Podolin erődített kolostor

Podolin városát 1412. november 8-án Luxemburgi Zsigmond több szepességi településsel együtt elzálogosította a lengyel királynak. Az elzálogosított részeket Lubló várából irányította a lengyel király megbízottja, a szaroszta. A 16. században a Szepesség elzálogosított területére is átszivárgott a protestantizmus. A 17. század első harmadában a lengyel főrend, Stanislav Lubomirsky elhatározta, hogy a "Luther eretnekségétől megfertőzött" elzálogosított 13 szepesi városban végrehajtja a rekatolizációt, és ehhez a piaristák segítségét kéri. Kapóra jött neki, hogy a 30 éves háborúban a svéd csapatok 1642-ben megverték a német császári csapatokat és elfoglalták Olmütz városát. A piaristák és Conti Onophrius rendfőnök Bécsbe menekültek, ahol a pápai nuncius azt tanácsolta nekik, hogy fogadják el a lengyel meghívást.

1642. november 8-án Stanislav Lubomírsky herceg kiadta a podolini piarista kolostor oklevelét.  Ebben gondoskodott az alapítandó kolostorról és szerzetesekről: "...Ellátásukra és ruházatukra évenkint biztosítok 800 forintot és pedig úgy, hogy egyre-egyre 50 forint essék. Ezen járadék biztosítására 11.500 lengyel tallért tábláztatok a sviercai sóbányákra és az ott levő összes birtokaimra. Ezen összeg fizetését mindazokra kötelezővé teszem, akik valaha ezen birtok tulajdonosai lesznek. És pedig két részben fogom az összeget kifizetni: az egyiket szent Mártonkor, a másikat szent János szütetése napján...".  A herceg elküldte Bartholomew olasz építőmestert Podolinba, aki a városfalon kívül, a Poprád folyó bal partján fekvő telket választotta ki az új épülethez. 1642. november 20-án Conti atya 18 piarista rendtagot (3 papot, 5 testvért és 10 novíciust) vitt a podolini várban kialakított ideiglenes kolostorba. Conti tartományfőnök a kolostor vezetését  az olasz származású Franco atyára bízta, akinek a novíciusok oktatásáról is gondoskodnia kellett. 1642. december 10-én ünnepi mise keretében szentelték fel az alapkövet és egy fakeresztet állítottak a leendő templom helyén.

Lubomírsky 1644-ben még két telket vett meg és azokat is a rendházhoz csatolta. Az 1648. június 28-án átadott kolostor erődített volt, sarkain erőteljes bástyatornyokkal. Az ünnepélyes átadáson Lubomírsky herceget Lubowiecki István, Lubló várának és a 13 szepesi városnak alkapitáriya képviselte. Az ünnepségek után a  diákok és piarista atyák átköltöztek a régi  várból az új épületbe. 1651-re elkészült a monumentális templom is, amelyet Peter Gembicky krakkói püspök szentelt fel.

1655-ben János Kázmér lengyel király vereséget szenvedett  X. Károly Gusztáv svéd királytól, és menekültében pár napot Podolinban töltött az udvarával.

1662-ben árvíz pusztított Podolinban. A feljegyzések szerint a kolostor körítőfala még nem teljesen kőből épült, a Poprád felől csak palánk védte az épületet. Az ár ezt átszakította és a födszinti termeket elöntötte a víz.  1669. február 28-án egy tűzvész elhamvasztotta az egész tetőt, a gerendákkal és padlással együtt. Az ablakon át még a templom főoltára fölé is elharapódzott. Hiába volt minden oltási kísérlet, a tető és az épület nagy része leégett. A javítások után 1671-ben a templomot újra fel kellett szentelni. 1684 október 10-én ismét leégett a templom és kolostor, csak a puszta falak maradtak meg. A károk olyan súlyosak voltak, hogy a lakóknak egy időre el kellett költözni más rendházakba. Az újjáépítés évekig tartott. 1694-ben a kert déli oldalát kőkerítéssel vették körül, az ablakokat négyszögletes kövekkel bélelték ki s az egész épületet teljesen befedték. Ezenkívül betegszobát (infirmariumot) rendeztek be a nyugati toronyban és egy teljesen új istállót is építettek.

1700-ban Esterházy Pál nádor vendégeskedett a piaristáknál feleségével és két gyermekével. 1701-ben II. Rákóczi Ferenc bécsújhelyi szökése után november 11-én érkezett Podolinba, ahol a piaristák adtak neki szállást. A hagyomány szerint a Rákócziról elnevezett északi bástyatoronyban volt a szobája. 1702-ben a svédek elől menekülő lengyeleknek adott menedéket a rendház.

1726-ban II. Ágost lengyel király a vieliczkai sóbányákból 2400 lengyel forintot biztosított a rendnek. 1762-ben a templomot barokk stílusban építették újjá, és két tornyot építettek hozzá, így nyerte el jelenlegi külsejét. 

1888-91 között a piarista gimnázium tanulója volt Krúdy Gyula, aki így emlékezett meg róla: "Egy felvidéki kolostor növendéke voltam, és sokszor voltam csínyeim miatt bezárt diák, aki tintagaluskát ebédelt...". Az I. világháború végén a zavaros időkben a piaristák 1919. augusztus 30-án Magyarországra távoztak, a rendházat bezárták és később a csehszovák katonaság szállta meg. 1922. február 2-án a piaristák 8 évre Ján Vojtaššák szepesi püspök rendelkezésére bocsátották a kolostort, aki átadta a prágai tartomány redemptoristáinak, akik 1927-ig használták az épületet a  katonasággal együtt.  A kolostor épületét 1947-1949 között részben felújították, egy időre ismét a redemptoristák használhatták.

1950 tavaszán a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága elrendelte a férfi szerzetesrendek felszámolását, a podolini kolostorban internáló tábort alakítottak ki. 1991-ben a redemptoristák harmadszorra is birtokba vehették a kolostort.

Cikk szerzője: Szöllősi Gábor