Mátraszőlős templom

Mátraszőlős neve "terre Zeleus" formában 1265-ben, István ifjabb király  Ágas várát és a Pásztói monostor kegyúri jogát  Domokos fia Istvánnak adományozó oklevelében tűnik fel. Lehetséges, hogy ekkor már a Kacsics-nemzetség birtokában volt.  A 13. század utolsó harmadában a Kacsicsoknak egy vára ("Zeleus castrum") is állt itt. 1345-ben a Kacsics nembéli Illés fia Dénes és Benedek birtoka volt.

Mátraszőlősön a templom a 14. század elején, 1300 körül épült kora gótikus stílusban. Építtetője a birtokos Kacsics nemzetség lehetett. Ehhez a korai templomhoz tartozik a hajó déli falán feltárt két kisméretű ablak, és a  14. század közepéről származó freskó töredékek: Krisztus a pokol tornácán, Veronika kendője, Krisztus sírbatétele, Feltámadás. Ezenkívül a falon még egy Köpenyes Madonna ábrázolás és egy Keresztelő Szent Jánosról készült freskó is látható. A kis ablak belső káváján Ádám és Éva kiűzetését a Parandicsomból jelenetet ábrázolta a mester.

A templomot a 15. században bővítették: szentélyét kelet felé 2 méterrel meghosszabították és kiszélesítették. A boltozat címeres zárókövei a 15. század végén készültek. A szentély északi falán lévő késó gótikus pasztofórium is ekkorra datálható. A templomhajót nyugati irányba növelték és itt alakították ki az új, csúcsíves bejáratot (ezt 1925-ben elbontották). A hajó déli oldalán a bejárat elé nyitott előcsarnokot építettek, benne a koldusok számára kialakított patkával.

A templomot 1611-ben, Szőllősy Benedek plébánossága idején újjáépítették. Ezt a szentély falán feltárt zsoltárfeliratok, növénymintás  díszítések és angyal ábrázolás bizonyítja. A templom ekkor a Megváltó tiszteletére volt szentelve.

A templom 1669-re ismét rossz állapotba került. A renoválás során Náray György plébános a saját költségén állíttatta a korabarokk és reneszánsz oltárokat. A főoltár Szent Erzsébet ábrázolja az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása közben. Az oltár tetején szűz Mária megkoronázása látható. A templom két mellékoltára közül a Mária oltár pontosan datált, 1669-ben keletkezett korabarokk stílusban. Párja, a Szt. Miklós oltár nagyjából egykorú az előbbivel, de formája és színezése még a későreneszánsz ízlésvilágot tükrözi.  A templomot újra szentelték és ekkor kapta a Szent Erzsébet titulust.

A templomot 1778-ban renoválták, a hajót ekkor növénymintás festett fa mennyezettel fedték be. Ezt vagy 1864-ben vagy 1925-ben bonthatták le. 1798-ban épült az orgonakarzat a Canonica Visitatio szerint.

Tornyát 1864-ben építették az elbontott körítőfal köveiből. A sokszögű szentély külső felét egyenessé alakították át, és ehhez épült hozzá a torony.  A templom szentélyében ekkor kerültek elő az 1611-es falfestések.

1905-ben a templom északi falát támpillérekkel erősítették meg. A régi sekrestyét elbontották. A feljegyzések szerint a templom 1913-ban ismét nagyon rossz állapotban volt. 1925-26-ban állították helyre. A nyugati oldalon előcsarnokot építettek, a déli bejáratot befalazták és az előcsarnokot kápolnává alakították át. 1936-ban megemeltél a templom járószintjét. 1963-ban a templomtorony zsindely fedését bádogra cserélték.

1969-ben Valter Ilona (OMF) végzett régészeti feltárást. A helyreállítás során lebontották a nyugati oldal előcsarnokát, a déli sekrestyét és az északi oldali támpilléreket. A padlót visszasüllyesztették az eredeti szintjére, a déli elfalazott gótikus bejáratot kibontották.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor