Diósgyőr

Diósgyőr

"A királynék jegyruhája"

A vár rövid története

A Bükk-hegység K-i részén, a Szinva-völgyet délről határoló Bányabükk-hegy lábánál emelkedő alacsony sziklatömbön épült erősség az ország egyik legjelentősebb és legismertebb középkori világi épülete.

A bronzkorban már valószinűleg a Szinva patak völgyéből kiemelkedő várdomb lakója lehetett az ember. A természetes védelmi adottságok fokozására földműveket, palánkokat, szárazon rakott kőfalakat építettek. Mindez a szikladomb körkörös védelmének fokozására, a hőforrások táplálta vizesárok körbemélyitésére stb. irányulhatott. A korszak e legalapvetőbb törekvésének kifejezését őrizte meg számunkra a GYŐR = gyűrű szó és késői leletanyagát a 9-10. századi eredményekkel együtt előkerült cölöp- és gerendamaradványok.

A várról először Anonymus Gestájában olvashatunk: "...és tábort ütének a Heuyou-folyó mellett a Tiszáig és Emeudig és ott maradának egy hónapig. Holott is a vezér Bungernek, Borsu atyjának, nagy földet adott, a Topulucea vizétől a Souyou vizég, melyet Miskoucynak hínak, és adott neki egy várat, melyet Geurunak neveznek s azon várat fia Borsu a maga várával, melyet Borsodnak hínak, egy vármegyévé tette." Ez a vár valószínűleg csak egy erődített domb volt, amely elpusztulhatott a tatárjárás alatt. Erre utal az a tény is, hogy az oklevelek 1248-ban TERRA GEURU, 1261-ben TERRE NOGGEUR, a borsodi vár földjeként említik. Ebben az időszakban végig a Bors családé volt.

IV. Béla a a tatárjárás után Diósgyőrt és Dédest kedvelt emberének, Ákos nembéli Ernyének adományozta azzal a feltétellel, hogy mind a két helyen várat épít.

A 13.-14. század fordulóján csak egy nemzetségi udvarházról van tudomás: "GEWR CURIA", amely a nem messze lévő pálos kolostor elődje volt ( ezt az 1960-as évek ásatásai bizonyították). Egy 1271-es oklevél szerint ebben nevelkedett Ákos Ernye bán 7 fia és 2 lánya, majd 1311-ben itt lakott Ákos István nádor. 1301-ben III. András halálakor ő íratta ezt egy Diósgyőrben keltezett levelében: "Letört benne Szent István első magyar király vérének, fiú ivadékának, törzsének utolsó arany ágacskája s a megyés főpapok, főurak, a nemesség és Magyarország minden rendűrangú lakossága érzé, hogy el veszté született urát, mint Ráchel a maga gyermekeit, keseregte halálát, — keresték, kit találjanak utódjául a szent, király véréből."

1304-ben itt tartották Ernye bán unokájának és egy bajor herceg lányának esküvőjét, ahol a legnevesebb családok tagjai (Abák, Borsák, Rátótok) megjelentek. Talán István nádor kezdte el építtetni a diósgyőri várat. Annak elkészülte után a nemzetségi udvarházat átengedték a pálosoknak.

1316-ban és 1319-ben "WYWAR" (Újvár) néven szerepel. Ez azonos az ovális alakú legrégebbi falazott várral, amely alapjait a jelenlegi vár padlózata alatt találták meg (galéria). Ez a vár alapterületénél fogva az egyik legnagyobb lehetett a saját idejében.
"Az északra nyiló kapuhoz ivesen tört falszoros és hatalmas kőpillérekre fektetett hosszú fahid vezetett. A vár félköríves saroktorony maradványa a későbbi várba beépítve megmaradt. Valószínűleg az átellenes ponton emelkedett az öregtorony,amelyre az általános elrendezésen tul az ott talált hatalmas alapozókövek utalnak. A jelenlegi kápolna előtt feltárt támpilléres toronyalapozás e várhoz tartozó templomot sejtet. Az ovális belsővárat egy fokozatosan kiépült sokszögű külsővár övezte, benne a feljáróhidat védő oldalozó falbástyával. A várdomb és a mellette emelkedő magas hegy között a duzzasztógát szerepét betöltő zárófalat építettek, amelyek a vár körülfolyasára késztethették a hegy lábánál fakadó, ma Szt. György néven ismert forrásokat. Ugyanígy valószínű, hogy a vár alatt még a közelmúltban is meglevő tó vizszinttartására ebben az időben hordhatták össze az öregmalomnál levő földgátat. (Czeglédi)"

1316-ban Ákos István fiai részt vettek a Károly Róbert elleni Borsa Kopasz, Kán László és Aba Amadé fiak vezette lázadásban. Ez a felkelés elbukott a vesztes debreceni csatával, a résztvevőket fő- és jószágvesztésre ítélték. Diósgyőr előbb 1316-19-ig Debreceni Dózsa erdélyi vajdáé, majd 1319-1325-ig Széchy Miklós horvát báné lett. 1340-ben Károly Róbert feleségéé, a lengyel Lokietek Erzsébeté.

Nagy Lajos 1342-ben történt megkoronázása után a várat királyi birtokba vette. 1358-ban, egyik leghívebb emberére, Olnodi Cudar Péter mesterre bízza a diósgyőri várnagyságot, aki egyben Sáros vármegye főispánja is volt. 1364-ben "Castro Nostro GYOSGEWR" néven szerepel. Megszerzi hozzá Miskolcot és Éleskő várát is, így alakítva ki egy nagyobb uradalmat. Diósgyőr Nagy Lajos kedvelt tartózkodási helye volt, erről számos itt kelteztetett oklevél tanúskodik. 1370-ben itt ünnepelte Nagy Lajos a lengyel királyi címét. Ekkor már felépült a régi nemzetségi vár helyén a 4 saroktornyos királyi rezidencia.

1381. szept. 26-án itt írták alá a Velence elleni győztes háborút lezáró turini békét. A dalmát városok visszakerültek a Magyar Királysághoz és Velence évi 7000 arany adó megfizetésére kötelezte magát. A szerződés hitelesítésén "Actum in Diosgeur in castro domini Regis in camera penes stubam parvam" olvasható. Ezen békekötés alkalmából Remete Szent Pál ereklyéit Velence ajándékba küldte a királynak. Utolsó életévében, 1382-ben is Diósgyőrt ünnepli egész udvarával az újévet.

1387-ben Nagy Lajos lánya és utóda, Mária királynő velencei segítséggel kiszabadulván az Anjou-pártiak fogságból, férjével, az ifjú Luxemburgi Zsigmonddal közel egy hónapig Diósgyőrben tartózkodik. Egy 1388 március 11-én kelt oklevelél szerint Perényi Péter a diósgyőri várnagy.

1412-ben Zsigmond Ulászló lengyel királlyal vadászik a diósgyőri erdőkben. Számos oklevelet kelteztet innen.

1424-ben Zsigmond a várat Cillei Borbála királyné udvartartására rendelte Dédessel, Cserépvárral és Miskolccal egyetemben. Ettől kezdve egészen II. Lajos özvegyéig, Mária királynéig bezárólag a királynék kapják a várat. 1424-ben Benedek Domonkos, 1435-ben Czeke Márton a királyné várnagya. 1431-ben Borbála elzálogosítja a várat Rozgonyi István temesi főispánnak.

Albert király 1439. június 11-én, Budán kelt parancslevelével elkobozta a várat Borbálától és nejének, Erzsébet királynénak ajándékozta.

Hunyadi Mátyás 1461-ben menyasszonyának, Podjebrád Katalinnak adományozza, majd 1476-ban Aragoniai Beatrixnak. Mátyás 1460,1461, 1468-ban számos levelet, okiratot kelteztet Diósgyőrben. 1478 december 19-e után már nincs adat hogy itt járt volna. 1485-ben Beatrix diósgyőri várnagya Papia (Pavia) Albert, 1490-ben Chapi János. Az özvegy Beatrix Ulászlóval való házassági perlekedése közben azzal fenyegetőzött, hogy várait: Esztergomot, Diósgyőrt, Zólyomot az ellenség kezére fogja adni; egyben szigorúan utasítja Chapi János várnagyot, hogy a vár biztos őrizetéről és esetleges védelméről gondoskodjék.

II. Ulászló 1502-ben Candalei Anna francia hercegnőt nőül véve - a régi tradícióhoz híven - Diósgyőr várát és uradalmát ő is Anna királyné birtokába bocsájtotta át, aki már a következő 1503. évben február 11-én a miskolciaknak egyszerre három, február 12-én és május 23-án pedig másik két régi királyi privilégiumát erősíti meg. Ekkor Móré Elek a várnagy.

1522 február 2-án kelt ünnepélyes oklevelével II. Lajos Diósgyőrt nejének, Mária királynénak, hitbér gyanánt adományozza. A tragikus mohácsi csata után az özvegy Mária királyné az országot elhagyva Diósgyőrt Pempflinger Sebestyénre bízta. Mária királyné az országból való kiköltözködése után sem mondott le Diósgyőrről, s még az 1540-es években is követelte azt vissza.

1536-ban Szapolyai János Balassa Zsigmondnak adományozta azt, miután elfoglalta Pempflinger Sebestyéntől. A Balassák voltak az utolsó jelentős építők. A 16. század első felében a törökök előretörése és a tüzérségi fegyverek erősödése miatt korszerűsítették a vár északi frontját. Először a 18 méter átmérőjű rondellát építették az ÉK-i torony tövébe, majd elbontva az északi iker kaputornyokat, helyülre háromszintes, 6 ágyúállásos kazamatát építettek (jelenleg panoptikum). A régi díszes bejáratot is elbontották és egy sokszügű bástyát építettek. 1538-ban Szapolyai János és Ferdinánd békekötése után a felek Máriának, II. Lajos özvegyének biztosították a várat, és egyben kötelezték, hogy a feldúlt és kifosztott várat állítsa helyre.

I. Ferdinánd 1540-ben a hűségére tért gyarmati Balassa Zsigmondnak adományozta Diósgyőr várát és a bozóki prépostság kegyúri jogát, 20 000 magyar forint összegű zálog biztosítása mellett. "Ferdinánd... ezennel elismerjük és tudtul adjuk, hogy midőn nagyságos gyarmathi Balassa Zsigmond, Borsod vármegye [fő] ispánja fölajánlotta és megígérte, hogy visszatér engedelmességünkre és szolgálatunkra, és minket Magyarország igazi és kétségen kívüli királyának elismer, s ezek után a kötelező hűségesküt le akarja tenni, ezért különleges kegyünkkel kívántuk kitüntetni őt, hogy igazabb oka és serkentése legyen, hogy övéivel együtt buzgó törekvéssel szolgálja a Mi Magyarországunk Szent Koronáját; a mi Borsod vármegyében lévő diósgyőr várunkat minden tartozékával és valamennyi hasznával, minden joghatóságával - melyet a régi időktől való jog biztosít és elismer mind a világi, mind az egyházi dolgokban -, az említett Zsigmondnak, valamint házastársának, a kegyes Fáncsy Borbálának és örököseinek zálogjogon húszezer jó és megfelelő súlyú magyar arany forintért átadtuk és zálogba adtuk azzal, hogy ha nem lenne törvényes utóduk, akkor Balassa Zsigmond testvérei és azok örökösei a mondott zálognak minden jogát élvezhetik és használhatják... ". Balassa Zsigmond és halála után neje a várhoz tartozó uradalmak s különösen a közvetlen szomszédban fekvő Miskolc város felett hallatlan erőszakoskodásokat követett el.

1563-ban Balassa Farkas a várkapitány. Balassa Zsigmond özvegye, Fánchy Borbála I. Ferdinándra hagyja a várat, így az visszakerül a kamarához.

1564-ben Miksa császár Perényi Gábornak zálogosította el 63.000 forintért. Perényi halála után azt neje, Országh Ilona örökölte. Mivel neki nem voltak gyerekei, huga révén enyingi Török Ferenc tulajdonába került. Török 1569 aug. 20-án Pozsonyban reverzálist ad a 63.000 forintról, illetőleg, hogy a várat mint erődöt köteles fenntartani s régi szabadságában és a király iránti hűségében megtartani. Törökéket 1570-ben iktatták be tulajdonukba, ezt a Homonnay család megtámadta.

Török halála után özvegye Geszthy Ferenchez ment feleségül, aki testvérét, Geszthy Jánost teszi meg várkapitánnyá 1581 körül. Az ő kapitánysága alatt a diósgyőri végváriak számos portyában, ütközetben vettek részt az egriekkel egyetemben, így Rákóczy Zsigmond oldalán a szikszói csatában 1588. okt. 8-án. A csatából gazdag zsákmánnyal és török fejekkel tértek vissza (a csatáról bővebben itt olvashat).

Török Ferencnek két lánya volt, az ő kezük révén jutott a diósgyőri uradalom a Bedegi Nyáry, illetve a Homonnai család kezébe, később pedig Nyáry Pál Borbála nevű leánya révén a Hallerkői Haller családhoz.

A mezőkeresztesi vesztes csata után (1596. okt. 26.) Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem számos főúr (Kornis Gáspár és Huszár Péter) kíséretében Diósgyőrre menekült. Ide menekült Báthory István, Thurzó György, Czobor Mihály és Nyáry Pál is. Az üldöző török lovasság feldúlta a környéket, köztük Miskolc, Diósgyőr és Muhi mezővárosokat is. Diősgyőr jelentősége egri vár elestével növekszik meg, amikor Ónoddal és Putnokkal együtt végvárrá lesz. Homonnai István 1597-ben a vár erőtlenségéről panaszkodik "...Sem gyalog, sem lovas annyi, ki abban egy végházban elégséges volna és ők nem is tarthatnak annyi lovast, gyalogot, ki az végház oltalmazására és vigyázására elég lehetne, mert annak az várnak az mi jószága volt, úgymint Miskolcz, Körösztös, Kövesd és egyéb faluk, mind elpusztult, az kik éléssel és egyéb segítséggel táplálták az diósgyőri vitézeket.". Az 1602. évi 14. t.cikkely. 4.§-a Borsod és Torna vármegyéket kötelezte a vár kijavítására. Az országgyűlés fenti végzéseire támaszkodva 1607-ben Homonnai Bálint, Török István és Nyáry Pál tilalmazták Borsod vármegyét, hogy az ingyenmunkát más helyre, mint Diósgyőrre ne fordítsa.

1616-ban a kamarai küldött Melith Péter az írta: "nincs olyan magyar szív, aki nem iszonyodna és szomorodna el a fejedelmi szép épület pusztulásán". Az országbíró Kassán 1616. május 17-én kelt levelében várának helyreállítására és restaurálására utasította a vármegyét.

1629-ből ismert a vár inventáriuma "A (nn) o 1629 Diós Giori Inventariom". Ekkor a várat a Nyáry és Homonnai családok birtokolták. Bedeghi Nyáry Pál egri várkapitány fia Miklós és családja a század elején még a várban lakik. Az említett leltárat az ő megbízásából készíti el Miskolczy Miklós Gömör megyei esküdt; Czene János várnagy és a város bírája jelenlétében.

Az 1638. évi 1. t.c. a sérelmek 59. pontjában elmondja, hogy Diósgyőr vára nincsen védhető állapotban, miért is miután elfoglalása esetén a török szabadon pusztíthatná a Felvidéket, kívánatos, hogy a tulajdonos vagy építtesse fel, vagy ha ez nem lehetséges, a király romboltassa le. Ennek folytán a 12. t.-c. elrendeli az újból való felépítést.

1643-ban az egri törökök egy rajtaütés során Hallerkői Haller Sámuel diósgyőri főkapitányt hatod magával megölték (galéria). Halálán az erdélyi fejedelem és a török nagyvezír is sajnálkozott. Haller Sámuel a néhai Bocskai Istvánnak is közeli rokona volt.

I. Rákóczi György 1644-es hadjárata alatt Diósgyőr is megnyitja a kapuit a fejedelem előtt. A nagyon leromlott állapotban lévő várnak Lórántffy Zsuzsanna, a fejedelem felesége adományoz 10.000 forintot a sürgős javításokra. 1648 elején Egri István hadnagy, Porcs János zászlótartó s Dobos János várdobos alatt 60 gyalogos és Keresztes András kapitány alatt 100 lovas vitéze volt itten a fejedelemnek, akik közül a gyalogosok 134 forint s a lovasok 456 frt hópénzt kaptak. Ez év végén azonban már visszakerült a császáriak kezére.

Az 1649. évi 86. t.c. Csongrád vármegyét kötelezte a vár építésére. Wesselényi Ferenc 1650. március 22-én az alispánra parancsol reá, hogy Diósgyőr romlott gátját és árkát rögtön csináltassa meg s ugyancsak az ő parancsára, 1654-ben, a várárok kitisztítására mind a négy járásból 300 gyalogot rendeltetett egy hétre.

Az 1655. évi 3. t.c. az itt állomásozó lovasság számát 150, a gyalogságét 250 főben állapítja meg. Parancsnokuk Papp János főkapitány volt.

Az őrség 1661 okt. 4-én értesítette a vármegyét, hogyha a várat rövidesen nem hozatja védhető állapotba, kénytelenek lesznek megszökni. 1662-ből ismert a vár alaprajza. A rajzhoz jelentés is készült, benne a vár siralmas állapotával: "Dyosgyőr Az egész Var mint epén Egészen fedetlen czak egy Sindely sincsen raita, sok romlás pustasak vagyon az egész Varban... Basttya semirevaló... Kő fal de oszveromlot... Nagy Palodta a két torony közöt de mint pinczeig be romlot... Annak a Varnak sok romlásit es minden fele sok hibáit ha ne(m) derekason csak mégis hogy bizvast benne lakhassanak megh akariak epitetni legh alab Négy Eszer forintba kitel, kőmivesseknek kőért mészért A kapitány ugyan ra aiankodta magát, hogy az var megyét ra vihesse az vecturakra, de ugyan ne(m) bizonyosson tudgya ha megh cseleksike." Papp János várkapitány többször is kérte a vár javíttatását, de ez sorra elmaradt.

1673 május havában a bujdosó kurucok és a várőrség magyar tagjai a német őrséget kiverték a várból, és a menekülőket leölték. Erre Telekessi kassai kapitány 1500 emberrel Diósgyőr ellen vonult. Az ostrom során a vár leégett.

1678-ban már olyan rossz állapotban van, hogy hivatalosan is kiküldik a katonaságot Diósgyőr "felhányására"; amikor is a külső falakat és a felvonóhíd bejáratát védő tornyokat lerombolták — védhetetlenségük miatt. A külső vár a 17. század végére mint erődítmény megszűnik, csak a belsővár keleti és déli szárnyán építkezik a birtokos Haller család.

A királyi kincstár a diósgyőri uradalom egyrészét a Haller családtól visszaváltotta és 1703-ban 15 évre zálogjoggal gróf Erdődy Gábor egri püspöknek és gróf Buttlernek adta át.

1704-ben Rákóczi kurucai a várat körülfogták, a csekély őrséget lefegyverezték, a várat felprédálták. A vár úrnője, Haller Sámuelné gróf Barkóczy Julianna a várárkon átúszva menekült el.

Mária Terézia 1755 dec. 21-én Bécsben kelt oklevelével, 16 évre gróf Grassalkovich Antalnak elzálogosítja a diósgyőri uradalmat. Ebben a vár csak mint rom szerepel. A környékbeli lakosság kőbányának használta a romos várat. 1873-ban az uradalmi prefektus még bontotta a vár köveit, aztán már bontani sem volt érdemes a kőburkolatától megfosztott falmagot. Az összeomlott várat belepte a föld és a fű, csak a hatalmas tornyok romjai meredeztek a magasba.

A vár első tudományos igényű feltárása 1934—36-ban történt. Ennek során a belső vár területéről nagy mennyiségű feltöltést hordtak el, és napvilágra került a palota alaprajzi elrendezése. A feltárást akkor nem követte romkonzerválás, így a feltárt maradványok rohamosan pusztultak.

A vár részleges helyreállítására 1963-64-ben került sor.

A vár turisztikai látványossággá fejlesztése még most is folyik (2018).

Fülek: Civertan felvétele

Diósgyőr - Civertan felvétele.

Fülek: Civertan felvétele

Diósgyőr - Civertan felvétele.

Források: Gerő László: Magyarországi várépítészet; Czeglédy Ilona: Diósgyőr (Várépítészetünk); Czeglédy Ibolya: Előzetes jelentés a diósgyőri belsővár 1963. évi feltárásáról; Czeglédy Ibolya: Előzetes beszámoló a diósgyőri vár 1964. évi feltárási munkáiról; Czeglédy Ilona: A diósgyőri vár történeti és régészeti kutatása; Czeglédy Ilona: A diósgyőri vár 1629. évi inventáriuma; Buzás Gergely - Kovács Olivér: Középkori várak; Dr. Szendrey János: A diósgyőri vár története; Kőhegyi Mihály: I. Ferdinánd Balassa Zsigmondnak adományozza a diósgyőri várat; Kandra Kabos: A diósgyőri vár;

A légifotókat a Civertan grafikai stúdió bocsátotta rendelkezésünkre.

Diósgyőr rekonstrukciós rajzait Pazirik Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.

Letölthető dokumentumok:

Hol található

A vár Miskolcon (Diósgyőr) a Vár u. 24. alatt található és belépődíj ellenében látogatható.