (Chebk comes 1274. aug. 1-i átírásában maradt fenn). Bár okleveles adat nincs róla, de valószínűleg Szulyó is Csák Máté birtokába került a többi trencséni várral együtt 1300 után.

A várról az első adat 1336-ból ismert ("Sculyo, Sculio"). Ekkor a Szulyói család őse, Hodászi Máté fia Illés budetini várnagy magának kérte a királytól. 1337. márc. 19-én I. Károly király tudatja, hogy Hadaz-i Máté fia Illés magister Budethen-i várnagy szolgálatai fejében a Trencsén (Trinchiniensis) megyei Sculyo birtokot kérte, amely a trencséni (Trichiniensis) vár örökös nélkül elhalt nemes jobbágyáé volt.

1440-ben Swidergal Miklós budetini várnagy foglalta el I. Ulászló király számára.

1470. június 4-én ben Mátyás király engedélyt adott a Szulyói családnak, hogy Rohács nevű erődítményüket ("castellum seu fortalicium Rohach") árokkal és tornyokkal erősítsék meg (galéria). Ezt az adatot általában a várra vonatkoztatják a kutatók, de Koppány Tibor felveti azt a lehetőséget, hogy a vár alatti kastély megerősítésére kapott engedélyt Péter fia Illés.

Trencsén vármegye 1536-os rovásadó lajstromában ez szerepel: "A nagyságos úr , Kozka Miklós, a Szulyó nevű vár ellátása folytán, ahogy ő mondja, megtartotta magának várai javait. (Magnificus dominus Nicolaus Kozka ratione provisionis arcis Swlyow  vocatae, ut dicit, retinuit pro se in bonis arcium suorum)" .

Szulyói György 1550-es magtalan halálával Szulyó vára a királyra szállt. I. Ferdinánd Syrmiensis (Szerémi) Sebestyénnek adományozta, de az 1550. december 29-i beiktatást Podmaniczky Rafael embere, Rozsony Pál megakadályozta. Megrohanták a várat és felgyújtották. Syrmiensis pereskedni kényszerült Podmaniczyvel, a trencséni adóösszeírás szerint 1553-ban már valószínűleg az övé volt. Sebestyén úr helyreállíttatta a kiégett várat, és utódai felvették a Szulyovszky nevet. 1576. július 17-én Károly főherceg jelentést kért a Magyar Kamarától, hogy Szulyó vára még Szerémi Sebestyén a Magyar Kamara titkára birtokában van-e?

1682-ben Szulyovszky Zsigmond özvegye, Bossányi Katalin újjá akarta építeni a romos várat, de halálával a munkálatok félbeszakadtak. A Rákóczi-szabadságharc alatt Szulyovszky Gáspár visszavert egy kuruc támadást.

1752-ben egy összeírás megemlíti a vár konyháját, mosókonyháját, valamint lakó és reprezentációs helyiségeit. Amikor a Szulyovszky család elhagyta a várat, 1780-ig még két őr őrizte, de ezt követően teljesen elhagyatottá vált. Egy 18. század végéről származó kép a várat tető nélkül mutatja, de az épületek többségének falai még eredeti magasságukban álltak. 1858-ban egy földrengés következtében sok álló fala leomlott.

Könyöki József 1882-ben felmérte és lerajzolta Szulyót (galéria): "...E sziklacsoport közepén, mintha csak annak egy része volna, áll a nem nagy kiterjedésű de fölötte érdekes várrom. Miután a vár, mind a Vágh folyó mind az országúttól félreeső keskeny völgyet uralja csak, a Vághvölgy védelmi rendszerére befolyással nem lehetett, s így magán várnak tekinthető. ... Első Ferdinánd e várat szúlyói predikátummal Szirmíensis Sebestyénnek ajándékozta, minthogy ez Bécs ostrománál 1530-ban 50 lovasával együtt hozzá pártolt, 1531-ben ennek fia Leonardus vette át a várat ki 1589-ben Trencsén megyei alispán lett. Ennek unokája Theodosius szintén alispán volt és 1593-ban vette át a várat. 1610-ben pedig királyi táblabíró is volt, 1611 évi január 7-én pedig azon palatinusi bíróság ülnöke is volt, mely Nádasdy Ferencz özvegye Báthory Erzsébet ismeretes csejthei büntette miatt Bicsén székelt. 1650-ben a vár Theodosius unoka Zsigmond birtoka lett. Ennek özvegye Katalin született Bochán, a várat 1682-ben királyi engedéllyel átalakította  s a várnak Katalinvár nevet adott. Az átalakítási munkálatok azonban egészben végre nem vitettek minthogy ő elhalván a vár örököse fia Gáspár azokat nem folytatta. Ezen Gáspár a várat a Rákocziak ellen hősiesen védelmezvén a birtokban megerösitetett s báró Bergami László főtábornagy által dicsérő okmányt is nyert. Ö is elhalván a vár hasonnevű fia pozsonyi városi tanácsnok birtokába jött. Ez odahagyva a várat, lassan pusztulásnak indult, úgy hogy most már csak néhány rongált fal áll fenn s az odajuthatás nem jár veszély nélkül. A mi a vár leírását illeti következőket vagyok bátor ide jegyezni. A szúlyói völgybe érvén annak északi oldalán meredek sziklafal áll előttünk. Ezen sziklafalat körüljárván a vár éjszaki oldalára jutunk, hol a bejárást 1.) alatt magas sziklacsúcsok között találjuk. A mellette lévő 2. sz. alatti helyiség őrtorony volt. Innen egy keskeny szikla meredeken át fölfelé haladva jövünk a 3. sz, alatti útra, mely a vár délkeleti oldalára vezet, Az ott látható fal csak a feljárást biztosítja. Itt átmenvén a kapun mely kelet felé egy fél rondella által van megvédve. A 4. sz. alatti keskeny uton érünk egy kősziklába vésett alagútba, mely az 5, 6, 7 és 8 sz. helyiségekbe vezet. Az 5. 6. számú helyiségek még donga boltozattal vannak beboltozva, Ezen helyisegek emeletét azonban meg nem lehet határozni, A 9. sz. udvarba csak a 7. sz. szoba első emeletéből lehetett jutni. Ez mind a 11. számú rondella a vár nyugoti oldalát védelmezték. 10. sz. a. látjuk a viztartót. A falak részint kőből részint téglából épitvék, de egész téglára szert nem tehetvén nem tudom van-e rajta jel vagy sem. A boltozatok tuffkőből vannak. Faragott követ nem találtam. Az ide mellékelt lapon látható czimer a Szirmiensis család czimere és Theodosius arczképén találtam, mely Madocsányiné Badnai birtokosnő tulajdona. A Szúlyón még most élő Szulyovszky család ezen ága, soha nem volt a vár birtokosa."

Divald 1905-ben írta a várról: "A fantasztikus szép, sziklás, szulyói völgy egyik hármas szirtjén, falkerítésen hengeres bástyákkal bíró, félkör alakú udvar, délkeleti sarkában kisebbfajta, földszintjén és emeletén három-három helyiségből álló kőház romokban."

A vár romja három sziklatömbön és az alattuk lévő keskeny sziklaplatón helyezkedik el. Nagyjából 70 x 30 méter az alapterülete,  a legmagasabb és legalacsonyabb pont közötti különbség 18 méter. A falakat a terepviszonyokhoz alakítva helyezték el. A vár legrégebbi része a déli szikla tetején épült. Ez kezdetben egy őrtoronyból és egy kis udvarból állt, kőből faragott esővíztartállyal. A bővítés eredményeként egy keletről csatlakozó épülettel bővítették, amely a falak jelentős részét képező sziklaalakzatokba integrálódott. A földszinti helyiségek dongaboltozatosak voltak, és az egyik a vár felső részébe vezető bejárathoz vezetett. Sziklába faragott lépcsők vezettek a kapuhoz, amelyet egy ovális torony szegélyezett, amely a főépület tömbjéből emelkedett ki. A kisméretű  keleti várudvartól északra további helységek voltak.  Északra a két sziklacsúcs közét fallal zárták le, és a tetejükön épületek álltak. Az ésszakkeleti csúcson boltív maradványa ma is látható. Az északnyugati szikla tövénél emeletes épület romjai vannak. Az utóbbi években a lelkes önkéntesek munkája megmentette a vár omladozó részeit.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor